Schadl több pénzt kért, amit azzal indokolt, hogy abból Völner Pálnak kell továbbadnia, mondta egy tanú a bíróságon

Tanúmeghallgatással folytatódott a végrehajtói kar volt elnöke, Schadl György, és a fideszes volt igazságügyi miniszterhelyettes és államtitkár, Völner Pál korrupciós pere. Bár eredetileg meghallgatták volna a „koronatanúnak” nevezett F. Vivient, aki egy alkuban borított az ügyészségnek, ez végül elmaradt.

A Schadl-Völner-ügy lényege a vádirat szerint, hogy Schadl „korrupciós kapcsolatot alakított ki” Völner Pállal, aki rendszeresen 2–5 millió forintot kapott tőle – összesen legalább 83 millió forintot. Az államtitkár cserébe vállalta, hogy a pozíciójából eredő befolyásával Schadl kéréseire elintéz konkrét ügyeket, például a jól jövedelmező végrehajtói kinevezéseket. Az ügyészség szerint Schadl lényegében „fizetésként” adta Völnernek a pénzt, hogy folyamatosan rendelkezésére álljon a különböző ügyek elintézésében.

F. Vivien Schadl bizalmi embere volt, nagyjából tíz évet dolgozott mellette, és ő volt az, aki „Házipénztár” és „EgyenlegMoncsi” elnevezésű Excel-táblázatokban dokumentált minden pénzmozgást, így a Völner Pál volt államtitkárnak juttatott kenőpénzek kifizetését. F. már korábban vádalkut kötött az ügyészséggel, akiknek részletesen vallott Schadl ügyeiről, ezért nem lett belőle vádlott, csak tanú.

Meghallgatta viszont kedden a bíróság F. élettársát, S. Zoltánt, aki Szabó Balázs irodájában dolgozott, aki cserébe azért, hogy kinevezzék végrehajtónak, vállalta, hogy az irodája adózott eredményéből összesen 190,5 millió forintot ad át Schadl Györgynek. S. meghallgatásában jobbára csak feltételezésekre és másodkézből hallott dolgokra hagyatkozott arról, hogyan mozogtak a pénzek Schadl körül.

S. azt mondta, nagyjából kétszer találkozott Schadlval, emellett régóta barátságban volt Szabó Balázzsal, aki szerinte mindig is végrehajtó akart lenni. Ez aztán sikerült is neki, Monorra került. Tőle és F. Vivientől is kért kölcsön 20 millió forintot az iroda beindítására, cserébe azt kérték, az első osztalékából fizesse ezt nekik vissza. Ezt vissza is kapták, sőt, ennél még többet is: azt már nem tudta megmondani, mennyit, de elismerte, hogy Szabó az osztalékából nem csak Schadlnak, hanem F. Viviennek is csorgatott.

Arról is beszélt, hogy Szabó Balázs végrehajtó azt mondta neki: az előzetes alku megváltozott Szabó és Schadl György között, 30 helyett 50 százalékot kellett végül visszafizetnie az osztalékból Schadlnak,

„és ez lett a Völner Pállal indokolva”, mint akinek ezt a pénzt Schadlnak tovább kell adnia.

Akkor a tanú szerint Szabó nagyon elgondolkodott azon, hogy lemond a végrehajtói pozícióról, végül mégis belement az alkuba. Azt nem tudta megmondani a bíróságnak, miért kellett volna egyébként bármennyit is továbbfizetni Völnernek.

Schadl György minderre úgy reagált, neki Szabó Balázs egy forintot sem adott. Völner Pál is azt állította, ő sem kapott pénzt Szabó Balázstól, de kiemelné azt a részt a tanú vallomásából, amikor azt mondta, nem tudja, mi lehetett ebben a történetben a fideszes exállamtitkár szerepe.

A tanú a Házipénztárról is beszélt, arról az Excel-táblázatról, amiben élettársa, F. Vivien vezette Schadl pénzügyeit. Szerinte F. Vivien többször mondta neki, hogy más végrehajtóktól is kapott pénzt, „és hogy a Házipénztárt vezeti”, amibe „nem kimondottan” olyan pénzeket jegyeztek fel, amik a végrehajtói karhoz tartoznának. Úgy tudja, a Házipénztárt is azért kezdték el vezetni, mert Schadl annyi embernek adott kölcsön, hogy azt már muszáj volt vezetni, mert különben „kuszaság” lett volna. Emellett azt is hallotta, hogy Schadl jobbkeze, M. Viktor vádlott „hozta-vitte a pénzeket”.

Miután pedig kirobbant az egész Schadl-Völner-ügy, „Schadl úr üzent nekem, hogy keressek ügyvédet a Viviennek”, vallotta a tanú.

A Telex a kezdetektől követi az úgynevezett Schadl–Völner-ügyet, a témában írt összes cikkünket ide kattintva találja.