Fontos, hogy az ember ne legyen egy pöcs

Mesterkurzust tartott Budapesten Bryan Fuller amerikai író, producer, olyan sorozatok atyja, mint a Halottnak a csók vagy a Hannibal. Fuller éppen a Dust Bunny (Porcica) című filmjét forgatja Budapesten Mads Mikkelsen és Sigourney Weaver szereplésével. A sztori egy kislányról szól, aki felbérel egy bérgyilkost (Mikkelsen), hogy megölje a szörnyeteget, ami az ágy alatt él. Ez lesz Fuller első rendezői munkája, akit jellemzően egy sajátos stílusú sorozatok felett bábáskodó producerként lehet ismerni, de a karrierjét íróként kezdte, többek között olyan sorozatokban, mint a Star Trek: Deep Space Nine vagy a Star Trek: Voyager.

A mesterkurzus nem egy előadás volt, hanem egy beszélgetés, ami után a közönség kérdezhetett is (a beszélgetést Osváth Gábor, a többek között cannes-i Arany Pálmát nyert 27 producere vezette angolul), Fuller pedig türelmesen megvárta azt is, hogy a beszélgetés után sorban álló rajongók szelfizhessenek vele. Sőt, volt olyan remegő kezű rajongó, akinek ő tartotta a karját, hogy biztosan sikerüljön a fotó.

A beszélgetés Fuller karrierjének fontosabb állomásait érintette az első forgatókönyvírói próbálkozásaitól addig, hogy milyen filmek voltak rá nagy hatással, és hogy milyen érzés az, hogy az ember szívügyének számító sorozatterveiből folyamatosan kiebrudalják. A pódiumbeszélgetés hangulatát nehéz visszaadni, mert hasonlóan Fuller sorozataihoz, maga a producer is szórakoztató, egyedi, vicces és őszinte egyszerre – arról nem is beszélve, hogy makulátlan mintájú szettben és egy fantasztikus, vastag talpú sneakerben érkezett a Puskin moziba. Úgyhogy álljanak itt a legjobb sztorik és pillanatok, amik elhangzottak a mesterkurzuson csütörtök este:

• Fuller kedvenc sorozata gyerekkorában a Magyarországon szinte teljesen ismeretlen Munsters volt. Ez egy klasszikus, hatvanas évekbeli családi sitcom, amiben az édesapa Frankenstein szörnye, az anyuka Vampirella, a nagypapa Drakula gróf, a csúnya unokatestvér pedig egy Marilyn Monroe-szerű bombanő. A producernek az tetszett benne, hogy az alapvetően horrorfilmekben megszokott szörnyekből családbarát sztorit varázsolt.
• Fuller szerint sokkal nehezebb írni, mint rendezni. Íróként sokkal több teher van az ember vállán, hiszen egyedül dolgozik, a rendezőt pedig tehetséges szakemberek veszik körül, akiknek érdemes hallgatni a véleményére. Ezért nem is akart író lenni eredetileg, mert úgy sejti, érezte, mennyi meló lenne.
• Ugyan felvették a dél-kaliforniai USC egyetem filmes képzésére, de kibukott, mert nem tudta fizetni. Három évig különböző munkákat vállalt, talán akkor állt a legközelebb Hollywoodhoz ebben az időben, amikor színészekről készült fotókat szállított ki futárként a stúdiókhoz.
• Akkoriban a Star Trek-sorozatoknál létezett egy olyan lehetőség, hogy bárki beadhatott egy forgatókönyvet, és ha az alkotóknak tetszett, az írót behívták, és pitchelhetett még ötleteket. Fuller rajongott a Deep Space Nine sorozatért (főleg Kira Nerys karakteréért), és elkezdett forgatókönyveket írni.
• Volt egy időszak az életében, amikor munkába menet mindig belógott a Paramount stúdiójába, és becsúsztatott a Star Trek-producerek irodájába egy levelet az ötleteivel. Az egyik ilyen forgatókönyve bekerült a pikszisbe, mehetett pitchelni, és sikerült eladni az alkotóknak egy olyan ötletet, amit korábban visszautasítottak. Brannon Braga executive producer fantáziát látott benne, és írhatott a DS9-nek.
• A Star Trek-sorozatok forgatókönyvírói szobáját egy kollégiumi beavatás és a vadnyugat keverékéhez hasonlította. Gyakran látogatták prostituáltak az irodát, és elterjedt egy olyan pletyka, hogy ha valaki szexhez segít egy bizonyos producert, akkor előrébb juthat a ranglétrán. Fuller elmondta, hogy kapott egy listát, amin prostituáltak elérhetőségei voltak, de nem bírta rávenni magát, hogy ehhez folyamodjon. Szerinte a Star Trek írói szobája pont olyan volt, ahogy elképzelik az emberek a kilencvenes évek hollywoodi közhelyeit, de ma ez azért nem jellemző.
• Az egyik sorozat, ami nagyon tetszett neki mostanában, a Severance volt.
• A Dead Like Me (magyarul: Haláli hullák) című sorozatát akkor írta meg, amikor már negyedik éve dolgozott a Star Trek: Voyageren, és rettenetesen elégedetlen volt a vezetéssel. A Dead Like Me-t sikerült az ügynökének eladnia, de Fuller egy év után otthagyta a sorozatot kreatív összekülönbözések miatt. Hozzátette: az is egy fontos ok volt, hogy a sorozatot gyártó stúdió „nyíltan homofób” volt, ő pedig nyíltan meleg. Ez például olyasmiben nyilvánult meg, amikor a szemébe mondták, hogy ő nem tud női szerepre színészeket válogatni, hiszen nem tudja, mitől vonzó egy nő. („A melegek teszik széppé a nőket!” – mondta aztán erre viccesen.)
• A Dead Like Me-ből kiszállva a Wonderfalls című sorozatot kezdte el készíteni, amit pár rész után elkaszáltak, bár elkészült a teljes évad belőle. Fuller szerint az ilyen buktából fel kell állni, mint egy tornász, aki eltöri a bokáját, de visszaszáll a lóra. Egyszerűen meg kell találni azt a történetet, amivel foglalkozhat.
• A Dead Like Me kaszája után a Heroes (Hősök) executive producere és írója lett. Fuller szerint az első évadon szuper volt dolgozni, ragaszkodott hozzá, hogy ő írja Claire, a sérthetetlen pomponlány összes jelenetét. Minden hős történetét más-más író alkotta meg, amit ő úgy írt le, mintha Frankenstein szörnyét alkották volna meg.

• A Pushing Daisies (Halottnak a csók) eredetileg a Dead Like Me folytatásának indult, de önálló életre kelt. Főleg azért, mert Fuller teljesen odáig volt az Amélie csodálatos életétől, és szeretett volna valami hasonlót létrehozni. Ez pedig kapóra jött az ABC vezetőségének, akik szintén valami Amélie-szerű sorozatot akartak. Bevallotta, hogy mindig tud sírni azon a jeleneten, amikor Amélie átkíséri a vak embert az utcán.
• Fuller szerint életében nem rendelték be ilyen könnyen egy sorozatát: volt egy meeting, ahol kommentekre és kritikákra számítottak a csatornától, de pezsgő és svédasztal várta őket, és csak meg akarták köszönni, hogy vannak.
• A főszerepre eredetileg is Lee Pace-t szerette volna, Bradley Coopert is meghallgatták, de a stúdió nem őt választotta. A második évadra megfeleződött a sorozat nézettsége, a nyitó 12 millióról 6 millióra, ami manapság óriási sikernek számítana, de 2008-ban nem, ezért az ABC elkaszálta.
• Fuller szerint fontos, hogy az ember showrunnerként (egy sorozatért felelő, vezető íróként/producer) ne legyen egy pöcs. Ő keményen próbál nem az lenni. Hibájának látja, hogy nagyon ambiciózus, és nem akar úgy csinálni dolgokat, ahogy mások. Többször is használta a terelőkúp fogalmát, amit képzeletben lerak egy megoldáshoz vagy megközelítéshez, és próbálja megkerülni.
• Eddig azért nem rendezett semmit, mert a sorozataiban mindig annyira le voltak maradva az írással, hogy nem lett volna fair. Azt elárulta, hogy nem hivatalosan rendezett már ezt-azt, amikor egy-egy színész nem jött jól ki a rendezővel, beugrott a helyére.
• Fuller elárulta, hogy a Hannibalba egyáltalán nem akart semmilyen meleg vonalat belevinni, de mindig is lenyűgözte az, ahogy a „heteró férfiak szeretik egymást.” A célja az volt, hogy bemutasson egy olyan románcot, ami nem szexualitáson alapul.
• Nagyon nehéz volt a csatornával elfogadtatni Mads Mikkelsent. Fuller az elejétől kezdve őt akarta, az NBC viszont olyan színészeket szeretett volna a szerepre, mint Hugh Grant, Paul Bettany vagy James Spader. Az NBC szerinte úgy tekintett Mikkelsenre, mint aki túl ijesztő és túl európai (Fuller: „Dehát embereket eszik!”). Végül az NBC Entertainment feje, Jennifer Salke rábólintott a dán színészre, de cserébe az anyacsatorna nagyon sok támogatást megvont. Fuller szerint az, hogy a Hannibal három évadot megért a pocsék nézettség ellenére, a jelenleg az Amazon sorozatait vivő Salkénak volt köszönhető.
• A Hannibal forgatása közben azt vette észre, hogy Mads Mikkelsen folyton stíröli Hugh Dancy fenekét.
• A sorozat közben figyelte a rajongók reakcióját is, és azt vette észre, hogy a történetmesélés is átmegy a szapioszexualitás felé. Szerinte Hannibal Lecter nem olyan ember, akinek számítana a nem, és nem szokványos módon fejezi ki a vonzódását a szép dolgok iránt, ez pedig sok rajongónak szimpatikus volt. Fuller megemlítette, hogy léteznek a fannibaloknak nevezett rajongók, akik egy elfogadó közösséget jelentenek olyanoknak, akik bizonytalanok a saját szexualitásukban vagy a szociális képességeikben.
• A Hannibal után szinte párhuzamosan dolgozott két olyan sorozaton, ami állítása szerint „túl nagy” volt azoknak a csatornáknak, ahol készültek. Az egyik az Amerikai istenek című Neil Gaiman-adaptáció a Starznak, a másik pedig a Star Trek: Discovery a CBS-nek. Az előbbiből egy évad után távozott, az utóbbiból még az előkészítés fázisában.
• Többek között azért, mert nem kapott elég pénzt a sorozathoz, és egy olyan rendezővel kellett volna dolgoznia, aki azért kapta meg a munkát, mert rendszeresen golfozott a csatorna akkori vezérigazgatójával, Les Moonvesszel, és teljesen alkalmatlan volt a feladatra („Nem tudta, hogy kik azok a klingonok!”). Moonves azóta szexuális zaklatás miatt lemondott a pozíciójáról, Fuller szerint a rendezőnek is hasonló problémái voltak.
• Fullerhez a beszélgetés utolsó harmadára csatlakozott a Dust Bunny című, éppen készülő filmjének operatőre, Nicole Hirsch Whitaker és a production designer, Jeremy Reed is. Fuller elmondta, hogy az szólt a budapesti forgatás mellett, hogy a magyar főváros utcáról utcára különböző stílusú – a filmben pedig egy elvontabb New Yorknak kell megfelelnie. Szerinte Belgrád nem volt ennyire szép.
• Fuller azt is elmondta, hogy a Star Trek-es tapasztalatait rakta bele ebbe a sztoriba, amiben egy gyerek bérgyilkossal akarja megöletni az ágya alatt lapuló szörnyeteget.

• Egy közönségből érkezett kérdésre elmondta, hogy teljesen emberi dolog, ha valakit lehangolnak a visszautasítások. Azt kell megérteni, hogy bizonyos dolgok csak egy napig tartanak, és nem örökké, ezt tudatosítani pedig fontos az ember mentális egészségének érdekében. Amikor a Star Trek nem jött össze neki, zokogott, aztán arra gondolt, hogy „baszd meg”. Ezt az utóbbit magyarul mondta.
• Bryan Fuller két kifejezést biztosan megtanult magyarul, az egyik a „baszd meg”, a másik pedig a „picsa”, bár állítása szerint van még ilyen a tarsolyában, de a szervezők megkérték, hogy ne használja őket.
• Fullert egy dolog tölti fel: a kutyák. Imádja a kutyáit sétáltatni, de imádja mások kutyáit is sétáltatni.
• A legfontosabb tanácsa azoknak, akik írók szeretnének lenni: ha van valakinek kedvenc sorozata, akkor szerezze meg annak a forgatókönyvét. Nézze a műsort, aztán olvassa el a könyvet, majd ezt ismételje meg párszor. Nézze mindig feliratosan a részeket, hogy lássa, hogyan néz ki a dialógus leírva, és azt hogyan adják elő a színészek.
• Jelenleg a Crystal Lake című, a Péntek 13. horrorfilmek előzményén is dolgozik, bár az írósztrájk miatt most parkolópályán van a projekt. (A sorozat két írója véletlenszerűen ott volt a Puskinban, mert éppen Budapesten turistáskodtak). Itt az érzelmi kapcsot az jelentette neki, hogy gyerekkorában ismert egy olyan anyát, aki nem bírta elviselni, hogy van egy sajátos nevelési igényű gyereke. A Péntek 13. pedig egy olyan anyáról szól, aki mindent megtenne az ilyen gyerekéért, még ölne is. „Én imádnám, ha az anyám ölne a kedvemért!” – jelentette ki mosolyogva.

Fuller a Filmalap által alapított, a Nemzeti Filmintézet égisze alatt folytatott Fast Forward Program keretében tartotta a mesterkurzusát. Korábban olyanok vettek részt hasonló eseményen, mint legutóbb Shawn Levy, a Stranger Things producere és rendezője. Az FFP eseményei ingyenesek, de regisztrációhoz kötöttek, itt lehet a programról többet megtudni.