Olvassa el a közvetítésünket az Oscarról, ami egy pofontól volt hangos

Kicsit olyan volt, mintha Jenny Beaven beszéde egy álomjelenet lett volna.

Jenny Beavan nyerte, akinek ez a harmadik Oscarja a Mad Max: A harag útja és a Szoba kilátással után.

Felvételről, mert ez is a 8 korábban kiosztott díj egyike. Aneil Karia és Riz Ahmed örülhetett.

Három feliratban emlékezett meg az orosz-ukrán háborúról az idei Oscar-gála, ezekben arra kérték a nézőket, hogy segítsenek az ukránok millióinak.

A Four Good Days című filmből van. Sajnos ebből a posztból egy tulajdonnév sem mond nekem semmit.

Hamagucsi Rjúszuke, a film rendezője megköszönte a díjat az akadémia mindegyik tagjának, majd a produkciós cégeknek, aztán tartott egy hosszabb szünetet, mire elkezdték zenével lekeverni. Ezt nem hagyta, visszavette a szór, és a filmben szereplő színészeknek is köszönetet mondott, egyenként felsorolta a nevüket, még azokét is, akik nem kaptak meghívót a gálára.

A Vezess helyettem egyébként a legjobb film kategóriájában is jelölt, de valószínűtlen, hogy ezek után azt meg fogja kapni.

Hamagucsi Rjúszuke filmje Cannes-tól Amerikáig lenyűgözte a kritikusokat és fesztiválzsűriket. Tényleg nagyon jó karakterdráma, mégis nehéz ajánlani, mert bármit emelünk ki a cselekményéből, béna fülszövegként hangzik ahhoz képest, amit a japán rendező kihozott belőle. Lássuk be, nem egy nézőmágnes mondat, hogy „egy Csehov Ványa bácsiját rendező férfi kénytelen a színpadon együtt dolgozni felesége volt szeretőjével”, és az sem, hogy „kap egy fiatal lányt sofőrnek, akivel lassan megnyílnak egymás előtt, és segítenek egymásnak feldolgozni a múltat”. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a filmben négyféle nyelven beszélnek: japánul, koreaiul, angolul és jelnyelven.

De az azonos című Murakami-novellára épülő filmben nem is a cselekmény a fontos, hanem az, ahogyan a szereplők megélik azt. Rjúszuke lassú történetvezetéssel, érzékenyen fedi fel, hogy a szereplőket milyen személyes démonok gyötrik. Hétköznapiságuk dacára könnyű izgulni a központi karakterekért, mert nagyon szép a főhős színházi rendező (Nisidzsima Hidetosi) és ideiglenes sofőrje (Miura Tóka) összjátéka, de a többi színész is parádésan teljesít. Rjúszuke mellett nekik is köszönhető, hogy a Vezess helyettem három órája nem érződik annyinak; amikor a főcímnél rádöbbentünk, hogy már negyven perc eltelt, eléggé meglepődtünk.

Mire jelölték: Legjobb film, legjobb rendezés, legjobb idegen nyelvű film, legjobb adaptált forgatókönyv.

Hol lehet megnézni: Játsszák a mozik.

Jelölt volt még: Menekülés, Isten keze, Lunana: A Yak in the Classroom, A világ legrosszabb embere

A nálunk is bemutatott francia A Bélier család amerikai adaptációjában egy siket család halló gyermeke rájön, hogy imád és tud is énekelni, és szeretne zeneiskolába járni, ezzel viszont keresztbe tesz a család többi tagjának, akiknek gyakran szükségük van egy tolmácsra a mindennapi életben. Ennyi a CODA (a „Children Of Deaf Adults”, azaz siket szülők gyermeke rövidítése) története, és a megvalósítása sem sokkal bonyolultabb, inkább egy kedves tévéfilmre emlékeztet, mint egy Oscarokra áhítozó műalkotásra.

Ugyanis ez lett belőle az utóbbi hónapokban: a Sundance-fesztiválos premier után az Apple iszonyatosan nagy, 25 millió dolláros összegért vette meg a forgalmazását, az ottani díjeső után pedig egész évben nyerte el a szíveket és a különböző filmes díjakat, míg hopp, itt vagyunk 2022 első harmadában, és állítólag a CODA az előző év egyik legjobb filmje sokak szerint. Vannak erényei: a siket szereplőgárda egytől egyig remek, és van abban valami érdekes, amikor családi vitákat kizárólag jelbeszéddel (és feliratokkal) kell követnünk, de Sian Heder filmje inkább egy kedves, közérthető, ártalmatlan limonádé, amiben nemhogy mindig megkeresik a szívhez szóló legrövidebb utat, hanem árkon-bokron hajtanak át hozzá.

Mire jelölték: Legjobb film, legjobb férfi mellékszereplő (Troy Kotsur), legjobb adaptált forgatókönyv.

Hol lehet megnézni: Apple TV+

Kotsur – tolmács segítségével – elmondta, hogy nem hiszi el, hogy itt lehet, és hogy a film eljutott a Fehér Házhoz is, ahol ő disznó szavakat akart tanítani az elnöknek, de nem engedték neki. A színész szerint a CODA-t rendező Sian Heder a legjobb kommunikátor, mert összehozta a siketeket és a hallókat.

Kotsur elmondta, hogy az autóbalesetben lebénult édesapja az élete hőse, ez most neki is szól, ahogy a világ siketeinek. „Nézzetek rám, megcsináltam!” – jelelte a győztes, akit a közönség szintén jelelve ünnepelt.

A díjat a tavaly Minariért Oscart kapó Yuh-Jung Youn adta át, aki akkor a színpadon panaszkodott, hogy senki sem tudta kiejteni a nevét. Most bocsánatot kért, mert rájött, hogy neki is ki kell mondani mindenkiét – a nyertes bejelentésén aztán jelelt is.

Jelölt volt még: Ciarán Hinds (Belfast), Jesse Plemons (A kutya karmai közt), J. K. Simmons (Az élet Ricardóéknál), Kodi Smit-McPhee (A kutya karmai közt).

Wanda Sykes nyomja a tréfarépa-műsort egy előre felvett anyagban.

Egy toplista öt olyan filmes pillanatról, ami miatt az emberek ujjongtak a mozikban. Az első az a jelenet lett az újravágott Az Igazság Ligájából, amiben Flash gyorsan fut. Az a film sosem ment moziban. A toplistát senki sem tapsolta meg.

Mint ahogy azt másfél órája írtuk a Twitter alapján. Alberto Mielgo ás Leo Sanchez köszönte meg a díjat, magabiztosan hozzátéve, hogy ez még csak a kezdet volt, sok jó animációs rövidfilmet csinálnak majd még.

Jared Bush, Byron Howard, Yvett Merino és Clark Spencer vették át a film díját, és úgy tűnik, elgyakorolták a köszönőbeszédet: egymásnak szinte végszavazva vették át a szót. Külön köszönetet mondtak a zenei stábnak, Kolumbiának, mindenkinek a Disney stúdiójában, és persze a családtagoknak.

A film amúgy arról szól, hogy egy kolumbiai kamaszlány az egyetlen, akinek a családjában nincs mágikus képessége, és ezzel nehezen küzd meg. Elég cuki, tudom ajánlani, de igazából bármelyik másikat is a jelöltek közül.

Jelölt volt még: Menekülés, Luca, Mitchellék a gépek ellen, Raya és az utolsó sárkány

Ezek szerint nem a Beyoncé-megoldás lesz egész este.

Zimmer a Dűne zenéjéért kapott Oscart.

Sipos Zsuzsannát nem tudtuk élőben nézni, de erre az elengedhetetlen összeállításra van idő. Stöckert Gábor kollégám cseten értesített, hogy a felkonf mindhárom szereplőjével készült már videójáték!

Denis Villeneuve rendezőnek, a producereknek, stábtagoknak, családtagoknak köszönték meg. Vagyis köszönték volna, a harmadik megszólalót lekeverték, de mikor csalódottan elfordult, meggondolta magát, és megköszönte ő is mindenkinek

A felvezetésben Rachel Zegler azon viccelődött, hogy az álmok valóra válnak, hiszen hat napja még úgy volt, nem is lesz itt a gálán a West Side Story főszereplője.

Azt nincs meg, hogy felmegy a színpadra, vagy bármi hasonló. A beszédében a Queen Of Basketball rendezője azoknak üzent, akik szerint nincs szükség női sportolókról szóló filmekre.

Fraisernek második jelölése és első Oscarja volt ez (a másik jelölés 2016-ban volt az Oroszlánért). Először a rendezőnek, Dennis Villeneuve-nek mondott köszönetet, majd az egyik látványtervezőnek (a Sipos Zsuzsával együtt díjat nyerő Patrice Vermette-nek), aztán az egész stábnak, végül a feleségének. A Dűne ezzel öt díjnál tart.

Akik még jelöltek voltak: Dan Laustsen (Rémálmok sikátora), Ari Wegner (A kutya karmai közt), Bruno Delbonnel (Macbeth tragédiája), Janusz Kamiński (West Side Story)

Rosie Perez azon viccelődik, hogy rajta kívül valószínűleg mindenki be van tépve, Snipes el is rontja az egyik mondatát.

Tehát miután mindenki tudta már Twitterről, felvételről bejátszották, hogy a legjobb hang kategóriájában a Dűne nyert: Mac Ruth, Mark Mangini, Theo Green, Doug Hemphill és Ron Bartlett.

Steven Spielberget annyira alapvető figurának érezhetjük a mai filmgyártásban, hogy néha már egy legyintéssel is elintézzük. Már megint egy Spielberg-film, csak nem hiányzó apákról szól, csak nem Janusz Kaminski volt az operatőr, akinek egyszer ki fogja verni a szemét egy saját maga által komponált beverés, és csak nem virtuóz kameramozgás van benne, amitől még Guillermo Del Toro is eltátja az száját? A West Side Story esetében a válasz három igen, és jön még a negyedik is: ez egy igen jó film, ami a mozikban nem kapta meg a jussát, de biztos vagyok benne, hogy az évek során meg fogja.

Az eredeti Bernstein/Sondheim-musical felpaprikázott, de korszakban békén hagyott változatában ugyanúgy a Jets és a Sharks csap össze New York nyomornegyedének romjain, csupa ismeretlen, de szimpatikus arccal, a jól ismert dalokkal, de megvariált helyszínekkel és koreográfiával, és annyi színnel, hogy utána minden sokkal szürkébbnek tűnik. Itt lehet elolvasni a kritikánkat róla.

Mire jelölték: Legjobb film, legjobb rendező, legjobb operatőr, legjobb női mellékszereplő (Ariana DeBose), legjobb production design, legjobb hang, legjobb jelmez.

Hol lehet megnézni: Egyelőre sehogy, a mozikból kikerült, máshogy még nem jelent meg.

A West Side Storyban Anitát alakító DeBose elmondta, hogy álmok valóra válnak, és nem fogja megköszönni mindenkinek, aki erre a színpadra segítette. De azért elkezdte sorolni: Spielberg, a forgatókönyvíró Tony Kushner, a 90 éves Rita Moreno, aki a korábbi változatban Anitát játszotta, illetve a szülei is szóba kerültek, köztük az édesanyja a közönségben.

DeBose elmonda, hogy azoknak, akiknek valaha megkérdőjelezték az identitását, azok számára van egy hely – egy utalás a West Side Story egyik betétdalára. DeBose az első afro–latin-amerikai származású, nyíltan queer nő, aki Oscar-díjat nyer, és ezzel a saját bevallása szerint is történelmet írt.

Ariana DeBose (West Side Story).

Aztán megdicsérte a közönséget, hogy csináltak egy filmet, bár jó sokat nem látott. Azt hittem, hogy az előző volt a műsorvezetők standupja, de ezek szerint van különszám is.

Schumer poénkodott azzal, hogy végre készült film a Willams tesók apjáról, megköszönte Leonardo DiCapriónak, hogy annyit tesz azért, hogy szebb és zöldebb világ maradjon a barátnőinek, beszólt Aaron Sorkinnak, hogy szép munka volt Lucille Ballról csinálni úgy egy filmet, hogy egyáltalán nincs benne vicc. A CODA-ról csak jelent.