Hamagucsi Rjúszuke filmje Cannes-tól Amerikáig lenyűgözte a kritikusokat és fesztiválzsűriket. Tényleg nagyon jó karakterdráma, mégis nehéz ajánlani, mert bármit emelünk ki a cselekményéből, béna fülszövegként hangzik ahhoz képest, amit a japán rendező kihozott belőle. Lássuk be, nem egy nézőmágnes mondat, hogy „egy Csehov Ványa bácsiját rendező férfi kénytelen a színpadon együtt dolgozni felesége volt szeretőjével”, és az sem, hogy „kap egy fiatal lányt sofőrnek, akivel lassan megnyílnak egymás előtt, és segítenek egymásnak feldolgozni a múltat”. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a filmben négyféle nyelven beszélnek: japánul, koreaiul, angolul és jelnyelven.
De az azonos című Murakami-novellára épülő filmben nem is a cselekmény a fontos, hanem az, ahogyan a szereplők megélik azt. Rjúszuke lassú történetvezetéssel, érzékenyen fedi fel, hogy a szereplőket milyen személyes démonok gyötrik. Hétköznapiságuk dacára könnyű izgulni a központi karakterekért, mert nagyon szép a főhős színházi rendező (Nisidzsima Hidetosi) és ideiglenes sofőrje (Miura Tóka) összjátéka, de a többi színész is parádésan teljesít. Rjúszuke mellett nekik is köszönhető, hogy a Vezess helyettem három órája nem érződik annyinak; amikor a főcímnél rádöbbentünk, hogy már negyven perc eltelt, eléggé meglepődtünk.
Mire jelölték: Legjobb film, legjobb rendezés, legjobb idegen nyelvű film, legjobb adaptált forgatókönyv.
Hol lehet megnézni: Játsszák a mozik.