Havas Henrik addig nézegette Nagy Feró fotóját, hogy eszébe jutott Beton, a disznópásztor, meg Németh Szilárd halottaknak fenntartott foteljei

Kíváncsiak rá, hogyan telt Havas Henrik csütörtök délutánja? Azt hiszem, egészen különösen ihletett állapotban.

Megnézett egy fotót, és tollat ragadott. Billentyűzetet. És nekilódultak a szabad asszociációk, ha nem is olyan töménységben, hogy egy „Az a szerencsétlen, aki ezeket írta, mérhetetlenül áhítozik szeretetre, hogy a szeretet vissza tartsa őt oly dolgok elkövetésétől, melyeket fél megtenni” intenzitású szöveg jöjjön ki belőle, de annyira erőset, hogy az ember ne tudjon mellett elmenni.

Persze ebből a képből könnyű hosszú gondolatfutamokat kerekíteni.

Van viszont, ami nem könnyű feladat. Nem könnyű feladat egy művet visszaadni a maga pompájában és teljességében úgy, hogy megpróbáljuk egy tartalmi összefoglalóját adni. Mintha egy Bach-oratóriumot akarnánk eljátszani egy lehangolt, egyik húrját elvesztett, bolhapiacon vett bolgár dobozgitárral. De mégis megpróbáljuk, elő azt az öt húrt, jöjjön néhány idézet a szabad asszociációs játékból:

• „Ha látom Nagy Ferót mindenféle emberrel lefotózva, elnézően mosolygok, és Kálámbó jut eszembe. Kálámbó Kisoroszi népszerű embere volt, remekül énekelt és ha volt hozzá kedve, a parti legelőn hajkurászta a teheneket”.
• Lázár János egy „műparaszt, aki időnként vadásznak álcázza magát”, és Havas fél, hogy nem fog kinőni a quadozásból.
• „Ha én akkor, amikor a buksimra öntötték a szenteltvizet, tudtam volna, hogy egy Semjén nevű ember, mint keresztény, háziasított rénszarvasokra lövöldöz és lesz kéznél helikopter is, hogy elszállítsa a tetemet, isten bizony, kiugrottam volna a keresztapám kezéből!”
• [Németh Szilárdot] „amikor rezsibiztossá ütötték, csináltam vele interjút, ugyanolyan hülyén nézett rám, amikor a maginflációról kérdeztem, mint Tállai András pénzügyi államtitkár, amikor megtudta, hogy a Szép-kártya áfás.”
• [a Kozma Istvánról elnevezett birkózó akadémián] „van tizenkilenc, fehér bőrrel bevont karosszék. Mindegyiken réztábla az egykori és még élő olimpiai bajnokok nevével (…) az én olimpiai bajnok ismerősöm le akart ülni az egyik fehér bőrrel bevont karosszékbe, de Szilárd rászólt, hogy oda csak a réztáblán feltüntetett névvel rendelkező olimpiai bajnok ülhet és valóban, tizenegy szék állandóan üres.”
• „Tardonán, valamikor 1969-71 között hoztak egy urnát a laktanyába, hogy válasszunk tanácstagot. Mit ád isten, a parancsnok volt a népfront egyetlen jelöltje. Valamelyik idióta kitalálta, hogy válasszuk meg inkább Betont, a disznópásztort (…) Beton nyert, aki mindjárt el is kurjantotta magát, hogy vállalja, de valamilyen alaki hiba miatt meg kellett ismételni a választást”.

Persze ezek a szemelvények nem árulnak el mindent, nem adnak tűpontos képet a Nagy Egészről – ha arra kíváncsi, Havas Henrik posztját a maga teljességében itt olvashatja a tisztelt műértő közönség (a poszt címe erre a korabeli Beatrice-dalra utalhat, amelyben olyan sorok vannak, hogy „Az istenekkel hadakozom / De a csillagokba nem juthatok soha el”, vagy hogy „Jerikó, Jerikó, Múlandó a dicsőség”).