Mialatt Európa szeme a németországi Eb-re tapad, a szintén most zajló másik rangos kontinensviadal, a Copa América is rengeteg izgalmat kínál – köztük olyan unortodox eseményeket, mint egy kiadós tömegverekedés.
Ahogy arról beszámoltunk, a szerdai Kolumbia-Uruguay-elődöntő után a Liverpool uruguayi csatára, Darwin Núñez kimászott a nézők közé, és nekiállt brusztolni a kolumbiai szurkolókkal, de hamar bekapott egy ütést, ami után a biztonságiaknak kellett kikaparni őt két széksor közül.
Azt most hagyjuk, hogy a vesztes meccs után Núñez idegből ugrott neki az ellendrukkereknek, vagy, ahogy az uruguayi csapatkapitány, José Giménez később nyilatkozta, a lelátón elsöprő többségben lévő kolumbiaiak által szorongatott szeretteik védelmében szálltak harcba. Nézzük inkább azt, mit is lehet tanulni Núñez esetéből!
Elsősorban azt, hogy ha féltjük a bőrünket, ne bocsátkozzunk tömegverekedésbe. Az élet nem egy Jackie Chan-akciójelenet, ahol 30 ellenfél közül 29 csak ugrál, hadonászik meg ordibál, egy lúzer pedig nekiront a főszereplőnek.
Ezt Núñez saját kárán tapasztalhatta meg. A focista kettős fedezékben araszolt a kolumbiai szurkolók felé, akiket egy ideig egymaga késztetett meghátrálásra (egyes videókon látszik, ahogy valakit megkínál egy kombinációval is). De a bokszra és még inkább a kick-bokszra jellemző zárt fedezék egy az egy elleni küzdelemben hatásos, Núñez sem a kiszemelt célpontjától, hanem annak szomszédjától kapott be egy igen nagy ütést, ami teljesen váratlanul érte.
Optimális esetben ha valaki 2-3-4-70 000 ember ellen készül, akkor érdemes nyitottabb, aktívabb, variálhatóbb fedezéket választani. A klasszikus, „emeld fel a kezed” fedezéknek egy szabályok és védőfelszerelés nélküli küzdelemben sokkal kisebb a jelentősége, mint egy olyan szituációban, amikor öklök méretét háromszorosára növelő, puha ütközőfelülettel bevonó kesztyűben tudjuk blokkolni a támadásokat. Ha valaki a puszta ökleit az orra elé teszi, akkor az ellenfél ökle
- legtöbbször simán átcsusszan a két kar között.
- ha mégis a kart vagy az öklöket találja el, akkor a védekező fogja saját magát orrba vágni.
De több, nagyjából egyszerre támadó ember ellen a fedezéknél sokkal fontosabb a mozgékonyság. A harcot optimális körülmények esetén – azaz nem egy stadion lelátójának széksorai között – fel kell darabolni olyan szekvenciákra, amikor egy adott pillanatban csak egyetlen emberrel nézünk (vagyis Darwin Núñez néz) szembe. Egy álló vagy araszoló embert hamar lecsavar a tömeg. Núñez esetében a „tömeg” nem csak a vele szemben állókat jelentette, hanem az őt rángató-visszahúzó biztonságiakat és más embereket is – és higgyék el, amikor valakit le kell ütni, kevés idegesítőbb van a jóindulatú béketeremtőknél!
