Megelőző szerelés is lehet Orbánéktól a szuverenitásvédelmi törvény

Bár Orbán Viktor focistaként ízig-vérig csatár, könnyen lehet, hogy ő és pártja most inkább védekező pozícióban játszik, és épp egy brutális megelőző szerelést igyekszik végrehajtani az úgynevezett szuverenitásvédelmi törvénnyel. A törvénytervezetről Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője beszélt először szeptemberben, akkor azt mondta, ezzel szeretnének „borsot törni” „a külföldről finanszírozott újságírók, álcivilek és dollárpolitikusok” orra alá.

A bejelentés és a készülő törvényjavaslat abban az értelemben lehet megelőző szerelés, hogy jó eséllyel az Európai Unió egyik épp készülő rendeletére reagál – még a rendelet elfogadása előtt.

Az Európai Bizottság 2022 szeptemberében nyújtott be egy rendelettervezetet a tömegtájékoztatás szabadságáról, és annak rendelkezései finoman szólva sem a Fidesz szája íze szerint valók. Mivel az Európai Unió jogszabályalkotási folyamata lassú és bonyolult, a tervezetet még mindig nem fogadták el, de a szöveg az elmúlt egy évben rendületlenül haladt az EU-s bürokrácia útvesztőiben. Október elejére el is készült a tagállamok és az Európai Parlament álláspontja, azaz már csak ezt a kettőt kell összedolgozni és megszavazni (nem mintha ez kis feladat lenne).

A rendelettervezet jelenlegi formájában több ponton is fenyegetést jelent Magyarországon a fideszes médiabirodalomra. A két legfontosabb, hogy garanciákat írna elő a közmédia függetlenségére nézve, és jócskán nehezítené, hogy a kormány állami hirdetésekkel támogassa a hozzá közel álló szerkesztőségeket.

A javaslat alapfeltevése, hogy az Európai Unió tagállamaiban nem egységesek a médiaszolgáltatókra vonatkozó szabályok, van, ahol könnyebb és van, ahol nehezebb újságot írni – holott az EU minden állampolgárának joga, hogy megfelelő minőségű információkhoz jusson. Emellett az Európai Bizottság szerint folyamatos támadások érik a média függetlenségét és a szerkesztői szabadságot, tagállami lépések miatt sokszor torzul a médiapiac, ráadásul a nemzeti médiaszabályozó hatóságok együttműködése sem megfelelő.

„Bár a problémák súlyossága Unió-szerte eltérő, összességében megnehezítik a médiaszolgáltatók számára, hogy teljes mértékben kiaknázzák a belső piacban rejlő lehetőségeket, biztosítsák a gazdasági fenntarthatóságot, és megfelelően betöltsék társadalmi szerepüket az emberek és a vállalkozások tájékoztatásában” – áll a tervezet indoklásában.

A rendelet viszonylag hosszú, rengeteg dolgot szabályoz, de a magyar médiapiac szempontjából a közmédia függetlensége és az állami hirdetések szabályozása a legfontosabb.

Előbbiről előírja, hogy a közszolgálati médiaszolgáltatóknak „pártatlan módon, közszolgálati feladatuknak megfelelően sokrétű információkat és eltérő véleményeket” kell közvetíteniük, és vezetőjüket „nyílt és megkülönböztetésmentes eljárás keretében, a nemzeti jogban előzetesen meghatározott átlátható, objektív, megkülönböztetésmentes és arányos kritériumok alapján kell kinevezni” meghatározott időre, idő előtt felmenteni pedig csak kivételes esetekben lehet őket. Ezen kívül a közmédiának olyan formában kell stabil forrásokat juttatni, hogy az szavatolja a szerkesztői függetlenséget.

Ha elfogadnák a rendeletet, akkor a magyar kormánynak még ki is kellene jelölnie egy vagy több független szervet, ami a közmédia függetlenségén őrködik.

A tervezet indoklása az állami hirdetések elosztásáról is keményen fogalmaz: „ugyancsak torzítja a belső piacot az állami hirdetések (azaz a reklámcélokra felhasznált közpénzek) átláthatatlan és tisztességtelen elosztása is, amelyeket preferenciálisan az inkumbens nemzeti szolgáltatóknak lehet juttatni, vagy bizonyos, kormánybarát nézeteket képviselő médiaorgánumok előnyben részesítésére és rejtett támogatására lehet felhasználni.”

A rendelet előírja, hogy „a közpénzeket vagy a hatóságok által a médiaszolgáltatóknak hirdetés céljából nyújtott bármely egyéb ellenszolgáltatást vagy előnyt átlátható, objektív, arányos és megkülönböztetésmentes kritériumok alapján, nyílt, arányos és megkülönböztetésmentes eljárások útján kell odaítélni”. Az állami szervek és cégek, valamint az egymillió főnél nagyobb települések önkormányzatai számára kötelezővé tennék, hogy hirdetési kiadásaikról „pontos, átfogó, érthető, részletes és éves bontású információkat” tegyenek közzé.

Ráadásul az Európai Parlament a tervezet mostani szövege szerint még azt is előírná, hogy egy állami szerv teljes, hirdetésre elkülönített forrásaiból nem mehet 15 százaléknál több ugyanahhoz a médiaszolgáltatóhoz. Azaz ha egy állami szerv/cég évente 100 millió forintot szánna reklámra, senki nem kaphatna tőle többet 15 millió forintnál, még a Google és a Facebook sem.

Ezzel együtt központilag szabályoznák az úgynevezett közönségméréseket is. A közönségmérés olyan szolgáltatás, amivel hitelt érdemlően meg lehet állapítani, mekkora egy-egy weboldal látogatottsága, egy rádió hallgatottsága, egy tévé nézettsége vagy egy újság olvasottsága. Ezek az adatok döntő fontosságúak a reklámpiacon az egyes hirdetések elhelyezésekor, mégsem vonatkozik egységes szabályozás rájuk az Európai Unióban. Márpedig az ilyen közönségméréseket ezerféle módon lehet torzítani, Magyarországon például a kormány tízezer példányban járatja a Nemzeti Sportot, mesterségesen emelve ezzel a példányszámon.

Persze itthon a fideszes média jelentős része igazából már túl van a közönségmérések megbuherálásán: van több olyan kormányközeli tartalomszolgáltató, amelyik egyszerűen nem is méreti magát. Az, hogy ezekhez a szerkesztőségekhez gyakran még úgy is jut állami hirdetés, hogy lényegében nem is állnak rendelkezésre megbízható adatok a látogatottságukról, még az EU zordabb médiapiacain is nonszensznek számít.

Nem nehéz belátni, hogy a rendelettervezet elfogadása jókora gyomros lenne a magyar kormány médiapolitikájának.

Abban az országban, ahol a közmédia vezetői lényegében elmondják, kit kell támogatni a választáson, és ahol minden évben súlyos tízmilliárdokat hirdetnek el az állam szervei és cégei a baráti médiában, egy ilyen EU-s rendelet földrengésszerű átalakuláshoz is vezethetne. Nem véletlen, hogy a fideszes politikusok kézzel-lábbal tiltakoznak ellene.

Az ellenállásuk érthető, hiszen a rendeletet az EU úgynevezett rendes jogalkotási eljárásban tárgyalja, ami azt jelenti, hogy egy-egy tagállam nem tud vétózni. A tervezet elfogadásához elegendő a tagállamok 55 százalékának támogatása, amennyiben ezek a tagállamok az uniós összlakosság 65 százalékát is képviselik, a tervezet blokkolásához pedig legalább négy tagállam kell. Eszerint legalább néhány nagy tagállamra vagy nagyon sok kicsire lenne még szükség Magyarország mellett a vétóhoz. Orbánék mellett egyébként a franciák is fúrják a tervezetet, de nem pont ugyanazért, amiért a magyar kormány, szóval egyelőre tényleg nagyon nehéz megjósolni, mi megy majd át belőle.

A fideszes képviselők az Európai Parlamentben nemmel szavaztak a tervezetre (igaz, a KDNP-s Hölvényi György tartózkodott), a fideszes Bocskor Andrea EP-képviselő pedig a Facebookon azt írta:

„Sorosék újabb támadásával szemben meg kell védeni a magyar nyilvánosságot! Az uniós médiatörvény javaslata ismételten egy súlyos beavatkozási kísérlet a tagállamok szuverenitásába.”

A fideszesek szerint tehát a tervezet lényege, hogy „az európai nyilvánosságot a brüsszeli bürokrácián keresztül a Soros-hálózat akarja kézivezérelni”, és a javaslat „arra irányul, hogy kizárólag Brüsszel hangja szóljon a tagállami nyilvánosságban: háborúpárti és migránssimogató híradások, genderpropaganda, ettől eltérő hang és vélemény pedig ne jelenhessen meg”.

A Fidesz eddig sem riadt vissza attól, hogy a magyar nyilvánosságban valótlanságokkal keretezze az EU szerveinek egyes intézkedéseit, többször mondták már, hogy az EU a migrációs politikája vagy a gyermekvédelmi törvény miatt „bünteti Magyarországot”, még akkor is, ha az EU adott intézkedései semmilyen kapcsolatban nem álltak sem a gyermekvédelmi törvénnyel, sem a migrációval.

Ebben az esetben is lehet ilyesmiről szó, hiszen ha a parlament fideszes többsége elfogadja a szuverenitásvédelmi törvényt még azelőtt, hogy az EU elfogadná a tömegtájékoztatási rendeletet,

a Fidesz valószínűleg megpróbálná az EU-s rendeletet úgy beállítani, mintha az csak válasz, ellencsapás lenne a magyar szuverenitásvédelmi törvényre.

Minthogy eddig is azt mondták, hogy a tömegtájékoztatási rendelet a magyar szuverenitásba való beavatkozás, ezzel még utólagosan indokolhatják a szuverenitásvédelmi törvény szükségességét is. És ha elég hangosan mondják, biztos lesznek olyanok, akiknek fel sem fog tűnni, hogy míg Kocsis csak szeptemberben jelentette be a szuverenitásvédelmi törvényt, addig az EU rendelete már tavaly óta készül.