Egy csupor Nutella Schadl íróasztalán, számítógépes mappák utáni nyomozás – így telt a Schadl–Völner-per újabb napja

Irodai fotók mutogatásával, számítógépes mappák és fájlok létrehozásának firtatásával telt a Schadl–Völner-per csütörtök délelőtti tárgyalása. Ki hozta létre? Ki írt bele? Ki módosított? – ezek a kérdések hangoztak el egymás után a koronatanúnak nevezett F. Vivien felé, akit már többedik alkalommal hallgatott meg a bíróság a végrehajtói kar volt elnöke, Schadl György és a fideszes volt igazságügyi miniszterhelyettes és államtitkár, Völner Pál korrupciós perében. A válasz pedig általában a „nem tudom” volt. Később Schadl védője kérdezte arról a tanút, hogy pontosan milyen kapcsolat volt Schadl és Völner között, és egyáltalán látta-e, hogy a pénzek mozogtak a két ember között.

Völner szokás szerint otthonról jött a bíróságra csütörtökön, míg Schadl Györgyöt bilincsben vezették be, ő ugyanis letartóztatásban van. A Schadl–Völner-ügy lényege a vádirat szerint, hogy Schadl „korrupciós kapcsolatot alakított ki” Völner Pállal, aki rendszeresen 2–5 millió forintot kapott tőle – összesen legalább 83 millió forintot. Az államtitkár cserébe vállalta, hogy a pozíciójából eredő befolyásával Schadl kéréseire elintéz konkrét ügyeket, például a jól jövedelmező végrehajtói kinevezéseket. Az ügyészség szerint Schadl lényegében „fizetésként” adta Völnernek a pénzt, hogy folyamatosan rendelkezésére álljon a különböző ügyek elintézésében.

És hogy mindezt miből finanszírozta a végrehajtói kar elnöke? A nyomozók szerint abból a pénzből, amit Schadl azoktól kapott, akiket a végrehajtói pozícióba segített. Így összesen 924 millió 852 ezer forint illegális jövedelemre tett szert a vád szerint. Hétből hat végrehajtó a bíróságon is elismerte, hogy ez így történt, és Schadl György pénzért cserébe segítette őket pozíciókhoz.

F. Vivien Schadl bizalmi embere volt, nagyjából tíz évet dolgozott mellette. Ő volt az, aki a „Házipénztár” és az „EgyenlegMoncsi” elnevezésű Excel-táblázatokban dokumentált minden pénzmozgást, így a Völner Pál volt államtitkárnak juttatott állítólagos kenőpénzek kifizetését is. F. már korábban vádalkut kötött az ügyészséggel, akiknek részletesen vallott Schadl ügyeiről, ezért nem lett belőle vádlott, csak tanú.

A csütörtöki tárgyalás eleje fotók mutogatásával telt. Ezek Schadl budaörsi irodájáról készültek. Az egyik képen a végrehajtói kar volt elnökének faragott íróasztala volt látható, rajta egy laptop, amellett pedig egy nagy csupor Nutella. Egy másik kép egy barna páncélszekrényt ábrázolt, mellette a földön bontatlan alkoholos üvegek. F. Vivien szerint ez az a bizonyos páncélszekrény, amiben elég nagy volt a pénzmozgás – innen mentek kifelé a kenőpénzek, köztük a Völner Pálnak csurgatott milliók, de ide kerültek autókulcsok, valamint Schadl ékszerei és családi vagyonnyilatkozatai is.

A fotók bemutatása után a délelőtt jelentős része azzal ment el, hogy arról kérdezgették a tanút, ki hozott létre milyen számítógépes mappát az irodai asztali számítógépen, vagy egy mappában ki hozott létre milyen fájlt és Excel-táblázatot, F. Vivien pedig rendre úgy válaszolt: nem tudja, nem emlékszik.

„Ki hozta létre az asztalon belül a saját elnevezésű mappát?” – kérdezték például, de a tanú nem tudta. Találtak még például drsgyprivat és vivien elnevezésű mappákat, viktor és viktor2felev elnevezésű Excel-táblázatokat is, de a tanú egyikről sem tudta megmondani, ki hozta ezeket létre, ami azért érdekes, mert ezek az ő irodai munkagépén voltak.

Barátunk, Völner Pál

A tárgyalási nap második felében Schadl György védője, Morvai Attila kérdezte a tanút. F. Vivien előbb arról beszélt, hogy a korrupciós perben őt az ügyészség hivatali vesztegetés bűntettében bűnsegédlettel vádolta, de egy vádalkuban azt mondták neki, ha nem működik együtt, rácsok mögé fog kerülni. F. Vivien nemcsak asszisztált Schadl védelmi pénzek beszedésére épülő hálózatához, de maga zsarolt meg és szervezett be egy végrehajtót, akinek aztán a nyeresége háromnegyedét elvették. Ő pedig nem akart börtönbe menni, ezért rögtön beleegyezett a vádalkuba – így lett belőle csak tanú az ügyben, nem pedig gyanúsított.

Azt eddig nem lehetett tudni, az ügyészségre szállítása utáni három órában mi történt. A nyomozati iratok szerint délután ötkor vitték be az ügyészségre, de a meghallgatását csak este nyolckor kezdték el. Erről a holtidőről is kérdezték csütörtökön. F. Vivien viszont annyit mondott, úgy emlékszik, „az eljárás elmagyarázása” történt ezekben az órákban, meg arról kérdezték, mit tud elmondani a Schadl György ellen felmerült kérdésekben.

A vádalku aláírásának körülményeire sem emlékezett tisztán, annyit tudott mondani, két ügyész volt jelen, az alku szövegezéséről pedig ezt mondta: „Úgy éreztem, nem vagyok abban a helyzetben, hogy ennek a megállapodásnak a szövegét az én kívánságom szerint módosítsák”.

Újra érintették azt, hogy F. Vivien szerint Völner Pálra Schadl barátunkként hivatkozott, és Völner nevére „nyilván felkapta a fejét, ha már a hírekben szerepelt”.
Arról a vádról, hogy Schadl Györgytől továbbmentek a milliók Völner Pálnak, a tanú most ezt mondta: „Az összeg rendeltetéséről egyetlen tudomásom Schadl Györgytől származott, én ezt tényként kezeltem”. A pénzek átadását sosem látta személyesen, de a tranzakciókat „nem gondoltam, vagy vélelmeztem. Nekem arról volt tudomásom Schadl György elmondásából, hogy ezeknek az összegeknek a célja, hogy azokat átadja Völner Pálnak”. Azt most sem tudta megmondani, hogy egyébként ha Schadl adott át Völnernek pénzt, akkor egyáltalán ezt miért tette.

A sofőr és a táblázata

F. Vivien korábbi vallomásaival megegyezően most is arról beszélt, mellette Schadl sofőrje, M. Viktor is bizalmasa volt a végrehajtói kar volt elnökének, és „olyan dolgokról volt tudomása, amiről nem kellett, hogy minden alkalmazottnak tudomása legyen”. M. Viktor szintén a vádlottnak padján ül, mert a vád szerint ő vitte a pénzt ide-oda Schadl és a végrehajtók között, de neki mondta Schadl Völner Pálra utalva azt is, hogy „valami szatyorral, meg valami piát tegyél már! Mindegy, hogy mit, csak valami viszonylag normális piát. Nem kell izé, mert nem az a lényeg, csakhogy legyen ott nálad, tehát”. A sofőr tagadja a vádakat.

A sok táblázatban, amit korábban említettek, volt egy viktor nevű is, ebben egy havi találkozók, havi elszámolás nevű táblázattal. F. Vivien szerint ezt a táblázatot M. Viktor vezette, és ebben azokat a pénzeket tüntette fel, amik Schadltól mentek a végrehajtóknak. A vád szerint hét végrehajtó Schadl György segítségével úgy került pozícióba, hogy vállalta: a leendő végrehajtói irodája nyereségének egészét vagy egy részét visszaadja Schadl Györgynek, ami néhány esetben többszázmilliós összegeket jelentett. Cserébe Schadl segített a kinevezésükben, és többen havi egy-két milliót is visszakaptak tőle. Hétből hat végrahajtó már beismerte a bűnösségét, ezzel pedig azt, hogy igaz, amit a vád állít. A sofőrt egyelőre nem hallgatta meg a bíróság, most sem kérdeztek tőle semmit.

F. Vivient még a nyári szünet előtt kezdte el meghallgatni a bíróság. Eddig úgy vallott, hogy Schadl és Völner gyakran találkozott. Volt, hogy az Igazságügyi Minisztériumban, máskor a végrehajtói kar volt elnökének irodájában, ahol kettesben beszélgettek. Állítása szerint Schadl egyre többet kért a pénzért kinevezett végrehajtók irodáinak osztalékaiból, azokból pedig Völner Pálnak adott tovább.

Olyan is volt, hogy F. Vivien fehér jelöletlen borítékba tette a Schadl által meghatározott összeget, ami ment tovább „barátunknak”, Völner Pálnak. A neki csurgatott pénzeket állítása szerint egy pendrive-on lévő külön táblázatban kellett vezetnie. Ez a pingvines pendrive elő is került a legutóbbi tárgyaláson. Ahogy Schadl asztali naptára is, amiben például ilyen feljegyzések szerepeltek: „Völner 12:30 Kossuth tér”, „Robi”, „Nagy Ádám”, „Trócsányi”, „Jeney”, „Varga Judit”, „2020. március 2. 11:30 Karmelita”, „Varju László”.

A Telex a kezdetektől követi az úgynevezett Schadl–Völner-ügyet, a témában írt összes cikkünket ide kattintva találja.