Itt a harmadik erő, csak hát teljesen ugyanolyan, mint a második

Reakciók és érdeklődés tekintetében Magyar Péter „zászlóbontása” nyerte idén a március 15-i rendezvények versenyét, a legtöbb várakozást felülmúlta az Andrássy úton összegyűlt tömeg mérete. Az persze kérdéses, ebből az érdeklődésből mennyi konvertálható politikai támogatássá. Már a rendezvényen látszott, hogy Magyar Péterre elsősorban olyan emberek voltak kíváncsiak, akiknek többsége egyébként is az ellenzékre szavaz – nem pedig a híres, és talán csak a mesékben létező kiábrándult fideszesek, akiket annyira szeretett volna megszólítani. Sokan át is mentek Magyar rendezvényéről a Karácsony Gergely-féle ellenzéki tüntetésre.

Magyarnak azért is nehéz dolga lesz egy érdemi politikai támogatással rendelkező formáció felépítésében, mert bár bejelentette, hogy mozgalmat alapít, és később majd pártot is, semmit nem mondott a június 9-én esedékes európai parlamenti és önkormányzati választásokról. Mivel ezek időpontját már hivatalosan is kitűzte a köztársasági elnök, Magyar pártja ezeken nem is indulhat, ha még tényleg nincs bejegyezve. Úgy pedig nehéz politikai erőt építeni, hogy a soron következő választáson eleve nem is lehet szavazni rá. (Bár péntek este a Partizánnak Magyar már arról beszélt, tárgyalnak korábban bejegyzett pártokkal, de konkrétum egyelőre nem hangzott el.)

Azt pedig már Jakab Péter bukása is bebizonyította, hogy a facebookos lájkok nem változnak varázsütésre szavazattá, ő is hoppon maradt, amikor kiderült, hogy a DK támogatói bizony a DK-ra szavaznak akkor is, ha előtte belájkolják a Jakab krumpliszsákos parlamenti felszólalásáról készült videókat. Valószínűleg Magyarnak is sok olyan támogatója van, aki ugyan követi a közösségi médiában, lájkolja a posztjait, nézi a videóit, de még nem döntötte el, tényleg hajlandó-e szavazni is Magyar Péterre, vagy marad-e annál az ellenzéki pártnál, amit egyébként is támogat.

Ellenzéki pártnál, mert beszélhet bármennyit Magyar Péter arról, hogy ő harmadik pólust, harmadik erőt akar a Fidesz és az ellenzék mellé, március 15-i beszédében nem egy harmadik utas programot vázolt fel, hanem egy olyat, ami majdnem 100 százalékban átfed az ellenzéki pártok közös nevezőjével.

Mert ha Orbán beszédéről azt írtuk, hogy a saját besztofját játszotta, Magyar Péteréről is le kell írnunk, hogy ő meg az elmúlt 14 év ellenzéki besztofját tette fel.

Európai ügyészség, jobb oktatás, jobb egészségügy, bérlakásprogram, a kormányzati propaganda megszüntetése, független közmédia, korrupció felszámolása, ezek mind-mind olyan követelések, amikért az ellenzéki pártok már hosszú évek óta verik az asztalt.

Magyar kiszámíthatóságáról sokat elmond az is, hogy a Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) rendezvényén Kovács Gergely társelnök szinte pontosan megjósolta Magyar Péter programját, csak az euró bevezetését nem találta el. És valóban, aszerint ahogy most áll a pálya, a június 9-i választásokon a Fidesz és a 2019-ben és 2022-ben összefogó ellenzéki pártok tömbje mellett (már amennyire ezt a tömböt a 2024-es választásokon bármennyire is egységesen lehet majd kezelni) az MKKP és a Mi Hazánk pályázik eséllyel a harmadik erő szerepére, nem pedig Magyar Péter.

A március 15-i rendezvények versenyében a Kutyapárt a Mi Hazánk fölé kerekedett, nemcsak hangulatban, de a beszédek erejében és – szűken talán, de – részvételben is. Ez azonban nem az országos helyzet, hiszen a Budapesten hagyományosan gyengébb Mi Hazánkat országosan bőven az MKKP fölé mérik a választókorú népesség körében, igaz, a bizonytalanoktól jó eséllyel az MKKP több szavazatot hozhat el, mint Toroczkaiék radikális jobboldali pártja.

Azt pedig, hogy a 2019-ben és 2022-ben összefogó ellenzéki tömbnél vannak problémák, természetesen ők is tudják. Karácsony Gergely március 15-i beszédében azt mondta, „én is többet vártam magunktól”. A főpolgármester szerint az ellenzék pártjai jelenleg azon versenyeznek, melyikük a legnagyobb kicsi, és bár Budapesten érhetnek el jó eredményt az önkormányzati választáson, országosan ez kevés lesz. Karácsony beszédében értelemszerűen Budapestre koncentrált, azt mondta, ha mindenki elmegy szavazni, akkor „Budapest marad a köztársaság őre ebben a hazában”. Azt ugyanakkor nem tudta megmondani, mikor lesz vége Magyarországon az Orbán-rendszernek, csak annyit lát, hogy a kegyelmi ügy után „az emberek fellázadtak” és a rendszer „recseg-ropog”.

De nemcsak ő, hanem a magyar választópolgárok is látják, hogy hiába recseg-ropog a rendszer, hiába az elmúlt időszak legsúlyosabb megélhetési válságát éljük, a Fidesznek így sincs igazán sok félnivalója a közelgő választáson. Mégpedig azért nincs, mert az ellenzék is legalább annyira recseg-ropog, mint maga a rendszer. Ezt a válságot pedig csak erősítheti Magyar Péter megjelenése, aki egyelőre csak az ellenzéki pártok közötti repedésekbe tudott beszivárogni, nem azokba, amik az Orbán-rendszer alapjain nyíltak a kegyelmi botránnyal. A kérdés csak az, magához tud-e térni a magyar ellenzék, mielőtt még ezeket a repedéseket Orbánék befoltozzák.