A magyar állam hazatoloncolt volna egy orosz ellenzékit, a bíróság megakadályozta

„Hogy mitől félek, ha hazatérnék? Már a repülőtérre érkezve kihallgathatnának, mit csináltam eddig külföldön, miért jöttem vissza, nem vagyok-e kém. Írtam cikkeket a putyini rezsimet kritizálva, melegjogi aktivista vagyok, jogvédő tevékenységet folytattam, tiltakozom az Ukrajna elleni háború ellen, mindezzel hazaárulást is rám húzhatnak, a háború megindítása óta minden lehet” – mondta Jevgenyij Beljakov, nem sokkal a szerdai tárgyalás előtt.

A 35 éves, történész végzettségű aktivistának van tapasztalata az oroszországi bíróságról, ahol tüntetésen való részvétele miatt pénzbüntetésre ítélték, méghozzá egy olyan per során, ahol még a bíró is káromkodva beszélt róla és a hozzá hasonló aktivistákról.

Fiatalember, kellene egy informátor

Jevgenyij Beljakov tudja azt is, milyen, amikor baráti beszélgetésre hívja az FSZB az embert. Jogvédőként és melegjogi aktivistaként egyébként is évek óta folyamatosan szűkült a mozgástér Oroszországban, és nőtt az esélye annak, hogy az egyre szigorodó és tágan értelmezhető, homofób indíttatású, valamint külföldi ügynökként való megbélyegzést lehetővé tévő törvények alapján eljárást indítsanak ellene és a hozzá hasonlók ellen. Ilyen esetben szinte bizonyos, hogy a hatalom politikai akaratát közvetítő, kézi-vezérelt bíróságokon nem lehet a felmentésben bízni. Az Ukrajna ellen indított háború óta azonban az orosz állam szintet lépett a demokrácia és a jogállam leépítésében.

Beljakov először 2008-ban jött Magyarországra, amikor felvételt nyert a CEU-ra. Már ez is egy rendőrállami élménnyel kezdődött az akkor 21 éves fiatalember számára szülővárosában, Vlagyivosztokban.

„Csöngött a telefon, egy férfi hívott az FSZB-től, a nevemen szólítva, azzal, hogy tud a CEU-s terveimről” – idézte fel.

„Egy parkban találkoztunk, ahol az FSZB-s arról beszélt, hogy a CEU narancsos forradalmat tervez Oroszországban és másutt. Komikusnak éreztem, ahogy győzködött, hogy minden ellenzéki tüntetésen le vannak fizetve a résztvevők, meg, hogy a CEU-n képezik ki az ügynököket, akiknek feladata Oroszország feldarabolása. Még vitatkoztam is vele.”

Pár nap múlva még egy találkozóra kényszerült Beljakov, akkor egy étterembe rendelte a tiszt, aki közölte: a CEU ügynökképző tevékenysége miatt kell egy belső ember, aki jelentéseket küld az egyetemről. „Egy emailcímeket tartalmazó listát is átadott, meg egy akkor Magyarországon lévő orosz újságíróét, akivel kapcsolatba kellene lépnem.”

A papírt még az utcán széttépte és szemétbe dobta, többé nem is foglalkozott vele. Talán más idők jártak – 2008-ban vagyunk, bár épp a Grúzia elleni, dél-oszétiai orosz fegyveres konfliktus idején –, tulajdonképpen lehetett nemet mondani. „Egyszer még megkeresett egy orosz közösségi oldalon, hogy mi a helyzet, mondtam, hogy elhagytam a papírt és ennyiben maradtunk, ő még elmondta, hogy neki mindegy is, mert már Kubával foglalkozik.”

Az ügynek volt egy bizarr, trollkodó mellékszála is: „Már Magyarországon voltam, amikor anyám hívott, hogy tényleg felvételt kértem-e az Egységes Oroszország Pártba, mert becsöngetett hozzá néhány asszony, és meghozták a nevemre szóló párttagsági igazolványt. Persze soha sem jelentkeztem Putyin pártjába.”

Mindennapos a jogvédők leügynöközése

Beljakov történészként diplomázott a CEU-n, dolgozott Írországban, Csehországban jogvédő szervezeteknél, 2014-15-ben pedig Moszkvában volt a Human Rights Watchnál.

„Ez akkoriban még nagyobb biztonságot nyújtott, mint egy kisebb, pláne vidéki jogvédő szervezet.” Persze, így is könnyen kerülhetett az ember bíróságra. Beljakov akkor, amikor egy szolidaritási tiltakozáson jelent meg, azok felmentéséért kiállva, akik egy ellenzéki tüntetésen – a moszkvai Bolotnaja téri, Putyin újraválasztásának tisztaságát vitató tiltakozássorozat egyik fontos állomásán – való részvétel miatt bíróság elé kerültek.

„Épp csak odaértem, meg sem szólaltam, már vittek is. Aztán a jegyzőkönyvben az állt, hogy azt kiabáltam, halál Putyinra. A bíróságon meg káromkodva beszélt rólunk a bíró, aztán kizavart minket a teremből, végül a folyosón nyomta kezünkbe a végzést a 20 ezer rubeles büntetésről”

– emlékezett vissza a 2014-es ügyre Beljakov.

Néhány hónapot dolgozott a Novaja Gazetának is, de az állami pénzek elsíbolásával kapcsolatos, csecsenföldi korrupciós ügyről szóló cikk végül inkább nem jelent meg, miután a vele kapcsolatban álló helyi forrás nyomtalanul eltűnt. A lap – amelynek főszerkesztője 2021-ben Nobel-békedíjat kapott és amely ma már nem működhet Oroszországban – jobbnak látta várni ezzel a cikkel a szerző biztonsága érdekében. Az pedig a mindennapok része volt, hogy az állami sajtó munkatársai követték a jogvédőket, hogy „sorosista tevékenységükről” számoljanak be – ezzel Beljakov is szembesült.

Autoriter rendszer háborús üzemmódban

2017-ben tért vissza Magyarországra, épp a CEU elleni kormányzati intézkedéssorozat idején. Az egyetem melletti tüntetéseken is részt vett. Párszor még hazautazott, de ez mindig feszültséggel teli élmény volt. Kint a reptéren három ember lépett oda, civil ruhában, talán az FSZB-től. „Jevgenyij Jurjevics, de régen volt itthon, merre járt – ezzel fogadtak, a nevemen szólítva. Amikor azt mondtam, hívom az ügyvédemet, végül békén hagytak. Nem tudom, milyen indíttatásúak ezek az akciók, a lényeg talán, hogy az ember érezze, figyelik.”

Legutóbb önkéntes aktivista tevékenysége alapján kapta meg egy évre a magyarországi tartózkodási engedélyét, amelyet a járvány miatt 2022 júniusáig hosszabbítottak meg. A lejáratkor ment be, hosszabbítást kérve. Közben orosz útlevele is lejárt.

„Ekkor már kitört a háború, féltem visszamenni Oroszországba, nem tudtam, mit tegyek. Beadtam a papírokat, aztán küldenem kellett igazolást az egészségügyi biztosításról, amit megtettem. Hetekig nem történt semmi, és amikor érdeklődtem, közölték, hogy a hosszabbítási kérelmemet elutasították, szeptember 13-ig el kell hagynom az országot.”

Ekkor fordult a Magyar Helsinki Bizottságtól Fazekas Tamás ügyvédhez, aki Beljakovot képviselte az OIF határozatával szemben. Beljakov a hatóságnak is elmondta, hogy milyen ellenzéki tevékenységet folytatott, hogy jogvédő volt otthon is, ráadásul melegjogi aktivista, ami külön vörös posztó a homoszexualitást a pedofíliával összemosó – szellemiségében Magyarországon sem ismeretlen – törvény óta, amely tiltja a melegközösségek propagandáját – bármit is jelentsen az.

Oroszországban már az is felmerül egy-egy parlamenti képviselő nyilatkozatában, hogy vissza kellene hozni az 1993 előtti szabályozást, amely alapján a homoszexuális kapcsolat is bűncselekménynek számít.

Lövész, sok dioptriával

Emellett katonakönyvét is bemutatta az OIF-nek jelezve, hogy tartalékos lövészként tartják számon, így hazatérésekor minden további nélkül behívhatnák, még akkor is, ha az általános mozgósítás hivatalosan most szünetel. Beljakov szeme egyébként mínusz 8 dioptriás, a mai napig nem tudja, miért lövészként regisztrálták, egyébként érdemi kiképzése sem volt – de a tapasztalatok szerint ez sem akadály, hogy az ukrán frontra küldjék egy törvénytelen háborúba – amelyről a magyar állam is elismeri, hogy agresszió.

A szerdai bírói indoklás is említést tesz a „húsdarálóról” és arról, hogy oda az orosz hatóságok előszeretettel küldenek ellenzékieket és általában a behívottakat érdemi felkészítés nélkül küldik a frontra.

Beljakov tudta, hogy a magyar kormány az EU-n belül inkább oroszbarátnak számít, de ez nem volt szempont. „Itt éltem sokat, otthon érzem magam, itt vannak a barátaim. És azért itt demokrácia van, független bíróságokkal, a politikai közeg sem csak a kormánypártról szól, elvégre a főpolgármester is ellenzéki” – mondta.

„Az újságíró Vlagyimir Kara-Murza előzetesben van fél éve, 10 év fenyegeti, mert háborúellenes felszólalást tett külföldön. Egy megosztott poszt is elég lehet a Facebookon, de végső soron simán kábítószert is dobhatnak a csomagomba, hogy amiatt induljon eljárás. A bíróságokban reménykedni pedig lehetetlen, ha a hatalom példát akar statuálni, hogy mutassa, miként küzd a belső ellenséggel szemben.”

Kiutasítás nincs, de a lezárás még messze

A szerdai bírósági döntés után ettől Beljakovnak most nem kell tartania, hiszen a bíróság megsemmisítette az OIF határozatát, amely jellemzően 2022. február 24. előtti országinformációkra épített, noha az Ukrajna ellen megindított háború óta nyilván más információk is rendelkezésre állnak az orosz politikai helyzetről. Nem fogadta el a bíróság az OIF képviselőjének érvelését, amely szerint Beljakov keresetében „feltételezések állnak szemben a tényekkel: feltételezi a felperes, hogy mi van, ha folytatja politikai aktivista tevékenységét, mi van, ha újra megkeresi az FSZB, mi van, ha behívják, ha Oroszország újra sorozást rendel el. Ezek feltételezések. A tény ezzel szemben az, hogy tartózkodási engedélye lejárt (...) a hiánypótlásnak nem tett eleget”, és a hatóság szerint nem tett meg mindent időben tartózkodási engedélyének meghosszabbítására.

A bíróság véleménye szerint azonban

a visszaküldés tilalmát igazoló szempontokat nem mérlegelte megfelelően a hatóság.

Jevgenyij Beljakov helyzete azonban ezzel még nem rendeződött véglegesen: kézenfekvő lenne ugyan, hogy ezután menedékjogi eljárást következhet, ennek elindítása azonban nem egyszerű. 2020 nyarától – a jogilag korábban is aggályos tranzitzónák bezárása óta – menedékkérelemmel kizárólag a kijevi és a belgrádi magyar nagykövetségen tudna jelentkezni, Magyarország területén nem – emiatt továbbra is folyamatban van uniós kötelezettségszegési eljárás Magyarországgal szemben –, így Beljakovnak el kellene hagynia az országot ahhoz, hogy itt maradhasson. Ezt azonban lejárt orosz útlevéllel nyilván nem teheti meg, de ha megtenné, akkor is egy nagyon nehezen végigvihető eljárásba kellene belekezdenie, amelynek befejezéséig esélye sem lenne belépni abba az országba, amelynek védelmét kérné.