Fehér jelöletlen borítékba tettem a Völner Pálnak szánt összeget, mondta Schadl bizalmasa a bíróságon

• A „koronatanúnak” nevezett F. Vivient, Schadl György bizalmasát hallgatta meg kedden a bíróság, aki Excel-táblázatokban vezette Schadl pénzügyeit.
• F. Vivien korábban mindent borított az ügyészségnek, ezért nem vádlott, hanem tanú az úgynevezett Schadl-Völner-perben.
• Azt mondta, Schadl és a fideszes exállamtitkár, Völner Pál gyakran találkozott, volt, hogy az Igazságügyi Minisztériumban, máskor a végrehajtói kar volt elnökének irodájában, ahol kettesben beszélgettek.
• Állítása szerint Schadl egyre többet kért a pénzért kinevezett végrehajtók irodáinak osztalékaiból, azokból pedig Völner Pálnak adott tovább.
• Olyan is volt, hogy F. Vivien fehér jelöletlen borítékba tette a Schadl által meghatározott összeget, ami ment tovább „barátunknak”, Völner Pálnak.
• Szerinte Schadl érinthetetlennek hitte magát.

A „koronatanúnak” nevezett F. Vivien meghallgatásával folytatódott a végrehajtói kar volt elnöke, Schadl György és a fideszes volt igazságügyi miniszterhelyettes és államtitkár, Völner Pál korrupciós pere kedden.

F. Vivien Schadl bizalmi embere volt, nagyjából tíz évet dolgozott mellette, és ő volt az, aki „Házipénztár” és „EgyenlegMoncsi” elnevezésű Excel-táblázatokban dokumentált minden pénzmozgást, így a Völner Pál volt államtitkárnak juttatott állítólagos kenőpénzek kifizetését. F. már korábban vádalkut kötött az ügyészséggel, akiknek részletesen vallott Schadl ügyeiről, ezért nem lett belőle vádlott, csak tanú.

A Schadl–Völner-ügy lényege a vádirat szerint, hogy Schadl „korrupciós kapcsolatot alakított ki” Völner Pállal, aki rendszeresen 2–5 millió forintot kapott tőle – összesen legalább 83 millió forintot. Az államtitkár cserébe vállalta, hogy a pozíciójából eredő befolyásával Schadl kéréseire elintéz konkrét ügyeket, például a jól jövedelmező végrehajtói kinevezéseket. Az ügyészség szerint Schadl lényegében „fizetésként” adta Völnernek a pénzt, hogy folyamatosan rendelkezésére álljon a különböző ügyek elintézésében.

A keddi tárgyaláson Schadl György apja is megjelent, aki szintén vádlott – a férfi egy vállszorítással és mosollyal üdvözölte Völner Pál fideszes exállamtitkárt, akivel végül egymás mellé ültek le.

F. Vivien arról beszélt kedden a bíróságnak, hogy 2011 óta ismeri Schadl Györgyöt, Völner Pállal pedig párszor találkozott a végrehajtói irodában, ezt viszont nem nevezné ismeretségnek. F. Vivien úgy vallott, eleinte csak a pénzügyi feladatok ellátása volt a munkaköre Schadl irodájában (bankszámlára beérkező összegekkel intézkedett végrehajtási ügyekben), és „sokkal később kapott olyan feladatokat, amik nem a végrehajtáshoz, hanem Schadl privát ügyeihez kapcsolódtak”, pedig ő maga sokszor jelezte, hogy ezt ő nem szeretné.

Ennek ellenére egyre több ilyen feladatot kapott. Amikor már egyre többször jelezte, hogy túl sok a személyesen Schadlnak elintézendő feladat, például az ingatlanjaival és cégeivel, Schadl akkor vette fel M. Viktort, a szintén vádlottak padján ülő sofőrt, aki a vád szerint vitte-hozta a pénzeket Schadlnak.

A tanú szerint Schadl régóta az iroda páncélszekrényében tartotta a saját pénzét, de azt eleinte papíralapon vezette egy másik munkatársa, nem számítógépen. Később lettek ebből „Házipénztár” és „EgyenlegMoncsi” elnevezésű Excel-táblázatok. Ebbe a páncélszekrénybe kerültek Schadl ékszerei, családi vagyonnyilatkozatai is, de voltak ott még autókulcsok is. Ehhez a szekrényhez F. Vivienen kívül például M. Viktor is hozzáfért.

F. Vivien elmondása szerint neki már „az is nagyobb összeg volt, amikor 5-10 millió forintok kerültek be a páncélba”, és ebből fizették ki például az építési vállalkozót, aki Schadl túlépített balatoni nyaralójával ügyeskedett. A tanú szerint „ezekből a pénzmozgásokból egyre több volt, egyre intenzívebb volt a befizetés-kifizetés”.

Schadl az osztalék felét kérte

F. Vivien szerint Schadlnak „jó szokása volt kölcsönt nyújtani, többen kaptak tőle. (…) Nem önzetlenül, de ha úgy ítélte meg, adott” a hozzá közel álló személyeknek. Több olyan esetről is tudott a tanú, amikor ezek a kölcsönök nem voltak lepapírozva, és F. Vivien szerint Schadl azért adta ezeket a pénzeket, „hogy lekötelezze azt, akinek ad”. Schadl adott kölcsön például M. Viktornak és F. Viviennek is – a nő erről azt mondta, ő maga azért kapta a pénzt, hogy abból ingatlant vegyen.

A tanú szerint kapott kölcsönt Csiszár Éva is – 21 millió forintot –, az egyetlen végrehajtó a hétből, aki nem vallotta magát bűnösnek a bíróságon, ezért továbbra is a vádlottak padján ül. A vád szerint ugyanis őt is pénzért cserébe nevezték ki végrehajtónak, Schadl pedig az irodanyitását is megtámogatta, a végrehajtói kar volt elnöke mindezért pedig azt kérte, az iroda osztalékából kapjon nagyobb összeget.
Csiszár korábban annyit ismert el a bíróságon, hogy háromszor pénzt adott át Schadl Györgynek, vagyis szerinte „polgári jogviszonyban” visszafizette a korábban kapott kölcsönt Schadlnak.

Ennek viszont most ellentmondott F. Vivien vallomása, aki azt mondta, a kölcsönt Csiszár egy összegben, átutalással adta vissza Schadlnak. Viszont a tanú szerint Csiszár ezen felül is adott még pénzt Schadlnak.

F. Vivien most úgy vallott, Schadl György Csiszár végrehajtói irodája osztalékának a felét kérte.

A vádakat Csiszár mellett Schadl is tagadja.

A pénzek mentek tovább Völnernek

Szóba került egy másik pénzért kinevezett végrehajtó is, Szabó Balázs. F. Vivien azt mondta, ő volt az, aki minden üzenetet átadott Schadl és Szabó között, így azt is, hogy Schadl Szabó irodája osztalékának egyharmadát kéri a férfitól. F. Vivien most azt állította a bíróságnak,

Schadl azt mondta neki, ebből a pénzből havi egymillió forintot fog adni „annak, aki segített”, aki pedig Völner Pál.

A tanú szerint ő maga pedig „sosem volt abban a helyzetben, hogy kérdőre vonja Schadl Györgyöt”. (A végrehajtói irodás kenőpénzeket Szabó Balázs már elismerte a bíróságon, felfüggesztettre ítélték.)

Egy idő után viszont Schadl az egyharmadot módosította: már az osztalék felét kérte Szabó Balázstól F. Vivienen keresztül, mert készpénzre volt szüksége. A nőnek viszont ez nem tetszett, ezért szerinte

kérdőre vonta Schadlt, aki „erősen felemelte a hangját, közölte, hogy ne beszéljek hülyeséget, értsem meg, hogy a felét kéri az osztaléknak, és ennek a felét fogja továbbadni Völner Pálnak”. A bíró kérésére a tanú megerősítette, hogy Schadl név szerint említette neki Völner Pál nevét.

„Amikor Schadl ezt a nevet említette nekem, tudom, hogy szégyen, de nem tudtam, kiről van szó, én is az interneten néztem utána”, mondta F. Vivien Völnerről.

Egy ponton Schadl felvetette, hogy ha már F. Vivien is ennyire részt vesz az ügyben, kapjon ő is valamennyit a pénzből. Ő maga pedig „sajnos” beleegyezett ebbe, ezzel pedig körülbelül 40 millió forinthoz jutott így, készpénzben.

F. Vivien ezután részletesen vallott a többi végrehajtóról is: osztalékok odaadása, juttatások visszacsepegtetése, így ment ez szerinte. A gépén lévő táblázatból arra következtetett, hogy több végrehajtó (például Nagy Gábor, aki szintén bevallotta a bűnösségét) az egész osztalékát odaadta Schadlnak, aki ezért vissza néhány milliót adott nekik havonta. A „havi elszámolás” nevű táblázatban lehet szerinte vezetve az, hogy havi 1, másfél és 2 millió forintok voltak ezek a visszajuttatások. Volt olyan alkalom is szerinte, amikor Schadl sofőrjét, M. Viktort már a bankhoz rendelték oda, és egyenesen onnan vitte a pénzt.

Barátunk, Völner Pál

F. Vivien szerint Schadlnak „olyan habitusa volt, aki maga köré gyűjti az embereket. Presztízs volt a közelében lenni, többen a kegyeibe akartak kerülni. Volt, aki azt gondolta, ha szorosabbra fűzi vele a kapcsolatot, nem kell tőle tartania”. A köré gyűlt embereket viszont nem becézte, csak Völner Pálra hivatkozott úgy, hogy Pali (amikor Schadl Paliról beszélt, F. Vivien a biztonság kedvéért még vissza is kérdezett, hogy biztosan Völner Pálról van-e szó, nehogy eltévessze a neveket. Róla volt szó.), vagy barátunk, más közeli ismerősét nem jellemezte így. „Ha elhangzott, hogy barátunk, az Völner Pál volt. Nem volt egyébként közös barátunk, amúgy sem cseverésztünk a barátairól”. Ez a barátunk meg is jelent a nyilvántartásban, táblázatban, amit Schadl kérésére kezdett el vezetni.

F. Vivien arról is beszélt, Schadl bejárt az Igazságügyi Minisztériumba is, ahol Völner Pállal találkozott. A fideszes exállamtitkár is járt a végrehajtói irodában, négyszemközt beszélgetett Schadllal a végrehajtói kar elnökének irodájában, senki mással nem kommunikált. Azt viszont nem tudja, milyen egyeztetések voltak Schadl és Völner között, de a személyes egyeztetések kettőjük között egyre gyakoribbak voltak, „kéthetente biztos, hogy találkozgattak (...) Pénzátadást sosem láttam, de onnantól kezdve, hogy ezt a nyilvántartást elkezdtem vezetni, abban a tudatban éltem – és ezt semmi sem cáfolta –, hogy ezeket a pénzeket Schadl György Völner Pálnak adja át”.

Volt, hogy Schadl beíratta vele a táblázatba, hogy pénzt visz Völnernek, de arra is volt példa, hogy Schadl nem emlékezett, mikor adott át pénzt Völnernek, ezért visszanézték a naptárában, mikor volt köztük találkozó. Ez alapján ment a pénzügyeket összegző táblázatba is a fideszes exállamtitkár neve. „Természetesen” olyan is volt, hogy F. Viviennek kellett a széfből kivennie a pénzt, a nő erről azt mondta:

„Fehér jelöletlen borítékba tettem a Schadl által meghatározott összeget”, ami ment tovább Völner Pálnak.

Schadl nem magyarázta, de F. Vivien sem kért magyarázatot arra, mik voltak ezek a pénzügyletek. Egyszer az is megtörtént, hogy egy pénzátadás meghiúsult – F. Vivien szerint bár egy összeg Völnernek ment volna, inkább átváltották devizára.

Egy ideig „nem merült fel bennem a korrupciós kifejezés, sem az, hogy bűncselekmény történik. Nyilván ha belegondolok, ez egyértelmű”, mondta F. Vivien, aki viszont arra nem gondolt, hogy ezzel Schadlt szembesítse. Schadl „nagyon határozott, nagyon céltudatos jellem, szerintem ő maga is elhitte, de velem és másokkal is elhitette, hogy ő érinthetetlen, és minden célját eléri. És nagyon sokáig így is ment. Sajnos egy burokban éltem”, mondta.

Röviden szóba került a Gazdiként ismert R. Róbert vádlott, aki többször találkozott Schadllal a végrehajtói irodában. A tanú szerint a két ember „baráti viszonyban volt”. Gazdinak „az átlagostól eltérő a stílusa, egyedi, sokan nehezen tudják elfogadni. Egy vehemens, nagyhangú, jó kedélyű úriember” – az úriember jellemzés kisebb mosolyt csalt a bíróság és a védők arcára is.

Szóba került Schadl túlépített siófoki nyaralója, amiben egy építési vállalkozó segített Schadl Györgynek megszerezni a használatba vételi engedélyt (a vállalkozó és az ügyben szintén ügyeskedő kormányhivatali dolgozó már elismerte a bűnösségét). F. Vivien szerint a nyaraló felhúzásánál egy számlát sem állítottak ki, mert Schadl az áfa befizetését akarta elkerülni.

F. Vivien kihallgatása csütörtökön folytatódik.

A bíróság az előző tárgyaláson meghallgatta F. Vivien élettársát, aki a pénzért cserébe végrehajtói pozícióhoz jutott Szabó Balázs végrehajtó irodájában dolgozott. Szabó cserébe azért, hogy kinevezzék végrehajtónak, vállalta, hogy az irodája adózott eredményéből összesen 190,5 millió forintot ad át Schadl Györgynek. A tanú, S. Zoltán szintén azt mondta, az előzetes alku egy idő után megváltozott Szabó és Schadl György között, 30 helyett 50 százalékot kellett végül visszafizetnie az osztalékból Schadlnak, „és ez lett a Völner Pállal indokolva”, mint akinek ezt a pénzt Schadlnak tovább kell adnia.

A Telex a kezdetektől követi az úgynevezett Schadl–Völner-ügyet, a témában írt összes cikkünket ide kattintva találja.