Nincs itt semmi kisugárzás a földből, ami megbolondítaná az embereket

„Tíz év alatt hatan lettek öngyilkosok, hát azt nem tartjuk soknak” – mondja vállrándítva egy nő Recsken. Az utcán állítjuk le, a falu közepén, a Kossuth Lajos úton, ami itt a főútnak számít. Recsk egy Heves megyei falu, valahol Hatvan és Eger között, ahova a Mátra csodás szerpentinjein át vezet az út.

Nem egy kis település, körülbelül kétezer-ötszázan lakják, van itt idősek otthona, óvoda, orvosi rendelő, de még saját rendőrsége is van. Ahogy bányászmúltja is: az ezernyolcszázas évek közepétől ércbányászat folyt a környéken.

Ha másról nem is, arról biztosan mindenki hallott, akit foglalkoztat a történelem, hogy az ötvenes évek elején itt működött az ÁVH kényszermunkatábora: az embereket mindenféle bírósági ítélet nélkül hurcolták ide, és brutális körülmények, verések és kínzások között dolgoztatták őket a kőbányában. Az akkor történteket ma emlékpark mutatja be.

A legutóbbi eset

Az elmúlt időszakban viszont teljesen más miatt került a hírekbe a falu: a közeli erdőben egy fára felakasztott holttestre bukkantak. Egy helyi lakos szerint szerelmi bánat áll az öngyilkosság hátterében: úgy tudja, a 34 éves férfi egy görögországi nyaraláson veszett össze a menyasszonyával, itthon aztán egy este puszival és öleléssel elbúcsúzott a lovától („Imádta a lovát, ezen csodálkozom, hogy volt képes őt elhagyni”), hagyott egy búcsúlevelet, „aztán elindult”. Megszólalónk szerint a férfi állítólag többször mondta, hogy ugyanúgy 38 évesen akar meghalni, mint az apja. Három napig lógott a fán, mire a helyiekből és civilekből összeverődött, negyven emberből álló keresőcsoport megtalálta.

A falu polgármestere ekkor azt nyilatkozta a megyei lapnak, „az elmúlt évek alatt ez a negyedik ilyen eltűnéses eset a településen, amelynek hátterében szerelmi csalódás állt”. Minket is ez az információ vonzott Recskre.

Egy közös bennük

Egy hétköznap délelőtt érkezünk a faluba, csak páran lézengenek az utcákon. Egy nyári szünetelő diák a biciklijén ül az út szélén, minket méreget, a postás viszi a leveleket egyik háztól a másikig, mások meg a házak árnyékában hűsölnek. Az rögtön feltűnik, hogy ellentétben több hasonló községgel, itt mindenki rögtön szóba áll velünk, ahogy leszólítjuk. Persze, bár nem apró település ez, azért így is ismer mindenki mindenkit. Tudják, kikről van szó, amikor kérdezősködni kezdünk: „ismertem, jó gyerek volt ő is, meg a másik is”, mondja egyikük.

Azt is részletesen leírják, hogy a legutóbbi öngyilkosság hol történt: elindulsz Eger irányába az úton, az utolsó ház balra lesz, mellette lesz befelé egy út az erdőbe, de „hogy pontosan melyik fa, azt nem tudom megmondani”. Azt mondják, a férfi nyolc méter magasra mászott fel.

A polgármester, Nagy Sándor, a Telexnek arról beszél, az elmúlt tíz évben hat öngyilkosság történt a faluban. Később már azt mondja, ebből háromnak az oka szerelmi csalódás, a másik három mentális problémák miatt volt. Négyen felakasztották magukat, ketten pedig gyógyszer-túladagolásban haltak meg. Ami minden esetben közös: mindegyikük negyven év alatti férfi volt. Ennek ellenére a polgármester kizárja, hogy bármilyen összefüggés lenne közöttük.

A helyiek ennél részletesebben mesélnek: egyikük arról beszél, nemrég egy másik férfi is felakasztotta magát, miután a tizenhat éves fia is öngyilkos lett. Két másik férfi azután vetett véget az életének, hogy a feleségeik elhagyták őket, egy ötödik pedig fenyegetéseket kapott, és „inkább elindult, és könnyített magán”. Őt másfél év után, agancsozás közben találta meg valaki, addigra már leesett a fáról.

A polgármester szerint nyilván ezek sokkolók lehetnek a falusiaknak is, de amikor ezekről kérdezősködünk, többen mondják, hogy ideig-óráig beszéltek a történésekről, aztán, ahogy az ilyenkor lenni szokott, egy idő után már nem foglalkoznak más életével.

„Összevissza beszélnek, az igazságot úgysem tudnánk meg”, zárja egyikük. A kétezer-ötszáz lakoshoz képest amúgy sem találják soknak az öngyilkosok számát. A polgármester ehhez még hozzáteszi, hogy

„nincs itt semmi olyan kisugárzás a földből, ami megbolondítaná az embereket”.

Amikor arról kérdezzük, hogy ha vissza-visszatérő jelenség itt a településen az öngyilkosság, gondoltak-e arra, hogy valamilyen mentálhigiénés segítséget nyújtsanak a lakosságnak, Nagy annyit felel:

„Nem. Ön szerint hányan jönnének el?”

Évtizedes csökkenés után újra nőtt a szám

Magyarországon az 1980-as évek második felétől egyébként csökken az öngyilkosságok száma, ebben 2007 után volt észlelhető némi megtorpanás és stagnálás: abban az évben zárták be a közel 800 ezer ember ellátásáért felelős Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet (OPNI), és ezzel párhuzamosan visszavágták az aktív pszichiátriai ágyak számát, valamint a pszichiátriai gondozók finanszírozását. 2010 után viszont folytatódott a javuló trend, ennyi idő kellett, hogy helyreálljon a pszichiátriai ellátás.

A KSH adatai szerint 2020-ban viszont újra megnőtt az öngyilkosságok száma: abban az évben ez a szám 1706 volt, százötvennel több, mint egy évvel korábban. Ezzel pedig a csökkenő trend megtört. Egy 2021-es kormányinfón minderről Gulyás Gergely azt mondta, a rossz adatok oka a koronavírus miatti bezártság lehet, aminek a megoldása az ország nyitása lehet.

Az is érdekes, hogy míg az 1970-es években még Budapesten volt a legmagasabb az öngyilkossági ráta, ez aztán fokozatosan eltolódott a községek felé: 2010-re a falvakban volt a legmagasabb, ezt a városok követték, és ez a szám a fővárosban volt a legalacsonyabb. A KSH szerint például a háromezer lakos alatti településeknél kimutatható a magas érintettség. Ráadásul itthon is kimutatható, hogy a férfiak gyakrabban követnek el öngyilkosságot, mint a nők.