Balog Zoltán lemondását követeli 24 református értelmiségi

„Mi, református egyháztagok, aggodalommal, de egyúttal reménységgel követjük figyelemmel az egyházunkban az elmúlt hetekben kialakult helyzetet” – így kezdődik az a nyilatkozat, amit 24 református értelmiségi írt alá, majd juttatott el a Magyarországi Református Egyház minden gyülekezetének.

A szemlélek.net és Válasz Online által is publikált nyilatkozatban azt írják, aggodalommal figyelik a helyzetet, mert „Balog Zoltán püspöknek az úgynevezett kegyelmi botrányban való érintettsége és püspöki tisztségéhez való ragaszkodása miatt egyházunk napról napra veszít hiteléből, és ez akadályozza alapvető küldetésének teljesítését, az evangélium hirdetését. Ugyanakkor reménnyel, mert ez a megrázkódtatás a megtisztulás és a megújulás kiindulópontja lehet.”

Azzal folytatják, hogy hiszik, hogy Jézus Krisztus keresztáldozatának elfogadásával és bűneik megvallásával Isten kegyelméből bűnbocsánatot nyerhetnek. „Ezt a kegyelmet összekeverni az államfői kegyelmi jogkör gyakorlásával súlyos visszaélés.”

Az aláírók szerint Balog – aki a kegyelmi ügy miatt a zsinati elnöki posztról lemondott, a Dunamelléki Református Egyházkerület vezetéséről azonban nem – kegyelmi üggyel kapcsolatos döntései súlyosabbak, mint ahogy arra ő hivatkozott, és súlyos az is, hogy az egyházra terelte személyes vétkét.

„Hitelességünket, az egyházon belül megbomlott testvéri közösséget tehát nem Balog Zoltán lemondása, ellenkezőleg, hivatalban maradása rombolja tovább. Az ügyet hatalmi szóval lezárni nem lehet, következményei – a lemondott keresztelők, a kilépő egyháztagok, társadalmi támogatottságunk drasztikus csökkenése – velünk maradnak. Végső soron az a kérdés, hogy remélhetjük-e így Isten áldását?” – vetik fel.

A nyilatkozat aláírói „hangsúlyosan kérik” Balogot, hogy az egyházukért érzett felelősség okán „mondjon le dunamelléki püspöki tisztségéről is. Ez nem egyetlen egyházkerület, hanem az egész Magyarországi Református Egyház közös ügye.”

Arról is írnak, hogy egyházuknak emellett sok tekintetben újra kell gondolnia önértelmezését, helyét a világban és „alapvető küldetéséből fakadó szolgálatát. Ezért egyházunk jövőjéről szóló párbeszédre hívunk, és erre bátorítunk az egyház minden szintjén.” Emellett megkövetik mindazokat, akikben a kegyelmi ügy kezelésének módja traumák okozta mély sebeket szakított fel, „s akik ezért egyházunk által is cserben hagyottnak érzik magukat; különösen is azokat, akik a bicskei Kossuth Zsuzsa Gyermekotthon és Általános Iskolában erőszak áldozataivá lettek. A jövőben jobban kell megélnünk Jézus példáját követve a szenvedőkkel azonosuló egyház valóságát.”

A nyilatkozat szerint a református egyház jelenlegi helyzetét „az állammal való összefonódás és az anyagi függőség határozza meg. Úgy gondoljuk, hogy egyetlen egyház sem tarthat igényt privilégiumokra.” A lehetőségekkel élni csak méltányosan és felelősséggel szabad, hogy az ne ellenérzést váltson ki, hanem az egyház társadalomban betöltendő küldetését szolgálja, írják.

Azzal zárják a levelet, hogy új út keresésében tudatosan kell támaszkodnia az egyháznak annak autonómiáját védelmező több évszázados protestáns hagyományaira. „A kommunista diktatúra korszakából pedig tekintsünk azoknak a hiteles örökségére, akik hátrányokat szenvedve, akár az egyházi szolgálatból kiszorítva is hűségesek maradtak.” A levelet egyetemi oktatók, lelkészek és az MTA doktorai közül többen is aláírták.

Balog Zoltán püspököt már többen is lemondásra szólították fel megmaradt tisztségeiről, köztük Pop Mert, a bicskei egykori igazgató egyik áldozata is. Pop Mert levelében arra szólította fel a Dunamelléki Egyházkerület református püspökeként tevékenykedő volt minisztert, hogy Novák Katalinhoz és Varga Judithoz hasonlóan vállalja a felelősséget a bicskei ügyért, és azonnal mondjon le.

Pop Mert a levélben részletesen végigmegy azon, hogy milyen szálakon kapcsolódik Balog Zoltán a bicskei ügyhöz: hogy egykori emberminiszterként, következésképp a gyermekotthonok fenntartójaként munkáltatója volt mindhárom, a bicskei ügyben jogerősen elítélt embernek, illetve hogy ő lobbizta ki K. Endre kegyelmét is, majd miután ez kiderült, az ügy többi főszereplőjével ellentétben továbbra sem vállalta a felelősséget.