Ha nem épp Árpa Attila gyóntat, még őszinte érzelmek is kibuknak az RTL celebgyilkosaiból

Árpa Attila, egy Tudor-kastély Fejér megyében és 22 híresség egy Among Usra emlékeztető játékban, ahol együtt kell kitalálniuk, ki lehet az imposztor a csapatban. Az a játékos, aki elég intrikus és ravasz, a játékosok által gyűjtögetett akár 20 millió forintos nyereményt is hazaviheti. Ezzel a jól promózható alapállással startolt el az RTL késő őszi szezonjának friss csúcsterméke, Az Árulók – Gyilkosság a kastélyban című krimireality.

Az Árulók a gyilkosos társasjátékból merítő, már több országban is adaptált De Verraders című holland műsor formátumát veszi alapul. A magyar változat készítői pedig a suta hibák ellenére az itthoni kínálatban frissítően ható műsort legóztak össze.

Az Árulók sokszor túljátszott, a szereplők túl komolyan veszik a versenyt, mindez mégis szorakóztatóbb, mintha kivagyi luxusfiatalok aranyborítású, de légüres trash-realityjére, vagy egy célt tévesztő sorozatra pazarolnánk az időt.

Gyilkosság Nádasdladányban

Az Árulók alapszabályai egyszerűek, az ártatlanoknak csapatmunka és közös nyomozás útján fel kell fedni a három kiválasztott gyilkos (vagy áruló) kilétét, ezért minden elszólásnak, összenézésnek és gyanús reakciónak súlya lehet.

A gyilkosok személye változhat, a céljuk viszont végig ugyanaz: éjszakánként elvonulva döntik el, hogy melyik – ellenük dolgozó – ártatlan indulót öljék meg, azaz küldjék haza a játékból. A gyilkos fel is adhatja a játékot, ekkor a helyére új induló kerül. Ha viszont a felkért személy nem akar csatlakozni a sötét oldalhoz, automatikusan kipontozódik. Annak a lehetősége is fennáll, hogy a gyilkos végig fedve marad, és jó színészi képességeinek hála eljut a verseny végéig, ekkor nyilván ő viheti haza a maximum 20 millió forintos fődíjat. Utóbbi összértéke attól függ, mennyi pénzt tudnak összegyűjteni a celebek a reality kihívásai során.

Ebben a műsorban taktikai tréner szövetkezik az influenszerrel, színész és színésznő vagdalkozik egymással, és azt is végigkövethetjük, hogy milyen módszereket alkalmaz az üzletember, hogy lebuktassa a gyanúsnak vélt, egykori Éjjel Nappal Budapest-szereplőt.

A helyszín a nádasdladányi Nádasdy-kastély, ahol a hosszú, fekete ruhás, gyertyatartós hangulat meg is ágyaz az udvari intrikának. Az Árulók a manipuláció, a játszmázások és a tettetés tévéműsora, amit már azért érdemes kielemezni, mert szociális készségekre és különböző személyiségek ütköztetésére alapul.

Érezhető, hogy a vendégek kiválasztásánál a készítők figyeltek arra, hogy a magyar közösségi média legkülönbözőbb helyeiről hívjanak versenyzőket. Köztük van a Telex TikTokon is népszerű munkatársa, Krajnyák Luca, vagy a szintén nagy közönséget vonzó Tapasztó Orsi, aki a több mint 100 ezer követős, Nem akarok beleszólni-trióból ismert, Nyáry Luca pedig Krajnyákhoz hasonlóan a Z generációt képviseli a csapatban. Szintén ezt a közeget képviseli a műsorban NER-mellényt vagy garbót viselő youtuber, Henri Kettner is. Az Árulókban szintén feltűnő Sváby András például meg volt róla győződve, hogy a gyilkos szerinte a „pszichopata” arcberendezésű, szőke, szemüveges Kettner, aki a nézőkben Jeffrey Dahmer-nosztalgiát is ébreszthet.

Príma kontrasztot képez a fiatal generációval szemben az idősebb taktikai tréner, a viszonylag passzív Varga Ferenc, a Fidesz közelébe sodródó Sugarloaf zenekarban játszó Tóth Szabi (aki nagyon bírja Szijjártó Pétert) pedig ritkán megnyilvánuló csendes díszletből lesz egyre kiemeltebb szereplő a harmadik epizódra. Az író és modell Nyáry Luca pedig hiába esik ki az egyik adásban, visszatérhet, amit Nagy Zsolt nehezményez is, mondván miért hívták vissza, ha az első részben már kiejtették.

Ezek a kritikus megjegyzések jót tesznek a műsor folyásának, és kicsit természetesebbé is teszik az adásokat. Ez a természetesség szerencsére annál a fontos és visszatérő résznél is megjelenik, amikor a játékosok egy kerekasztal köré gyűlve döntenek egymás sorsáról. Ha épp Árpa Attila beszél ezeknél a részeknél, akkor még valódi érzelmeket és megalapozott, szórakoztató vitákat láthatunk a szereplőktől.

Máglya, vízpróba és élve eltemetés

Az Árulókban a folyamatos szerepjáték mentális terhet is rak a játékosokra, ez a teher pedig néha nézőként is átélhető. A készítők elmondása szerint a versenyzők rendelkezésére állt két pszichológus is, többen is hozzájuk fordultak segítségért, ha nehezen kezelték a műsor megpróbáltatásait.

Üdvözlendő a műsor szerkezetében az is, hogy Az Árulók épít a vitakultúrára, van lehetőség az érvek ütköztetésére a kerekasztalos leüléseknél. Az egész kicsit olyan, mintha társasoznának valamelyikük lakásán: tudják, hogy ez egy játék, de beleélik magukat annyira, hogy az ne legyen unalmas. Egy-egy vita sok esetben őszinte párbajnak hat, és jót tesz a műsornak az is, hogy a karcosabb összeszólalkozások (például Krajnyák Luca és Nagy Zsolt között) sem kerültek ki az adásból.

Az Árulók nagy erénye még, hogy szépen néz ki: amennyire egyszerűek néha a képei, olyannyira szép pár elcsípett kerti sugdolózás vagy naplementés felvétel Nagy Zsolttal és Dobos Evelinnel.

Azért sajnos nem mindig átélhető a versenyzők belső feszültsége, pláne nem a siralmas, Nightwish-szerű feldolgozásokkal aláfestett, kastélyról készült vágóképek alatt. Ezek az átvezetők olyanok, mint egy gondosan kiszámolt, futószalagon legyártott Netflix-sorozat egyik jelenete, a vágások alapján pedig mintha a streamingóriás szupernépszerű You-ját néznénk, csak itt nincs valódi gyilkos, mint abban a sapkás stalker, Joe Goldberg. Legalább az emberi konfliktusok emelnek a pulzusunkon:

ezerszer inkább a két celeb közti nyers, vádaskodó párbeszéd, mint a Somebody’s Watching Me gótos-szimfonikus metálátirata.

A műsorban előkerülő játékok is változatosak, van sportverseny és élve eltemetés is, és olykor középkori módszerek is felbukkannak. Utóbbira példa a vízbe dobás, az úgynevezett vízpróba, az a módszer, amivel a középkorban a máglyahalál mellett büntették a boszorkánysággal vádolt nőket.

A résztvevőknek egy másik játékban a versenytársaikat stigmatizálják, azt kell táblákra írniuk, hogy kit tartanak a legkevésbé szimpatikusnak, leginkább konfliktuskerülőnek és a legbeképzeltebbnek. A pénznyereményhez a csapattagoknak is ugyanarra az indulóra kell gondolniuk. Néha tehát a gyanakvás, az ellenszenv és a paranoia hozza őket össze, néha viszont a tiszta csapatszellem működik, amikor például váltófutásban kell cipelniük egymást körbe-körbe a kastély kertjében.

Pont annyira kínos, mint az élet

Egészen mókás azt nézni, ahogy a versenyzők tévesen licitálnak a potenciális gyilkosra. Nézőként szórakoztató az is, ahogy együtt gondolkodunk a játékosokkal a lehetséges szerepekről. Az is rásegít a celebek közös jeleneteinek életszerűségére, hogy mivel a versenyzők alig ismerik egymást, puhatolózó beszélgetéseik néha kellően kínosak.

„Én nem szeretem az ilyen kis felszínes csevegéseket. Szeretek belemenni a beszélgetések lelki oldalába. Utána ezt el kell vágnom magamban, mert ez valójában egy társasjáték” – mondja a műsor első részének végén a kezdetben fergeteges bájcsevejeket bonyolító Görög Zita. A small talkra jellemző, hogy a való életben is ritkán őszinte, a műsorban pedig majdnem minden ezekre a csevelyekre épül két feladat között. Mintha a néző egy kicsit magát látná kellemetlen helyzetben, ahogy a munkahelyén egy alig ismert kollégával beszélget.

Ez a kínosság a negyedik részre (ahol már jobban elszabadulnak az indulatok) már részben eltűnik, de az első epizód még tele van csetlő-botló párbeszédekkel és zavarbaejtő, toporgós jelenetekkel. Ilyenkor mutatja meg műsor az igazi arcát és feledteti a túljátszott, erőltetetten színészkedős részeket. Így Krajnyák Luca és Vásáry André, vagy Görög Zita és Gyenesei Leila közös jelenete is olyan,

mintha egy amatőr, kelet-európai Fehér Lótuszt néznénk.

Ezt az érzést még tetézik is az olyan apró, pár másodpercnyi vizuális gegek, mint amikor a kamera oldalra svenkel egy régi Tudor-festményre. A fiatal úrilány a festményen mintha pont úgy tartaná szemmel a kastélyban vetélkedőket, mint az antik szobrok és a reneszánsz freskók szereplői az HBO sorozatában.

Nagy Zsolt is úgy nyilatkozik az interjúszobában, mintha egy eleve bukásra ítélt, új magyar krimisorozat bárgyú előzetesében mondaná el a drámai részét. Ennél már csak az mélyebb, amikor Szalay Bence az Alkonyat-filmek Jacobjaként – vagy a friss mémként pörgő melankolikus farkas képében – szorongva az ablakból beszűrődő fény felé néz, miután leoltja a villanyt.

Sváby András ebben a műsorban természetesebb, mint az ATV-s felkonfjaiban, de csak amikor nem veszik az arcát premier plánban. Ő a furfangos, emberekbe látó stratéga ősképe, akit a gyilkosok emiatt inkább eltesznek láb alól.

Nagy Zsolt és Sváby kezdetben uralják a pillanatot, de van olyan szereplő, akinek a reggelizős jelenetre – amikor több csoportban sétálnak be a hírességek, akik túlélték az éjszakát – egyszerűen elfelejtjük az arcát és jelenlétét. Nádai Anikó valahol a kettő között természetesen tudja elemezni az eshetőségeket, és a szólóban elejtett nyilatkozatai is működnek. A harmadik és negyedik részre érezhetően temperamentumosabb nyomozóvá válik, és nem is rossz helyen tapogatózik, mellette elfér még agyafúrt, szervezkedő spílerként Vajna Tímea sógora, az üzletemberként ismert Visváder Tamás.

Árpa Attila a gyóntatószékben

Az Árulók első része még nem tartogatott konkrétumokat, a többi epizódban viszont már vannak dupla – és akár tripla – csavarok is. Nagyon jól áll például a műsornak, amikor lehull róla a ráerőltetett drámai fátyol, amikor a versenyzők őszintén ujjongva örülnek, amikor ki tudják találni, hogy ki a gyilkos, mivel értelemszerűen jobb kiejteni az árulót, mint egy ártatlant, akire tévesen gyanakodtak.

Árpa Attila mindent leuraló jelenléte azonban hamar zárójelbe teszi ezeket a jeleneteket. A nemrég jogerősen 1 év 8 hónap felfüggesztettet kapó színész szerephű módon mintha a kastély és a háttérben dolgozó szekta nárcisztikus pszichopatáját játszaná. Ahogy belép, a műsor műfaja is megváltozik, eltűnik a reality-hangulat. Árpa kimért hanglejtésekkel, megnyomott és elsziszegett szóvégekkel konferál és monologizál, színészi képességeit villogtatva kellemetlen kisfilmmé varázsolja át a formátumot.

Ő az, aki a vendégeket tenyérbemászó játékmesterként egyszer régi szocialista gyártelepnél vagy kápolnánál várja (a 2. rész elején figyelmeztet az RTL, hogy a műsor bizonyos felekezetekhez tartozó nézőknek sértő lehet), majd gyóntatószékben (!) is fogadja a játékosokat. Szinte túlságosan beleéli magát a szerepbe.

Hátborzongató, amikor Árpa a gyóntatófülke egyik sarkából nyájasan azt kérdezi a futás miatt lihegő, Gyenesei Leila világbajnok öttusázótól, hogy „Gyermekem, vétkeztél mostanában? Szeretnél?”

Az sem sokkal szerencsésebb, amikor a 34 éves Nádai Anikót újabb bűnös lélekként üdvözli, és nekiszegezi a kérdést, hogy „Tudod mit nem szeretek a fiatalokban?”, mintha csak egy tinilánnyal beszélgetne.

Négy rész után úgy tűnik, hogy Az Árulók fogadtatása pozitív, a közönség reakciója pedig jogosnak tűnik. Üdítően hat ugyanis egy olyan formátum, amelyben nem főznek, nem szerelmespárok vetélkednek, és nem is távoli dzsungelekben harcolnak. A feszültséget talán még tovább növelhették volna azzal, ha a nézők is csak jóval az első rész után tudják meg, kik a gyilkosok. A megvalósítás ugyan végletekig kommersz és kicsit Netflix-szagú, azért bőven van még egy-két új évad az RTL új műsorában, csak találjanak elég releváns indulót.

Inkább sok verejtékezve szorongó áruló és gyilkos az RTL-en, mint egy érzelemmentes Nagy Ő a TV2-n.

Megjegyzés: a műsor egyik versenyzője, Krajnyák Luca a Telex munkatársa. A cikk tartalmát a szereplése nem befolyásolta.