Európa Tanács: A magyar kormány lerombolta a szabad véleménynyilvánítás feltételeit

„A politikailag ellenőrzött médiahatóság, valamint a tartós és torzító állami beavatkozás együtt rombolta le a médiapluralizmus és a véleménynyilvánítás szabadságának feltételeit Magyarországon” – írja jelentésében Dunja Mijatović, az Európa Tanács emberi jogi biztosa.

A kedden megjelent memorandumban Mijatović a média- és a véleménynyilvánítás szabadságának magyarországi helyzetéről számolt be, ehhez pedig több hazai civil és kormányzati szereplővel is konzultált – többek között Varga Judit igazságügyi miniszterrel, Orbán Balázzsal, a Miniszterelnökség miniszterhelyettesével, vagy épp Karas Monikával, az NMHH elnökével.

Több ponton is aggasztónak találja a biztos a magyar helyzetet, az elmúlt években ugyanis jelentősen szűkült a nyilvánosság tere a kormánytól független hangok számára – miközben az ország nagyobb részéhez szinte csak az állami és a kormánypárti médiumok jutnak el. A kormányhoz köthető média folyamatosan támadja a tőle független civil szervezeteket, és „hazaárulással” vádolja a kritikus újságírókat a jelentés szerint.

Erre ráerősít az is, hogy a különböző szabályozó szervekbe csak a Fidesz delegált eddig tagokat, a kormány pedig „nem ismeri el a független intézmények fontosságát”. Sőt, „azzal, hogy a kormány a hazai és a nemzetközi bíróságok ítéletét többször is figyelmen kívül hagyta, bebizonyította azt, hogy egyáltalán nem áll szándékában betartani a jogállamiság kereteit” – mondja jelentésében Mijatović.

Állami média, kormánypárti sajtó

Ma a médiapiacot a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, valamint az ennek a keretein belül működő Médiatanács szabályozza – utóbbi elnökét és tagjait az Országgyűlés nevezi ki kilenc évre, az NMHH vezetőjét pedig a köztársasági elnök a miniszterelnök javaslatára. Míg a két testület elnöki posztját a kormánypártokhoz köthető ügyvéd, Karas Monika viszi, addig a Médiatanácsba eddig csak a Fidesz delegált tagokat, a kétharmados parlamenti többség ugyanis egy ellenzéki jelöltet sem szavazott be a tanácsba 2019 decemberében.

A jelentés szerint az NMHH-nak nemcsak a médiapiac szabályozásában van meghatározó szerepe, de az ő kezükben összpontosul az állami média irányítása is – éppen ezért aggasztó, hogy ilyen közel állnak a kormányhoz, írja Mijatović. A médiatörvény szerint közszolgálati feladatok ellátásáért felelős állami média ugyanis igen erős politikai befolyás alatt áll, több beszámoló szerint például egyes témákat egyáltalán nem érinthetnek a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) munkatársai. Egy szerkesztőségi hangfelvételen például arról beszélt Bende Balázs vezető szerkesztő, hogy a politikai jellegű anyagokat „elsősorban migráció, elsősorban Brüsszel” témájában kell készíteni a riportereknek „a megfelelő narratíva, a megfelelő módszer és irányvonal mentén”, ugyanis „ebben az intézményben (…) nem az ellenzéki összefogást támogatják”.

Az adófizetők által idén 118 milliárd forintból fenntartott MTVA mellett az Európában példátlan médiakoncentrációt okozó Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány is a kormánypártok szolgálatában áll Mijatović jelentése szerint. Bár az alapítvány egyszerre közel 500 sajtóterméket kezel, a kormány a KESMA-t nemzetstratégiai jelentőségűnek nyilvánította, így hiába vizsgálta volna a Gazdasági Versenyhivatal a nagy összeolvadást, nem engedték.

Az ET biztosa arról számolt be, hogy a kormány szerint a KESMA modellje tudja egyedül biztosítani a magyar sajtó „gazdasági függetlenségét”, felépítése pedig hasonló a finn Sanomához (a Centrál Médiacsoport egykori tulajdonosához) vagy a német Bertelsmannhoz (az RTL csoport anyacégéhez). Fontos viszont ehhez hozzátenni, hogy sem a finn, sem a német médiakonszern nem állami hátszéllel építette fel a portfólióját évtizedek alatt, és egyik sem áll egyetlen párt vagy ideológia szolgálatában – ellentétben a KESMA-val.

Nem a nézettség, hanem a lojalitás hozza a pénzt

A kormánypárti média túlsúlyát már a 2018-as választási kampányban is érezni lehetett a jelentés szerint – ehhez pedig hozzájárult az, hogy az állami és a kormánypárti hirdetések olyannyira összefolytak egymással, hogy az általában elvárt semleges kormányzati szerep helyett úgy tűnt, a kormány is a Fidesz kampányát tolta az országgyűlési választásokon.

Különböző monitoring-szervezetek szerint a túlzott médiakoncentráció amúgy is politikai befolyáshoz vezethet. A magyar kormány viszont a KESMA támogatásával látványosan semmibe veszi a médiapluralizmus kialakítása felé való törekvést, írja Mijatović, és csak tovább erősíti azt a tendenciát, ami miatt hatalmas média-konglomerátumok jönnek létre az egész kontinensen.

A kormánypárti média előretörése miatt pedig a sajtóba vetett bizalom teljes egészében sérül a jelentés szerint, a magyar lakosság 74 százaléka ugyanis egyetért azzal a kijelentéssel, hogy a médiapiac politikai befolyás alatt áll. Egy 2019-es felmérés adatai szerint viszont a lakosság azt is érzi, mely médiumokban nyomul kevésbé a kormányzati narratíva: míg a legmegbízhatóbb hírforrásnak az RTL Klubot tartották a válaszadók, a legkevésbé megbízhatónak a TV2-t látták.

Azonban a jelentés is hozzáteszi, hogy a kormányzati hirdetéseket egy adott weboldal vagy egy tévé nem a látogatottsága vagy a nézettsége alapján kapja, hanem hogy mennyire lojális a kormányhoz.

Erre az egyik legszembetűnőbb példa a 2018-as választási év volt, amikor az összes tévéhirdetés 67 százaléka ment az Orbán Viktor felé hűségesküt tevő TV2-re, és csak 1 százaléka az RTL Klubra. Az aránytalanság annyira szembetűnő volt, hogy 2019 óta már az RTL-en is újra hirdet a kormány.

Az állami hirdetésekkel torzító hatása különösen érezhető most a koronavírus-járvány idején, az utóbbi egy évben ugyanis a kormányzati hirdetések 86 százaléka a kormánypárti médiához került. Sőt, a jelentés szerint a kormányzati nyomás miatt a legnagyobb magyar és külföldi vállalatok sem mernek hirdetni több független médiumban.

A hirdetések és a piaci szereplők elbizonytalanítása miatt könnyen kerültek a legnagyobb sajtóorgánumok az elmúlt években kormányközeli körökhöz: 2014-ben az a Heinrich Pecina vette meg a Népszabadságot kiadó Mediaworksöt, aki két évvel később bezáratta a legnagyobb példányszámú politikai napilapot – hogy aztán a kiadót továbbadja Mészáros Lőrincnek.

Nem csak adás-vétellel nyer teret a kormánymédia: a rádiófrekvenciák sorsáról döntő Médiatanácsnak köszönhetően mára csak olyan nagy elérésű rádiók szólnak Magyarországon, amelyek vagy az állami média, vagy kormányközeli üzletemberek kezében vannak. A hatóság döntéseinek legutóbbi példája volt a Klubrádió FM-frekvenciájának elhallgatása, ami miatt a több százezres hallgatottságú rádió ma már csak az interneten fogható. A kisebb, főleg vidéki rádióadók pedig gyakran az állami MTI híreit veszik át ingyen – így megspórolják egy költséges hírszerkesztőség fenntartását, az állam pedig még több helyre juttatja el az üzeneteit.

Fellángolhat az erőszak

Mijatović a jelentésében arról is ír, hogy a kormány a tőle független médiát egyenesen „ellenségnek” és „kormányellenesnek” tartja, az újságírás alapvető sztenderdjeit betartó újságírókat „aktivistáknak” és „Soros-bérencnek” minősíti – ez az ET emberi jogi biztosa szerint elfogadhatatlan. Rendkívül aggasztó Mijatović szerint az is, hogy a miniszterelnökkel szembeni kritika miatt „árulóknak” bélyegeznek egyes riportereket, és jogi elégtétellel fenyegetik őket.

„Riasztó, hogy egyes újságírók egyre inkább fenyegetve érzik magukat. Bár fizikai erőszak még nem történt, azonban a büntetlenül terjedő gyűlöletkeltő üzenetek hatására egyértelmű, hogy fellángolhat a tényleges erőszak is.”

Nemcsak az újságírókat, de a civil szervezeteket és az emberi jogvédőket is démonizálja a kormány Mijatovic szerint, „külföldi ügynököknek” és „hazaárulóknak” bélyegezve őket – főleg ha a romák, a menekültek vagy az LMBT-közösség tagjainak jogait védik.

Mijatovic szerint a „bevándorlás-támogató aktivitás” kriminalizálása és megadóztatása ellentétes a véleményszabadság elvével – itthon viszont az alapvető jogok biztosa hallgatott a kérdésben, ahogyan az LMBT-közösség ellen nemrég a kormánypárti médiában beindult kampány során is. A jelentés szerint míg a melegjogi aktivisták alig kaptak ezekben a médiumokban megszólalási lehetőséget, addig a „homofób erőszakos szervezetek tevékenységéről részletesen beszámoltak”.

A csak fideszes tagokból álló Médiatanács egyébként nem is bírságolja a kormánypárti médiumokat, ha „ismételten gyűlölködő üzeneteket propagálnak” a menekültekről vagy az LMBT-közösség tagjairól, írja Mijatović. A fehér, hetero keresztényeket „rémisztő képződményeknek” nevező Niedermüller Péter kijelentése miatt viszont a Médiatanács egyből megbírságolta az ATV-t – a kiszabott büntetést pedig a médiaszolgáltatónak akkor is be kell fizetnie, ha jogi úton megfellebbezi a döntést.

Szintén különösen aggasztó az emberi jogi biztos szerint, hogy a koronavírus-járvány miatti védelmi intézkedések korlátozzák az információszabadságot – például a közérdekű adatigénylések határidejének meghosszabbításával. Míg korábban 15 napon belül válaszolnia kellett a hatóságoknak egy-egy megkeresésre (amit meghosszabbíthattak további 15 nappal), a kormány ezt 45 napra tolta ki. Ha viszont egy hatóság egy további 45 napos meghosszabbítással csak 90 nap után válaszol egy sajtóorgánum megkeresésére, addigra az adott kérdés okafogyottá válhat, így sérülhet az információk szabad áramlása a jelentés szerint. Aránytalannak tartja Mijatović azt is, hogy börtönnel büntetik azokat, akik drónnal forgatnak engedély nélkül egy magánbirtok felett – ezt szintén idén januárban tiltották be egy jogszabályban.

Csalódott a magyar kormány

Az alapvetően lesújtó körkép végén Mijatović javaslatokat is megfogalmaz a médiapluralizmus és a véleménynyilvánítás szabadságának helyreállítása érdekében.

• Eszerint külön kellene választani az NMHH elnökségét a Médiatanács elnöki posztjától – mindkét pozíciót most Karas Monika tölti be egyszerre.
• Biztosítani kellene a Médiatanács politikai függetlenségét, ahogyan a közszolgálati médiáét is.
• Nyilvánossá kellene tenni az állami reklámköltéseket, és egyenlő feltételeket kell teremteni a pártok számára a 2022-es országgyűlési választásokra.
• Emellett a kormánynak el kellene ítélnie minden olyan gyűlöletbeszédet és verbális támadást, amelyek az újságírókat veszik célba.

A jelentésre közös közleményben reagált a magyar kormány és az NMHH: szerintük Mijatović megkérdőjelezhető forrásokból dolgozott (utalva ezzel többek között a civil szervezetekre), több ponton is olyan témákat érintett, amelyre a magyar kormánynak nincs befolyása, a sajtót pedig szerintük nem lehet „kormánypárti” és „független” részekre kettéosztani. Arról is írnak, hogy az NMHH törvényi szabályozása biztosítja a hatóság függetlenségét a kormánytól – miközben több európai ország médiatörvényében ez egyáltalán nem biztosított.

A kormány szerint egy jogállamban egyedül az igazságszolgáltatásnak van joga eldönteni, hol sérül a véleményszabadság, a magyar bíróságok pedig eddig nem írták felül a koronavírus-járvány miatt hozott védelmi intézkedéseket. Emellett a közlemény több példát is felhozott arra, amikor a Médiatanács különböző menekültellenes, romaellenes vagy LMBT-ellenes cikk vagy műsor miatt indított eljárást például a Magyar Hírlap vagy az Echo TV ellen.

„A magyar kormány csalódott, hogy a memorandum tények helyett feltételezéseken és állításokon alapszik, annak ellenére, hogy számos kormányzati tisztviselő megosztotta véleményét és meglátásait a Biztos Asszonnyal, ahogyan megfelelő háttérinformációkkal is elláttuk őt” – zárul a hatóság és a magyar kormány kommentárja.