Rákay Philip: Folyamatosan megy annak a sejtetése, hogy én egy semmihez sem értő, zenetévés hülyegyerek vagyok

Rákay Philip műsorvezetővel és producerrel azért is lehet mostanában sokat találkozni – már a megafonos Facebook-hirdetéseken túl –, mert:

• nemrég fejezte be a rekordösszegből készülő Petőfi-film forgatását,
• december végén jelent meg az Aranybulla című sorozata, amelyet a Telex szerzője egy értéktelen történelemóraként jellemzett,
• a film jelenleg 1,1 ponton áll az IMDb-n, ami Rákay szerint amerikai trollok műve volt,
• csütörtökön pedig nyilvános bocsánatkérésre kényszerült ő is és a Népszava főszerkesztője, Németh Péter is az egymásra mondott „nyomorult lúzer” és „szar bugyog a száján” kijelentések miatt.

Ilyen előzmények után voltunk ott csütörtök este a Budapest belvárosában lévő Scruton közösségi térben: itt tartottak egy beszélgetést Rákay Philippel, ami egyszerre volt életútinterjú, de szólt a nemrég megjelent Aranybulláról, annak fogadtatásáról és a 2024-ben megjelenő Petőfi-filmről is. De az elején, egyfajta szokásként, Rákay Philip készített kávét két vendégnek, és megvitatták a kávézási szokásait is.

Ezután a moderátor, Sal Endre újságíró arról kérdezte Rákay Philipet, hogy miért van ő ennyire előtérben, és hogy idézőjelben miért szeretik őt olyan sokan. Hamarosan eljutottunk 2002. április 13-ig, a Kossuth téri fideszes nagygyűléshez, ami Rákay életében fordulópont volt. Ekkor ő még a Z+ zenecsatornán és a Magyar Televízióban dolgozott, és szerinte amikor meglátták őt a színpadon, a médiában sokan hördültek fel azt gondolva, hogy „kígyót melengettek a keblükön”, miközben

azért „mégsem a Ku-Klux-Klan nagygyűlését, hanem az éppen regnáló miniszterelnök nagygyűlését vezettem le”.

Elmondása szerint ezután az a világ, amiben ő a karrierjét építette, pillanatok alatt megszűnt, a baráti társasága napok alatt lecserélődött, sőt, egyszer őt és a családját is el akarták ütni az utcán. Mindennek ellenére nem bánta meg, hogy kiállt, hatalmas élmény volt neki a Kossuth téri nagygyűlés, akárhányan is voltak ott, de „most ne menjünk bele, hogy negyvenezren, ahogy az RTL Klub mondta, vagy kétmillióan, ahogy én”.

A moderátor ezután rákérdezett, hogy erről a szerepléséről tudott-e előzetesen a Z+. Rákay azt mondta, hogy nem, de valójában őt már nem érdekelte, hogy mit mondott volna a csatorna. A műsor levezetése után viszont őt egyből kirúgták, „a liberális tolerancia jegyében”, tette hozzá.

Szerinte 2002-ben ő mindent kockára tett, és nem azért, mert veregették a vállát vagy mert előre megígértek volna neki dolgokat – sőt, szerinte a Fidesz hátszele nélkül lett sikeres. Elmondta, hogy 2002 óta rengeteg dolgot csinált, például polgári köröket szervezett, százötven részes történelmi műsort készített vagy épp ingatlanfejlesztő céget alapított, miközben nem párttag, nem függ senkitől, de a média egy része nem érti meg, hogy valaki úgy is lehet sikeres, hogy nincsenek állami szerződései, „pedig lehetnének, mert nincs olyan törvény, hogy Rákaynak ne lehetnének a Fidesz-kormány idején”, ennek ellenére

folyamatosan megy annak a sejtetése, hogy „én egy semmihez sem értő, egyébként zenetévés hülyegyerek vagyok”.

Van-e olyan veled szembeni kritika a veled szemben álló buborékból, amit megfontolsz? – kérdezte a moderátor. Nincs, válaszolta Rákay, mert nem tud és nem is akar az ő fejükkel gondolkodni. Mást gondolnak a világról, nem tudnak mit kezdeni vele, ahogy ő sem tudja azt megérteni, hogy „a velem vagy a helyenként velünk szemben álló csapatok hogy képesek a hazaárulás minősített esetét napi szinten elkövetni. Tehát nincs… nincs origó, ahol találkozzunk”.

A beszélgetés utolsó fejezetében elérkeztünk a tévés Aranybulla-sorozathoz, aminek Rákay Philip volt az egyik írója és egyik producere is. Rákay szerint az elmúlt két hét írásaiból olyan tömény gyűlölet és lejárató szándék áradt, mintha valami főbenjáró bűnt követtek volna el, pedig „senki sem mondta, hogy a Gladiátort készítjük: arról volt szó, hogy készül egy dokumentumsorozat, amiben dramatizált jelenetek is lesznek”.

Ráadásul a kritikák szerinte elsősorban az ő személyét támadják, és ugyan rajta elfér, „de ha lehet, hagyjuk ki a képletből II. Andrást meg azt a kétszáz embert, akik ezen a filmen dolgoztak”. Elmondta, hogy a sorozat edukációs céllal készült, hogy történelemórákon le lehessen vetíteni, és ugyan az egymilliárd forint persze nagyon sok pénz egy átlagos háztartásnak, de egy kosztümös filmnél ez semmi.

Ezután a Most vagy soha! című Petőfi-filmre terelődött a szó, aminek Rákay az egyik írója és a kreatív producere is. Arról, hogy vajon milyen lesz majd a film fogadtatása, azt mondta, hogy előre meg tudja írni a leendő kritikákat. A filmben a dokumentált történelmi események és szereplők mellett fikciós történetszálak is lesznek, ezért a film úgy fog kezdődni, hogy „nagy felirat, üzenve az előzetes fanyalgóknak, hogy »Ahogy történt és ahogy történhetett volna«, és akkor innentől kezdve mindenkinek a fantáziájára van bízva, hogy mi az, ami igazi, és mi az, ami fikciós”.

A moderátor kérdésére, hogy szerinte hányast fog kapni a film az IMDb-n, Rákay Philip azt válaszolta, hogyha itt most szavazást kérne a jelenlévőktől, vagy kimenne az utcára, hogy ki az, aki tudja, mi az az IMDb, az emberek 99 százaléka azt sem tudná, mi az. Szerinte ezért

az IMDb alapján a Petőfi-film majd lehet akár „egyes vagy mínusz nyolcas, tök mindegy”.

A beszélgetés után Rákay Philip a Transzparens Újságírásért Alapítvánnyal folytatott egy hosszú, zárt körű beszélgetést a helyszínen, mi viszont hiába kértük, nem akart nekünk interjút adni.