Lerombolják a várost, ha politikusok játszanak műemlékvédőset

A szélesebb közvéleményt a Wichmann és a Márványmenyasszony épületének bontási terve ébresztette rá arra, hogy valami nincs rendben az ország védett vagy csak simán értékes épületei körül. A laikusoknak is feltűnt, hogy olyan épületeket darálnak le sorban, amelyek nem csak koruk miatt érdekesek, hanem mert a szubjektív várostörténetünknek is részei.

Mint például a belvárosi kocsmaépület, amelyben egyrészt 1836-ban kitalálták a a magyar kártyát, másrészt ahol több generáció bulizott a híres kenus vendégeiként. Vagy a fogadó, ahol nem csak Széchenyi és Wesselényi tartotta a lakodalmát, de számos kedves olvasó ebédelt ott már egy jót.

De nem csak a bontási lendület hökkenttette meg a közvéleményt, hanem az a váratlan fordulat, ahogy a fent említett két épület végül megmenekült. Nem más, mint Gulyás Gergely állította meg a buldózereket, és rendelte el a védettségi eljárás megindítását. Tette ezt annak ellenére, hogy Gulyás köztudottan se nem műemlékes, se nem városvédő, hanem a Miniszterelnökséget vezető miniszter. Hogy lehet ez?

Bár elsőre szimpatikus lehet a politikus karakán kiállása, valójában szorosan összefügg a műemlékrombolási hullám és a kormány involválódása. Hogy lássuk, miért, először fussunk végig az elmúlt néhány év örökségvédelmi tapasztalatain.

Buldózerek városa

Budapest történelmi épületeinek eldózerolása már a Fidesz 2010-es hatalomra kerülése után megkezdődött, de 2016-tól léptek arra a szinte, amit a 2000-es években, a szocialisták alatt láthattunk. Mindkét tarolási láznak értékes, városképi jelentőségű, gyakran védett épületek estek áldozatául, alapvetően változtatva meg a városképet. A helyettük épülő lakóparkoknál, irodaházaknál pedig ugyanúgy a szimpla alapterületmaximalizálás volt a cél. A szocialisták és a Fidesz darálója egy fontos jellegzetességben azonban különbözött, és erre is kitérünk, miután bemutattuk a közelmúlt legismertebb rombolásait.

Közvágóhíd: Az 1872-ben nyílt, hatalmas, ferencvárosi ipari terület elkerülte a 2000-es évek pusztítását, és sokan remélték, hogy itt izgalmas, barnamezős beruházások indulnak majd. Különösen, hogy a komplexum sok fontos részlete 1994-ben védettséget kapott.

2017-ben a területet azonban megvásárolta egy Orbán Viktorhoz közel álló török üzletember cége, és innentől nem volt megállás. A miniszterelnökkel gyakran mutatkozó Adnan Polat nem csak azt a lehetőséget kapta meg, hogy a maximális építési magasságot tizenhatról negyvenöt méterre emelhesse, és hogy ötven helyett a terület nyolcvan százalékát építhesse be, hanem hogy az addig védett, vagy megőrizni szándékozott épületeket lebonthassa. Mivel 2018-ban a beruházás nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű pecsétet kapott, nem nagyon kellett már bíbelődni a szabályokkal. A régi épületekkel teli terület mára gyakorlatilag üres építési terület, ahol egy két megmaradt fal emlékeztet arra, hogy itt valaha értékes épületek álltak.

Radetzky-kaszárnya: A 180 éves épületegyüttest cikkünk megjelenése idején is bontják, annak ellenére is, hogy az nem is rég még védettség alatt állt. Az első világháborús hadikórház, majd a Gestapo, az ÁVH és a Munkásőrség bázisa egészen 2018-ig úgy tűnt, hogy megmaradhat. Ekkor került két kormányközeli figurához, mégpedig Wáberer György miniszterelnöki megbízott és Scheer Sándor Market-vezérigazgató cégéhez, hogy innentől semmi ne álljon a biznisz útjába. A kormány nemzetgazdaságilag kiemelt beruházásnak nyilvánította a Radetzky-laktanya átépítését, elvonva ezzel a II. kerületi önkormányzat maradék jogosítványait az üggyel kapcsolatban.

A teljes bontástól csak a NER-es beruházók körében népszerű faszádizmus mentheti meg. Az épületet lebontják, de megtartják az utcai homlokzatot, amely eltakarja, hogy mögötte valójában egy új házat húztak fel.

Mahart-ház: Az 1913-ban szecessziós stílusban épült belvárosi épületet sokáig biztonságban tudhattuk, hiszen nem csak a magyar jogszabályok védték, de sorsát az UNESCO is figyelemmel kísérte, mivel a világörökségi védettségű belvárosi területen áll. Ennek a nemzetközi nyomásnak végül azonban sikerrel állt ellen a kormány, amikor az épület Orbán vejéhez, Tiborcz Istvánhoz, és üzlettársához, Szivek Norberthez került.

Noha a a Mahart-ház egyedileg védett műemlék, aminek „minden alkotórésze, tartozéka védett, eredeti állapotában megőrzendő”, a vállalkozók megkapták az építési és a bontási engedélyt, és 2020 őszére a homlokzat kivételével le is gyalulták a szép szecessziós tömböt. A helyén luxushotel lesz.

Lónyay utca 26: A Ferencváros régi arcát őrző épületnek szintén néhány hónapja estek neki a buldózerek, annak ellenére, hogy az műemlék. Az ingatlan lassú bekebelezését az akkor még csak önkormányzati képviselőként működő Baranyi Krisztina követte: rámutatott az érdekes tényre, hogy az épület beépítését egy olyan cég nyerte, amely a kiírás előtt alakult ugyan, de nevében már szerepelt a ház címe. Bár az előző önkormányzat által kiadott engedély csak a tetőtér beépítésére adott lehetőséget, „egyszer csak jött a Miniszterelnökség egyik eldugott folyosóján lévő osztálytól egy hozzájárulás, mely szerint ez a ház ugyan műemlék, de ilyen módon (a sok emeletes rész hozzáadásával) fel lehet újítani” – írta a jelenlegi polgármester egy régebbi posztjában.

Az épület hátsó udvarait és szárnyait 2020 novemberében dózerolták le. A 24.hu úgy tudja, az utcára néző szárnyat végül nem fogják elbontani, csak köré építenek egy 153 lakásos társasházat.

Erkel utca 18.: Az 1860 körül épült bérház védettségét 2010-ben vette le a kilencedik kerület, hogy nem sokkal később el is adja az épületet. A tulajdonos 2015-ben kért és kapott bontási engedélyt, annak ellenére is, hogy a kétemeletes romantikus-klasszicista stílusú ház jó állapotban volt, homlokzata pedig meghatározta a belvárosi utca hangulatát. Bár sokáig úgy volt, hogy legalább a homlokzatot meghagyják, 2016-ban váratlanul az egész épület eltűnt.

Paulay Ede utca 52.: Az 1885-ös neoreneszánsz épület nem csak önjogán kapott műemléki védettséget, hanem azért is, mert világörökségi területen állt, továbbá a Párisi Nagyáruházra épült. Kiemelt védettsége azonban gyengébbnek bizonyult, mint a P52 nevű cég azon jellegzetessége, hogy Tiborcz István és Szivek Norbert voltak a tulajdonosai.

Az épületet megvásárló Kft.-be később, 2018-ban Lázár János is tulajdonrészt szerzett. Terézváros Fidesz-KDNP-s képviselői akkor meg is szavazták, hogy az épületről vegyék le a védettséget, így 2018 októberében markolókkal bontották le az egészet.

Teherelosztó: A Budai várba épült kortárs üveg-betonépület viszonylag kis mérete ellenére is a negyed meghatározó épülete volt. Virág Csaba 1979-es háza úgy illeszkedett a történelmi struktúrába, hogy közben nyersbeton formákkal és tükröződő üvegfelületekkel dolgozott. A jellegzetes, brutalista jegyeket mutató tornyáról ismert épületet elhanyagolták, majd a Miniszterelnökség felújítás helyett inkább a bontás mellett döntött.

Bár széles szakmai összefogás indult a megmentésére, az nem volt erősebb mint a bontások jokere, a nemzetgazdaságilag kiemelt státusz. A szokatlanul erős szakmai ellenállás eredménye, hogy helyére olyan épületet terveztek, amely elölről réginek tűnik, oldalról viszont üveg falai vannak, emlékeztetve a Teherelosztóra. Az építészek így legközelebb kétszer is meggondolják, hogy tiltakozzanak-e.

A miniszter félrelép

A közelmúlt legfájdalmasabb bontásait átfutva az olvasónak feltűnhet a jelentős különbség a 2000-es évek és a jelen bontási hulláma közt.

Míg a szocialisták alatt az ügyeket sumákolás, ingatlanos mutyik, és nagy visszhangot kiváltó önkormányzati csatározások kísérték, most olyan simán mennek a dolgok, mintha mindez rendben lenne.

Ennek oka, hogy mindez rendben is van, legalábbis jogilag. A Fidesz 2010-től ugyanis szisztematikusan felszámolta az örökségvédelmi rendszert, a döntési jogokat pedig a szakmai döntéshozóktól a politikára ruházta át. Így jelenleg többnyire a törvény betartásával folyik az a rombolás, amelyhez korábban mutyi kellett.

A folyamat 2012-ben indult, amikor a kormány megszüntette a műemlékvédelemért és a régészeti lelőhelyek védelméért felelős Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt. A szervet akkor már évek óta ostromolták az ingatlanbefektetők, és a Fidesz a küzdelemben az utóbbiak mellé állt. Helyette létrehozták ugyan a Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központot, de műemlékvédelmi és régészeti feltárásokkal kapcsolatos feladatokat már szétszórták a kormányhivatalokhoz, ahol jóval kisebb volt az érdekérvényesítő képességük.

Néhány évig még megmaradt az az anakronizmus, hogy az egyes szakterületekkel szakemberek foglalkoztak. Ezt az akadályt végül 2017-ben számolták fel. A meggyengített örökségvédelmi hatóságot is feloszlatták, és a szakmai kérdések a Miniszterelnökség hatáskörébe kerültek.

Ennek következménye, hogy a kormánynak fontos beruházásokat semmilyen szakmai szempont nem állíthatja le. A végsőkig próbálkozó akadékoskodók ellen pedig bármikor bedobhatják a nemzetgazdaságilag kiemelt beruházás nevű ütőkártyát.

Itt értünk el annak magyarázatához, hogy miért tűnhetett fel a Wichmann épületének megmentőjeként Gulyás Gergely. Ahogy hivatala felülírhat bármilyen műemléki érvet, úgy amnesztiát is adhat egyes épületeknek, ha a helyzet azt kívánja meg.

A régi helyett az álrégi épületeket szereti a kormány

Ez a politikailag irányított műemléki szemlélet egyébként nem csak a rombolásra, de az építésre is rányomja a bélyegét. A kormány ideológiáját támogató beruházások ugyanis hasonlóan akadálymentesen valósulhatnak meg. Így újították fel például a Várkert bazárt, a Kossuth teret, ennek mentén építik be a Városligetet, de így dolgozzák át a Budai Várat is. A szakmai érveket ezeken a területeken nem a buldózerek, hanem a korlátlanul rendelkezésre álló források helyettesítik.

Mindez kifogástalanul kivitelezett, de a történelem vagy az örökségvédelem szempontjából értelmezhetetlen épületeket eredményez. Ahogy Budapest főépítésze írta le a jelenséget lapunknak adott interjújában a Várba épített, soha nem volt épület, a Lovarda kapcsán:

Létrejött egy se ilyen, se olyan épület, vasbeton vázra, mai szerkezetekkel, de történeti homlokzattal.

De ugyanezt az álrégi építészetet képviseli a Kossuth téri metrómegálló fölötti épület, amely úgy néz ki, mintha 150 éve húzták volna fel, nem pedig a hetvenes évekbeli betonépület lebontása után, alig négy éve.

A fentiekből látható, hogy a műemlékest játszó politika még csak most jön lendületbe. Egy friss terv szerint a Kossuth tér legrégibb épületét, az Agrárminisztériumot rombolnák le közel kétharmadában, hogy a homlokzat mögé monumentális új épületet építsenek, álrégi stílusban.