Magyarországi mércével is abszurd jelenetek játszódtak le csütörtökön, Szijjártó Péter kalocsai kampányfórumán, amelyre a Telex két újságírója megpróbált bejutni:
A legmulatságosabb részek kétségtelenül azok, amelyekben a helyszínt biztosító rendőrök mindenféle szakzsargont pufogtatva próbálják odébb tuszkolni a veszélyt látványosan nem jelentő munkatársainkat, akik sok más helyzetben interjúztak már politikusokkal. Ennek a cikknek azonban nem ez az apropója, hanem egy kevésbé vicces, de annál bosszantóbb kifejezés, amely itt is előkerült, és amivel rendszeresen megpróbálják a független sajtó stábjait kizárni politikusok rendezvényeiről:
az esemény „nem sajtónyilvános”.
Egy pillanatra most tekintsünk el azoktól az esetektől, amikor ez a kifogás teljesen nyilvánvaló hazugság, hiszen látszik, hogy a sajtó bizonyos részét beengedték a rendezvényre (ilyen volt a csütörtöki Szijjártó-fórum is, ahol a helyszíni sajtóregisztrációs körön még átjutottak a kollégáink, csak a terembe nem engedte be őket a biztonsági őr). Vizsgáljuk meg azt, van-e egyáltalán létjogosultságuk a „nem sajtónyilvános”, de közhivatalt ellátó, fontos embereket szerepeltető rendezvényeknek. Létezhet-e ilyen egyáltalán? Mint a gyakorlat mutatja, létezik, hiszen egyre többször pattanunk le emailben sajtóosztályokról válaszra sem méltatott regisztrációs kérelmek formájában vagy fizikai valónkban morcos biztonsági emberekről vidéki művházak előterében.
Fontos tisztázni azonban, hogy hatályos magyar jog szerint nincs ilyen kategória. Kezdjük a Fidesz-kormány alatt elfogadott Alaptörvény vonatkozó rendelkezésével /IX. (2)/:
„Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit.”
Ennek önmagában is elégnek kellene lennie ahhoz, hogy a külügyminiszterben vagy bármilyen más, fontos állami hivatalt vagy pártpozíciót betöltő politikusban fel se merülhessen, hogy a rendezvényeiről kitiltja a sajtó neki nem tetsző részét. De van más is.
„Egy nyilvánosan meghirdetett eseményről a sajtót nem lehet kizárni” – mondja erről Bodrogi Bea, a Telex médiaügyekre specializálódott jogásza, aki TASZ-os színekben az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordulva nyert is már ilyen ügyet.
Itt rögtön felmerül a kérdés, mi számít nyilvánosságnak. Mi van például akkor, ha egy politikai eseményt a Facebookon hirdetnek, de csak egy meghatározott körnek, előre lecsekkolt, pártkonform közönségnek? Vagy akkor, ha egy eseményre akárki elmehet, csak előbb jegyet kell rá váltani? Ezek nyilvános események, vagy nem? A válasz a gyülekezési jog körül keresendő.
Döbrentei Dániel, a TASZ jogásza úgy foglalta össze nekünk a helyzetet, hogy három kritérium alapján dől el, valami gyűlés-e, vagy nem: részt vesz-e rajta legalább két fő, közügyben zajlik-e, és lehet-e hozzá nyilvánosan csatlakozni. Az újabban elterjedt fideszes gyakorlat a harmadikat próbálja meg kitrükközni, egyfajta szürkezónát hozva létre azzal, hogy egyébként ránézésre politikai gyűlésnek tűnő eseményeket magánrendezvényként, magánterületre hirdetnek meg, a vendégeket pedig meghívással választják ki (még úgy is, hogy többségében egyszerű választópolgárokról van szó). Jogi értelemben ez érdekes helyzetet hoz létre, ugyanis
a helyszíneken közhatalommal rendelkező személyek kampányidőszakban, nyilvánvalóan kampánycéllal jelennek meg, és abban az értelemben sem magánrendezvényekről van szó, hogy a főszereplők végig közügyekről beszélnek.
Döbrentei ezért azt monda, radikális, de a demokratikus értékek szempontjából érvelhető jogi álláspont, hogy ezek a válogatott közönségnek szánt fórumok a jogi szürkezónába terelés kísérlete ellenére valójában mégis nyilvános választási gyűlésnek minősülnek. Magyarán ha megjelenik a helyszínen egy újságíró, akkor be kellene őt engedni, pláne akkor, ha más, baráti sajtómunkásokat már beengedtek, máskülönben felmerül a diszkrimináció kérdése. Ahogy amellett is megalapozottan lehet érvelni, hogy egy miniszterelnök vagy más kormánytag választási kampány idején egyszerűen nem tud magánrendezvényt tartani, hacsak nem a születésnapjáról vagy egy baráti sörözésről van szó.
Onnantól kezdve pedig, hogy eljutottunk oda, hogy minden ilyen fórumnak jellegéből adódóan nyilvánosnak kéne lennie, a Telexet és más újságírókat is hagyni kéne dolgozni, ugyanis
a gyülekezési törvény alapján nincs olyan, hogy egy nyilvános esemény csak részben nyilvános.
A jogszabály pontos meghatározása szerint – amit a fideszes többségű Országgyűlés fogadott el 2018-ban – „a gyűlés nyilvános, ha ahhoz bárki szabadon csatlakozhat”. Ha a sajtót nem engedik be a nyilvánosan (tehát például a Facebookon vagy városszerte plakátokon, esetleg akár valamilyen kritérium szerint szűrve, de széles körben) meghirdetett gyűlésre, akkor a rendezők szabálysértést követnek el, hiszen a szabálysértési törvény szerint gyülekezési joggal való visszaélésnek számít, ha a gyűlés szervezője vagy vezetője kizár egy újságírót a rendezvényről.
Amikor legutóbb szembesítettük egy fideszes lakossági fórum szervezőit ezzel, akkor a járványügyi korlátozásra hivatkoztak válaszukban, a Covid-világjárvány elmúltával azonban már erre sem lehet mutogatni.
A gyülekezési jogot általában is sértő gyakorlat még meredekebb, ha hozzátesszük, hogy választási időszakban járunk. „A választáshoz kapcsolódó, választáson induló személyek nyilvános megjelenése és fellépése közügy, ahogy az arról való tudósítás is” – mondja erről Bodrogi Bea, aki szerint még az sem változtat mindezen, ha egy nyilvános eseményre belépőjeggyel lehet csak bemenni. Különösen akkor nem, ha ezen politikusok, pláne magas közhivatalt viselő emberek lépnek fel, beszélnek a programjukról, közügyekről. Ha az egész esemény koncepciója az, hogy később nyilvánosságra hozzák például egy bárki által elérhető videó formájában, akkor még kevésbé érthető, ha a szervező próbálja korlátozni a tudósítást, pedig ilyenre is van példa.
Egy nyilvános esemény ettől függetlenül lehet regisztrációköteles, és lehetnek saját szabályai is, de ez nem adhat alapot a sajtó részleges vagy teljes kizárására. Itt azonban ismét egy olyan ponthoz értünk, amellyel nagyon könnyű visszaélni, és ezt a politikusok egyre gyakrabban meg is teszik: a Telexnél hónapok óta próbáljuk elérni például, hogy elmehessünk a Nemzetgazdasági Minisztérium (sajtó)tájékoztatóira, ahova Nagy Márton miniszterék csak a média egy kiválasztott részét hívják meg – erőfeszítéseink azonban egyelőre sikertelenek.
Az NGM tájékoztatóinak – amelyeken gyakran fontos, mindenkit érintő bejelentések hangzanak el – időpontjai és helyszínei nincsenek nyilvánosan meghirdetve, ha pedig kerülőúton mégis tudomást szerzünk róluk, és regisztrálni próbálunk, leveleinkről nem vesznek tudomást. A legutóbb ennek ellenére megpróbáltunk személyesen elmenni a Karmelitába egy ilyen tájékoztatóra, ahova egyszerűen nem engedték be kollégánkat, ami, mint láttuk, bármilyen józan számítás szerint jogszerűtlen, hiszen ütközik a diszkrimináció tilalmával.
Ezek a módszerek ráadásul mintha terjednének: míg korábban csak elvétve, különösen éles helyzetekben vagy túlzottan magabiztos szervezőstábbal ellátott eseményeknél lehetett találkozni a „nem sajtónyilvános” lepattintószöveggel, mostanában már hetente belefutunk valahol. Csak néhány példa az elmúlt időszakból a kalocsai Szijjártó-fórumon és az NGM exkluzív tájékoztatóin túl:
- Nem engedték be a független sajtót sem Orbán Viktor évértékelőjére,
- sem a Fidesz EP-kampányindítójára,
- sem Szentkirályi Alexandra jelölti bemutatására.
- Szintén csütörtökön Orbán Viktor kampányfórumairól tudósítottunk, részben sikeresen, bár egyrészt ez is csak a kampányfőnök pillanatnyi döntésén múlt, másrészt a beszédek elhangzása után ezekről az eseményekről is elküldték a kollégáinkat azzal a felkiáltással, hogy csak idáig voltak nyilvánosak az események.
- A legfrissebb példa, hogy amikor kollégánk Deutsch Tamás, a Fidesz EP-listavezetőjének jövő keddi egri kampányfórumára próbált meg regisztrálni, pénteken ezt a választ kapta: „Köszönjük szépen az érdeklődésüket, de nem áll módunkban befogadni a regisztrációs igényüket, mivel a rendezvény nem sajtónyilvános, és a célcsoportja az egri és környékbeli polgári közösségünk.”
- A kínai elnök magyarországi látogatása a média szinte totális kizárásával zajlott, kizárólag az MTVA-nak volt tudósítási joga.
- De nemcsak fideszes vagy állami rendezvényeken akadnak rossz példák, a Hard Talk című, belépőjegyes eseménysorozat részeit – amelyeken Puzsér Róbert többek között vezető politikai szereplőkkel interjúzik –, szintén „nem sajtónyilvános”-ként hirdetik meg, miközben az ilyenekről írt tudósítások semmiben sem különböznek jogilag például egy koncertkritikától.
A Telexnél ettől függetlenül mindennap azon dolgozunk, hogy a választóknak megismerhetővé váljanak az életüket érintő közügyek. A nehezítő körülmények ellenére igyekszünk minél több releváns fórumra bejutni és minél több fontos kérdést feltenni az érintetteknek – más kérdés, hogy ez is egyre nehezebbé válik. Orbán Viktor kampányfórumain például mostanság külön kegynek számít, ha a sajtófőnök beengedi a tudósítókat, a beszédek után pedig általában legalább egy, de inkább két TEK-es próbálja megakadályozni a stábunkat abban, hogy kérdezzék a miniszterelnököt.
Ettől függetlenül mi a jövőben is minden alkalmat megragadunk, hogy tájékoztassuk a nyilvánosságot arról, mi zajlik a színfalak mögött, és hogy mit gondolnak az ország vezetői a mindannyiunkat érintő témákról. Ha úgy gondolja, hogy fontos munkát végzünk, itt tudja támogatni a Telexet.