Védője szerint Schadl „muzsikus üzletet kötött”, úgy adott pénzt, hogy nem papírozta le

Továbbra is Schadl György másik bizalmasát, S. Tímeát hallgatták meg a végrehajtói kar volt elnöke és az egykori igazságügyi miniszterhelyettes és fideszes exállamtitkár, Völner Pál korrupciós perében kedden a bíróságon.

Kedden pedig újra az úgynevezett házipénztárak voltak a főszerepben a bíróságon: S. Tímea ezekben a táblázatokban vezette azoknak a végrehajtói irodáknak a be- és kifizetéseit, amikben ő dolgozott. Ezekbe állítása szerint néha milliós összeg is jött Schadl Györgytől.

S. Tímea évekig szorosan együtt dolgozott Schadl Györggyel – előbb a beosztottjaként, majd végül egy olyan végrehajtó alatt dolgozott, aki már beismerte a bíróságon, hogy Schadl pénzért cserébe tette őt pozícióba. A nő szerint a végrehajtóról már messziről látni lehetett, hogy nem ért a végrehajtáshoz. A végrehajtó irodájának osztalékát pedig állítása szerint szinte teljes egészében Schadl György kapta.

A napokon át nyilatkozó F. Vivienhez hasonlóan S. Tímea is még a nyomozás alatt vádalkut kötött az ügyészséggel, ezért nem vádlott, csak tanú a Schadl–Völner-perben. A bíróságon erről azt mondta, azon megdöbbent, hogy elsődlegesen őt az ügyészség vádlottnak tartotta, mert úgy gondolta, hogy ő nem követett el semmilyen törvénysértőt. Schadl a tárgyalás egy pontján ehhez hozzá is tette: „Nekem egyáltalán nem világos, te miért voltál meggyanúsítva”.

Az ügy lényege a vádirat szerint, hogy Schadl „korrupciós kapcsolatot alakított ki” Völner Pállal, aki rendszeresen 2–5 millió forintot kapott tőle – összesen legalább 83 millió forintot. Az államtitkár cserébe vállalta, hogy a pozíciójából eredő befolyásával Schadl kéréseire elintéz konkrét ügyeket, például a jól jövedelmező végrehajtói kinevezéseket. Az ügyészség szerint Schadl lényegében fizetésként adta Völnernek a pénzt, hogy folyamatosan rendelkezésére álljon a különböző ügyek elintézésében.

És hogy mindezt miből finanszírozta a végrehajtói kar elnöke? A vád szerint abból a pénzből, amit az általa pozícióba segített végrehajtóktól kapott. Így összesen 924 millió 852 ezer forint illegális jövedelemre tett szert. Hétből hat végrehajtó a bíróságon is elismerte, hogy ez így történt, és Schadl György pénzért cserébe segítette őket pozíciókhoz.

A házipénztár

Ahogy a koronatanúnak nevezett F. Vivien, úgy S. Tímea is vezetett házipénztárokat azokban a végrehajtói irodában, ahol ő dolgozott. A szigetszentmiklósi irodában egy ideig Schadl volt a végrehajtó, utána pedig Forrai Miklós lett. A tanú állítása szerint Schadl egy-két havonta milliókat adott az irodának – akkor is, amikor még ő volt ott a végrehajtó, de már azután is, hogy őt Forrai leváltotta. A pénzt pedig általában a végrehajtói kar elnöke vagy annak sofőrje, a szintén vádlottak padján ülő M. Viktor vitte oda borítékban, a milliókat pedig a széfbe tették. „Konkrétan a házipénztárba én Forrai Miklóstól soha nem kaptam összeget”, még akkor sem, amikor Forrai vezette az irodát, mondta.

A táblázatokban rendszeresen felmerülnek 2 milliós összegek, amiket Schadltól folytak be a szigetszentmiklósi végrehajtói irodához. S. Tímea erről most azt mondta, ő azon nem gondolkodott, nem is találta furcsának, hogy bár bejöttek ilyen kölcsönök Schadltól, a táblázatba a kölcsön esetleges visszaadása már nem volt vezetve.

Az érintett végrehajtói iroda végrehajtója, Forrai Miklós egyébként már beismerte a bíróságon, hogy Schadl pénzért cserébe tette őt pozícióba. A beismeréssel elfogadta a vádat, miszerint összesen 197,8 millió forintot adott Schadl Györgynek, cserébe a végrehajtói kinevezéséért. Schadl pedig nem maradt hálátlan, Forrai havonta 1,8–3 millió forintokat kapott vissza tőle. A bíróság Forrait már elítélte, felfüggesztett, tehát nem letöltendő börtönbüntetést kapott.

Kölcsön vagy hosszútávú szerződés

Schadl erről azt mondta, Forraival ők abban maradtak, hogy az iroda anyagi- és szakmai hátterét továbbra is ő fedezi majd, és a pénzt nem kell visszaadni neki, de az osztalék egy részét majd cserébe átadja – ezt ő „hosszútávú szerződésnek” nevezte, nem kölcsönnek.

„Forrai úr olyan boldog volt, hogy madarat lehetett volna fogatni”, mert azt állította Schadlnak, hogy neki nincs meg ahhoz a tudása és pénze, hogy elkezdjen egy vállalkozást. A bíró erre közbekérdezett, hogy ezekről a pénzekről miért nem írtak akkor valamilyen papírt? Schadl erre úgy reagált, kölcsönszerződést nem kötelező lepapírozni. A bíró azt mondta, ő ezt tudja, de itt nem párszáz ezer forintokról volt szó, hanem Schadl elmondása szerint is 50 milliós nagyságrendről.

„Akár felelősen is eljárhattam volna, de azt el kell mondjam, ha valaki nem az a típus, aki betart egy szerződést, az egy idő után kiderül”, és ha ez Forrainál kiderült volna, akkor az ingatlanokat és kocsikat, amik az irodához tartoztak, visszavette volna, mintegy biztosítékként, magyarázta Schadl. A bíró ezt azzal zárta le, hogy neki ez kicsit életszerűtlennek tűnik, főleg úgy, hogy Schadl jogot végzett, ráadásul végrehajtóként párszor ő is belefuthatott rosszul végződött kölcsönügyletekbe. Schadl erre úgy kontrázott: „Két dolgot is tanultam ebből: ha egyszer kölcsön adnék, arról írok szerződést. Kettő, az életben nem adok senkinek kölcsön”. Schadl védője, Morvai Attila ezen a ponton közbeszólt: „A bírónőnek igaza van, muzsikus üzletet kötött”.

Szüksége volt a pénzre, kapott egymilliót

S. Tímea egy másik irodában, a budapesti Üllői útiban – ahol szintén nem Schadl György volt a végrehajtó – is vezetett ilyen házipénztárt, a bíróság ezt kedden kivetítette. Az egyik sorban 1 millió forintot vezettek be a táblázatba, egy másikban meg 500 ezret. S. Tímea erről azt mondta, „gondolom, még szükség volt pénzre, és kaptam egymillió forintot a házipénztárba”. Erről azt mondta, a pénzt „vélelmezhetően” Schadl Györgytől kapta sofőrjén, M. Viktoron keresztül. Olyan is előfordult a tanú szerint, hogy a saját pénzéből is tett a házipénztárba, de azokat az összegeket mindig visszakapta. De olyan is volt, hogy a házipénztárból pénz ment valamilyen fogyasztószerre és Schadl reggelijére is.

Ez az iroda a tanú szerint egyike volt annak az öt irodának, amelyekről Schadl neki állítólag azt mondta, ezeket „kérték tőle”. Hogy kik, az nem derült ki. Mindenesetre S. Tímea vallomása szerint Schadl azért állította fel innen 2021-ben az addigi végrehajtót, mert szerinte az határidőre nem tudta teljesíteni a jogszabályi feltételeket, és így nem tudta megszerezni időre a jogi diplomáját. Ennek a bizonyos végrehajtónak viszont S. Tímea szerint „meggyőződése volt”, hogy ő teljesítette a feltételeket, és jogtalanul állították fel.

Schadl erre kedden úgy reagált, ő sosem mondott olyat, hogy ő tudná, kik kerülnek ezeknek az irodáknak az éleire, mire a tanú úgy reagált, ő meg nem mondott olyat, hogy Schadl ezt mondta volna.

Államtitkár úr

S. Tímea az ügyészségnek adott vallomásában és a bíróságon korábban még arról beszélt, volt, hogy Schadl egy minisztériumba megeresztett telefonnal elintézte neki, hogy ne kelljen szakvizsgáznia.

Erről Schadl kedden azt mondta, ő semmi mást nem tett, mint egy informatikai céget felhívott, hogy miért nem működik S. Tímea e-szignó-kártyája. „A minisztériumnak ehhez az e-szignó-kártyához az ég egy adta világon semmi köze nincs”, mondta Schadl, aki szerint egy szakvizsgát egyébként sem kell többször letenni, elég egyszer. Azt is mondta, ő nem hívott fel semmilyen államtitkárt az ügyben. S. Tímea erre úgy reagált, az ő emlékei szerint Schadl akkor minisztériumot említett neki.

Arról is beszélt, hogy sokszor hallotta Schadlt telefonon egyeztetni Völnerrel, „nagyon jó, közvetlen viszony volt közöttük, de azért nagyon alázatosan beszélt vele Gyuri”. Ő maga személyesen nem találkozott a fideszes exállamtitkárral, és vallomásában azt is kijelentette, hogy Schadl sosem mondott neki olyat, hogy Völner közbenjárásával neveznek ki bárkit végrehajtónak. S. Tímea ehhez a keddi tárgyaláson hozzátette, hogy amikor Schadl Völnerrel beszélgetett a telefonon, akkor tegeződött Völnerrel, akit „államtitkár úrnak” szólított, de „nagyon tiszteletteljesen beszélt vele”.

S. Tímea vallomásában többször megjelennek az úgy gondolom, úgy feltételezem kifejezések, ez pedig visszatérő jelenség a koronatanúnak nevezett F. Viviennél is. Nála a védők többször felhívták a figyelmet arra, hogy ők a tényekre kíváncsiak, nem pedig feltételezésekre.

A Telex a kezdetektől követi az úgynevezett Schadl–Völner-ügyet, a témában írt összes cikkünket ide kattintva találja.