Aki kijön a közoktatásból, annak súlyos poszttraumás stressz szindrómája lesz

A magyar oktatási rendszer arra van kalibrálva, hogy egy-két Nobel-díjast kitermeljen. A pedagógusok azt gondolják, akkor dolgoznak meg a pénzükért, ha minél többet állnak és magyaráznak, de így a gyerekek alig jutnak szóhoz

– mondta Lannert Judit oktatáskutató, a T-Tudok Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ senior kutatója a Telex Közbeszéd második eseményén, amelynek témája az oktatás volt.

A Telex rendszeres támogatóinak megrendezett beszélgetés másik két vendége Nádori Gergely, tanár, és Galambos Attila, az Újpedagógia ügyvezetője és a PTE BTK Oktatás és Társadalom Neveléstudományi Doktori Iskolájának doktori hallgatója volt, a beszélgetést Joób Sándor, a Telex szerkesztője vezette.

A Közbeszéd második eseményén a résztvevők arra keresték a választ, hogy képes lenne-e a mai oktatási rendszer újabb Nobel-díjasokat adni az országnak? Galambos Attila és Lannert Judit szerint a rövid válasz az, hogy igen, de Galambos Attila szerint Karikó Katalin Nobel-díja nem az akkori oktatási rendszer sikere. Nádori Gergely szerint a címben feltett kérdés rettentően káros szemléletet tükröz.

A szakértők öt fő kérdéskört jártak körül, amelyek mentén bővebben is kifejthették álláspontjukat. A témakörök a következők voltak:

• Milyen az iskola ma, és milyennek kellene lennie?
• Milyenek a diákok?
• Milyen a tudás, amit tanulnia kéne a diákoknak?
• Milyenek a tanárok?
• Milyen legyen a tanítás ahhoz, hogy az iskola korszerű tudást tudjon átadni?

Az iskolák közötti és az iskolán belüli szelekció is erősödött

Az első blokkban szóba került az elit és a tömegoktatás kérdése. Lannert Judit szerint ma „elit cicaharc zajlik” az oktatásban, abszolút nincs szó valódi problémákról.

Galambos Attila szerint az elit képzés gátja tud lenni a pedagógiai innovációnak, mert sokszor a tehetséggondozó iskolákban tanító tanárok azt mondják: az oda járó gyerekek képesek a frontális oktatással jól teljesíteni. Miközben az Újpedagógia ügyvezetője szerint az elitképzést nyújtó iskoláknak lenne lehetősége arra, hogy innovációt hajtsanak végre az oktatásban.

Lannert Judit tapasztalatai szerint az iskolák közötti és az iskolán belüli szelekció is erősödött az utóbbi időben. Galambos Attila erre elmondott egy példát: gyakran előfordul, hogy ha egy szegregátumban lévő iskolában sok a cigány diák, akkor a szülők elviszik onnan a gyerekeiket, így organikusan alakulnak ki cigány iskolák.

És hova lesz a kezdeti lelkesedés, érdeklődés a tehetséges gyerekekből? Lannert Judit szerint az a probléma, hogy a zsúfolt tanterv és a szűk időkeret miatt nincs idő velük külön foglalkozni.

Nádori Gergely szerint az oktatási rendszer újrateremti a meglévő társadalmi különbségeket. Alsó tagozaton a lányok még jelentősen jobbak matematikából, mint a fiúk, viszont a lányok közül alig mennek néhányan matematikusnak. Nádori szerint ennek az az oka, hogy a lányok megtanulják: anomália, ha ők értik/szeretik a matekot. Erre elmesélt egy személyes történetet: volt egy diákja, aki emelt matematika érettségin 99 százalékot ért el, a bizonyítványt átadó pedagógus erre az mondta neki:

ez kiemelkedő eredmény, főleg, hogy lány.

A beszélgetés több pontján is szóba került, hogy a lányok természettudományi oktatása hol csúszhat el. A PISA- eredmények alapján 15 éves korban a fiúknak már jobbak az eredményeik matematikából, mint a lányoknak. De ha a puszta számok mögé nézünk, és az elemzésbe beemeljük a motivációs szintet, akkor ez megfordul.

Lannert Judit oktatáskutató szerint ebből az látszik, hogy a matematika oktatással motivációs szinten van a probléma. Lehet, hogy egyes lányok kicsit lassabban gondolkoznak, több időre lenne szükségük egy-egy példa megoldásához, de az iskolákban lévő versenyszemlélettel a fiúk leuralják őket – mondta a szakértő.

Az iskolarendszer megtöri a szabad akaratot

A második blokkban előkerült az a kérdés, hogy az iskola mennyire tud alkalmazkodni a diákok felgyorsult világához. Nádori Gergely szerint ez az egész téma túl van misztifikálva. „Szerintem a gyerekek érdekes dolgokkal képesek sokat foglalkozni, a kudarcunkat fedi el, ha azt mondjuk, ezek már másfajta gyerekek” – mondta.

Nádori Gergely inkább azt javasolja, töltsön el mindenki negyedikes diákként egy napot az iskolában, ő ezt megtette nemrég. Szerinte „aki kijön a közoktatásból, annak súlyos poszttraumás stressz szindrómája (PTSD-je) lesz”. Ezt azzal magyarázta, hogy a diákoknak engedélyt kell kérniük, ha WC-re akarnak menni, az udvaron is megszabják nekik, mivel játszhatnak.

„A bent töltött tíz órából egy pillanat sem a sajátjuké, az iskolarendszer a szabad akarat megtörésének nagyon hatékony eszköze” – mondta a tanár.

Galambos Attila szerint fel kell tenni a kérdést, hogy az iskola valaha megfelelt-e a gyerekek igényeinek. Szerinte a diákok mindig is unatkoztak az iskolában, és a megoldás inkább az lenne, ha nem a középosztály által meghatározott tudáshalmazt jelölnék ki általános műveltségnek. Szerinte például az is lehet releváns tudás, amit a diákok kortársaiktól tanulnak a Youtube-on.

Tudjuk-e nélkülözni a lexikális tudást a 21. században?

Ezt a kérdést tette fel kollégánk a harmadik blokk elején. Galambos Attila szerint nem, de nem is kell nélkülözni, inkább az a fontos, hogy a lexikális tudás megszerzése ne cél legyen, hanem következmény. Szerinte az iskolában megszerzett tudás jelentős része felesleges, inkább a jó minőségű élethez való kompetenciákat kellene fejleszteni.

A 21. századi tudás megszerzése összefügg azzal is, hogy az eddig megszokott iskolai hagyományok mennyiben szolgálják még az oktatás korszerűségét. Például, kellenek-e tantárgyak és osztályzatok az iskolákban? Ha a cél az, hogy Nobel-díjasokat neveljünk, akkor jó, ha hamar biológiát és kémiát tanítunk – mondta Nádori Gergely. Viszont szerinte az iskola valójában egyre érdektelenebbé válik a gyerekek életében. Neki van olyan diákja, akinek 18 évesen menő vállalkozása van, vagy koncertekre jár hangosítani. Ők azok, akik szívességből járnak be az iskolákba – jegyezte meg Nádori, aki szerint az iskola és az érettségi is egy rituális dologgá válik a gyerekek életében.

Lannert Judit szerint az osztályozás egy külső motiváció, de célszerűbb lenne a tanulók belső motivációját fejleszteni. Viszont nem ebbe az irányba halad a rendszer.

Magyarország az egyetlen az Európai Unióban, ahol az elmúlt tíz évben egyre több tantárgy lett.

Ami gazdasági szempontból sem célravezető: a több tantárgyhoz több tanár kell, viszont így sok pedagógusnak csökken az óraszáma, miközben 24 óra az előírt tanóra hetente. „Ez egy olyan drága rendszer, hogy magunk alatt vágjuk a fát, ennek a vége az alulfinanszírozott pedagógus, alulfinanszírozott pedagógusból pedig nem lesz minőségi oktatás” – mondta Lannert Judit.

A tanárhiány egy Budapest-Pest megyei probléma

Az ma már szinte mindennapi tapasztalat, hogy nem szakos tanár tartja a kémia órát, vagy nincs fizika tanár az iskolákban. A státusztörvény elfogadásával a Belügyminisztérium számításai szerint csak szeptemberben 1205 pedagógus mondott fel. Lannert Judit szerint a tanárhiány egy Budapest-Pest megyei probléma, vidéken nem nagyon álltak fel a státusztörvény miatt. Ez valószínűleg abból fakad, hogy a kisebb településeken sokkal kevesebb elhelyezkedési lehetőség van. Viszont a tanárhiány nem csak mennyiségi, hanem minőségi kérdés is: az oktatáskutató azt látja, hogy nyugdíjasokat hívnak vissza tanítani, a szakma elöregedőben van, a fiatalok nem kezdik el a pályát.

A negyedik blokkban Joób Sándor feltette azt a provokatív kérdést, hogy mi a helyzet a rossz tanárokkal? Nádori olyan tanárral még nem találkozott, aki úgy ment be tanítani, hogy „most tartok egy rossz órát”. Inkább azt látja, hogy mindenki szeretné jól csinálni, de ehhez nem kapnak segítséget. A szakértő szerint

az a legnagyobb bűne a mai oktatási rendszernek, hogy elvette a tanároktól az „alkotó értelmiségi státuszt”.

Már elveszett minden, ami jó lenne abban, hogy az ember tanár – mondta.

Teret kell adni a diákoknak

Az este utolsó blokkjában a szakértők arról beszélgettek, hogy milyennek kellene lennie a jövő oktatásának. Galambos Attila szerint sok tanár magára nem pedagógusként, hanem szaktanárként gondol, akiknek az a fő feladatuk, hogy megtanítsák a tananyagot. A természettudományos tanárok jellemzően úgy definiálják magukat, hogy ők biológusok, fizikusok, nem azt mondják magukról, hogy pedagógusok. Ez a humán szakosoknál máshogy van. Eközben az lenne a célravezető, ha a tanulók beleszólhatnának a saját tanulási folyamatukba, csoportokban dolgoznának, együttműködés lenne a pedagógusok és a diákok között – véli az Újpedagógia ügyvezetője.

Nádori Gergely szerint egyszerűen teret kell adni az érdeklődő diákoknak a tehetségük kibontakoztatására. Például neki pusztán annyi volt az érdeme a diákjai tanulmányi versenyeken elért jó eredményeiben, hogy meglátta bennük az érdeklődést, és összehozta őket jó szakemberekkel.

Hogyan lehetne osztályzatok helyett értékelni a diákokat?

A kerekasztal-beszélgetés végén volt lehetősége a közönségnek is kérdezni. Egy támogatónk arra volt kíváncsi, hogy az osztályzatok helyett hogyan lehetne értékelni a diákokat. Lannert Judit szerint fontos lenne, hogy legyen személyre szabott része a diákok értékelésének. Ennek jelentőségét a saját gyerekein is látta, akik először egy hagyományos iskolában osztályzatokat kaptak, aztán egy alternatív iskolában szöveges értékelést. Azt viszont hozzátette, hogy ez nagyon nagy munka a pedagógusoknak, amire nem mindenhol van lehetőség.

Az osztályozás újrateremti a társadalmi különbségeket

– véli Nádori Gergely, aki szerint a társadalom azért ragaszkodik az osztályozáshoz, mert egy rangsort szeretne látni, miközben a jegyek nagy része a diákok társadalmi hátterén múlik. A jegyek ráadásul szerinte arra sem jók, hogy fejlesszék a diákokat, célravezetőbb lenne egy önértékelési rendszer, vagy az is, ha a tanárok leülnének beszélgetni a diákokkal.

Egy másik olvasónk arra volt kíváncsi, hogy az érzelmi intelligenciára való figyelem mennyire van jelen a közoktatásban. Nádori Gergely szerint ez az egyik fő feladata a pedagógusoknak, de az érzelmi intelligencia fejlesztése a tanárképzésben is alig van jelen. A matematika tanári szakon öt évig olyan szintű matekot tanulnak a hallgatók, amilyen szintet biztos nem fognak tanítani. Galambos Attila szerint érzelmi intelligenciával foglalkozni sok idő és belső munka – ezt a pedagógusok egy idő után elengedik, mert látják, hogy nincs rá kapacitásuk.

Egy másik olvasónk arról kérdezte a szakértőket, hogy milyen jövőbeni megoldási lehetőségeket látnak az oktatási rendszer javítása érdekében. Nádori Gergely szerint egy bizalmi helyzet újraépítése lenne a legfontosabb: az állam, szülő, diák, tanár egysége.

„A közoktatás legnagyobb válságának a bizalmi válságot látom, ez hogyan állítható helyre? Ha erre valaki rájön, akkor egy béke Nobel-díjassal gazdagodhatunk”

– mondta Nádori a beszélgetés végén.

Aki támogatóink közül esetleg lemaradt a csütörtöki beszélgetésről, vagy csak szeretné ismét meghallgatni, annak erre lesz lehetősége. Ugyanis a beszélgetést rögzítettük, rendszeres támogatóink hamarosan megkapják majd a hangfelvétel linkjét.

A Telex Közbeszéd következő, decemberi eseménye azt fogja körbejárni, hogy mit jelent a normális család? Az első beszélgetés a közbeszéd hiányáról szólt, aminek összefoglalóját itt tudja visszaolvasni.