Katolikus egyház: Elutasítjuk az eutanáziát, elég segítség a haldoklóknak az emberi közelség

„Keresztény hitünk azt tanítja, hogy miként születésünkről, úgy halálunkról sem dönthetünk mi magunk, autonóm módon: tehát elutasítjuk az eutanázia minden formáját” – írja a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) körlevelében, amit a betegek világnapjára írtak. Szerintük valódi segítés nem a halálba küldés vagy az élet megrövidítése, hanem a látszólag nehezebb út választása: ott állni a kiszolgáltatott ember mellett. Ezért a betegségben és a haldoklásban a hiteles segítségnyújtás a tünetek enyhítését biztosító ellátás és az emberi közelség.

Az MKPK ezzel a levelével közvetetten reagál az ALS-el élő alkotmányjogász, Karsai Dániel és betegtársai ügyére. Karsai Dánielék azért küzdenek, hogy szabadon dönthessenek az életük végéről. Karsai Dániel testvére, Karsai Péter még decemberben nyújtott be két népszavazási kérdést az eutanáziáról. A kérdések biztosítanák a lehetőséget az eutanáziához azoknak, akik Karsai Dánielhez hasonlóan gyógyíthatatlan betegségben szenvednek. Később a Nemzeti Választási Bizottság úgy határozott, hogy nem lehet népszavazást tartani az eutanázia büntethetőségéről Magyarországon.

Az MKPK levelében azt írja: „Nap mint nap tapasztalhatjuk, hogy jelen világunkban megváltozott az élet tisztelete: sokak szemében nem a földi élet maga, hanem csak a fizikai minősége számít”. Szerintük az emberek úgy gondolják, hogy ha már nem egészségesek, akkor le lehet mondani az életről.

„Mint emberek, természetes módon félünk az ismeretlentől, félünk a szenvedéstől, ám ahogy a szent pápa életpéldája is mutatja: a keresztény ember nem keresi sem a szenvedést, sem a halált, viszont elfogadja, azzal a tudattal, hogy a földi élet Isten kezében van, és a földi vándorút nem más, mint felkészülés a Teremtővel való találkozásra” – írják.

Szerintük ha valaki nem így éli az életét, akkor élete vége felé vagy súlyos betegen talán csábító lehet a könnyű és gyors búcsút kínáló megoldás.

Nem tartják valódi segítségnyújtásnak azt, ha valaki elősegíti másnak a halálát. „Embertársunkat úgy segíthetjük leginkább a jó halál kegyelméhez, ha kísérőül szegődünk mellé betegségében, földi élete utolsó szakaszában, fogjuk a kezét, felkészítjük a végső útra, mellette vagyunk, enyhítjük fájdalmait, gondoskodunk róla” – írják.