Péniszlógatás és „mizu jóseggüm?” – Nők megrázó történetei zaklató futárokról

Legfontosabb

2022. augusztus 18. – 10:32

frissítve

Péniszlógatás és „mizu jóseggüm?” – Nők megrázó történetei zaklató futárokról
Illusztráció: Fillér Máté / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Három olyan esetről értesült a Telex az elmúlt évekből, amikor magyar futárok zaklattak fiatal nőket, akiknek házhoz szállítottak ételt vagy más árut. A legsúlyosabb esetben egy futár kilógatott pénisszel adta át az ételt, egy másik futár kézbesítés után azt írta egy nőnek, hogy „mizu jóseggüm”, egy harmadik futár a Facebookon is bejelölt egy nőt, majd azt írta neki: „csini vagy pizsiben”. Félelemkeltő videó, lakcímmel és adatokkal fenyegetőzés is követte ezeket az eseteket. Megnéztük, hogy a futárcégek protokollja és informatikai rendszere mennyire véd az ilyen esetektől. Biztonságos-e, ha egy futár látja az ügyfél nevét és telefonszámát?

(A történetben szereplő nők nevét a kérésükre megváltoztattuk.)

Az ételrendelések és más áruk kiszállítása az esetek nagyon nagy többségében problémamentes. Ritkán történik zaklatás, de ez nem vigasztalja azokat a nőket, akiknek szexuális utalásokat tartalmazó üzeneteket küld egy ismeretlen férfi, aki kifejezetten érzékeny adatokat tud róluk. Tudhatja a nevüket, a telefonszámukat, és ami az egyik legfélelmetesebb: a lakcímüket is.

Ezzel szemben a lakásukban rettegő áldozatok egy névtelen elkövetővel állnak szemben, ráadásul egyes cégek a zaklatás jelzésekor először csak chatfelületekről válaszolnak nekik, az ételkiszállító cégeket elképesztően nehéz telefonon elérni.

Kilógatott pénisszel adta át az ételt, majd fenyegetőzött

A cikkünkben lévő három eset közül a legdurvább tavaly történt. Akkor még Netpincérnek hívták a Foodpandát, ahonnan Zsófi ételt rendelt. Egy férfi futár hozta ki a becsomagolt ételt, aki „nagyon furán, lent adta a csomagot”, és amikor a fiatal nő átvette tőle, meglátta, hogy ki van lógatva a pénisze. A futár látta, hogy a nő észrevette a péniszét, ezután visszaszállt a liftbe, és távozott a helyszínről.

Zsófi becsukta az ajtót, majd elmondta az otthon lévő párjának, hogy mi történt. Az ablakhoz mentek, de nem tudták leolvasni a futár autójának rendszámát, mert sötét volt. Viszont odakiabáltak neki, hogy jelenteni fogják az esetet a cégnél. A futár azt mondta, nem érti, miről beszélnek. Beült az autójába, és elhajtott.

A netpincéres papíron nem találtak érdemi információt a futárról, ezért felhívták az éttermet. Ők közölték: nem tudnak segíteni, a Netpincérhez tartozott a futár, fogalmuk sincs, hogy ki az. A nő kérte, hogy adjanak telefonszámot a Netpincérhez, de az éttermesek azt mondták, nem tudnak adni, azt tanácsolták, írjanak a cégnek.

Ekkor valaki rejtett számról hívta Zsófit. A futár volt a vonal túloldalán. Azt mondta, nagyon ideges és mérges, meg ne próbálják perelni őt. Most esik le neki, mivel vádolják. Megfenyegette őket, azt mondta, tudja a címüket és tudja a nő nevét is, ne próbáljanak tőle pénzt kicsikarni. (Nem mintha bármi ilyesmi felmerült volna.) A végén már üvöltve mondta: „Velem ne szórakozzatok, jobb velem nem újat húzni! Nagyon, de nagyon rosszul jártok, mert nem tudjátok, ki vagyok én!”

Felajánlottak három darab 5000 forintos kupont

Mivel telefonos elérhetőséget tényleg nem találtak, üzeneteket küldtek a Netpincérnek, amelyben leírták, hogy mi történt. Sablonszerű választ kaptak: a panaszt továbbították az illetékes kolléga felé, kivizsgálják az esetet, a kellemetlenségért elnézést kérnek.

Egy ilyen szituációban ezt nem érezték kielégítő válasznak, és ezt meg is írták a cégnek, és azt is hozzáfűzték, szeretnék tudni, ki az illetékes kolléga, és szeretnének megbizonyosodni arról, hogy a cég kellő fontossággal kezeli az ügyet.

A Netpincér azt írta, hogy a futárok felettesei felé jelezték az ügyet, de ennél több információt nem adhatnak, a futárok egyéni vállalkozóként dolgoznak náluk. Elnézést kértek, és közölték: a vásárló „felsőbb hatóságok felé” is tud fordulni, akik az ügyben „akár további lépéseket tehetnek”.

Erre válaszul a pár megírta, hogy szeretnének egy olyan elérhetőséget kérni, ahol telefonon személyesen tudnak valakivel beszélni, aki az ügyüket kezeli, illetve felháborítja őket, hogy a cég így reagál egy olyan helyzetre, amikor a futár a péniszét kilógatva adja át a rendelést, majd az adataikkal visszaélve telefonon fenyegeti őket, arra hivatkozva, hogy tudja a címüket, telefonszámukat. Ellentétben velük, akiknek semmilyen információjuk nincs se a futárról, se a futárok feletteséről, se az ügyfélszolgálati munkatársról, aki velük levelezik.

Miután ezt a levelet elküldték, három napig semmilyen válasz nem érkezett, fogalmuk sem volt, hogy történt-e valami az ügyben. Azután felhívta Zsófit a vállalat egyik munkatársa, aki a bocsánatkérés mellett arról is tájékoztatta, hogy az érintett futárral szerződést bontottak. Elismerte, hogy hibát követtek el, amikor a vizsgálódásaikról nem tájékoztatták ennél transzparensebben.

Közölték azt is, hogy gondolkodnak egy olyan fejlesztésen, amivel elmaszkolnák az ügyfelek telefonszámát azon a felületen, amit a futárok használnak. (Egy másik, a napokban történt eset alapján és a Foodpanda lapunknak küldött válaszából azonban látszik, hogy ez a fejlesztés nem valósult meg azóta, de erről majd később.) A bocsánatkérés mellett felajánlottak három darab 5000 forintos kupont, amit Zsófi kifejezetten méltatlannak tartott.

„Csini vagy pizsiben”

Egy másik hasonló esetben egy nagyobb csomagküldő szolgálat futára szállított házhoz egy rendelt árut egy fiatal nőnek. Ekkor az átadásnál semmi különös dolog nem történt. Luca átvette a csomagot, majd aláírta az átvételi elismervényt.

Kicsit később kapott egy Facebook-jelölést és egy üzenetet. Nem ismerte fel a férfit, ezért megkérdezte, honnan ismerik egymást. Az illető egyértelműen elmondta, hogy ő hozta reggel a csomagot. „Miután nem válaszoltam neki, sms-eket kezdett küldeni, amikben azt írta, nagyon csini vagyok pizsiben, és találkozni hívott. Nagyon megijedtem, hiszen tudta a nevem, a címem, a telefonszámom, a személyim számát, hogy hogy nézek ki, még a szignómhoz is hozzá tudott férni” – mondta a Telexnek Luca.

A csomagküldő szolgálatnak jelentette az esetet, ők azt írták, kivizsgálják a dolgot, de aztán nem jelentkeztek. „És én sem firtattam , mert nem írt többé a futár, meg mert bennem volt, hogy ha kirúgják miattam, nem keres-e meg. Lehet, hogy másoknak nincs ilyen szerencséje. Végül azóta nem izgulok ezen, hogy már nem ott lakom.”

„Mizu jóseggüm?”

A harmadik eset most nyáron, néhány hete kezdődött, és a futár a mai napig zaklatja az ügyfelet. Az elsőhöz hasonlóan szintén a Foodpandáról rendelt ételt egy fiatal nő. Az átadásnál itt nem történt semmi szokatlan. Aztán egyszer csak kapott egy sms-t egy ismeretlen számról. Az üzenetben az állt: „Szia nagylány. Mizu jóseggüm?”

Hajni először arra gondolt, hogy valaki másnak akarhatták elküldeni ezt az üzenetet, ezért megkérdezte az illetőtől, hogy tudja-e, kinek írt. De a válaszból kiderült, hogy az illető pontosan tudta. „Egy sexy csaj. A Bikszádi utcából” – érkezett a válasz. (Valójában nem ez az utca, de a futár jól tudta a címet.)

Pár napig nem jelentkezett a futár. De később ismét írt. „Bejössz nagyon. Kincsem” – írta a vadidegen ember. Hajni a Telexnek azt mondta, fontolgatja, hogy pár hónapra elköltözik abból a lakásból. Különösen ijesztő számára, hogy a jóseggűm és a kincsem szavak egyfajta birtokviszonyt érzékeltetnek, tehát a férfi mintha a sajátjaként tekintene rá. Aztán kapott a futártól egy TikTok-videót is, amely kissé zavaros ugyan, de van benne egy idézet feltehetően a Bosszú mindhalálig című filmből, mely úgy szól: „Bárkit megölhet az, aki szeret.” Hajni ezután ment el a rendőrségre bejelentést tenni.

A cikkben lévő első foodpandás esetnél írtunk arról, hogy a cég azt közölte a zaklatás áldozatával, hogy gondolkodnak egy olyan fejlesztésen, amivel elmaszkolnák az ügyfél telefonszámát azon a felületen, amit a futárok használnak. Hajni mostani esete alapján azonban látszik, hogy a fejlesztés nem valósult meg.

Még az első kéretlen üzeneteknél jelezte a Foodpandának, hogy írogat neki a férfi, ahonnan később azt a választ kapta, hogy „szankcionálták a futárt”. Nem azt közölték, hogy szerződést bontottak vele, hanem hogy szankcionálták.

Lehet, hogy sorozatelkövetőkről van szó

Spronz Júlia, a Patent Egyesület jogi szakértője a Telexnek arról beszélt, hogy már az is ritkaságszámba megy, hogy egy zaklatott nő panasszal él az őt ért erőszakról az adott cégnél. Az egyedülálló nők például erre sokkal nehezebben vállalkoznak, sok esetben ugyanis félnek az elkövető bosszújától.

Az nagyon gyakori, hogy az áldozat számára nem egyértelmű, érdemes-e feljelentést tenni. A megkérdezett rendőr ismerősök gyakran azt tanácsolják: felesleges, mert nincs sok esély az agresszorok elítélésére. Sokszor még ha tesznek is feljelentést, hónapokig nem történik semmi, és gyakran nem szabnak ki igazán elrettentő erejű büntetéseket – mondta Spronz.

„Eközben meg széles körben elterjedt az áldozathibáztatás, sokszor a nőket hibáztatják az elszenvedett erőszakért, zaklatásért.” Ráadásul a rendőrség gyakran nem kezeli megfelelő módon az áldozatokat, az eljárások során együtt kell várakozni az erőszaktevővel, még mindig rendszeres a szembesítés, vagy éppen háromszor-négyszer el kell ismételni a fontosabb állításokat, ami újra traumatizálhatja a nőket.

De nem ennyire fekete-fehér ez a világ sem, sok esetben igenis lehet eredményeket elérni. Sok nő indul ki abból, hogy ha csak ő tapasztalta meg az erőszakot, akkor az pusztán egy állítás, ami szemben lesz az elkövető tagadó állításával, tehát nem lehet majd eldönteni, hogy kinek van igaza. De ez nem mindig van így.

Egyrészt az ilyen típusú bántalmazók többnyire sorozatelkövetők, tehát jó eséllyel felkutathatók további sértettek. Ezenkívül, mint Spronz Júlia elmondta, ha más bizonyítékokkal meg van támogatva, a bíróság értékelheti az úgynevezett közvetett tanúk vallomását is, ami azt jelenti, hogy valaki akkor is tehet érvényes tanúvallomást, ha nem látta magát az erőszakos cselekményt, viszont tapasztalta a hatását az áldozaton.

Spronz szerint komoly gond, hogy sok cégnél egyszerűen hiányzik a protokoll ezekre az esetekre, az ügyfélszolgálatok, HR-esek és tulajdonképpen az egész vállalati struktúra felkészületlen ezekre a helyzetekre, így kénytelen laikus módon improvizálni, ami megfelelő eljárásrend ismeretében elkerülhető lenne.

A cégek felelősséggel tartoznak a futárokért

Nyilvánvalóan a futárok nagyon nagy többsége nem zaklatja az ügyfeleket. A kiszállítók és az ügyfelek közötti interakciók döntő többsége teljesen korrekt mederben zajlik. Viszont azért írtuk le ilyen részletességgel a fenti történeteket, hogy érzékeltessük, milyen félelmetes helyzetet tud teremteni egy nő számára, ha egy vadidegen férfi úgy zaklatja, hogy tisztában van a telefonszámával, nevével, lakcímével.

Ivanics Krisztina adatvédelmi szakértő a Telexnek elmondta, hogy az a cég, ahonnan rendelünk valamit, jogszerűen adja át az adatainkat a futárcégnek, amely aztán továbbadja azokat a terméket kiszállító futárnak. Viszont ezeket az adatokat nem lehet más jellegű, az eredeti szerződéstől eltérő célokra használni. Tehát a futár súlyos szerződésszegést követ el azzal, ha magáncélra használja az adatokat.

A futárokat sokszor alvállalkozóként alkalmazzák a cégek, de ebben az alvállalkozói struktúrában is felelősek azért a vállalatok, hogy a szerződéses partnereik megfelelően kezelik-e az adatokat – vezette le a szakértő.

Nem feltétlenül kellene látniuk a telefonszámot és a nevet

A zaklatásos történetekkel kapcsolatban felmerül, hogy a futároknak miért kell látniuk az ügyfelek nevét és telefonszámát. Technikailag ugyanis meg lehetne oldani, hogy nem látják a teljes nevet, csak egy kódot, amit az ügyfél is lát. A kaputelefonon ugyan láthatóak nevek, de ott sokszor csak a vezetéknév szerepel, ami alapján nem feltétlenül lehet megtalálni valakit a közösségi oldalakon.

A rendelésnél a telefonszám megadása azért szükséges, hogy a kiszállításnál el lehessen érni az ügyfelet, például hogy a futár meg tudja kérdezni, otthon van-e az illető, vagy hogy megérdeklődje a kaputelefon számát. De miért nem tudják megoldani a cégek, hogy úgy is fel tudja hívni kiszállításkor az ügyfelet a futár, hogy nem jelenik meg a céges készüléken a telefonszám, hanem a rendszer számkijelzés nélkül tárcsázza az adott ügyfelet?

Ivanics Krisztina szerint megvalósíthatók olyan technikai megoldások, amikor a futárhoz nem vagy alig jut el ügyféladat. Ezek ugyan drága, munkaigényes fejlesztések, viszont ha egy vállalat megcsinálja, akkor azzal piaci előnyhöz juthat, úgy tudná ugyanis hirdetni magát, hogy az ő szolgáltatása biztonságosabb, mint a többi, hiszen a magánszemélyek adatát fokozottan védi. A kiszállító vállalatok Telexnek küldött válaszai alapján kiderült, hogy van olyan cég Magyarországon, ahol a futár nem láthatja az ügyfél telefonszámát, erre később visszatérünk majd.

A kiszállítással foglalkozó cégeknek egyébként hatalmas mértékben megnőttek a bevételeik az elmúlt időszakban, a pandémia éveiben jó pár ilyen cégnek megtöbbszöröződött, sokmilliárdosra nőtt a forgalma, tehát több lehetőségük van az ilyen fejlesztésekre.

A legproblémásabb a lakcím

A zaklatás kockázatának csökkentése szempontjából a legnehezebb kérdés a lakcím, hiszen elkerülhetetlen, hogy ezzel tisztában legyen a futár. Viszont az esetleges zaklatás esélyének minimalizálása szempontjából előnyös, ha érintésmentes átadást kér az ügyfél, ami már sok cégnél elérhető. Sőt, a pandémia alatt népszerűbbé is vált ez az átvételi mód. Ilyenkor a futár lerakja az ajtó elé a rendelt árut, becsönget, majd el is megy, még mielőtt az ügyfél kijönne.

Persze van, hogy olyan dolgot rendelünk, aminél elkerülhetetlen, hogy az ügyfél személyesen vegye át az árut. Ez főleg nagyobb méretű, vagy nagyobb értékű dolgok átvétele esetén fordul elő. De azért ilyen árut ritkábban rendelünk, ilyen esetekben a kiszállítás idejére érdemes odahívni a férfi ismerősöket, családtagokat.

A Foodpandánál 18 zaklatásos esetet jelentettek tavaly az ügyfelek

Kérdésekkel fordultunk a két legnagyobb ételrendelési portálhoz, a Foodpandához és a Wolthoz, és megkerestük a három legnagyobb, csomagkiszállításban érdekelt céget is: a GLS-t, a Magyar Posta csomagküldő szolgálatát és a DPD-t.

Arról érdeklődtünk, mennyi zaklatásos esetet azonosítanak, hogyan szankcionálják a zaklató futárokat, a futárok készülékén az ügyfelek milyen adatai jelennek meg, milyen segítséget nyújtanak a zaklatások áldozatainak, és hogy végeznek-e valamilyen pszichológiai tesztet azokon a futárokon, akik a cégükhöz jelentkeznek.

A GLS nem válaszolt a kérdések többségére, mindössze annyit írtak: „Minden beérkező reklamáció kivizsgálását rövid időn belül megkezdjük. A cikkükben ugyanakkor GLS-ként nem kívánunk megjelenni.”

A Foodpanda konkrét esetszámot is írt lapunknak, az elmúlt évben 18 zaklatásos esetet jelentettek nekik az ügyfelek. „Ez az évi több millió rendeléshez viszonyítva bár tízezrelékekben mérhető, pont 18 esettel több, mint kellene” – írták. Az ilyen esetekben zéró tolerancia van náluk, „nem képzelhető el enyhébb szankció, mint a szerződésbontás”.

A cég szerint „a sikeres kiszállítás érdekében, szigorúan a kiszállítás idejére szükséges a kontaktadatok megosztása” a futárokkal, akik látják a megrendelő lakcímét, nevét és telefonszámát. A futár az adatokat „csak a kiszállítás teljesítésére használhatja fel, és nem tárolhatja azokat”.

Minden szenzitív esettel külön képzésen felkészített csapat foglalkozik náluk, „és abszolút prioritást kapnak, hogy gyors és megfelelő reakciót adhassunk”. Azt írták, a szenzitív esetek kivizsgálását soron kívül kezelik, amint tudomásukra jut a panasz, „azonnal (= perceken belül) és határozottan reagálunk”.

A nekik dolgozó futárokon nem végeznek pszichológiai tesztet, a Foodpanda szerint nem is csinálhatnak ilyesmit. „Mivel önálló egyéni vállalkozókról van szó, futárpartnereink pszichológiai tesztelésére vagy bármilyen egyéb vizsgálatára nem adnak lehetőséget a jogszabályok.”

Van olyan cég, ahol a futár nem láthatja a telefonszámot

A Wolt Magyarország azt írta a Telex megkeresésére, hogy évente átlagosan 1 olyan eset jutott a tudomásukra, melynek során a futáruk megpróbált kapcsolatba lépni a vásárlóval a kiszállítást követően.

A cég válaszából kiderült, hogy náluk a futárok nem láthatják az ügyfelek telefonszámát. „A futár partnerek és éttermek előtt a Wolt alkalmazásban a vásárló saját telefonszáma mindvégig rejtve marad. Ezenfelül a vásárló sem látja a futár valós telefonszámát. (…) Ezzel a magas szintű technikai hívásátirányítási megoldással nemcsak a vásárlóink, hanem futáraink adatait is védjük.”

Náluk is zéró tolerancia van: „Amennyiben megbizonyosodunk róla, hogy egy futár partnerünk a vásárló adatait kiszállítási szolgáltatáson túli célra használta, az eset kivizsgálását követően zéró toleranciával járunk el, és szerződést bontunk vele.”

A futár az alkalmazásukban látja a vásárló címét és nevét. „A névre több okból is szükség van. Egyrészt sokszor a név alapján tudja pontosan beazonosítani a futár, hova kell kiszállítania az ételt, másrészt pedig a számlázás miatt is szükséges. Gyakran előfordul például, hogy a kapucsengőn csak a vásárló vezetékneve látható, így a gyors kiszállítás érdekében a névre mindenképpen szükség van” – írták. A futárok előzetes szűrésére ők sem alkalmaznak pszichológiai alkalmassági vizsgálatokat.

A Magyar Posta és a DPD cikkünk megjelenéséig nem reagált a megkeresésünkre.

Ez a cikkünk ide kattintva angol nyelven is olvasható a Telex English oldalán. Nagyon kevés az olyan magyarországi lap, amelyik politikától független, és angol nyelvű híreket is kínál. A Telex viszont ilyen, naponta többször közöljük minden olyan anyagunkat angolul is, amelynek nemzetközi relevanciája van, és az angolul olvasó közönségnek is érdekes lehet: hírek, politikai elemzések, tényfeltárások, színes riportok. Vigye hírét a Telex English rovatnak, Twitterünknek és angol nyelvű heti hírlevelünknek az angolul olvasó ismerősei között!

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!