Aki korábban csak a Sziget Fesztivál miatt járt a Hajógyári-szigeten, és a bezártság elől menekülve a karantén alatt véletlenül odatévedt, azt meglephette nemcsak a felszabadult, kutyás, gyerekes, sportos élet, de a burjánzó, különleges hangulatú természet is. Pedig nem arról van szó, hogy egyetlen fesztiválmentes nyár után virult ki a sziget. Kétségtelen, hogy a két elmaradó fesztivál miatt a növény- és állatvilág kicsit fellélegezhet most a Hajógyárin, de a sziget rendszeres látogatói szerint ez régóta az a hely Budapesten belül, ahol meglepően közel lehet kerülni a természethez.
A Telex működését olvasóink támogatásaiból finanszírozzuk. Legyél te is a támogatónk!
Egy esős május végi napon, még a kijárási tilalom megszűnése és a maszkviselési kötelezettség enyhítése előtt néztük meg, milyen volt az első tavasz az után, hogy a sziget északi felét 27 év után először nem lepték el fesztiválozók, vagyis a koronavírus miatt kicsit fellélegezhetett a természet.
A Hajógyári- – vagy a hivatalos neve szerint Óbudai- – sziget egy nagyjából 2,5 kilométer hosszú, 108 hektárnyi hordaléksziget a Margit-sziget fölött. A délnyugati részéből 28 hektárnyi területet foglal el az 1800-as években épült egykori hajógyár (itt működtek a kétezres években a hírhedt Vizoviczki-féle diszkók). A fennmaradó mintegy 80 hektárt 1970-ig az Óbuda Tsz növénytermesztésre használta. A szigetnek épp ezért az északi része az, ami már a hetvenes évek óta fővárosi szabadidős terület, a Sziget fesztiválnak is ez a terület ad otthont.
A tervezett zöldfelület és természetes erdő
A K-hídtól északra fekvő terület jelentős részét egy úgynevezett „tervezett zöldfelület” teszi ki. A Május 9. parkot hivatalosan 1975-ben adták át a nagyközönségnek, amit a korabeli újságcikkek szerint az „új Margit-szigetnek szántak”. Az Arcanum régi cikkeit böngészve sokat lehet olvasni arról, mi mindent terveztek ide már a hatvanas évektől kezdődően: úttörőtábortól kezdve korcsolyapályán át egészen strand- és kempingnyitásig sok ötlet felmerült. Bár az állam 1974 és 1979 között 25 millió (mai értéken nagyjából 1,25 milliárd) forintot el is költött itt úgynevezett fejlesztésekre, a nagy építkezéseket és közművesítéseket igénylő beruházások mégsem valósultak meg. A természet szempontjából szerencsére később sem.
A tsz-es idők és a parkosítások miatt viszont a természetes növényzetet szinte mindenhol eltávolították a szigeten, a parkosított részekre is javarészt idegenhonos növényeket telepítettek a Főkert szerint. A sziget partvonalát keskeny sávban körbefonó, összesen 30 hektárnyi, természetes állapotú ártéri erdő ugyanakkor önmagában is hatalmas természeti kincs. Számos olyan védett, vadon élő növény- és állatfaj fordul elő benne, ami nemcsak Budapesten, de egész Magyarországon ritkaságnak számít.
A galériaerdőben Budapest legnagyobb feketenyár-matuzsálemei és koros füzei közül több példány is található. Az ártér mellett a Duna vizének kagylói pedig több ezer madarat is odavonzanak a sziget északi csücskéhez, ahová az őszi-téli időszakban errefelé ritkán látható tengeri fajok is érkeznek.
„A Duna és a közvetlenül hozzá csatlakozó ártéri galériaerdő összességében az egyik legértékesebb élőhelyegyüttest alkotja Budapesten, különlegességét tovább növeli természetes partvonala, ami ma már ritkaság a fővárosi Duna-szakaszon”
– írta a Főkert még tavaly, miután felmerült, hogy a Hajógyárit körbegátaznák. A gátrendszer megépítéséhez akár ezer fa kivágására is szükség lehetett volna. A tervek nyilvánossága kerülése után a hajógyári kutyások szerveztek élőláncos tüntetést, a tiltakozáshoz más civilek, környezetvédelmi szervezetek, a fővárosi és az óbudai vezetés is becsatlakozott. A gátépítési elképzelésektől végül az Országos Vízügyi Főigazgatóság visszalépett.
A Diákszigetként indult, majd Pepsi Szigetből végül simán Szigetté váló fesztivált 1993-től kezdve minden egyes nyáron megrendezték a Hajógyárin egészen 2019-ig, aztán tavaly beütött a világjárvány. Az első alkalommal még csak 43 ezer ember fesztiválozott a szigeten, a rekorder évben, 2018-ban viszont már 565 ezer résztvevő volt. Az utolsó buli sem sikerült kicsire, akkor 530 ezren vettek részt a Szigeten.
Hiába fordítottak egyre nagyobb figyelmet a fenntarthatóságra a Sziget szervezői, igencsak megterhelte a természetet a hatalmasra duzzadó embertömeg, a zaj és a fesztivál szemete, ami legutóbb 4000 köbméternyi volt, amelynek csak a felét sikerült valamilyen formában újrahasznosítani. A Főkert szerint minden évben rövid ideig tartó, extra nagy terhelést jelent a szigetnek a Sziget Fesztivál:
„Ez mind a növény-, mind az állatállomány számára küzdelmes időszak.”
Kíváncsiak voltunk arra, vizsgálták-e már a tavalyi, fesztiválmentes „pihenő év” hatásait. Erre a kérdésünkre a Főkert azt írta, hogy még nem készült ilyen elemzés, „de bizton állítható, hogy a megkímélt zöldfelületek – különösen a központi fűfelületek – lényegesen jobban teljesítenek. mint korábban”.
A Sziget nélkül nem lenne ilyen a sziget?
A Hajógyári kutyás paradicsomnak is számít, de egyáltalán nem a pandémia alatt kezdődött itt a kutyás élet, mondja Gáspár Zsófi, az Óbudai Kutyás Egyesület elnöke, aki több évtizede sétáltat itt. Néhány éve a Hajógyári Kutyások Facebook-csoport állhatatos munkájának köszönhetően a szigeten már legálisan lehet póráz nélkül sétálni az ebekkel – hatalmas területen. Mivel Magyarországon szabályosan szinte sehol nem lehet szabadon engedni a kutyákat (a természetben sem), ez a futtatási lehetőség nemcsak fővárosi, hanem országos viszonylatban is egyedülálló. Ezért látogatnak ide nemcsak a főváros összes kerületéből, de még vidékről is rendszeresen a gazdák, éves szinten 100 ezer fölötti a kutyák száma.
Gáspár Zsófi szerint van olyan, aki minden nap jön, pedig hatvan kilométernyire él Budapesttől.
Neki határozottan az a véleménye, hogy a Sziget nélkül nem lenne ilyen csodálatos hely a Hajógyári-sziget, mert már rég elhanyagolták volna. „Öt hét nyáron kiesik, de ez bevett, megszoktuk, és ezért cserébe tökéletes a sziget az év többi részében.” Úgy látja, a fesztiválnak is köszönhető, hogy a Hajógyári északi felét nem építették be, nem lett belőle még egy Margit-sziget, és így az év csaknem 11 hónapjában a kvázi üres, szabad természetet lehet itt élvezni.
„A Sziget Fesztivál után minden évben rácsodálkozom, hogy milyen gyorsan regenerálódik itt a természet. A Sziget nemcsak a több százezer fesztiválozónak fontos, hanem mindenkinek, aki élvezi a Hajógyári egyedülálló, máshol meg nem tapasztalható hangulatát”
– mondja Gáspár Zsófi, aki elismeri, hogy saját magát elfogultnak tartja nemcsak a szigettel, de a fesztivállal kapcsolatban is, mivel ha csak teheti, kint van a fesztiválon is, amit nagyon szeret.
A méhlegelők itt sem arattak osztatlan sikert
A Vadvirágos Rétek program keretében idén a budapesti zöldterületek 4,5 százalékát hagyja meg a Fővárosi Önkormányzat szándékosan kaszálatlan területként, hogy ott néhány év alatt természetes rovarbarát területek alakuljanak ki. A méhlegelők kérdése mára pártpolitikai mezőbe került, de a Hajógyárin már jóval az előtt nemtetszést váltottak ki, mielőtt a Fidelitas aktivistái motoros fűkaszát ragadtak volna.
A szigeten nem politikai indíttatásból tiltakoztak a méhlegelők ellen, hanem azért, mert a kaszálatlan területeken megjelenő egérárpától féltik a kutyákat és a gyerekeket is.
Ennek a növénynek megszáradt kalásza, a toklász azért veszélyes, mert könnyen fúródik a bőr alá, és hamar egyre mélyebbre jut. Eltávolítani a testből viszont csak orvosi beavatkozással lehet, a kutyák esetében általában ehhez altatás is szükséges. Gáspár Zsófi szerint nem magával a méhlegelő-koncepcióval van baj, hanem azzal, hogy az ország legnagyobb, legális kutyafuttatásra is alkalmas zöldterületén kapott helyet. „Bár a sziget teljes területének valóban csak 6 százaléka kaszálatlan méhlegelő, ahogy ezt a főtájépítész szereti hangsúlyozni, de mivel ez mind az északi részen található, a K-híd feletti rész negyedét elveszi, ami hatalmas területkiesést jelent a kutyásoknak.
„A hídtól délre a kutyát nem zavarná, így viszont egy felelőtlen, meggondolatlan, rossz döntése volt ez a fővárosnak”
– véli Gáspár Zsófi. A kutyások tiltakozása és kérése ellenére a méhlegelők maradtak a szigeten az eredetileg kijelölt helyükön. (Délebbre egyébként nem is kerülhetnének, mivel a szigetnek az a része nem önkormányzati, hanem állami tulajdonban van.) Budapest főtájépítésze szerint a „Toklász-gate” sok hűhó semmiért. Amikor ő a szigeten járt, nem is látott toklászt. Bardóczi Sándor szerint ráadásul épp a főváros méhlegelő-koncepciója jó a toklász legyőzésére hosszú távon.
Maradjon a harmónia
Az Óbudai Kutyás Egyesület elnöke úgy látja, a méhlegelő-kérdést leszámítva nincs feszültség, régóta szép harmóniában él itt együtt a fesztivál a sziget többi használójával: kutyásokkal, családokkal, bringásokkal, frizbigolfosokkal, futókkal; azokkal a csoportokkal, amelyek az év nagy részében egymást nem zavarva, a sziget különböző területeit akár egyszerre is tudják békésen használni. Szerinte ezt a harmóniát kellene megőrizni.
A Főkert is megerősítette, hogy a sziget látogatásából fakadó egyéb környezeti terhelés a fesztivált leszámítva folyamatos és egyenletes. Ez pedig nem okoz problémát, mivel még a nyári hétvégéken sem alakul ki elviselhetetlen zsúfoltság, „köszönhetően a sziget méretének, parkfelszereltségének és annak, hogy a természetes északi csúcs funkciójában és használati igényeiben is elkülönül a sziget többi részétől”.
Összességében nem arról van szó tehát, hogy a Hajógyári egy Sziget-mentes nyártól, a világjárvány alatt lett hirtelen viruló, különleges hangulatú hely a fővárosban. A természet viszont a koronavírus miatt egy kis időre biztosan fellélegezhetett. És bár a fesztiválszezon lassan újraindul, a Sziget idén is elmarad, így még egy nyári pihenőt kap az élővilág a szigeten, még akkor is, ha az a karanténidőszak alatt a korábbinál népszerűbb célpont lett.
A hivatkozott archív, hatvanas-hetvenes évekbeli cikkek forrása az Arcanum Digitális Tudománytár volt, ezek itt érhetők el: Esti Hírlap 1961 I Városépítés 1974 I Budapest 1975 I Esti Hírlap 1979
