Gyurcsány Ferenc megfejtette, hogy mi kell a jobb élethez

A NER-be olvasztott, precíziós propagandafegyverré alakított Indexen közölt hosszú programadó írást „Polgári Magyarország, szociáldemokrata politika” címmel Gyurcsány Ferenc. Önmagában már a címválasztás is érdekes, mert a polgári Magyarország vízióját hagyományosan a Fidesszel és a hozzá köthető jobboldali holdudvarral szokás azonosítani, míg a szociáldemokrácia jelszavát aktuálisan a DK próbálja magáévá tenni, amivel az egyébként baloldali gondolkodású, ám a Fideszre szavazó célközönségre hajthatnak.

Ez nagyjából előre jelzi, hogy mire futtatja majd ki írását az egykori miniszterelnök, miközben arról filozofál, hogy mi kell a jobb élethez, mitől lesz valódi közösség a magyar nemzet, milyen a valódi nemzeti identitás. A végén azt is megválaszolja, hogy melyik párt felelőssége a polgári Magyarország megteremtése. (Spoiler: a DK-é.)

Gyurcsány abból indul ki, hogy szerinte egyetlen politikai program létezik, mégpedig a jobb élet programja. Ezt abból vezeti le, hogy a rendes emberek elsősorban a nyugodt és kiszámítható hétköznapokban szeretnék megtalálni az örömöt, és nem akarnak félni a holnaptól. A jobb élethez viszont először azt kell megfogalmaznunk, hogy kik vagyunk. A DK elnöke szerint ez pedig nem olyan egyszerű feladat, mert az éppen hatalmon lévő csoportok koncepciója – „keresztény Magyarország” és a „kommunista Magyarország” – mindig kizárólagos volt, és azt várta el az emberektől, hogy nyíltan osztozzanak abban

Gyurcsány szerint ezt csinálja a Fidesz is, amikor keresztény Magyarországról beszél. Ez pedig rossz, vonja le a nem túl meglepő következtetést. Éspedig azért azért rossz, mert ha az emberek nem válaszolhatnak szabadon arra, hogy miben hisznek, akkor arra sem tudnak választ adni, hogy kik ők, vagyis hiányzik a jobb élet feltétele. „A nemzeti identitás nem kommunikációs szakértők által kidolgozott márka, nem egy brand, hanem a nemzeti közösség valóságos, tapintható kultúrájának, mindennapjaiban megvalósuló gyakorlatának, hétköznapi életének esszenciája.”

Gyurcsány gondolatmenete szerint ebből nem az következik, hogy nincs szükség nemzeti identitásra. Nagyon is van, mert enélkül a nemzet nem tudja megmondani, hogy mi a célja, és merre tart, és akkor nincs jobb élet sem. És milyen ez a közös nemzeti identitás? Gyurcsány erre is választ ad: „Az élő, eleven nemzeti identitás befogadó, amelyben szinte mindenki saját szándéka szerint tud osztozni, olyan, amely segíti a személyes és közösségi célok teljesülését, teljesítését. Azaz azt, hogy jobban tudjunk élni.” A keresztény és a kommunista Magyarország víziója is azért bukott meg, mert „nem teremtettek a többség számára kielégítően jó életet”.

Az írás vége felé derül ki, hogyan jön egymáshoz a polgári Magyarország és a szociáldemokrata politika. Gyurcsány szerint a befogadó közös identitás alapja az, hogy sikeres magyarok vagyunk. Ezt azt jelenti, hogy „nyugalomban, alapvető elégedettségben, elfogadottságban, megbecsültségben élünk”, és „anyagi, kulturális értelemben, személyes életünk tekintetében önállóak vagyunk, szabad polgárként, szabad akarattal alkotjuk nemzetünket, államunkat”.

Gyurcsány értelmezésében a polgári Magyarország politikai, kulturális, hit- vagy életmódbeli kérdésekben sokszínű, amibe az is beletartozik például, hogy egyesek inkább Korda Györgyöt, mások meg Azahriah-t hallgatnak. Azt viszont nem tartja polgárinak, amikor valami „önmagát eleve feljebbvalónak, másoknál értékesebbnek, történelmileg, politikailag, morálisan az egyedül legitimnek, kizárólagosnak tartja”.

Ezen ponton kitér az ellenzéki politizálás mikéntjére is: Gyurcsány szerint rendben van, hogy a különböző pártok – szociáldemokraták, konzervatívok, zöldek, liberálisok és egyéb irányzatok – versengenek egymással, de a polgári pártoknak össze kell fogniuk a polgári Magyarországgal szemben álló erőkkel szemben. Az írás végén arra a következtetésre jut, hogy Magyarország vagy polgári ország lesz, vagy nem lesz. A polgári Magyarország megteremtése pedig elsősorban a szociáldemokraták felelőssége. Bár nem fejti ki Gyurcsány, hogy kiket ért szociáldemokraták alatt, nem nehéz kitalálni, hogy saját pártjára gondolhat.