A rettenetes finanszírozási helyzet, ami a kormánnyal való vitában kialakult, sajnos nagyon sok frusztrációt okoz, mondja első évéről Erő Zoltán. Budapest főépítésze a pénz hiányában szomorúan átadott nagyberuházásokról, a Galvani hídról, a pesti alsó rakpart átépítéséről, a toronyházversenyről, a Nyugati téri felüljáró elbontásáról is beszélt lapunknak adott interjújában.
Egy éve nevezték ki Budapest főépítészének. Optimistább vagy pesszimistább, mint kezdetben?
Realistább vagyok – ami ugye az optimizmusnak egy pesszimista változata. A realitást hoztam magammal. Azzal érkeztem, hogy a különböző, politikailag megfogalmazható ideákból mi az, amit a földre húzva meg lehet valósítani, és épkézláb módon formába is lehet önteni.
És kiderült, mi az?
Az elmúlt egy év alatt alapvetően az derült ki, hogy a fővárosnak nagyon kevés igazi mozgástere van. Kevesebb annál, mint amennyi az elmúlt három évtizedben volt. Még kevesebb annál is, mint amire számítottam. Sajnos ez a rettenetes finanszírozási helyzet, ami a kormánnyal való vitában kialakult, nagyon sok frusztrációt okoz.
Mi volt a legnagyobb ütközése az elmúlt egy évben?
A Galvani híd talán az egyik legkomolyabb ütközés. De ez egy adottság tulajdonképpen, mert a döntést még az előző ciklusban, a jelenlegi városvezetés nélkül hozta meg a kormány, a főváros hosszú távú terveiben szereplő Albertfalvai hidat hátrébb sorolva. A döntés a Galvani híd mellett nyilván összefüggésben van a déli Városkapu projekt és a diákváros kialakításával vagy a korábbi olimpiai álmokkal.
Elképzelhető hogy megcserélődik a sorrend?
Már nem. Ez a híd már elment, ha lehet így fogalmazni. Nagyon előrehaladottak a tervek. Tavaly még tudtunk módosítani rajtuk valamennyit, nem véletlen, hogy ezekből van a legtöbb vita.
Mikor lesz a Galvani híd alapkőletétele?
Nem tudom. Ezt a kormányzattól kell megkérdezni.
A főépítész nem tudja, mikor kezdik építeni a következő hidat?
Ez a helyzet, a főépítész nem tudja. Egyre több feladatot vesz át a kormány a fővárostól. Olyan feladatot, ami egyértelműen városi hatáskörben szerepel. Egyfajta szomorúsággal adjuk oda ezeket a projekteket.
Miért?
A szomorúság oka az, hogy mi magunk is meg tudnánk ezeket valósítani, ha kapnánk rá kormányzati támogatást. De nem kapunk rá pénzt, ezért átadjuk a feladatot, és az állami Budapest Fejlesztési Központ igyekszik azt megvalósítani. Nem panaszkodom, mert jó a szakmai kapcsolat a BFK-val, de azért bennünk van egy kis keserűség, hogy a mi feladatainkat miért kell másnak ellátni, miért nem a város választott vezetői dönthetnek róluk és valósíthatják meg őket.
Legalább az előkészítésben, tervezésben megmaradt a főváros szerepe?
Csökkent. De a pesti alsó rakpart átalakításának tervei alapvetően itt készültek, ha a megvalósítást át is veszi a BFK. Ilyenkor a tervcsomagot is átadjuk, erősen remélve, hogy az a tartalom valósul meg, ami az előkészítés során kialakult. Illetve ha változik, akkor javul – ilyenre is van példa, pont a pesti alsó rakpartnál.
Én pont azt hallottam hogy a pesti rakpart átalakítása elakadt. Annak ellenére, hogy a fővárost szorítja az idő a rakpart alatti vízvezeték-főnyomócső cseréjének határideje, a teljes felszíni átépítés elkezdése akadozik.
Ez két külön projekt. A vízvezeték-felújítás mindenképpen meglesz. Az észszerűségi kérdés, hogy a kivitelezés együtt legyen a rakpart-átalakítással, hogy ne kelljen kétszer lezárni a rakpartot. Az átépítés a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsának javaslatai között szerepel, tehát ez egy kormányzati konkrét szándék.
Sétáljunk végig képzeletben az elkészült rakparton. Mit látunk?
Lényegesen kevesebb autót. Szeretnénk, hogy rendezettebb legyen a hajóállomások környéke, eltüntetnénk a reklámokat, jegyszedő bódékat. A Parlament alatti szakaszon több fát tudunk ültetni, a Belgrád rakparton pedig eltűnnek a betonelemek a 2-es villamos vágánya mellől. Reméljük, hogy idővel a hajóállomások is kicsit délebbre költöznek, ez elsősorban a Maharton múlik. A hajóállomás helyén vendéglátó teraszok lehetnek, és ott is le lehet majd lépcsőzni a Dunához.
És mit látnak majd az autósok? Nagy kerek behajtani tilos táblát?
Az autósok azt látják, hogy ha rá is engedjük a forgalmat a rakpartra, akkor nem három sávban, hanem csak kettőben, és ez döntő különbség. Azon még vita van, hogy az autós aszfaltot vagy kőburkolatot lát majd maga előtt.
Hasonlót, mint a Várkert Bazár előtt?
Olyasmire gondolhatunk igen. Csak jó minőségben.
Mondhatjuk rá, hogy ez lesz a főváros leglátványosabb fejlesztése ebben a ciklusban?
Így van, ez az egyik legjobban előkészített projekt.
De ez is a kormányon múlik. Az összes nagyobb hatású építkezés a fővárosi Közfejlesztések Tanácsának fórumán dől el. Ott jó az együttműködés a főváros és a kormány között?
A szakmai együttműködés szerintem gördülékeny és olajozott. A politikai együttműködést megterhelik a már említett hatáskörelvonások, forráselvonások, váratlanul előkerült információk. Sajnálatosan sokszor ezekről a változásokról mi is a közlönyből értesülünk. Egyszer csak megjelenik, hogy a gellérthegyi siklót az állam fogja fejleszteni, de onnan tudtuk meg azt is, hogy a gellérthegyi közpark felújítása is az állam feladata lett.
Ezzel leveszi a gondot az önkormányzat válláról, nem?
Ha az állam beszáll, finanszíroz, és az valósul meg, amivel mi is egyetértünk, akkor ezt a főváros részéről üdvözölni tudjuk. De attól nagyon félünk, hogy a Városligethez hasonló, oktrojált projektek jelennek meg, és azt nagyon nem szeretjük.
Ebből a fővárosiak azt látják, hogy a kormány nagyon nyomja a nagy építkezéseket Budapesten, közben a Városháza a saját udvarának rendbetételére sem képes. Lesz előrelépés?
Felvetettük újra azt a megoldást, hogy a Károly körút felőli oldalt egy térfallal lezárjuk, és zárt udvart nyitjuk meg a közönségnek. Ez a városkép szempontjából nagy segítség lenne, mert nagyon széteső térszerkezet alakult ki az Astoriától a József Attila utcáig. De az biztos, hogy ebben a ciklusban nem tudjuk megcsinálni. Ami beleférhet, az a Városháza homlokzatainak, a Merlin épületének felújítása, és nagyon szeretnénk a parkot felújítani.
Ha majd hozzányúlnak a Városháza épületéhez, akkor inkább a kormány által kedvelt historizáló stílusra kell számítani, vagy modern üveg-fém szerkezetekre?
Egyértelműen a kortárs irányt szeretném. Személy szerint nagyon nem szeretem a replika épületek a világát.
Mit értsünk replika épület alatt?
Régi, egykor volt vagy csak terven szereplő épületek történeti stílusban megépítve a 21. században. Ez sok esetben csak a tanácstalanságot fedi el, hogy nem tudnak egy jó épületet elképzelni egy már meglévő telekre. Holott a kortárs építészet és a történeti építészet párbeszédéből mindig sokkal izgalmasabb alkotások jönnek ki, mint egy fantáziátlan visszaépítésből.
Mást látna szívesen például a Lovarda helyén a budai Várban?
Igen, kertet. A Lovardát sem értem, hogy miért kellett visszaépíteni. Létrejött egy se ilyen, se olyan épület, vasbeton vázra, mai szerkezetekkel, de történeti homlokzattal – ezt én nem találom szerencsésnek. És tovább lehet ezeket az ötleteket sorolni: a Pénzügyminisztérium a Szentháromság téren, a Dísz téri épületek eredeti formában való visszaépítése és a legutóbbi időszakban a Levéltár kéményének a visszaépítése. Ezek a visszaépítések elviszik a forrásokat a valódi műemlékek megmentése elől.
Mostanában a Wichmann kocsma vagy a Márványmenyasszony esetében emlegették a műemlékvédelmet. Hogy lehet visszafogni a buldózereket?
Nehéz visszafogni a buldózereket, mert nagy fejlesztési potenciálokat rejtenek a telkek, ahol ezek az egy emeletes-földszintes kis házak meghúzódnak a nagy házak között. Azt gondolom, hogy helye van a védelemnek, de előtte módszeresen gondoljuk végig, hogy mit akar megtartani a közösség, mit szeretne védeni, mit enged át a változásnak. Az országos műemlékvédelem a fenti esetekben éppen védelem alá kívánja helyezni a mindkét épületet, de ezt korábban is ki lehetett volna mondani. A fővárosnak van egy külön védelmi rendszere, idén is bővíteni fogunk a védett épületek listáján.
Ha már ingatlanfejlesztés: az elmúlt években látványosan megindult a nagy lakóparkok építése Újbudán, Óbudán, a Ferencvárosban vagy a XIII. kerületben. Hogy lehet elérni, hogy ne sűrű, túlépített városrészekkel gyarapodjon Budapest?
Ez megint az utólagos szabályozás kérdését veti fel. Ha a korábban bevezetett szabályozás nem megfelelő eredményt hoz létre, akkor lehet-e azon változtatni. Nehéz, mert a sűrűbb beépítés az ingatlanfejlesztő érdeke, a ritkítás az ő profitját csökkenti. Ami már elkészült rossznak, az úgy marad, de próbálunk részt venni a nagyobb léptékű fejlesztések előkészítésében.
A következő években hány új lakás épül Budapesten?
Most évi 5000 körüli új lakás épül. Az 5 százalékos lakásáfától azt reméljük, hogy ez évi 8-10 ezerre nő Budapesten. Ha konjunktúra lesz és nő a lakások iránti kereslet, ötéves távlatban 50-70 ezer új lakáshoz az kell, hogy haladjon a területek előkészítése és legyen piaci kereslet, valamint az, hogy infrastruktúra-fejlesztések le tudják ezt követni. Ehhez fel kell tűrni az ingujjat.
50-70 ezer új lakás, az százezer új lakó. Honnan jönnek majd, kinek van erre pénze?
A 800 000 – 1 000 000 forintos négyzetméterárú lakások felvevőpiaca egyszer betelik. Ingatlanfejlesztőktől kérdeztem nemrég, hogy mindenképpen csak Mercedest akarnak gyártani, nem tudnak valami olcsóbb típust is? Mondták, hogy persze, Opelt is tudnak meg Skodát is. Azaz nem kell minden lakásnak luxusnak lenni, alacsonyabb árszínvonalon is fognak értékesíteni lakásokat.
A Kopaszi-gátnál épülő gigalakópark főépülete, a Mol-toronyház egyre növekszik. Még nem érte el a teljes magasságát, de már nagyon sok helyről látni a városban. Hogy tetszik önnek?
Nem szeretem az ilyen magas házakat. Nem hiszem, hogy ezzel kéne egy városnak úgy jelképeket teremteni. Sokkal inkább hiszek abban, hogy különleges építészeti-urbanisztikai megoldásokat kéne létrehozni jelképként. Ez a toronyház most már itt lesz, ez nyilvánvaló. Bízzunk abban, hogy betölti a célt, amit neki szántak, hogy egy regionális léptékű vállalat központját reprezentálja, ami – képletesen szólva – a szomszédos országokban is látszik. Egyébként szerintem Budapest dombos budai oldala önmagában elég attraktív, nem kell mellé mesterségesen létrehozni egy manhattani sziluettet.
Lesz Budapesten toronyházverseny? Gondolom, nem akar senki sem második legmagasabb torony házat építeni.
Csak 90 méteres kategóriában épülnek házak az Árpád híd pesti hídfőjénél. Azért a 120 méteres Mol-torony sem tartozik Európában a nagyon magas házak közé. A magasházak építésénél nem szabad elfelejteni, hogy nem a városképi jelentőség motiválja a fejlesztőt, hanem az önkép megmutatása, kifejezése a cél.
Olyan, mint amikor a városi terepjáróval végig gördülnek egy sétálóutcán?
Olyasmi.
Született mostanság még egy-két ilyen, a környezetéhez képest brutálisan nagynak látszó épület, mint a rózsadombi volt SZOT-szálló vagy a Puskás stadion.
A stadionra ugyanaz igaz, mint a toronyházra: az építtető vagy a kor nagyságát akarja megmutatni. Szerintem is nagy lett a Puskás Aréna, azzal együtt, hogy egy kiváló alkotás. A városképben a régi Népstadion is eléggé uralkodó volt, ez most magasabb, zártabb, határozottabb tömeg. A volt SZOT-szállónál sokan reméltük, hogy a hosszú torzóállapot után valamilyen visszafejlesztésre kerül sor, de működésbe lépett a már említett ingatlanfejlesztői magatartás. Nincs az az önkormányzat, amelyik rá tudta volna kényszeríteni a szerényebb léptékre.
Mi a helyzet a ferencvárosi atlétikai stadionnal, ami még csak épülni fog?
Annak nem is annyira a nagysága aggasztó, hanem a zártsága. Általában vízpartra nem szoktak stadionokat építeni, mert a stadion egy olyan létesítmény, ami befelé működik. A nézők befelé néznek, az épületnek nincsen kifelé néző ablaka, homlokzata: az egész kívülről nézve olyan, mint egy tartály. Itt az önkormányzat ígéret kapott arra, hogy az új atlétikai stadion a földszinti részeivel, az őt körülvevő parkkal valamennyire kommunikálni fog a folyóval, üzletek, vendéglátóhelyek lesznek kifelé is. De ettől az még nem változik, hogy most ezt a Duna-partot erre a célra beáldoztuk.
Egy éve a leghangosabb fővárosi jelszó a forgalomcsillapítás volt. Ebből egy év alatt annyi teljesült, hogy pár kerületben megbonyolították a forgalmi rendet, hogy elriasszák az autósokat. Ennyi volt?
Semmiképpen nem ért véget a gondolkodás forgalomcsillapításról, a kerületekkel egyeztetve folyik tovább. Hozzá kell tennem, hogy a kerékpárutak kijelölése is egy fontos része volt az elkezdett forgalmi átszervezésnek. Ami még be van töltve a csőbe: a Kossuth Lajos utca – Rákóczi út tengely forgalomcsillapítása és átrendezése, valamint a Nagykörút megújítása.
Mi az az álma, ami jó lenne ha megvalósulna a ciklusban?
Szeretnék ezekből a fővárosi és kormányzati projektekből mintaszerű dolgokat létrehozni. Nagyon örülnék, ha valamit a lakáspolitikával is előre tudnánk lépni. És szeretnék a Nyugati téren változást.
Elbontaná a felüljárót?
A 3-as metró felújítási programjából nagyon hiányzik az állomásokhoz kapcsolódó aluljárók felújítása. Ezek közül az egyik legbonyolultabb feladat a Nyugati tér rendezése, mert a kiterjedése és a funkcionális összetettsége miatt is nehéz hozzányúlni. A téren belül is van egy különösen lelakott, elhasználódott rész, amit biztos, hogy rendbe kell tenni. Én személy szerint nem bánnám, ha eltűnne a közúti felüljáró is a Nyugati térről. Az is a forgalom csökkenését hozná magával. Ez a projekt még nem indult el, de ha valamit el szeretnék indítani, az ez. Az aluljárónak megvannak a tervei, ahhoz csak pénz kéne. A felüljáró és a felszín rendezése, mondjuk úgy, hogy hosszabb előkészítést igényel. Egy további eleme a tér rendezésének a Bajcsy-Zsilinszky úti villamos kiépítése a 14-es villamosig. Ez lenne egy olyan jövőkép a Nyugati térre, amire csettintenék, ha sikerülne megcsinálni.
Van esélye?
Ebben a ciklusban biztos, hogy nem tud befejeződni. Viszont el lehetne kezdeni.