A Valami Amerika-filmek azt bizonyították be, hogy ha kereskedelmi tévés szellemiséggel és vizualitással filmesít meg valaki közepesnél csak néha jobb vicceket, akkor arra összesen majdnem másfél millió jegyet lehet eladni a mozikban. A Valami Amerika-tévésorozat pedig azt bizonyítja be, hogy az RTL mostanában pocsék üzleti döntéseket hoz. Legalábbis én nem tudom máshogy felfogni azt, hogy folytatják a modern magyar filmgyártás legjövedelmezőbb trilógiáját, aztán ahelyett, hogy egy országot megrengető eseményként tálalnák, úgy dugják el a streamingfelületükre, hogy alig lehetett találkozni a felvezető kampányával is. Az embernek a laptopján vagy jobb esetben az okostévéjén kell szöszölnie azért, hogy megtudja, mi van mostanában a Bala nevű gengszterrel, akit Csuja Imre alakít, tehát általában az van, mint Csuja Imrével, morcos, de rendkívül fáradt is. Ki lehet találni, hogy én milyen lettem, miután megnéztem az első két részt.
A nem túl cizellált, börtönös-buzis viccek bűvöletében élő Valami Amerika 3. óta történt néhány dolog Herendi Gáborral. Az egyik az, hogy elkészítette a Toxikoma című drámát Szabó Győző addikciójáról, amiből mindenki nagy szerencséjére hiányzott a humor. A Toxikoma megjelenése előtt Herendi elkezdett turnézni a sajtóban azzal, hogy hiába rendezte meg a Kincsemet, hiába mentek el százezrek a Valami Amerikára, az új filmterveit sosem valósíthatja meg a Káel Csaba-féle állami filmtámogatási rendszerben.
Úgyhogy elkészítette a Valami Amerika Univerzum (VAU) egyik viccéből kipottyanó, saját finanszírozású Bűnös Város című rövidfilmet, ami nagyjából a Horrorra akadva-sorozat humorizálását vetítette volna rá a NER ekézésére, a nagyjából félórás film gyakorlatilag felsorolta azokat a kellemetlen dolgokat, amik az új rendszerben mindennaposak. Kommentálni már nem igazán tudta, cserébe legalább közérthető lett.
A VAU most egy sorozattal is bővült: a 2023-as Valami Amerika megtartja a Bűnös Város folyamatos utalgatásait, kacsingatásait és oldalba böködéseit, csak politika helyett a nagyjából politikamentes magyar, sőt nemzetközi közéletre is kiterjeszti, és egy olyan világban játszódik, ahol vannak ugyan befolyásos politikusok, de a magyar gimikben van saját Greta Thunberg is; ahol a tehetségkutatót nem Voice-nak hívják, de azért Schobert Norbi egy akkora celebritás, hogy a cameója mond valamit. Sőt, még van egy influenszer is, aki fiatalkorában melegpornóban szerepelt, na ő vajon ki lehet. Azt mondtam, hogy egy influenszer van? Jó reggelt kívánok, van rögtön négy is, hiszen élesebb humor nincsen annál, mint hogy viccet csinálunk belőlük.
Na de vissza az alaphelyzetre! Akárcsak a filmeknek, a sorozatnak is egy testvértrió a főhőse: az influenszereket digitális striciként futtató Marci (Ember Márk), a környezetvédő semmittevő Balázs (Király Dániel) és a zeneiskolából felmondó Zita (Trill Beatrix). Marci négy darab influenszert futtat: egy bogárevőt, egy füves embert, egy exmelegpornós gyúrós figurát és egy ezoterikus asszonyt, akik mind ugyanabban a hodályban élnek, ami különböző kalamajkákat okoz. Marciról onnan lehet megtudni, hogy micsoda egy szemét ember, hogy a film elején felszedi a Cirko-Gejzír mozi jegyszedőjét, majd szex után eljátssza, hogy még nem tette túl magát a halott exén.
Igen, a Valami Amerika-sorozat a Cirko-Gejzír pincemozijában kezdődik, egy Sátántangó-plakát vonzáskörzetében, méghozzá azért, mert az évek alatt a Bűnös Városból olyan kultfilm lett, mint a The Roomból, a nézők hangosan mondják a szöveget, és ők is eljátsszák, hogy úgy teszik a fejükhöz a revolvert, mint Kovács Lajos a végén.
Ez elvileg egy filmklubos vetítés, amit a Bala nevű gengszter egyik samesza, Viktor (Thuróczy Szabolcs) tart, a vendége pedig egy különösen nehéz filmes szakértő (Kálloy Molnár Péter), aki szerint a Bűnös Városnak meg nem értett mélységei vannak. Kedves Herendi Gábor, I feel seen, de kár, hogy nem az derül ki Kálloy Molnár figurájáról, hogy igazából újságíró, hanem az, hogy azért filmes, mert a Lottósorsolást rendezte a tévében.
Szóval ott van még a környezetvédő, semmirekellő Balázs, aki pszichológus volt, de addig praktizált, hogy ő lett depressziós a végén. Amikor Balázs menyasszonyáról először hallunk, konkrétan Sztálinhoz hasonlítják, majd utána látjuk is, ahogy Eke Angéla üvöltözik vele, amiért egész álló nap nem dolgozik, csak a kanapén ücsörög. Jobb is, ha nem tud arról, hogy a második részben bemegy egy gimibe is, hogy kiszedjen egy Greta Thunbergre nagyon hasonlító iskolást az iskolapadból, hogy elmenjenek együtt tüntetni egy gigacég ellen, bár ez nem Thunbergről mond el sokat, hanem arról, hogy ezek szerint az iskolaőrprogram annyira befuccsolt, hogy depressziós pszichológusok harmadmagukkal bemehetnek és elrabolhatnak tinédzsereket dolgozatírás közben.
Eke Angéla karaktere egyébként annyit üvöltözött Balázzsal, hogy utóbbi végül elmegy a gigacéghez állásinterjúra, ahol a marketingmenedzser, Várnai Ákos fogadja. Őt Szabó Győző, a VAU egyik bástyája játssza, de valami miatt olyan furcsán mély és reszelős hangon szólal meg a tévémen, hogy az egyik poénját nem értettem. Amikor visszatekertem, akkor rájöttem, hogy nemcsak a hangokat, hanem a tartalmát sem igazán értem:
– Hogyan írnád le, hogy állva huszonhét centi?
– Szégyenkezve?
– Mit kell szégyellni egy tévékonzolon?
Majd Szabó Győző távozik a jelenetből.
A harmadik testvér, Zita zenészként dolgozik, ezt rögtön átjön abból is, hogy egy óriási gitártokkal lép be egy, a forgatókönyv szerint lepattant, félkész házba, ami a valóságban egy kábé százéves, Bauhaus stílusban épült villa. A villa üres, mert Zita és a fiúk édesanyja (Udvaros Dorottya) szexterapeutaként tantrikusszex-tábort tart éppen, és van egy fiókja tele dildókkal. A forgatókönyv meglehetősen zavarosan fogja fel, hogy milyen az, amikor valaki szabadabban áll a szexualitáshoz: amikor Zita megemlíti, hogy azért mondott fel a zeneiskolában, mert az igazgató folyton meg akarta dugni, a Szexoktatás Gillian Andersonáról mintázott anyuka azt válaszolja, hogy miért nem fogta fel munkahelyi juttatásnak.
Amúgy onnan tudjuk, hogy egy igazi szexőrült házában vagyunk, hogy egy óriási fapéniszt pucol az egyik főszereplőnk már az első percekben, a falakon pedig mindenféle stílusban készült orientalista szexképek vannak. Ebben a házban játszódik a Valami Amerika cselekményének oroszlánrésze.
Zita nem zenél, hanem elmegy pultozni egy kocsmába, ahol zárás után nem szolgálja ki egy befolyásos politikus fiát, aki később egy videóklipben elénekli a Hooligans Királylány című dalát. A két dolog nem függ össze amúgy, csak fontosnak találtam megjegyezni. Zita a bárban zárás után egy Honeybeast-dalt énekel a pulton táncolva, egymagában. A Valami Amerika új betétdalát egyébként Azahriah énekli, amivel végérvényesen bebizonyosodott, amit senki sem mer kimondani: ő generációnk Bon-Bonja.
Marci, Balázs és Zita édesanyját ismerjük, édesapjuk kilétét egészen az első rész végéig homály fedi, de a VAU rajongói valószínűleg már az előtt kitalálták, hogy felmerülne a kérdés. Bennem az a kérdés merült fel, hogy az első három Valami Amerika idején hogy nem esett szó erről a családról soha, de lehet, hogy én nem figyeltem eléggé. Azért is, mert a Valami Amerika-sorozat folytonosságot próbál teremteni a síkideg, pihenni képtelen Bala képében. Minden hajnalban ugyanúgy ébred, ordítva, izzadva, a filmek majomkosztümjétől rémálmodva, olyan fokú rettegésben, ami miatt mindig szétlövi a tévéjét. Minden reggel kilyuggatja a készüléket, és minden reggel egy samesza felvisz egy újat neki.
Ez egy jó vicc, főleg azért, mert nincsen köze semmihez, csak ahhoz, hogy valaki mindennap szétlövi a tévéjét, hogy aztán mindig kapjon egy másikat, amit szintén szétlőhet. Most legalább annyira túlmagyaráztam a viccet, mint Herendi Gáborék forgatókönyve. Balának ugyanazok a fogdmegjei is, mint a filmekben, ők még mindig úgy öltözködnek, mint a Gálvölgyi Show balhés fazonjai, bőrmellénnyel, láncokkal. Most látom, hogy az egyik karakter neve Mónika Sándor (Faragó András), ez is egy jó vicc, kár, hogy a sorozat első két részében ez nem merül fel sehogy. Balának van egy új samesza is, a hekker Menyus (Kovács S. József), aki olyanokat mond, hogy kriptovaluta meg zsarolóvírus. Ő nem hord bőrmellényt láncokkal.
Ez rengeteg szereplő, a Valami Amerika pedig nem siet különösebben, hogy eljussunk a történet fő konfliktusához, nevezetesen hogy Marci úgy tudja kiegyenlíteni a tartozását Balának, ha bejuttat egy új tehetségkutatóba egy nem túl tehetséges influenszert. Ehhez több mint egy órának kell eltelnie, ami elég jól demonstrálja a ráérős tempót, ami a humor halála – nem hiába a húsz-huszonöt perc a bevett hossza az angolszász egykamerás vígjátékoknak, ötven percbe annyi történetszálat, karaktert, jövés-menést és a műfaj halálát, zenés montázst kell beletömni, hogy kitöltse a kereteit, hogy az a kevés humor is szétfoszlik. Ahelyett, hogy a Valami Amerika feszes lenne, folyik minden irányba, mintha minden jelenet vagy beszélgetés másfélszer olyan hosszú lenne. Ez a streamingcentrikus szórakoztatóipar átka: ha minden lehet bármilyen hosszú, akkor egészen biztos, hogy a lehető leghosszabb lesz. A Valami Amerika néha végtelennek tűnik, kivéve az a rész, amikor megverik benne Schobert Norbit, annak egy szempillantás alatt vége.
Nem mondom, hogy teljesen értem a Valami Amerika vonzerejét. Az első két részben felbukkan két régebbi színész, Szabó Győző és Oroszlán Szonja, de ez a nosztalgiázáshoz kevés. A három testvér főszereplő ugyanazt a dinamikát próbálja elkapni, amit a filmekben Pindroch Csaba, Hujber Ferenc és Szabó nyújtottak, de sikertelenül. Ónodi Eszternek egyelőre még nyoma sincs. A sorozat humora szerencsére nem a politikai inkorrektség bugyrából merít, bár valami miatt a környezetvédőket szinte kivétel nélkül futóbolondoknak állítja be. Bala maffiózó figurája pedig végérvényesen egy múzeumi darab, manapság a Mercedes G osztályú terepjárójával már nem ilyen kispályás bűnözők közlekednek. Hanem olyanok, akik, amikor a többiek fékeznek, akkor is tövig nyomják a gázt. A Valami Amerika-sorozat mintha a gáz helyett folyton a féket nyomná.
A Valami Amerika az RTL+-on látható.