„Két éve erre gyúrunk, tesó” – újra Zamárdiban dübörög a Balaton Sound

Azt, hogy mennyire hiányolták, vélhetően a „törzs soundozók” a fesztiváljukat, már a belépésnél, az utcán érezni lehet: többen már attól sikítozni kezdenek, hogy eljutottak a bejáratig. Az igazi élet este hat-hét óra magasságában kezdődik, mikor Zamárdi átmeneti népessége megindul a város irányából a part felé. Érthető, hogy nem korábban, az egész napos hőségriadókat a bulizók nagy része a szállásán tölti, hiszen ott mégis olcsóbban és hűvösebben tud alapozni az esti hangulathoz. Végtére is a Balaton Sound egy esti-éjszakai fesztivál, napközben a strandon és brutális árú kaján és pián kívül sok dolgot nem igazán találni odabent.

A Soundon idén is tényleg minden a végtelen buliról szól, a színpadokon legkorábban este hat után kezdenek el zenélni, kivétel a strandrészen felállított színpadok, ott már déltől dübörög valami. Ennek ellenére napközben a fesztivál területén lévő strandok kevésbé népszerűek, mint a külső területre eső kempingek előtti rész, itt az árnyékosabb helyeken már délben is heringparti van. A buli pedig itt sem áll meg: sokan hordozható Bluetooth-hangfalakról dübörgő zenére lépkednek strandtörölközőjükön.

Visszatérve a fesztivál területére látványos helyszín a VIP beach, ahol egy épített stég által körbezárt „medencében” felfújható unikornison, garnélarákon, hattyún és páván süttetheti magát, aki arra vágyik és persze aki Very Important Person, azaz VIP. Na, de vissza a valóságba: a három beach stage-en, azaz strandszínpadon kívül a bárki számára elérhetőek közé tartozik az elmúlt évekhez képest sokkal unalmasabb, átlagos külsőt kapó nagyszínpad, illetve a többi helyszín, mint a magyar zenekarokat – Follow the Flow, Wellhello, Majka, Halott Pénz – is bemutató Dreher Aréna, az Elrow at Coca-Cola Stage, a B. My Lake Stage és a Rádió 1 színpada.

A két év szünet után az sem újdonság, hogy a Sound területén minden elképesztően drága, kezdve a bérlettel és a napijegyekkel. Nem véletlen, hogy sokan már kint megoldják, hogy „hangulatba kerüljenek”, bent pedig minimalizálják a fogyasztásukat. A nagy melegben sem esik ugyanis igazán jól az 1200 forintos korsó sör vagy egy nagyfröccs 1500-ért, és akkor még nem esett szó a töményitalokból készülő long drinkekről, amik 2500 forinttól indulnak. Ráadásul hőségriadó ide vagy oda, a legolcsóbb félliteres ásványvíz is 750 forint.

A benti pultoknál érezhetően sok a külföldi, nekik nyilván sokkal kevésbé húzós mondjuk a 3000 forintos sajtos-tejfölös lángos vagy egy 4000 forintos hamburger, mint a magyar pénztárcának. És tényleg nagyon sokan vannak a külföldiek, rengeteg cseh, osztrák és szlovák is van a fesztiválon, de találkoztunk németekkel is.

Ahogy megy le a nap, a kötelező szelfi-, illetve fotópontnál kicsit felsűrűsödik a fesztiválozó társaság, és aki akarja, elkészíti a hatalmas, vízben álló, színes Balaton Sound-felirattal a tökéletes fotót, vagy szimplán gyönyörködik a 10/10-es zamárdi naplementében. A képkészítés egyébként láthatóan fontos része a Sound-élménynek, haverról vagy barátnőről, akár közönségterelés és ordibálás árán is, de itt bizony elkészül a megálmodott, azonnal posztolható fotó.

A naplemente után elkezdi felvenni valódi arcát a fesztivál: egyre több színpad előtt kezdenek el lépkedni, illetve táncolni az emberek, és a fesztiválra, meg persze a nyárra jól kimunkált felsőtestek is előbújnak – mondjuk sokan már eleve póló nélkül jönnek el, ami ide tényleg teljesen felesleges. Miközben készülnek a feszítős képek, el is hangzik fiatal srácok egy csoportjától az idei Sound üzenete:

„Két éve erre gyúrunk, tesó”

– megerősítve, hogy végre eljött az ő idejük.

Első este a fesztivál még érezhetően ébredezik két év Covid-kényszerszünet után, amit a szerdai kezdés önmagában sem segít. Először a Lost Frequencies próbálja mozgásra bírni a csordogáló tömeget, de láthatóan és érezhetően rengetegen keresik még a helyüket az első nagyszínpados koncert alatt. A nap főfellépőjére, a holland Martin Garrixre már valamivel gyorsabban gyűlnek az emberek, de a tömeg magján kívül az első estére megmarad a jól szervezett falunaphangulat.

A Balaton Sound a második este kezd el igazán belendülni: Dimitri Vegas & Like Mike bulijára már megérkezett a fesztiválhangulat, a sok helyben topogó láb, jobbra-balra ugráló fesztiválázó, Keszthelyről is jól látható porfelhőt csinál a Balaton Sound területe fölé.

A nagyszínpad előtti tér első este félig, második este már teljesen megtelt, előre kerülni szinte lehetetlen. Nem úgy, mint a VIP első soraiba, ami nagyjából ötven méterre a nagyszínpadtól magasodik az átlagfesztiválozó feje fölé, és a szélén úgy állnak és néznek az emberek a színpad felé, mint a lóversenyen, mikor valaki a tribünről próbálja követni a lovát, akire feltette a fizetését. A VIP aranyozott hatású emelvénye egyébként remek célt szolgál, mert az átlagfesztiválozó gyorsan megtalálja valódi funkcióját: kiválóan oldalba lehetett hugyozni.

Aki a nagykoncertek után még bulizni vágyna, az a fedett Dreher-sátorban folytathatja egy, a fesztivál zenei kínálatába kevésbé illő hazai együttessel, vagy kisebb színpadok előtt növelheti tovább a napi lépésszámát. Ilyenkor általában az „utcabál” is elkezdődik: egyes helyeken az apartmanok kertjeiben és teraszokon folytatódik a buli, de van olyan is, aki autójából bömböltetve szolgáltat zenét a saját, néhány fős, utcán táncolgató társaságának. Ám az igazi fesztiválkirályok kihasználják a benti lehetőségeket, és napfelkelténél is tovább, hajnal hatig tartó bulikon rúgják a port.

A Balaton Soundról alkotott előítéletekben az a szép, hogy majdnem mind igaz.

Ami viszont nem állja meg a helyét, hogy csak tizen- és huszonévesek ugrálnak összevissza ezen a fesztiválon. Rengeteg idősebb, negyvenes-ötvenes éveiben járó fesztiválozót lehet kiszúrni itt, igaz, egy részük – mint kiderült számomra – a kiskorú gyereke mellé jött kísérőnek. Azt a kérdésemet, hogy ki lehet-e nőni ebből a fesztiválból, minden korosztály egyértelmű nemmel utasította el. Ami pedig pozitív csalódás számomra, hogy a Soundon rengeteg a jó fej ember, ez egy olyan közeg, ahol kellő nyitottsággal két perc alatt társaságra találhat bárki, és sok esetben még csak keresnie sem kell ezt.

Egy biztos, aki kerülné a magamutogatást és a feltűnést, annak biztosan nem való a Balaton Sound. Azoknak viszont, akik nem vágynak többre, mint hogy kedvenc DJ-ikre lépkedjenek vagy Pumped Gabó mozdulatait megszégyenítő táncot toljanak, akár valami extra ruhában vagy épp félmeztelen, jó helyen vannak.

Fontos, hogy az se zavarja az embert, hogy itt tényleg mindenki a lehető legjobban akar kinézni, de ha úgy van, akkor mindeközben lehet, megejt a gyönyörű balatoni naplementében egy úgynevezett „taktikai hányást”, hogy után nyugodtan folytathassa a bulit onnan, ahol abbahagyta. Akiket az ilyen jelenségek nem zavarnak, vagy kifejezetten vonzónak találják, nekik ez a fesztivál továbbra is megmarad a lehető legtökéletesebb partinak, amire akár két évet is megéri várni – és persze: gyúrni.

A következő években még biztosan Zamárdi ad majd otthont a Balaton Soundnak, de azzal, hogy a lakosok, az önkormányzat és a szervezők hogyan feszülnek egymásnak a fesztivál ügyében, ebben a cikkünkben részletesen is foglalkoztunk.