Esküvői fotósok voltak, ma már a véres háborút fényképezik

Otthonukat néhány pillanattal korábban elvesztett emberek rémülete három közeli portrén. Látását vesztett önkéntes, kezében az egyik üvegszemével. Buszmegállóban repeszek okozta sérülésbe belehalt férfi fekete-bíborvörös vérébe tapadt, nyárfalevélen egyensúlyozó légy. Néhány, mélyen bevésődő kép Konszantyin Liberovtól és feleségétől, Vlada Liberovától abból a negyvenből, amelyet május 5-ig lehet megnézni az újbudai Három Hét Galériában.

A házaspár az Ukrajna ellen Oroszország által tavaly februárban indított háború elejétől a fronton, az orosz megszállás alól felszabadult területeken vagy a rakétatámadásoktól sújtott városokban van. A budapesti ukrán nagykövetséggel közösen szervezett kiállítás megnyitójakor is valahol Kelet-Ukrajnában jártak.

Nem Magyarországon zajlik, de minket is érint

„Azt akartuk, hogy érző emberekként, szülőként, barátként tekintsenek a képekre, ne úgy, hogy ez nem ránk tartozik, nincsen hozzá közünk” – mondta a megnyitón Bódis Andrea. A galéria vezetője elérzékenyülve beszélt arról, hogy fiai abban a korban vannak, mint a képen néhány katona. Csak míg itthon a tanulás és a szabadidő eltöltése tölti ki a mindennapokat, ott az életben maradás. „Mindenkinek meg kell értenie, hogy Ukrajnának nincsen választása, ennek a fiatalembernek nincs választása, és annak az idős asszonynak sem, aki siratja a zsákban fekvő fiát. De hősiesen helytállnak, ezt akartuk megmutatni a kiállítással.”

Hogy milyen is a hátországban az orosz rakétatámadásoktól fenyegetetten, a frontvonal közelében pincékben, áram és víz nélkül élni, az Liberovék képeiből jól látszik, de maga a házaspár személyes sorsa is jól kifejezi, milyen világot forgatott fel a háború.

Esküvőtől frontvonalig

Liberovék a háború előtt az orosz nyelvűnek tekintett Odesszában éltek, esküvőket fotóztak. 2022. február 24-én az orosz hadsereg eleinte gyors ütemben haladt, északról Kijev felé közelített, keletről a második legnagyobb várost, Harkivot ostromolta. Délről pedig a 2014-ben már annektált Krímből indulva elfoglalta Herszon megye nagy részét, ahonnan Odessza felé vették volna az irányt, hogy Ukrajnát elzárva a tengertől, bekerítsék az ukrán erőket.

Ez végül nem sikerült, az orosz erők megtorpantak, a Liberov házaspár pedig elkezdte dokumentálni a háborút. A harctéri katonákat, lövészárkokat, égő otthonokat, később a visszafoglalt területeket. Képeik széles körben jelennek meg, emellett csak az Instagramon 300 ezer követőjük van. Liberovék a hétköznapjaikban inkább az oroszt használták, ám a háború alatt – mint sok orosz anyanyelvű ukrajnai – áttértek ukránra, ezzel is jelezve, hogy a hazájuk Ukrajna, rájuk, orosz anyanyelvűekre ne hivatkozzon a Kreml, amely szerint az ukrán nacionalizmustól meg kell védeni az oroszul beszélőket.

„Ukrajna ezt a mérhetetlen szenvedést egy olyan szomszédjától kapta, amely háromszáz éve próbálja kiirtani még az írmagját is az ukrán nemzetiségnek, az ukrán kultúrának, az ukrán identitásnak”

– mondta az ukrán nagykövetség ideiglenes ügyvivője. Balog István szerint azért is fontos dokumentálni és bemutatni a széles nyilvánosságnak minél több képet, hogy a bűntettekért felelősségre lehessen vonni az elkövetőket.

Az ügyvivő lát kormányzati segítőkészséget

„Bízunk abban, hogy ennek a kiállításnak a híre minél több emberhez eljut, hogy minél több ember tudja, milyen háború zajlik több mint egy éve Magyarország szomszédságában. Ebben a háborúban van egy agresszor és van egy szenvedő fél, és segíteni kell ezt a szenvedő felet, hogy véget érjen ez a háború, és soha többé ne ismétlődhessen meg” – mondta Balog, akaratlanul is hamar felvázolva ezzel a különbséget, amely a segítség igénye és a magyar kormány háborút illető álláspontja között húzódik.

A magyar emberek részéről azonban az ügyvivő szerint megvan a segítő hozzáállás, sőt, a kormány részéről is lát ilyet: energetikai téren és a katonák egészségügyi ellátásában van értékes együttműködés. Utóbbira példaként 21 katona magas színvonalú ápolását hozza fel.

A felvetésre, hogy a magyar kormány szerint a nyugati fegyverszállítmányok csak elnyújtják a háborút, és elodázzák a béketárgyalások kezdetét, Balog azt felelte, hogy Ukrajna is békét szeretne, ehhez azonban most nincs esély béketárgyalásra, hiszen Oroszország csak Ukrajna kapitulációjáról tárgyalna, márpedig ez nem alap a párbeszédhez.

Ukrajna is békét akar, csak valódit

„Ukrajnánál jobban senki sem szeretné a békét. Ukrajna a szenvedő fél, nap mint nap halnak meg ukránok a fronton, köztük kárpátaljai magyarok. Mi is a békét akarjuk” – mondta Balog. Azonban „béke csak akkor lehetséges, ha megnyerjük ezt a háborút” – azaz, ha Ukrajna visszaszerzi a nemzetközileg elismert határait, beleértve a Krímet is. „Enélkül nem lehet béke, nemcsak Ukrajnában, de Európában sem.” Minden más megoldás csak befagyasztaná a konfliktust, amely aztán bármikor kirobbanhat – üzent konkrét országok megnevezése nélkül azoknak a kormányoknak, amelyek ellenzik a nyugati fegyverszállítmányokat, és azonnali béketárgyalást követelnek – ahogyan azt a magyar kormány teszi, vagy épp az új brazil elnök.

„Ukrajna lakosságának 90 százaléka biztos abban, hogy ezt a háborút megnyerjük” – mondta.

„Amikor elkezdődött a háború, szerveztünk egy konferenciát, ahol a legtöbb magyar szakértő azt mondta, nyolc hétig lehet képes Ukrajna arra, hogy kitartson – emlékezett vissza Balog. – Jelenleg 419 napja tart a háború, és visszaszereztük azoknak a területeknek a felét, amit Oroszország megszállt. Aki irreálisnak tartja, hogy Ukrajna győzhet, gondoljon vissza az egy évvel korábbi jóslatokra.”

A cikk megjelenését a The Institute for Central European Strategy támogatta. / The publication of this report was supported by The Institute for Central European Strategy.