Budapest főtájépítésze marhára örül, hogy Rákay Philip is a méhlegelőkkel foglalkozik

2021. június 14. – 16:12

frissítve

Másolás

Vágólapra másolva

Ma már a nagyvárosok adnak menedéket az ipari mezőgazdaság által tizedelt beporzó rovaroknak, de Budapest még egészen más szinten van, mondta lapunknak Bardóczi Sándor. Budapest főtájépítésze beszélt a fővárosban elindított méhlegelő-projektről, megcsúszott kaszálásról, az ezekből született mémekről és háborgásról.

Hány méhlegelő van Budapesten, és mióta?

A fővárosi önkormányzat, azaz a Főkert kezelésében 22, ezen kívül a kerületek is futtatnak hasonló projekteket. A 22 méhlegelő összesen 28 hektárt foglal el, ami a Főkert által kezelt kaszált terület 4 százaléka. Idén először jelöltünk ki méhlegelőket, mindet kitáblázva.

Ezek a mémeken elhíresült „Nem gaz, hanem méhlegelő” vagy „Kevesebb kaszálás, több méh” táblák?

Igen, azok, már ahol nem lopták el, vagy vicces emberek nem helyezték át a gazba őket.

Mi alapján választottak ki méhlegelőnek területeket?

Három szempont szerint jelöltük ki őket. Először is az eleve védett vagy természetközeli, védelemre tervezett területeken, ahol környezetkímélő gyepgazdálkodás folyik, például a Gellért-hegyen vagy az Óbudai-szigeten. Aztán a meredek rézsűkön, ahol a magasabb gyep vízcsapdaként működik, és megfogja a sarat is, ez egy ingyenes ökológiai szolgáltatás. Valamint az útelválasztó zöldsávokban, amik csak úgy vannak, egyébként kihasználatlanul.

Mitől lesz méhlegelő egy füves földdarab?

Eddig is voltak hasonló törekvések a fővárosban, például a Kossuth téren vagy a Szent György téren is (mindkettő állami projekt), ahol tudatosan szórtak el speciális magkeverékeket előkészített területre, és hagyták nőni. Van, ahol ez elsőre jobban sikerül, de számos példa akad arra is, hogy az első néhány év kudarcos. Annyi vadvirágmag-keverék azonban nincs az országban, amennyi a kiválasztott 28 hektárra elég lenne. Ezért idén a főváros másfajta módszerhez nyúlt: a 22 kijelölt területen hagyjuk nőni a növényeket. Lehet, hogy az első egy-két évben ez nem néz ki jól, de aztán teret nyer a megfelelő növény, és ebből lesz saját magbankunk is. Néhány év alatt kialakul egy ökológiai menedék: több lesz a beporzó rovar, az több madarat vonz, biodiverzebb, többfélébb, így ellenállóbb lesz a terület. Le lehet vele győzni például a toklászt is.

Bardóczi Sándor, Budapest főtájépítésze – Fotó: Bardóczi Sándor / Facebook

Májusban végül mégis inkább azt a táblát kellett volna kitenni a fővárosra, hogy „Nem méhlegelő, hanem gaz”.

Igen, itt két dolog szerencsétlenül összecsúszott. A Méhlegelő projekt indítása és a szakadatlan májusi esőzés. 39%-kal több eső esett le, mint a sokéves átlag. Május első három hetében a folyamatos eső miatt nem lehetett nyírni a gyepet, megindult a fű és a gaz. Kétségbeesetten próbáltuk kommunikálni, hogy a két dolog nem ugyanaz, de végül összemosódtak, illetve tudatosan mosták össze őket politikai megmondóemberek.

Május vége azért már rég elmúlt.

10 kerek napja, és azóta is voltak esős napok. A Főkert nem tud ebben az évben gyorsan reagálni, mert kevés a pénz a járvány és a megszorítások miatt, egy gyors reagáláshoz pedig az alvállalkozókat meg kell fizetni. A cég legutóbbi jelentése szerint június közepére érik utol magukat a kaszálásban. De a Főkerten kívül a 23 kerületnek is rengeteg saját zöldterülete van, aminek a kaszálása az ő dolguk. Az embereknek viszont 30 évnyi kétszintű önkormányzati rendszer után is gondot okoz az, hogy el tudják választani, mely területeket kezeli a főváros, és melyet az egyes kerületek. Itt nem volt nagyon kivétel: az időjárás miatt minden kerület és a főváros is elmaradt a kaszálási munkákkal. De ennek a méhlegelőkhöz nincs sok köze.

Volt olyan méhlegelő is, ahol végül a gaz győzött.

Igen, egy Bocskai úti elválasztó sávon, ahol 2-3 éve megbolygatták a földet egy útfelújítás miatt, az invazív gazok jöttek fel elsőre. Akkora volt a lakossági felháborodás, hogy a méhlegelőt megszüntettük, illetve átköltöztettük a Hunyadi útra, ahol viszont a beállt gyepben nagyon ígéretes növények jöttek elő már az első évben. Ha nagyobb a türelem, a gazt néhány év alatt ott is átveszi a vadvirágos rét, de a társadalmi türelem az új dolgok befogadására nem mindenhol van meg. A projekt lényege, hogy ahol nem az előzetes elvárásnak megfelelően működnek a dolgok, ott korrigálunk.

Melyik a jó virág, amin boldogan legel a méh, és melyik, amire inkább fintorog?

Nincs olyan, hogy jó vagy rossz, itt alapvetően a társadalom értékítéletén múlik, hogy mi kerül „a rosszak” listájára, a természet mindig a legjobbat, az ott fenntarthatót próbálja létrehozni. A rossz ma a társadalom szempontjából elsősorban egérárpa (toklász), mert a kutyásoknak problémát okoz, vagy a parlagfű, ami pedig az allergiásoknak gond. Ezeket az invazívokat azonban idővel elcsendesíti, sőt ki is szorítja a nemesebb növényzet, ők arra kellenek, hogy előkészítsék a terepet a vadvirágok és gyeptársulások királyainak. A pesti homokos-löszös talajon például a szárazságtűrőbb csenkeszek, kamillák, pipacsok, búzavirágok, cickafarkak tartoznak az állományalkotó fajok közé, a mélyületekben a boglárkák, mécsvirágok, lóherék, a budai márgás lejtőkön az üdébb rétek növényei, mint a zsályák, vérehulló fecskefű, erdei mályva, mécsvirág, hólyagos habszekfű, ökörfarkkóró, vargyógyítófű vagy a terjőke kígyószisz a menő, a sziklagyepeken meg például a kőtörőfüvek.

Forrása: budapest.hu

Volt olyan méhész, aki azt mondta, hogy a fővárosi méhlegelőkön nem legelésznek szívesen a méhek.

A méhésznek az a méh, ami a kaptárban van, de a megkérdezett méhész azt is mondta, hogy ha vadméheket szeretnénk, akkor jó a koncepció. Itt igazából nem a méhészt, hanem az ökológust kell megkérdezni. A beporzók között vannak persze méhek, de ez nem korlátozható egy fajra és a méhfajokon kívül vannak a zengőlegyek, a lepkék is. A méhlegelő valóban nem a legjobb szó erre, jobb lenne például a rovarbarát terület, mi inkább vadvirágos rétek koncepciónak nevezzük. De a méhlegelő kifejezés elterjedt egész Nyugat-Európában, nagyvárosok a méhek melletti kampánnyal érzékenyítik ezeket a városi természeti területeket, mert azt sokan értik, hogy beporzók nélkül a termesztett növényeink 75%-a nem fog teremni, és ez a vegyszerhasználat miatt egyre globálisabb probléma.

A vadvirágos rétről nekem inkább a vidék ugrik be.

Manapság, amikor az ipari mezőgazdaság tizedeli a rovarokat, egyre több nyugati nagyváros indít kampányt, hogy befogadja őket, például London, Berlin vagy Stockholm. Koppenhágának már saját mézmárkája van, Bécs a világ méhlegelő-fővárosa szeretne lenni. Egészen más szinten tartanak ezek a nagyvárosok, mint Budapest.

De Budapesten nem tette rosszízűvé vagy nevetségessé a méhlegelő szót az, hogy az elmúlt hetekben negatív kampányba keveredett?

Személy szerint marhára örülök, hogy Rákay Philip vagy Deák Dániel is a méhlegelőkkel foglalkozott, mert így bekerült a köztudatba az ökológiai szemlélet. Igen, született csomó mém, volt háborgás is, de el is gondolkodtatta az embereket. A visszajelzések alapján sokan a saját kertjükben is elkezdtek így gazdálkodni, és csodálkoztak, hogy sok szép virág bújt elő. Ráadásul jelentkezett nálunk az MTA ökológiai kutatóközpontja, hogy szeretne bekapcsolódni a folyamatba, monitorozni a méhlegelőket.