A Telex bemutatja: Amiről a fák suttognak

A Telex történetében először egy egész estés természetfilmmel kedveskedünk húsvétkor 0–99 éves korig minden olvasónknak. A Filmdzsungel Stúdió filmjében egy titokzatos erdőrezervátum életével és ezernyi lakójával ismerkedhetünk meg, egy érintetlen erdővel, ahová a stábon és a kutatókon kívül ember be nem tehette a lábát sok-sok éve.

Ahogy azt beharangozó cikkünkben már megírtuk, az Amiről a fák suttognak című természetfilm 50 perces tévéfilmváltozata január elején debütált a közmédia M5 csatornáján. Azóta elkészült a film 78 perces rendezői változata, de a mozik zárva tartása miatt egyelőre nem kerülhet kereskedelmi forgalomba. A filmet gyártó Filmdzsungel Stúdió azonban úgy döntött, nem várja meg a koronavírus-járvány végét, hanem a természet- és környezetvédelem iránt elkötelezett Telexen ingyen elérhetővé teszi azt mindenki számára. Íme:

A lélegzetellátó makro-, timelapse- és drónfelvételekkel, valamint Für Anikó meditatív hangulatú narrációjával készített természetfilmet a Mátra, a Vértes, a Pilis fokozottan védett területein és a Bükkben, egy körbezárt erdőrezervátumban forgatták, ahová – a stábon és a kutatókon kívül – ember be nem tehette a lábát sok-sok éve. Nem véletlen, hogy a film készítőinek szigorú szabályokat kellett betartaniuk a 2019 tavaszától másfél éven át tartó forgatáson. Minden lépésüket természetvédelmi őr felügyelte, nehogy letiporjanak akár csak egyetlen gombát vagy virágot is. Az sem véletlen, hogy a filmben nem hangzik el az erdőrezervátum pontos helye, Takács Rita rendező elmondása szerint így szerették volna megakadályozni, hogy az erdő háborítatlanságát bárki is megzavarja.

A Bükkben lévő erdőrezervátum csak egyike annak a közel 70, fokozottan védett területnek Magyarországon, ahol évtizedek óta tilos mindenfajta emberi beavatkozás. Ezt az erdőt 1942-ben Király Lajos erdőmérnök javaslatára nyilvánították védetté. Fia, a ma már idős Király Béla – a film szinte egyetlen emberi szereplőjeként – azt mondja,

„édesapám az erdőt Isten tulajdonának tekintette, amit biológiai törvények figyelembevételével a lehető legjobban kell gondoznia”.

A gondozás azonban ebben az esetben különös jelentést kap, ugyanis valójában azt jelenti, hogy itt semmit nem kell gondozni, a természet bölcsességére kell bízni az erdőt, benne sokezernyi lakójával (akiket a filmben Tisza Balázs, Vidos Erik és Tóth Zsolt Marcell operatőrök lenyűgöző felvételein keresztül ismerhetünk meg). Az erdőrezervátumok célja, hogy az erdő természetes folyamatai megismerhetővé váljanak: az a folytonos körforgás, amiben nem választható el élet és halál, amiben minden élőlény kapcsolódik a másikhoz, és valamennyi az egész erdőnek a hasznára van.

Hogy mennyire fontos Magyarországon a fokozottan védett erdőrezervátumok léte, pontosan mutatja az a számtalan természetkárosítás, amiről lapunk rendszeresen beszámol. Csak az utóbbi néhány hónapban mutattuk be például a Tisza ukrajnai szakaszáról érkező műanyagszennyezés útját és annak anyagi, társadalmi okait; a XV. kerületi Szilas-patak partján lévő természetvédelmi területen történt hatalmas fakitermelést; vagy a Tokaj közelében található, Natura 2000-es területhez tartozó Ively-éren azokat a mederkotrási munkálatokat, amik miatt több száz hal és kétéltű pusztulhatott el.

Az erdőrezervátumokat azonban senki sem bánthatja, így lesznek azok a biológiai sokszínűség csodái, ahol a több száz éves fák maguktól dőlnek ki, és holtukban is sok száz élőlénynek adnak menedéket és táplálékot, mígnem végleg elenyészve humusszá válnak, tovább táplálva az erdő talaját. Ahol háborítatlanul élhetnek együtt virágok, fák, gombák, rovarok, madarak és vadállatok, és ahol az élőlények állandó küzdelme és a közöttük zajló versengés ellenére is olyan béke honol, amire mindannyiunknak szüksége van. Ahogy a filmben Für Anikó mondja:

„bár az erdőnek semmi szüksége az emberre, az embernek nagyobb szüksége van az erdőre, mint valaha”.

Jó szórakozást a filmhez! Ha pedig utána szívesen menne természetbe, itt találja Tenczer Gábor kollégánk kirándulási tippjeit.