Tanú Schadlnak: „Mindenki sajnálja a helyzetet, mindenki üdvözöl téged”

„Hátha valaki megérti, hogy Völner úrnak 2021 áprilisáig köze nem volt a végrehajtáshoz” – mondta Schadl György kedden a bíróságon, amit egy üzenetváltással akart illusztrálni. Ez 2021 márciusában történt közte és bizalmasa, S. Tímea között, akit most tanúként hallgat meg a bíróság. Ez a beszélgetés így nézett ki:

S. Tímea: F. irodával kapcsolatban még semmi?
Schadl: Nincs államtitkárunk, nincs, aki kirakja jelenleg.
S. Tímea: De megjött a papír az egyetemtől akkor? És mikor lesz államtitkár?
Schadl: Persze, az egyetem válaszolt. Jó kérdés, lehet, hogy miniszterhelyettesként közvetlenül Völner úr alá kerülünk.

Schadl tehát ezzel akarta bizonyítani azt, hogy Völner Pálnak csak 2021 tavaszától volt bármilyen köze a végrehajtói ügyekhez. Ezzel szemben a Schadl-ügy vádirata szerint a végrehajtói kar korábbi vezetője már 2018 tavaszától csorgatott rendszeresen milliókat a fideszes exállamtitkárnak, összesen legalább 83 millió forintot, Völner pedig cserébe vállalta, hogy a pozíciójából eredő befolyásával Schadl kéréseire elintéz konkrét ügyeket, például a jól jövedelmező végrehajtói kinevezéseket. Az ügyészség szerint Schadl lényegében fizetésként adta Völnernek a pénzt, hogy folyamatosan rendelkezésére álljon a különböző ügyek elintézésében.

És hogy mindezt miből finanszírozta a végrehajtói kar elnöke? A vád szerint abból a pénzből, amit az általa pozícióba segített végrehajtóktól kapott. Így összesen 924 millió 852 ezer forint illegális jövedelemre tett szert. Hétből hat végrehajtó a bíróságon is elismerte, hogy ez így történt, és Schadl György pénzért cserébe segítette őket pozíciókhoz.

A napok óta meghallgatott tanú, S. Tímea évekig szorosan együtt dolgozott Schadl Györggyel, a végrehajtói kar volt elnökével. S. még a nyomozás alatt vádalkut kötött az ügyészséggel, ezért nem vádlott, csak tanú a Schadl–Völner-perben.

Schadl és Völner kapcsolatáról a nő azt mondta, sokszor hallotta Schadlt telefonon egyeztetni Völnerrel, „nagyon jó, közvetlen viszony volt közöttük, de azért nagyon alázatosan beszélt vele Gyuri”. Ő maga személyesen nem találkozott a fideszes exállamtitkárral, és vallomásában azt is kijelentette, hogy Schadl sosem mondott neki olyat, hogy Völner közbenjárásával neveznek ki bárkit végrehajtónak. Szerinte amikor Schadl Völnerrel beszélgetett a telefonon, akkor tegeződött Völnerrel, akit államtitkár úrnak szólított, és „nagyon tiszteletteljesen beszélt vele”.

Schadl erről csütörtökön még azt kérdezte S. Tímeától, hogy elképzelhetőnek tartja-e, hogy miniszterhelyettes úrnak nevezte Völnert a telefonban? A tanú úgy felelt, hogy elképzelhető, ezt nem zárja ki. „Amiért ezt kérdezem, említettem olyat ilyenkor, hogy apu vagy barátunk keres?” – kérdezte Schadl, mire a tanú úgy felelt, az ő jelenlétében biztos nem. Ezt Schadl azért hozhatta fel, mert a nyomozati anyagok szerint volt, hogy Schadl így beszélt egy munkatársának Völnerről: „Figyelj csak! Írd már föl, hogy viszek egy hármast a barátunknak, akinek szoktam!”

„Abból, amit hallottál, olybá tűnt, hogy nekünk korrupciós kapcsolatunk van?” – kérdezte újra Schadl, mire a tanú nemmel felelt, és elismerte, olyat sem mondott neki Schadl, hogy Völner közbenjárásával bárkit is végrehajtónak nevezne ki. Igaz, utóbbit a tanú már korábban is elmondta a bíróságon.

S. Tímea két olyan végrehajtó alatt is dolgozott, akik már beismerték a bíróságon, hogy Schadl pénzért cserébe tette őket pozícióba – egyikük Forrai Miklós volt. A tanú szerint a végrehajtóról már messziről látni lehetett, hogy nem ért a végrehajtáshoz. A végrehajtó irodájának osztalékát pedig állítása szerint szinte teljes egészében Schadl György kapta.

Schadl erről azt mondta, Forraival ők abban maradtak, hogy a végrehajtói iroda anyagi és szakmai hátterét továbbra is ő fedezi majd (Forrai előtt ugyanis ő maga vezette azt az irodát). Ezt a pénzt pedig nem kell visszaadni neki, de az osztalék egy részét majd cserébe Forrai átadja Schadlnak – ezt ő maga „hosszú távú szerződésnek” nevezte, nem kölcsönnek. Ezeket a pénzátadásokat viszont nem papírozta le, állítása szerint azért, mert egy emberről úgyis kiderül előbb-utóbb, hogy ha nem tart be egy szerződést. A bíró ezt nem nagyon értette meg, de Schadl úgy zárta le a dolgot, hogy ebből két dolgot tanult: Egy: „ha egyszer kölcsön adnék, arról írok szerződést. Kettő, az életben nem adok senkinek kölcsön”.

Erről csütörtökön Schadl azt mondta a bíróságon: „Nyilván jeleztem, hogy szeretnék osztalékhoz jutni, mert legalább 100 millió forintom volt” Forrai irodájában, és „ennek egy részét szerettem volna visszakapni”. Szerinte ő az ilyen, általa hosszú távú megállapodásoknak nevezett pénzeléseken kívül sokszor adott kölcsön 10-20 milliókat, vagy többet, azokat se papírozta le. A bíró erre azt kérdezte, akkor honnan tudta nyilvántartani ezt a sokféle pénzmozgást? Schadl szerint erre egyszerű a válasz: „A megállapodások alatt mindent én fizetek, cserébe az osztalék egy része az enyém, azt nem kell fejben tartani. Hogy én mennyit fizetek ki, azt gondoltam, arról vezetnek egy nyilvántartást” a másik, tehát a végrehajtói irodai oldalon.

Ezután Schadlnak nem volt több kérdése S. Tímeához, így egy kis közjátékkal zárult a beszélgetése a tanúval, akit a bíróság egyébként nem személyesen hallgat meg, hanem távmeghallgatással. Ez azt jelenti, hogy S. Tímea nincs ugyanabban a tárgyalóteremben, ahol a per zajlik, hanem egy teljesen másik szobából kapcsolják be videóhívással.

Schadl: Mi az oka annak, hogy tőlem annyira félsz, hogy szeretted volna elkerülni, hogy velem egy tárgyalóteremben legyél?
S. Tímea: Nem én kérelmeztem, így döntöttek. Én most is átsétálnék bármikor, a szemedbe tudok nézni, nekem ezzel nincs problémám.
Schadl: Az irodában a többiek hogy vannak?
S. Tímea: Mindenki jól van, mindenki sajnálja a helyzetet, mindenki üdvözöl téged.
Schadl: És te hogy vagy?
S. Tímea: Voltam már jobban is, köszönöm.
Schadl: Egyszer fel foglak hívni, ha engedik.
S. Tímea: Köszönöm szépen, várom a hívást. Szia!

A bíró ezt úgy zárta le, azt az ügyészség indítványozta, hogy ne legyen egy teremben a tanú és Schadl György, a bíróságnak pedig joga van ahhoz, hogy így döntsön. Ők pedig nem akarták, hogy még jobban elhúzódjon az ügy azzal, hogy egyszer a tanút rendelik be a tárgyalóterembe, másszor a vádlottat.

A Telex a kezdetektől követi az úgynevezett Schadl–Völner-ügyet, a témában írt összes cikkünket ide kattintva találja.