Még mindig a televízió a magyarok politikai tájékozódásának legfőbb eszköze

2022. június 22. – 09:34

Még mindig a televízió a magyarok politikai tájékozódásának legfőbb eszköze
Orbán Viktor kormányfő, a Fidesz elnöke interjút ad Gönczi Gábor műsorvezetőnek Budapesten, a TV2 stúdiójában 2022. április 2-án – Fotó: Benko Vivien Cher / Miniszterelnöki Sajtóiroda / MTI

Másolás

Vágólapra másolva

A szavazókat alapvetően két módon érhetik el a politikusok, a médián keresztül és közvetlenül. A jó médiakapcsolatok és erős szervezeti hálók akár a programok népszerűtlenségét vagy a gyenge kormányzati teljesítményt is képesek ellensúlyozni. Sorozatunk utolsó részében azt vizsgáljuk meg, hogy melyek voltak a 2022-es választás főbb jellemzői a politikai tájékozódás és a kommunikáció tekintetében.

Korábbi írásainkban utaltunk rá, hogy a kampány középpontjában lévő témák a Fideszt hozták előnyös helyzetbe. A média szerkezetét, és különösen a 2014 és 2022 között lezajlott változásokat vizsgáló elemzések (lásd például a Mérték Médiaelemző Műhely jelentéseit), arra világítanak rá hogy a televíziók többségét, a napi- és heti sajtó legnagyobb részét, valamint a 2020 óta a közösségi és az online médiafelületeket is a Fidesz hirdetései és médiatartalmai uralták. Mi most a polgárok szemszögéből vizsgáljuk a kommunikációs erőteret a választást három héttel követő közvélemény-kutatásunk alapján. Annyi biztos, a polgárok elérésével nem volt probléma.

A CEU Demokrácia Intézet választás utáni politikai helyzetértékelő kutatásához az adatfelvételt a Závecz Research készítette 2022. április 25. és május 4. között, 1000 ember személyes megkérdezésével. Az adatfelvétel 103 településen, illetve budapesti kerületben zajlott, a megkérdezettek együttesen az ország felnőtt népességét reprezentálják, nem, életkor, iskolai végzettség, régió és településtípus szerint. Az ilyen nagyságú véletlen minták esetében a hibahatár az összes megkérdezett alapmegoszlásait tekintve ± 3,1 százalékpont.

A kutatás nyomán készített első elemzés Az ellenzékiek inkább kötnék iskolázottsághoz a szavazati jogot, mint a fideszesek, a második, külpolitikai elemzés Nem osztották szimpatizánsaik az ellenzéki pártok Ukrajna-pártiságát, a harmadik, a választást domináló indokokról szóló elemzés Rezsicsökkentés, adó-visszatérítés, háború, Orbán szeretete – ezért szavaztak a Fideszre, a negyedik, a politikai identitást érintő részNincs most a magyarnál jobbosabb nemzet Európában címmel jelent meg a Telexen.

Sokrétű a hírfogyasztás szerkezete

Kérdőívünk médiára vonatkozó legfőbb kérdése úgy szólt: „A politikáról való tájékozódásában milyen szerepet játszanak az alábbi információforrások?” Hatféle lehetséges tájékozódási forrást soroltunk fel:

  • televízió;
  • rádió;
  • napi- vagy hetilapok;
  • Facebook;
  • online hírportálok; és
  • ismerősökkel, barátokkal való beszélgetések.

A hírforrások tájékozódásban játszott szerepét 0 és 10 közötti skálán értékelték a kérdezettek. Az adatokból közvetlenül nem következtethetünk nézettségre, olvasottságra, de úgy gondoljuk, hogy minél fontosabb egy hírforrás szerepe a tájékozódásban, annál nagyobb annak fogyasztási gyakorisága is. Miután a 2018-as választáshoz kötődően ugyanennek a kérdésnek a lekérdezésére pontosan ugyanebben a formában került sor, láthatóvá válnak az elmúlt 4 év elmozdulásai is:

Forrás 2018: Tóth−Szabó 2018, 1. táblázat; 2022: CEU Demokrácia Központ
Forrás 2018: Tóth−Szabó 2018, 1. táblázat; 2022: CEU Demokrácia Központ

A magyar felnőtt népesség politikai tájékozódásának vezető intézménye 2022-ben is a televízió.

10 százalék alatt volt azok aránya, akik informálódásában a televízió egyáltalán semmilyen szerepet nem tölt be, ugyanakkor a kérdezettek majdnem háromtizede számára meghatározó jelentőségű volt (azaz 10-es értéket adtak). Vagyis a magyar társadalom legnagyobb részét továbbra is televízión keresztül lehet a leghatékonyabban elérni és informálni.

Ugyanakkor 2018-hoz képest sokszínűbbé váltak a tájékozódási technikák. A 2022-es kampány időszakában „multitasking” jellegű tájékozódás jellemezte a szavazókat, köszönhetően a médiafogyasztási szokások változásának és a megnőtt érdeklődésnek. A 4 évvel korábbival összevetve minden információforrás fontossága emelkedett, de legalábbis nem csökkent. Az élénkebb politikai érdeklődésre utal az is, hogy a 2022-es kampány időszakában a barátaikkal is többet beszélgettek az emberek a politikáról, mint 4 évvel korábban (5,4 átlagpont).

Az átalakuló médiafogyasztási szokásokra utal ugyanakkor, hogy míg 2018-ban az online hírportálok csak a negyedik legfontosabb szereplői voltak a tájékozódási struktúrának, 2022-re második legfontosabb intézménnyé léptek elő (5,9 átlagpont). Majdnem ugyanekkorát emelkedett a Facebook jelentősége is (5,3). A Megafon Központ, vagy a KESMA-lapok egyedi politikai hirdetéseire költött nagy összegek jelzik, hogy a kormánypárt jól ráérzett az online tér politikai jelentőségének növekedésére. Ezzel párhuzamosan, a hagyományos offline médiumok, mint az írott sajtó és a rádió, a tájékozódás viszonylag kevéssé fontos tényezőivé váltak.

A tájékozódás forrásainak jellege a társadalomszerkezettel is magyarázható. Minél alacsonyabb a kérdezett befejezett iskolai végzettsége, valamint – legalább részben – minél kisebb településtípust vizsgálunk, annál fontosabb lesz számára a televízió, és ezzel párhuzamosan értékelődnek le az alternatív hírforrások.

Az iskolai végzettség és részben a települési nagyság emelkedésével ugyanakkor növekszik az online hírportálok és a Facebook szerepe, vagyis a politikai tájékozódás egyre plurálisabbá, sokszínűbbé válik.

Külön érdemes vizsgálni az életkor szerinti megoszlásokat. Annak önmagában már nincs hírértéke, hogy a 30 év alattiak tájékozódásában nem a televíziónak volt a legfontosabb szerepe, hanem az online hírportáloknak és a Facebooknak. Azonban a korhatár 2022-ben jelentősen kitolódott: kb. 47-48 éves korig ma már az online hírcsatornák jelentik a választópolgárok elsődleges hírforrásait. 50 éves kortól viszont éles váltás következik be, az informálódás egyre fontosabb, illetve 70 év felett pedig szinte kizárólagos forrásává a televízió (és részben a rádió) válik.

Forrás: CEU Demokrácia Központ
Forrás: CEU Demokrácia Központ

Nem beszéltünk még a referenciacsoportok szerepéről. Egy létező sztereotípia szerint rohanó világunkban már csak a kistelepülésen élő idősebb, alacsonyabb iskolázottságú embereknek van idejük ismerőseikkel, barátaikkal közéleti témákról beszélgetni.

Valójában azonban az ismerősök és barátok éppen a fővárosi (6,24 átlagpont), felsőfokú végzettségű (5,93), középkorú (5,89) és politika iránt érdeklődő (6,60) emberek életében játszanak fontos politikai szerepet.

Érdemes megvizsgálni a két nagy politikai tömb hírfogyasztási szerkezetét. Adataink alapján a Fidesz–KDNP 2022. áprilisi szavazói körében a legfontosabb információforrás a televízió volt (7,21 átlagpont). Minden másnak – online hírportálok, referenciacsoportok − ennél csaknem 1,5 átlagponttal kisebb volt a jelentősége. Ugyanakkor az az elképzelés, amely szerint a kormánypártiak kizárólag a TV-ből tájékozódnak, egyértelműen téves.

Az ellenzéki pártok közös listáját támogató szavazók körében csaknem hasonlóan fontos szerepük volt az internetes hírportáloknak, mint a televíziónak, de nem sokkal marad le ezektől az ismerősöktől való tájékozódás, valamint a Facebook sem. Ebben az értelemben az ellenzékiekre sokszínűbb tájékozódási szerkezet volt jellemzőbb a kampány időszakában, mint a kormánypártiakra.

Forrás CEU Demokrácia Központ
Forrás CEU Demokrácia Központ

Összességében inkább plurális, mint monolit jellegű volt a választópolgárok információs hálója. Miután a kormánypártnak az elmúlt években sikerült sokrétegű médiarendszert felépítenie, nem kellett attól tartania, hogy a fogyasztási szokások változásával elveszíti szavazóit.

A Fidesz tett többet a mozgósításba

Akik a médiában hátrányban vannak, általában a közvetlen mozgósításban bíznak. 2022-ben kemény „utcai harc” folyt a voksokért, a visszaemlékezések szerint a polgárok meglehetősen nagy száma látott kampányaktivistát. Az „Emlékezete szerint a 2022-es választási kampány során találkozott-e Ön személyesen valamelyik párt aktivistájával?” kérdésre mindösszesen 43 százaléknyian válaszoltak nemmel (egy ember természetesen nemcsak egy párt aktivistájával találkozhatott, hanem akár mindegyikkel). Tekintetbe véve, hogy a magyar pártok tagsága rendkívül kicsi, meglepően nagy emberi erőforrásokat tudtak bevonni a harcba.

A legtöbben (43 százalék) fideszes kampányolóval találkoztak; az ellenzéki lista támogatói a felnőtt társadalom negyedét (26 százalék) érték el, míg a Mi Hazánk aktivistáira 10 százaléknyian emlékeztek.

Tekintetbe véve, hogy az ellenzék elsősorban nagyvárosokban erős, és ilyen közegben viszonylag könnyebb sokakat elérni, az ellenzék mozgósítási hatóköre kisebb volt az elvárhatónál. Innen nézve ugyanakkor különösen sikeresnek minősíthető a szavazatszámlálók toborzása. Másképp megközelítve ugyanakkor 2022-ben az ellenzéki mag aktív volt, de az a terv, hogy a médiahátrányt a személyes mozgósítással fogják ellensúlyozni, nem valósult meg.

Érdekes módon mindeközben a kampánystábok egyformán elérték a különböző korcsoportokat. Ugyanakkor a felsőfokú végzettségűek nagyobb arányban találkoztak aktivistákkal. A településszerkezet vonatkozásában pedig összetett a kép. A visszaemlékezésekből ítélve a falvakban lakóknak és a budapestieknek kisebb esélyük volt aktivistákkal találkozni, mint a városokban és megyeszékhelyen élőknek.

Adataink szerint a Fidesz elsősorban a kisvárosokra koncentrált, de a nagyobb városokban is intenzíven mozgósított. Az ellenzékiek a városokra fókuszáltak, de még Budapesten is, ahol 18 egyéni választókerületből 17-et megnyertek, lemaradtak valamivel a Fidesz kampánygépezete mögött.

Forrás: CEU Demokrácia Központ
Forrás: CEU Demokrácia Központ

Általában persze választott pártjuk aktivistáival találkoztak leginkább a választók. A fideszes szavazók 60 százaléka került kapcsolatba saját pártja aktivistájával, míg az ellenzéknél 54 százalék, a Mi Hazánknál 30 százalék volt ez az arány. Volt ugyanakkor érintkezés az ellentáborral is. A fideszes aktivisták közvetlenül elérték a más pártra szavazók 29 százalékát, ezen belül az ellenzéki listára szavazók 31 százalékát, míg az ellenzéki összefogás aktivistái a más pártra szavazók 19 százalékának, és a végül Fideszre szavazók 15 százalékának tudtak személyesen alternatívát kínálni.

A 2022-es országgyűlési választás sok tekintetben csak imitálta a demokratikus választásokat, de a polgárok elérése, a politikai folyamatba való bevonása, valamint a használt médiatípusok változatossága és használatuk intenzitása tekintetében nem érheti szó a ház elejét. Persze a Potemkin-házaknak másuk nincs, mint elejük, úgyhogy ebből túl sok reményt a jövőre nézve nem lehet meríteni.

A cikk szerzői: Szabó Andrea szociológus, politikatudós és Enyedi Zsolt, a CEU Politikatudományi Tanszékének (Bécs) professzora és a Közép-európai Egyetem Demokrácia Intézetének (Budapest) kutatója.

Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!