A pedofília megbízhatóan semmilyen módszerrel nem szűrhető, állítják a szakértők

Szigorú pszichológiai alkalmassági vizsgálat vár a gyermekotthonok vezetőire, miután a bicskei otthon volt igazgatójának pedofilbotránya és az őt fedező igazgatóhelyettes, K. Endre kegyelmi ügye után a kormány ráfordult a gyermekvédelmi rendszer ellenőrzésére. Rétvári Bence belügyi államtitkár azt mondta, hogy a gyermekvédelmi intézményvezetők és helyetteseik kinevezésének és foglalkoztatásának feltétele egy szigorú pszichológiai alkalmassági vizsgálat lesz, amelynek része többek között:

• az általános pszichés állapot,
• az érzelmi-indulati kontroll,
• a pszichés terhelhetőség,
• a stresszel való megküzdési képesség,
• a felelősségtudat,
• a kóros függőségek (például játékszenvedély, alkoholfüggőség, drogfüggőség),
• az öngyilkosságra való hajlam,
• és a szexuális devianciák felmérése.

Két pszichológust és egy igazságügyi pszichiáter szakértőt kérdeztünk arról, hogyan működhet egy ilyen alkalmassági vizsgálat, lehet-e vizsgálni egyáltalán a szexuális devianciákat, és szigorúbb tesztekkel kiszűrhetők-e a pedofilok a rendszerből?

Ki számít pedofilnak?

Érdemes elsőként a szexuális deviancia és a parafília fogalmait tisztázni. A szexuális deviancia azt jelenti, hogy egy személy szexuális viselkedése eltér attól, ami a saját kultúrájában megszokott. Ez tehát nem orvosi, legfeljebb moralizáló kategória. Ezzel szemben a parafília valamilyen mentális zavart jelöl, és megfelel orvosi diagnosztikai kritériumoknak. A témában jártas egyik gyakorlott igazságügyi pszichiáter szakértő, Vizi János szexuálmedicina szakember szerint az viszont a szakmában is vitatott, hogy hol húzódik a normális szexuális viselkedés és a szexuális deviancia közötti határ, ellentétben a parafíliás zavar orvosi tartományával, amely jól körülhatárolt.

A mentális zavarok körébe tartozik tehát a pedofília is, orvosi értelemben pedig pedofil az a felnőtt (vagy a gyereknél öt évvel idősebb fiatal), aki 13 éves vagy annál fiatalabb gyerekek, közülük is olyanok iránt érez szexuális vonzalmat, nemi vágyat, akiknek még nem fejlődtek ki a másodlagos nemi jellegei, vagyis pubertáskor előtt állnak, és ez a vonzalom legalább 6 hónapon át fennáll.

A pedofil zavarban szenvedő személyt nem a gyerek életkora, hanem annak testi adottságai és infantilis lelki működései vonzzák szexuálisan. Vizi János szerint ezt azért is lényeges hangsúlyozni, mert még a szakemberek is gyakran pedofilként diagnosztizálnak olyan személyeket, akik kifejlett, másodlagos nemi jellegekkel bíró, 12-13 évesekhez vonzódnak szexuálisan. Azt is gyorsan tegyük hozzá azonban, hogy ha velük szexuális kapcsolatot létesítenek, ugyanúgy bűncselekményt követnek el.

Poligráf és a pénisz méretének változását mérő eszközök – de miért nem megbízhatók?

Kérdés tehát, hogy a szexuális parafíliákat hogyan lehet vizsgálni? Péley Bernadette klinikai szakpszichológus, a Magyar Pszichológiai Társaság elnöke szerint egy személyiség rendkívül összetett, a feltérképezése sem úgy működik, mint a biológiai funkcióké, amikor „valaki csináltat egy laboratóriumi vérképet, majd annak különböző paraméterei alapján megnevezhetők lesznek a problémás területei. Mindenkinek vannak vágyai, fantáziái”. De hogy azok közül mit vált cselekvésre, az nagyon sok mindentől függ. „Ha csak az öngyilkossági gondolatot nézzük, amelyet szintén említ a vizsgálat tervezete: rengeteg ember fejében megfordul legalább egyszer, mi lenne, ha megtenné, de a legtöbben soha nem teszik meg.”

A kormány konkrét módszertani elképzeléseiről Péley Bernadette sem tud semmit, ő is csak azt a néhány szempontot ismeri, amely a Magyar Közlönyben előzetesen megjelent a vizsgálattal kapcsolatban. Szerinte módszertanilag ez mindenképpen összetett kérdés, de az például biztosan kijelenthető, hogy nincs olyan eljárás, amivel a szexuális visszaélések potenciális elkövetőit előre ki lehetne szűrni. Olyan eljárásokat persze régóta próbál a tudomány találni, amelyekkel kifejezetten a pedofíliát, a gyerekeket szexuálisan molesztálókat próbálják meg kiszűrni, illetve bizonyítani, hogy elkövethették a bűncselekményt.

Az egyik ilyen létező vizsgálat a fallometria, amely a férfiak szexuális izgalmát méri objektív módszerekkel, amihez különböző ingeranyagokat, elsősorban fotókat használnak. „A fallometriát a világ néhány országában, főleg Kanadában és az Egyesült Államokban, az igazságügyi pszichiátria területén alkalmazzák, elsősorban a szexuális bűncselekményeket elkövető személyek vizsgálatára. Alkalmazásával kapcsolatban azonban számos kérdés merül fel, a nyilvánvaló etikain túl többek között a manipulatívan használható fotók problémája is. Egy másik, szintén képi ingeranyagon alapuló vizsgálatnál reakcióidőt és bőrellenállást mérnek. Olyan módszer, amivel a szexuális devianciát biztos eredménnyel lehetne vizsgálni, különösen, ha a vizsgálat célja az, hogy az elkövetés esélyeit biztosra jósoljuk, nem létezik” – magyarázza Péley Bernadette.

Szokolai Árpád klinikai szakpszichológus szerint a parafíliák orvosi megállapításához olyan eszközök jöhetnek szóba, mint például a poligráf, a pénisz méretének változását mérő különféle eszközök vagy például az Ábel-teszt. „Utóbbi során az egyéneknek különféle képeket, képkockákat mutatnak férfiakról, nőkről különféle életkorban, a teszt pedig azt nézi, hogy milyen reakció látszik az adott ember arcán. A teszt méri a reakcióidőt, a pupillatágulást is, amelyek nem befolyásolhatók tudatosan.” A szakértő szerint ebből ki lehet azt szűrni, hogy mi az az ingeranyag, ami leginkább hatással van a tesztelt személyre.

Vizi János még hozzáteszi a képalkotó eljárásokat is, amelyekkel szintén kísérleteznek ezen a téren, de ezek túl drága eljárások ahhoz, hogy bizonyítható eredményeket hozzanak. A szakértő emellett több okot is sorol azzal kapcsolatban, hogy a pedofíliát vizsgáló tesztek miért nem megbízhatók. „A kritériumrendszernek megfelelően a személyt hat hónapon át folyamatosan vizsgálni kellene ahhoz, hogy biztonsággal megállapítható legyen a pedofil zavar, ez viszont praktikusan is kivitelezhetetlen. Másrészt az ember aktuális fantáziái és asszociatív készsége nagyban befolyásolhatnak egy olyan vizsgálatot, amely a szexuális vágyait hivatott feltérképezni. Előfordulhat, hogy valaki olyan ingerekre is ad szexuális izgalmi reakciót, amelyek parafíliás zavarra utalnának, holott a személy csupán asszociált egy teljesen normális emlékére.”

Az igazságügyi pszichiáter hozzáteszi, a pedofíliás zavar nem mindig nyilvánul meg nyílt viselkedésben, és

az is nehezen jelezhető előre, hogy a fantázia és a késztetés mikor csaphat át mégis cselekvésbe.

A magyar bírósági gyakorlatban a pedofília egyébként nem jelent büntethetőséget korlátozó okot. Az ilyen ügyekben az igazságügyi orvosszakértő a beszámíthatóságot, és nem a pedofíliás zavart vizsgálja. Önmagában az, hogy egy vádlott orvosi értelemben pedofil vagy sem, a bíróság számára nem releváns – holott ez nem lenne egészen lényegtelen, magyarázza Vizi János.

Szexelhet-e egy 12 éves?

Érdemes ezen a ponton megvizsgálnunk a hazai büntetőjogi szabályozást is a gyerekek elleni szexuális cselekményekben. A Btk. szerint ha egy 18 évesnél idősebb felnőtt egy 14 évesnél fiatalabb gyerekkel szexuális kapcsolatba lép, egytől öt évig terjedő börtönbüntetést kaphat. Ha ez kényszerítés vagy erőszak nélkül történik, jogilag ez sem jelent beleegyezést, mivel a beleegyezési korhatár (tehát aki szexelhet 18 évnél idősebbel) Magyarországon 14 év, míg az abszolút korhatár (aki egyáltalán szexelhet) 12 év. Egy 12-14 éves kor közötti gyerek és egy 18 év alatti fiatal viszont léphet egymással szexuális kapcsolatba, itt nem történik bűncselekmény.

De aki 12 évesnél kisebb gyerekkel létesít szexuális kapcsolatot, ott mindenképpen szexuális erőszakról beszélünk – függetlenül attól, hogy a gyerek beleegyezett-e a szexbe, és az is mindegy, hogy az idősebb fél még szintén 18 alatti volt vagy sem. Így tehát még ha aggályosnak is tűnik, ha egy 13 éves általános iskolás és egy 17 éves középiskolás él egymással nemi életet, ezt büntetlenül megtehetik, persze csak akkor, ha ez konszenzuális. Egy 17 éves gimnazista és egy 19 éves felnőtt szexuális kapcsolata viszont büntetendő akkor, ha a felnőtt a hatalmi helyzetével élt vissza.

A pedofília témája körül gyakran előkerül a gyermekpornográfia kérdésköre is. A jelenlegi szabályozás szerint 18 éven aluli személyről egyáltalán nem készülhet szexuális jellegű, „pornográf” felvétel: aki ilyet készít, megszerez, tárol, nyilvánossá tesz vagy kereskedik vele, mindenképp bűncselekményt követ el. Így pedig az az ellentmondás alakul ki, hogy miközben egy gyerek már 12 éves kortól részt vehet szexuális cselekményekben, a telefonján tilos egy másik 18 éven aluliról szexuális jellegű fotót tárolnia. Bár ha valóban egy 12 éves tenné ezt, mégsem lenne büntethető, mert ez esetben csak a 14 év felettiek büntethetők. A Hintalovon Alapítvány emellett nem tartja szerencsésnek a gyermekpornográfia kifejezés használatát sem, mert az azt sugallja, mintha a gyerekek beleegyeztek volna a pornográfiába. Helyette a „gyermek szexuális kizsákmányolását megjelenítő tartalommal visszaélést” javasolják.

Az indulati kontroll is fontos lehet

Mivel a pedofil bűncselekmények elkövetését alapvetően az indulati kontroll határozza meg, Szokolai Árpád szerint ennek vizsgálata is fontos lenne, hiszen akik pedofil bűncselekményt követnek el, azoknak általában rosszabb az indulati kontrollja. „Bizonyos emberekben ha meg is jelenik a gyerekek iránti szexuális vágy, értik, hogy ez mennyire és milyen módon problémás, és nem cselekednek. Azért sem szabad egynemű csoportként tekinteni a pedofilokra, mert egy részük küzd a vágya ellen, és valójában soha nem árt senkinek: van belátásuk és önkontrolljuk. Másoknak azonban nincs belátása, és hogy valaki belátja-e azt, hogy árt-e a másiknak vagy nem, az nem azon múlik, hogy szexuálisan kihez, mihez és hogyan vonzódik, hanem azon, hogy van-e empátiája, érzelmi érettsége, indulati kontrollja, milyen az általános pszichés állapota” – magyarázza.

Az intelligencia is szoros összefüggésben van az érzelmi-indulati kontrollal, ezért könnyen elképzelhető, hogy egy átlagnál magasabb intelligenciájú és jobb érzelmi-indulati kontrollal, pszichés terhelhetőséggel rendelkező ember ha érez is valamiféle izgatottságot egy 10 éves gyerekekkel kapcsolatban, saját magát képes annyira kontrollálni, hogy soha semmit nem valósít meg a késztetéseiből. A pszichológus úgy véli tehát, az indulati kontroll vizsgálatával lenne érdemes a pedofilokat kiszűrni, sőt

az összes olyan felnőttet, akik valamilyen okból érzelmileg alkalmatlanok arra, hogy gyerekekkel foglalkozzanak.

Nem minden gyerekek sérelmére elkövetett bűncselekmény pedofil jellegű

A köznyelvben elterjedt pedofília azonban nem büntetőjogi fogalom, így a pedofil bűnöző kifejezés is összemossa a pszichológiát a kriminológiával és a büntetőjoggal. Nem minden pedofil követ el tehát bűncselekményt, és fordítva: a gyerekek sérelmére elkövetett szexuális bűncselekményekből nem lehet következtetni arra, hogy pedofil az elkövető vagy sem.

Még a Legfőbb Ügyészség által alapított, az Országos Kriminológiai Intézet gondozásában megjelenő Ügyészségi Szemle egyik 2023-as számának tanulmányában is úgy fogalmaztak, hogy fontos lenne a gyerekek sérelmére elkövetett nemi bűncselekmények és a pedofília közötti különbségtételt hangsúlyozni. „A gyermekek iránti szexuális érdeklődés ugyanis (…) bár fontos rizikófaktor, ám csak egy a sok közül” – írták a tanulmányban.

Adatok is bizonyítják, hogy a gyerekekkel szembeni szexuális abúzussal kapcsolatos esetek jelentős részét olyanok követik el, akik a gyerekek közelében vannak, akiket ismernek és bíznak bennük, jellemzően családtagok, ismerősök, pedagógusok, orvosok, egyházi személyek – mindazok, akikre tehát alapvetően rábízzuk a gyerekeket. Vizi János szerint

a bántalmazók nagyjából fele az, akiktől szintén félteni kell a gyerekeket, de orvosi értelemben ők nem pedofilok.

Ők olyan szexuális ragadozók, akik a gyerekek feléjük irányuló erős bizalmát kihasználva élnek vissza a helyzetükkel. A zárt, külső kontroll nélküli intézmények pedig önmagukban is jelentős rizikótényezők, hiszen túl nagy a hozzáférhetőség és túl alacsony a lebukás kockázata.

Az Országos Kriminológiai Intézet 2019-ben végzett egy kutatást, ami egyébként megtalálható a Parlament oldalán is. Olyan 2016 és 2017 között lezárt bírósági ügyeket vizsgáltak, ahol 12 éven aluliakkal szemben követtek el szexuális erőszakot. A 169 büntetőügy alapján az derült ki, hogy:

• az ügyek 98 százalékában az áldozatok ismerték az elkövetőt;
• az áldozatok 58 százalékánál közeli vagy távolabbi rokon,
• 36 százalékánál pedig egy közeli ismerős követte el a bűncselekményt;
• az áldozatok 55 százaléka az elkövetéskor még nem töltötte be a 9. életévét;
• az áldozatok háromnegyede lány volt,
• és az elkövetők 95 százaléka férfi.

Itt is fontos megjegyezni azonban, hogy az összes megtörtént esetet tekintve a számok más arányokat is mutathatnak, hiszen rengeteg lehet a rejtve maradó eset, azaz a latencia.

Akkor mégis mi a megoldás arra, hogy a gyerekek nagyobb biztonságban legyenek?

Vizi János azt mondja, egy egy-két órás interjú során egy bizonyos intellektuális nívó fölött bárki pozitív képet tud sugározni magáról, ráadásul az ilyen interjúkra fel is lehet készülni. Ezért a szakértő inkább arra helyezné a hangsúlyt, hogy az intézmények működése megfelelően átlátható legyen és folyamatos szakértői külső kontrollt gyakoroljanak felettük. Emellett fontos lenne, hogy az intézmények munkatársai megfelelő felvilágosítást kapjanak arról, hogy a gyerekek esetében milyen jelekre kell figyelni, ha bántalmazták őket, valamint magukban a gyerekekben is tudatosítani kell, mit tehet meg velük egy felnőtt és mit nem. Ilyen például a bugyiszabály, amellyel akár az egészen pici gyerekeknek is megtanítható, hogyan tegyenek különbséget jó és rossz titkok, jó és rossz érintések között.

Péley Bernadette is azt emeli ki, hogy a zárt intézményekben az ellenőrizhetőséget semmilyen előzetes kiválasztási rendszerrel nem lehet megspórolni. Szokolai Árpád pedig végül arra tér ki: szerinte az, ki hogyan gyakorolja a szexualitását, mindenkinek a saját magánügye addig, amíg nem követ el bűncselekményt. Így a tervezett vizsgálat a magánszféra egy olyan vörös vonalát léphetné át, amelynek hatására talán még kevesebb hozzáértő ember maradna a gyerekvédelem területén.

A bicskei gyermekotthon jelenleg börtönben ülő, pedofil volt igazgatójának botránya és a kegyelmi ügy ráirányította a figyelmet a gyermekvédelem ügyére, amivel a Telexen sorozatban foglalkoztunk.