Első fokon életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélték az aszódi férfit, aki baltával agyonverte az alvó lányait
2023. november 23. – 14:51
Másfél évvel azután, hogy L. Tamás álmukban baltával agyonverte a lányait, a Budapest Környéki Törvényszék tárgyalótermében csütörtökön kimondták az ítéletet: a férfit tényleges életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélték, írja a Blikk.hu. A törvényszék oldalán megjelent sajtóközlemény azt írja, az ítélet nem jogerős. „A döntést az ügyész tudomásul vette, az elsőfokú ítélet ellen a vádlott és védője csak korlátozott fellebbezéssel élt, a büntetés enyhítése érdekében. A vádlott a bűnösségét nem vitatta” – áll a közleményben.
L. Tamás az utolsó szó jogán bocsánatot kért mindenkitől, akit tettével megbotránkoztatott. „Szerettem a gyerekeimet. (...) Szerettem a feleségemet is, örök hűséget fogadtam neki. Azt kérem a társadalomtól, hogy bocsássanak meg, az Úrtól és a feleségemtől kegyelmet, a tisztelt bíróságtól pedig irgalmat. (…) Szerintem azért nem emlékszem a cselekményre, mert számomra elviselhetetlen lenne ezeknek a dolgoknak az ésszel való felfogása.”
A rendőrséget még tavaly május 26-án értesítették, mert egy aszódi társasház egyik lakásából furcsa szag áramlott ki. A járőrök a tűzoltók segítségével bementek a lakásba, ahol egy 14 és egy 16 éves lány holttestét találták meg. Mint kiderült, a gyerekek a Heves megyei lakóhelyükről tavaly május 20-án érkeztek láthatásra az Aszódon élő édesapjukhoz. A gyilkosság május 21-én, hajnalban történt.
A tárgyalás kezdetekkor a korábban gépészmérnökként dolgozó L. Tamás arról beszélt, hogy szerinte nem reagált megfelelően a szakértők beszámolójára, ami szerint a férfi úgy próbált meg védekezni, hogy azt állította, semmire nem emlékszik a gyilkosságokból. Miközben nem volt olyan sérülése, ami károsította volna az emlékezőképességét.
Ezután dr. Szegedi Gyöngyvér bíró felolvasott L. Tamás naplójából, amit akkor találtak meg, mikor rábukkantak a lányai holttestére. „Tettem legyen példa mindazon nőknek, akik kisajátítják a gyerekeiket és őket pajzsként maguk előtt tartva zsarolnak.” Egy cetlire pedig azt írta: „Borzasztóan rossz érzés, biztosan lehetett volna jobb forgatókönyv.”
Tettei után a férfi öngyilkosságot kísérelt meg, vonat elég ugrott és búcsúleveleket is írt, amiket szintén felolvastak a bíróságon. Az egyikben L. Tamás arról írt, hogy egyszerűen elfogyott az ereje. „Bocsánatot kérek Öntől és azoktól, akiket még érint. Ne legyenek álmatlan éjszakái. Nekem elfogyott a türelmem a hatóságokkal szemben, magamnak kerestem az elmúlás lehetőségét. Nem érdemlek mást, ez nem vitás. Kérem, ne próbáljanak megmenteni, már késő. Kicsavarták a kezeimből a gyerekeimet, elfogyott az erőm.”
A tárgyaláson L. Tamás volt felesége is felszólalt. „Azon a napon, én is meghaltam velük. De mostanra erősebb lettem, mint valaha álmodni mertem volna. Mert élnek bennem, élnek velem, élnek általam is. Júlia bátorsága, ereje, Timike kreativitása, és mindkettő óriási szeretete és képessége a megbocsátásra. A tragédia az enyém, életem végéig hordozom, de ahhoz, hogy megtörténhessen mindez, a férjem mellett sok-sok ember asszisztált mindehhez. Az elhúzódó tárgyalások alatt volt ideje tervezgetni, bosszút állni. Sokan benne a szegény, elhagyott apukát látták, amit a gyilkosságig tökéletesen alakított. Tanulság legyen mindez másoknak, mert szülőként, tanárként, hivatalnokként, bíróként, ügyvédekként, rendőrként, családsegítőként, pszichológusként minden esetben a gyerekek jogait kellene előtérbe helyezni.”
Az aszódi gyilkosság hátterében húzódó rendszerszintű problémákról a Telexen is írtunk. A meggyilkolt lányok évek óta rettegtek apjuktól, a idősebb lány csak azért volt hajlandó az apjához utazni Vámosgyörkről, hogy húgát megvédje. A lányok édesanyja korábban már négyszer is feljelentette a volt férjét, és kétszer kért ellene távolságtartást. A férfit három ügyben is elmarasztalták, mégis megillette a kötelező láthatás joga. A magyar rendszer problémáival a Telex is többször foglalkozott, például ebben a cikkünkben.