Gloviczki Zoltán: A tízes évektől olyan politikai kormányzás vezeti az országot, amelynek nem szakmai szempontjai vannak

Aligha van ma forróbb közéleti téma Magyarországon, mint az oktatás és egészségügy helyzete. A Gloviczki család igen közelről ismeri ezt a két területet. Gloviczki Péter minden bizonnyal a legnagyobb karriert befutott magyar sebész, aki a világhírű Mayo Klinika Érsebészeti Osztályának volt a vezető professzora, és tagja a Semmelweis Egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriumának. Az ő unokaöccse Gloviczki Zoltán, aki 2010 és 2012 között az Orbán-kormány köznevelésért felelős helyettes államtitkára volt, később az Oktatási Hivatal elnöke, jelenleg pedig az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora.

Ezen a héten ők ketten voltak Veiszer Alinda műsorának vendégei. A több mint egyórás beszélgetés során szóba került az 1962-es Ki mit tud? a 19. században ragadt magyar oktatási rendszer, és azt is elárulták, mit gondolnak a szakterületeik aktuális problémáiról. A teljes beszélgetést havidíjért cserébe ezen a felületen lehet megnézni.

Az interjú első részében főként a Gloviczki családról, Péter fiatalkoráról és a bűvészet iránti érdeklődéséről esett szó. 14 évesen kategóriagyőztes lett az első, mára legendássá vált 1962-es Ki mit tud?-on, ám ennek ellenére is határozott elképzelése volt, hogy a családi hagyományokat folytatva ő is az orvosi hivatást választja.

Gimnáziumi latintanárból helyettes államtitkár

A pályaválasztást illetően Gloviczki Zoltán is hasonlóan céltudatos volt, azt mondta, tízéves korától már biztos volt benne, hogy tanár lesz, és ennek megfelelően alakította az iskolaválasztásait. Veiszer Alinda a beszélgetés során elárulta, hogy Gloviczki Zoltán a tanára volt a nyolcosztályos Németh László Gimnáziumban, amelynek akkoriban Hoffmann Rózsa volt az igazgatója. A Fidesz–KDNP 2010-es kétharmados választási győzelme után Hoffmann lett az Emberi Erőforrások Minisztériumának oktatásért felelős államtitkára, és felkérte Gloviczkit, hogy legyen a szakállamtitkára.

„Egyestényi kacagás után Hofmann Rózsa megkérdezte, hogy nem akarok-e ilyen szakállamtitkár lenni. Eszembe nem jutott volna, hogy én otthagyjam a gimnáziumot, meg egyáltalán, halál vicces volt, hogy én egy ilyen funkciót fölvegyek. Aztán azon gondolkoztunk a feleségemmel, hogy ha én itt tényleg többet tudok tenni egy adott pillanatban valami jó célért, akkor megpróbáljuk” – mondta arról Gloviczki, hogy végül miért mondott igent a felkérésére. És hogy mi motiválta?

„A változtatni akarás. Látok dolgokat, amiket jobban lehetne csinálni. Ma is látok, akkor is láttam. Politikusnak nem éreztem, és most sem érzem magam. Alkatilag sem vagyok az, és ezzel nagyon sok nehézségem is volt. Én se vagyok alkalmas azoknak, akik politikusként szerettek volna engem látni”

– mondta. Gloviczki szerint Hoffmann Rózsa jobban ragaszkodott ahhoz az értékrendhez és miliőhöz, amit a kísérleti Németh László Gimnáziumban megtapasztalt. „Sok szempontból elit skola volt, és a magyar oktatás egésze meg nagyon nem erről szólt.”

Felülről lefelé történnek a dolgok

A volt helyettes államtitkár azt mondta, egyetért a most sztrájkoló pedagógusokkal és követeléseikkel. Szerint a magyar oktatás egyik legfőbb problémája, hogy nagyon sok a lemaradó gyerek. Azt mondta, ez ellen olyan banális dolgokat is lehetne tenni, mint hogy magasabb fizetést adnak az olyan tanároknak, akik hajlandóak elmenni Szabolcsba tanítani. „Északkelet-Magyarországon évtizedek óta nem jelentkeztek pedagógus-álláshirdetésre” – tette hozzá.

„A magyar oktatás egyértelműen egy 19. század végi hagyományban van mind a mai napig. Nemcsak azon alapul, hanem ugyanaz az iskola, ugyanúgy néz ki egy osztályterem, ugyanolyan gyerekek ülnek ugyanúgy, ugyanolyan zöld vagy fekete tábla előtt, ugyanaz a tananyag van, majdnem ugyanazok a könyvek.

Ez a 19. században egy releváns dolog volt. Akkor ez egy szelektív társadalmi funkcióval rendelkező intézmény volt, ha Nyilas Misi megbukott latinból, akkor vége volt az ő középosztálybeli karrierjének” – mondta Gloviczki.

Szerinte ez a 19. századi iskolafelfogás azon a sávon tapintható ki, hogy a tananyag a tudományágak leegyszerűsítése. „Amikor például 2012-ben a Nemzeti alaptantervben a természettudományokat úgy akartuk átalakítani, hogy problémaközpontú legyen, a fizikát és a kémiát ne feltétlen szakítsuk szét egymástól egy probléma tárgyalásakor, akkor konkrétan a Magyar Tudományos Akadémia hekkelte meg ezt a történetet” – mondta.

Úgy véli, ha nagyobb befolyása lett volna az oktatáspolitika alakítására, akkor lett volna valami változás. Arra a kérdésre, hogy az államtitkárságon azt csinálhatták-e, amit és ahogy akartak, azt válaszolta, hogy nem mindig. „A tízes évektől olyan politikai kormányzás vezeti az országot, amelynek nem szakmai szempontjai vannak. Ezt most nem kritikának szánom, hanem ténynek. (…)

Itt egy ideológiai, absztrakt módon politikai típusú kormányzás folyik, és ennek van alárendelve minden, az oktatás is.

Fölülről lefelé történnek a dolgok, ez is egy létező struktúra. Amikor 2010-ban a kormány megalakult, és ezek a nagy minisztériumok létrejöttek, világos volt, hogy itt nem szakmai topikok mentén fog folyni a gondolkodás. Egyébként két évig nagyon szabadon lehetett gondolkodni meg alkotni” – tette hozzá.

Nem lehet az orvosok nélkül dönteni az orvosokról

Az interjún végén szóba került az egészségügyi rendszer állapota, valamint a kormány és a Magyar Orvosi Kamara közötti konfliktus is. „A megoldás számomra nem az, hogy hirtelen kijelentjük, hogy mostantól a Magyar Orvosi Kamara nem egy elfogadható rendszer” – mondta Gloviczki Péter, hozzátéve, hogy nem lehet magasról, az orvosok megkérdezés nélkül dönteni az orvosok sorsáról.

A hazai kórházak állapotáról azt mondta:

„Ha bemegyek egy-egy kórházba, ahol a barátaim fekszenek, akkor elszomorodok. Vannak ragyogó intézetek, (…) de nagyon sok teendő van még.”

Gloviczki Péter az amerikai politikáról is állást foglalt, azt mondta, egészen addig konzervatív volt, amíg a konzervativizmus nem vett egészen más irányt az Egyesült Államokban. „Én jelen pillanatban demokrata vagyok. Sajnos nekem az a véleményem, hogy Donald Trump tényleg egy rossz irányba vitte el az én konzervatív pártomat. Abban reménykedek, hogy egy bizonyos idő után a konzervatív párt magára talál, és akkor olyan személyek lesznek benne, akikkel jobban tudom magamat azonosítani.”