Soha nem ajánlottam Gyurin keresztül Völnernek pénzt, mondta Gazdi, a Schadl–Völner-ügy kulcsfigurája

R. Róbert, azaz Gazdi meghallgatásával folytatódott csütörtökön a Schadl–Völner-ügy a bíróságon. Ő egy kulcsfigura ebben a súlyos korrupciós perben. Ő volt az, akit a nyomozók eredetileg megfigyeltek, és akin keresztül eljutottak a végrehajtói kar volt elnökéhez. Vallomása szerint legalább tizennyolc éve ismeri Schadlt.

R. eddig arccal vállalta az ügyét a bíróságon, a csütörtöki meghallgatására viszont meggondolta magát, és most már nem engedte, hogy a sajtó lefotózza.

Ahogy Schadl, úgy R. is letartóztatásban van, így a börtönből bilincsben érkezett a Fővárosi Törvényszékre. Meghallgatására elment Völner Pál is, hármuk közül az exállamtitkár az egyetlen, aki szabadlábon védekezhet.

R. a bíróságon arról beszélt, letartóztatása előtt tolmácsolásból élt, abból havonta 3-400 ezer forint bevétele volt, emellett voltak saját cégei, meg olyan cégek, amikben valamilyen módon részt vett. „Megpróbálok teljesen autentikus lenni”, mondta kissé pikírten a vallomásáról a bíróságnak, majd minden ellene hozott vádat tagadott.

Gazdi és Schadl

Mik a vádak? R. többféleképpen megjelenik a szerteágazó történetben. A vádirat szerint Schadllal egymást „gazdámnak” vagy „gazdinak” hívták. Az iratok szerint Schadl egyszer felhívta R.-t, hogy segítsen elkenni egy harmadik személy sok százmilliós áfacsalását, és a végrehajtói kar volt elnöke szerint ez a személy fizetett volna azért, hogy ne legyen belőle gyanúsított vagy vádlott: „egy százast rögtön letétbe tudunk rakatni”, mondta Schadl.

A nyomozati iratok szerint viszont fordítva is működött a dolog: volt, hogy R. kezdeményezett több olyan ügyet, amiben Schadl és a volt fideszes igazságügyi miniszterhelyettes és államtitkár Völner Pál megpróbáltak közbenjárni. Például abban az ügyben, amiben egy oktatási központ engedélyeit próbálták elsimítani.

Ebben az ügyben a vádirat szerint R.-t 2020 augusztusában kereste meg a szintén vádlott S. Etelka, aki egyrészt egy magániskolák üzemeltetésével foglalkozó alapítvány kuratóriumi elnöke, másrészt egy felnőttképzéseket szervező cég tulajdonosa volt. Ez utóbbin S. Etelka nagyon sokat keresett, ami gyorsan feltűnt R.-nek. S. Etelka eredetileg azért fordult R.-hez, mert a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal elutasította magániskolájuk nyilvántartásba vételét. R. megígérte, hogy kapcsolataival elintézi a nyilvántartásba vételt, amiért 8 millió forintot kért és kapott S. Etelkától, ezt a pénzt egy az egyben megtartotta. Menet közben még több tízmillió forintot kihúzott a nőből.

A vád szerint R. több szálon valóban elkezdett dolgozni az engedélyeztetésen. Az egyik kontaktja a beszélgetéseik alapján közeli barátja, Schadl György volt, aki Völnernek passzolta tovább a labdát, hogy intézkedjen a minisztériumoknál. Völner pedig nem volt rest, az az Emberi Erőforrások Minisztériumánál és az Innovációs és Technológiai Minisztériumnál is megkeresett munkatársakat, akikkel többször egyeztetett az ügyről.

A vádirat szerint R. egy ponton azt is elhitette S. Etelkával, hogy csecsenek rabolták el Ukrajnában, és csak akkor engedik vissza Magyarországra, ha kifizet nekik 200 ezer dollárt, S. Etelka pedig oda is adta a pénzt.

Kapott pénzt, de nem arra

R. a csütörtöki vallomásában azt állította, S. Etelka újra és újra neki szegezte a kérdést, mennyi pénzért segítene nekik elintézni az engedélyeztetést. Ő azt felelte neki, túl sok a dolga már így is, de ha mégis segítene, akkor 8 millió forintot kérne. S. Etelka szerinte ezt elfogadta, és „innen kezdődött az együttműködés”.

Ugyanakkor szerinte soha nem arra kérte a pénzt S. Etelkától, hogy azzal hivatali személyt befolyásoljon, szerinte nem ezért kapta a 8 millió forintot a nőtől. Annyit ígért a nőnek, hogy megkeres hozzáértő szakembereket, hogy „a későbbi működés akadálymentes legyen, de ez egy esetben sem jelentett lefizetést”.

R. szerint az igaz, hogy többször vett át pénzt S. Etelkától, de ebből a pénzből szakértőket és jogászokat fizetett ki, akiket azért bízott meg, hogy „a legteljesebb szakmai támogatást szerezze meg” az iskola engedélyeztetésére. R. szerint még a nyomozati anyagok is azt mutatják, hogy ő szakértőket bízott meg az üggyel, vagyis ahogy ő fogalmazott, „minden potenciálisan hozzáértő személyt”.

Szerinte az sem felel meg a valóságnak, hogy ő Schadl Györgyöt kérte volna meg arra, hogy Völner Pálon keresztül érje el az iskola engedélyeztetését, és nem is ígérte nekik azt, hogy hogy az S. Etelkától kapott pénzből a segítségért cserébe ad nekik.

„Soha senkinek nem ajánlottam fel egyetlen forintot sem azért, hogy jogtalan előnyhöz juttassam őket, hogy hivatali helyzetükkel visszaélve jogszerűtlenül befolyásolják az eljárást. Semmilyen lefizetés, vesztegetés nem volt szándékomban, ilyet nem akartam tenni, és nem is tettem. Szerettem volna, hogy én legyek a híd a nélkülözhetetlen szakértők és S. Etelka közt”.

Szerinte S. Etelkával ők annyira közel voltak egymáshoz, hogy nagyon sokat beszélgettek még magándolgokról is, és szerinte ezt a bensőséges kapcsolatot a nyomozati és lehallgatási anyagok nem adják vissza. Egy ilyen beszélgetésben azt is elmondta S. Etelkának, hogy tartozásai vannak, szerinte a nő emiatt adott neki pénzt kölcsön. „Ténylegesen semmi másról, csak kölcsönről volt szó”, mondta.

Amiben kellett, Gyuri segített

Ezután Schadl Györgyről is beszélt. „Nagyon régóta ismerjük egymást, emlékeim szerint 18 éve, és barátomnak tartom. Rendszeres, napi kapcsolatban állunk, amiben kellett, segítettünk egymásnak. Az utóbbi években ő állt mellettem nagyon sokszor”.

R. „Gyurit” egy értelmes embernek ismerte meg, aki „mindig önzetlenül a segítségére volt”. Így aztán szerinte teljesen természetes volt, hogy az iskola ügyében is hozzá fordult jó tanácsokért, meg azért, hátha tud nekik jó szakembereket ajánlani. De szerinte „az sosem volt beszédtéma” köztük, hogy valakit lefizessenek azért, hogy az a valaki a hivatali helyzetével visszaélve jogszerűtlenül segítsen nekik.

„Rendszeresen neveztük egymást Gazdának és Apának, ennek semmilyen negatív tartalma nem volt, ez nem mutatott hierarchiát. Sajátos kommunikáció ez, férfiak között gyakori. Egymás ugratása volt a cél”, mondta a becézgetésekről.

R. vallomásában arról is beszélt, Völnert személyesen nem ismeri, soha nem beszéltek. Annyit tud róla, hogy Schadllal ismerik egymást, de „soha nem ajánlottam neki Gyurin keresztül pénzt”.

Völner a saját meghallgatásán szintén azt állította, nem ismeri személyesen R.-t. A bíró mindenesetre nem értette, hogy egy iskola engedélyeztetése miatt miért a végrehajtói kar elnöke intézkedik, és miért az államtitkárt keresi meg? Völner erre úgy felelt, ez inkább már személyes kérésnek fogható fel Schadltól, nem a kar elnökeként kereste meg őt, és azt gondolhatta, Völner a pozíciójából adódóan könnyebben utána tud kérdezni az ügynek.

R. a vallomása végén azt mondta, később majd „minden pontocskára, vesszőre válaszolni fog”, de most még nem akar a bíróság kéréseire válaszolni.

Egy alvilági figura

R. már az előkészítő ülésén is tagadta a vádakat, azt mondta, nem követett el bűncselekményt, a vádirat pedig nem tartalmaz valóságot: „Azt gondolom, a vádat képező hanganyag tartalmi kérdéseiből fakadt ez az egész büntetőügyem, ezért én azt szeretném kérni, ismerjük meg a teljes hanganyagot, mert a kiszakított beszélgetések nem tartalmazhatják a valóságot”, mondta akkor.

R. a HVG róla szóló cikke szerint már a kilencvenes években a magyar szervezett bűnözői körökben mozgott, egy 1997-es autólopásért börtönbe is zárták. Neve később a Fenyő-gyilkosság nyomozati anyagaiban is felbukkant, de nem mint lehetséges gyilkos, hanem mint a külföldi bűnözői kör egyik magyarországi kapcsolata. Később sem tért jó útra. 2011-ben megint büntetőügybe keveredett, aminek végén, 2019-ben sikkasztás és hűtlen kezelés miatt 1 év 10 hónap börtönbüntetésre ítélték, három évre felfüggesztve.

Az összetett korrupciós ügyben Schadl György és Völner Pál is ártatlannak vallotta magát. A dolgukat viszont még megnehezítheti, hogy a 22 vádlottból tízen – köztük hat végrehajtó – már beismerték a bűnösségüket. Őket a bíróság már el is ítélte, a legtöbbjük felfüggesztett, tehát nem letöltendő szabadságvesztést és pénzbüntetést kapott.

A Telex a kezdetektől követi az úgynevezett Schadl–Völner-ügyet, a témában írt összes cikkünket ide kattintva találja.