Miért Budapesten van a legtöbb tanártüntetés?

Múlt pénteken Pintér Sándor belügyminiszter több mint 400 iskolaigazgatóval és tanárral konzultált. A megbeszélés végén sokan csalódottan távoztak, mert úgy mentek oda, hogy a kormány érdemi egyeztetésre hívta őket, ezzel szemben – mint megfogalmazták – csak kioktatást kaptak. Ennek ellenére voltak, akik pozitívan értékelték a konzultációt, mert legalább meghallgatták őket.

A Telexnek nyilatkozó egyik tanárnő úgy érezte, a vidéki és a budapesti tanárok között sok a különbség, és ez érezhető volt a felszólalásokban is. Az esemény után a vidék és a főváros közötti eltérést hangsúlyozta Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke is. Szerinte pénteken

megerősödött az a kép, hogy az egész rendszerben nagyon különbözőek az iskolák.

Összeszedtük, mi lehet az oka annak, hogy a pedagógustiltakozások még mindig leginkább a fővárosba koncentrálódnak, és sok vidéki iskolában nem szólalnak fel a tanárok. És bár kedden kirúgták az első tanárt vidékről is, még mindig igaz, hogy a fővárosból és megyeszékhelyről bocsátottak el tanárokat, kisebb városokból nem.

A támogatás és a bátorság hiánya

Ebben az évben már több országos sztrájkot szerveztek a pedagógus-szakszervezetek, és számos akciót kezdeményeztek szülők, diákok is. A Civil Közoktatási Platform térképen dokumentálta a részvételi adatokat földrajzi elhelyezkedés szerint.

A 2022–2023-as tanév őszi félévének tiltakozásaiban legalább 310 település 1000 intézményében 2650 tiltakozó akciót tartottak. Az intézmények kétharmada vidéki volt.

Budapesten kívül sok megmozdulás volt megyeszékhelyeken, nagyobb városokban is, ezekről mi is rendszeresen beszámoltunk. Így sokat lehetett olvasni Szegedről, Pécsről, Nyíregyházáról, Sopronról is. (Magyarországon a köznevelési intézmények száma 5812, ezek közül a tankerületi központokhoz 4919 „feladatellátási hely” tartozik.)

A legutóbbi, december 8-i országos sztrájk napján 100 településen 8400-nál is több pedagógus tiltakozott. Bár az alap- és középfokon dolgozó pedagógusok összlétszáma 116 ezer, a tiltakozók eloszlása alapján úgy tűnhet, hogy az oktatásügy problémái országszerte megmozgattak embereket. De ha jobban a számok mögé nézünk, akkor az látszik, hogy a vidéki akciók még mindig leginkább csak a nagyvárosokban zajlanak. Lakosságarányosan pedig a fővárosban jóval többen csatlakoznak a tiltakozásokhoz, mint vidéken.

Ez önmagában nem meglepő, hiszen általános jelenség, hogy egy országban a főváros és a nagyvárosok a társadalmi aktivizmus központjai. A nagyobb passzivitás nem feltétlenül jelenti azt, hogy a „kimaradók” jelen esetben ne értenének egyet a pedagógusok követeléseivel. Erre jó példa a móri Táncsics Mihály Gimnázium, ahol december 8-án, a sztrájk napján forgattunk.

Az iskolában a tanárok közül annak ellenére senki sem sztrájkolt, hogy szinte mindenki egyetértett a tiltakozások céljaival.

A passzivitásnak nagyon sok oka volt, az általánostól az egészen személyesig: volt, aki azt mondta, hogy a tanárok meg vannak félemlítve, más szerint ilyen válságos időszakban nincs helye a túlzott liberalizmusnak. Volt, aki nem érezte magát elég bátornak a csatlakozáshoz, mert nem érzi a támogatást a közvetlen környezetében. De indokként felmerült az is, hogy egy kistelepülés pedagógusa félti azt a keveset is, amije van. Valós félelemnek tűnt, hogy egy kisebb, vidéki iskolákban nincsenek elegen ahhoz, hogy az akciójuknak nagy visszhangja legyen.

Budapesten van más lehetőség, vidéken nincs

Az oktatási adatokat összesítő Köznevelési Regisztrációs és Tanulmányi Alaprendszer (KRÉTA) egyik korábbi vezetője lapunknak azt mondta: a főváros és vidék különbségének egyik oka, hogy míg Budapesten és a megyeszékhelyeken van B opciójuk a tanároknak, a kisebb vidéki városokban nincs.

Szerinte ez többek között arra vezethető vissza, hogy míg a nagyobb városok intézményeiben a diákok száma nő, addig a falvakban csökken. Ez pedig a munkalehetőségekre is hatással van. Mivel kevesebb a diák, így csökken a kereslet a pedagógusok iránt, és kevésbé is lehet megélni a bevételekből. Budapest és az agglomerációja elszívja a munkaerőt, és egy esetleg alulfizetett pedagógusnak van más, nem szakmabeli lehetősége, hogy munkát találjon.

Megyeszékhelyeken, vagy a fővárosban mindig van munka, de ahol nincsenek magániskolák, kevesebb a magántanári lehetőség is. Emellett egy kevésbé keresett szakkal a pedagógus nehezebben tud másodállást vagy új szakmát találni.

Budapesten luxus tanárnak lenni, szinte mindenki dolgozik mást mellette

„Tanárnak lenni ma luxus. Fővárosi tanárnak lenni pedig a legnagyobb luxus”

– mondta a KRÉTA korábbi vezetője.

Részletezte is az anyagi megbecsültség problémáját: szerinte a nagyobb városokban gyakorlatilag nem lehet úgy tanár valaki, hogy elsősorban a tanári fizetéséből él meg. Szerinte ma négyféleképpen lehet megélni a pedagógusbérből:

• a leggyakoribb az, hogy valaki úgy tud tanárként megélni, ha a szüleivel él, és nem kell egyedül lakást fenntartania.
• A második, és egyre gyakoribb változat az úgynevezett „informatikus férj” helyzet. Az informatikus férj lehet építész feleség is, nem a konkrét szakmán van a hangsúly, hanem általánosságban a jól kereső álláson. A KRÉTA korábbi vezetője a jól kereső állást úgy definiálja, mint amely „egyedül is képes az elinflálódott fővárosban elvinni egy háztartást”. Mert ez azt jelenti, hogy nem a pedagógusbérből kell állni a létfenntartást.
• A harmadik, és szintén nem új keletű opció az, hogy valaki magántanárként is dolgozik az iskolai munkája mellett.
• A negyedik lehetőség pedig az, ha valaki nem a szakmájában dolgozik a tanítás mellett.

Ezt támasztja alá Pintér Sándor belügyminiszter pénteki konzultáción ismertetett statisztikája is, miszerint

a 177 ezer pedagógusból 104 ezernek másodállásban kell dolgoznia, hogy megéljen.

Ez tehát azt is jelenti, hogy mivel Budapesten és a megyeszékhelyeken vannak egyéb lehetőségek, így kevésbé sebezhetők anyagilag a nagyvárosi tanárok. Viszont vidéken az emberek jóval kiszolgáltatottabbak.

Korábban Lakner Zoltán politológus is erről beszélt a tüntetésekkel kapcsolatban: szerinte a szorultabb helyzetben lévő embereknek nem olyan magától értetődő, hogy tüntetnek. Különösen igaz ez vidéken, ahol sokszor az állam az egyetlen munkáltató. Ott nem nagyon marad más munkalehetősége egy tanárnak, ha a polgári engedetlenség miatt elbocsátják.

A KRÉTA korábbi vezetője ezek miatt azt gondolja, nem véletlen, hogy a nagyobb városokban mernek inkább tüntetni a tanárok.

Vidéken kevés a diák és a tanár is

Azáltal, hogy vidéken a diákok száma csökken, kevesebb tanárra van szükség, és mivel nincs más lehetőség, a tanári állás felértékelődik. Logikusnak tűnik, hogy ha kevesebb a diák, kevesebb tanár is kell, de a KRÉTA korábbi vezetője szerint ez oda vezet, hogy szaktanárból sem lesz elég: ha elmegy az egyetlen kémia–fizika szakos tanár, aki felsőben taníthat, akkor az órákat már nem tudja speciális ismeretekkel és képzettséggel rendelkező személy megtartani.

Szerinte ahol már nem marad elég tanár, ott az iskolákat, osztályokat összevonják, ez pedig sok más problémát okozhat. Például azt, hogy a tanároknak vagy a diákoknak messzebb kell utazniuk. Aki megtehette, az eddig is utazott, aki pedig nem teheti majd meg, az lemorzsolódik, ez pedig a legszegényebbeket fogja érinteni leginkább. A KRÉTA korábbi vezetője ezt úgy fogalmazta meg: „Itt nem fognak a diákok felszólalni egy tüntetésen, itt nem fognak a szülők pénzt adni krétára, és ha bárki is elkezd sztrájkolni, azzal nem egy kellemetlen napot jelentene a gyerekeknek, hanem egy hatalmas százalékot arra, hogy a diákjaik sosem fogják befejezni a közoktatást úgy, ahogy azt a törvényalkotók szeretnék.”

Szerinte ha valaki elgondolkodik azon, vajon miért jobbak mutatókban a budapesti vagy megyeszékhelyeken lévő intézmények, akkor érdemes azt megnézni, hogy az adott iskolának hány osztálya, és hány tanára van, ugyanis ez az arány erősen összefügg egy intézmény sikerességével.

És hogy miért számít a sztrájkban vagy a tüntetésben való részvételben az, hogy hány tanár van az iskolában? Mert például Budapesten a magasabb létszám miatt a tanárok megtehetik, hogy nem osztályokat vonnak össze, hanem csoportokat. Ezáltal az intézmény meg tudja oldani a felügyeletet, mert a csoportbontások miatt arányaiban sokkal több a tanár. Ez pedig azt is jelenti, hogy jobban részt vehetnek a tanárok a sztrájkban, mert van helyettesítés.

A KRÉTA korábbi vezetője szerint ez azért fontos különbség vidék és főváros között, mert az oktatás egyik alapvetése, hogy minél többet foglalkoznak egy gyerekkel, annál jobban fog teljesíteni. A diák egy 30 fős osztályban kevesebb figyelmet kap, mintha egy 10 fős, bontott csoportban. A gyakorlatban ez azt jelenti: minél több a csoportbontás, annál több figyelem jut egy gyerekre, és annál eredményesebb lesz az oktatás. Viszont az összevont osztályokban, iskolákban, amelyekben kevés a tanár, sokkal fontosabb, hogy ne menjenek el a pedagógusok. Azt is mondta: az állami finanszírozás és a törvényi keret is rengeteg csoportbontásra van tervezve, de vidéken ezeket sokszor csak 60 százalékban tudják lefedni pedagógusokkal, és nem azért, mert rosszat akarnak a gyereknek, hanem mert nincs elég tanár, és ez adja a valódi pedagógushiányt.

Szerinte a kisebb vidéki iskolából azért nem fognak tanárt kirúgni, mert nem érdemes.

Tényleg csak Budapest ügye az oktatás?

Az eddigiek alapján úgy tűnhet, a közoktatás problémái valójában csak a fővárosban és a megyeszékhelyeken aktivizálják a pedagógusokat. Ez viszont így megint nem igaz, mert nem lehet lebecsülni azt, hogy sok kisebb vidéki városban, akár faluban is megmozdultak a tanárok. Viszont ennek mértéke már kérdéses.

Török Gábor politológus korábban lapunknak úgy fogalmazta meg, hogy ez az egész tiltakozás a fővárosból beszivárog, betüremkedik máshova is. Viszont az tény, hogy hiába értenek egyet az emberek a követelésekkel, nem tudnak, nem mernek érdemben lépni. Török szerint ez egyenesen azt jelenti, hogy a kormánypárti médiából tájékozódóknak ez az ügy nem létezik, vagy ha igen, akkor több dolgot is tud mondani, ami áthangolja a történéseket vagy nyugtatja a kedélyeiket, várakozásaikat. Magyarán az oktatás ügye hatalomtechnikailag jól kezelt. Erre a különbségre hívta fel a figyelmet korábban Lakner Zoltán is: „megtévesztő lehet, hogy látunk egy több tízezres tüntetést Budapesten, de ha közben a tankerületek nagy részében azt tapasztalják, hogy a tantestületek többségét tudják fogni, és a tanárok jelentős része nem vesz részt a tiltakozásokban, akkor emiatt még nem fog lépni a kormány”.