Békepárti túlélési tippek forró napokra
2024. augusztus 6. – 15:30
Ha követed a politikát, az bizony a legpozitívabb hozzáállással is kihívások elé állíthatja a nyugalmadat, türelmedet, jókedvedet, egyszóval a jóllétedet, ebben nincs semmi újdonság. Főleg, ha magyar vagy, mert itt aztán zajlik a (köz)élet. Nyár van, vagyis uborkaszezon, ehhez képest igen erősre sikerült már a július is, és hol van még az augusztus vége! Csak pár dolog, amitől a magam részéről bármikor agyvérzést tudtam volna kapni az elmúlt időszakban:
Indításként, a nagy melegre való tekintettel a pénztelenség miatt az állami egészségügy szinte összeomlott, a közlekedés dettó, az oktatás hálistennek nyáron szünetel! De nincs itt semmi látnivaló, a kormány a helyén: a NAV inkasszálja a hajléktalanszállókat, iskolákat, kórházakat üzemeltető MET számláit. Jó, hát valamiből finanszírozni kell a miniszterek 27 százalékos fizetésemelését, a havi milliók nem termelik magukat újra! (Kommentben várom azok jelentkezését, akiknek megemelték idén a bérét 27 százalékkal.)
Közben a családbarát gyerek- és felnőttbántalmazás sem pihent, újabb gyermekbántalmazóról derült ki, hogy korábban állami kitüntetést kapott. Ábrahám Róbert pedig Puzsért pofozta le. Az ügy kapcsán végre (az eseményen szigorúan nem jelenlévő) önjelölt szakértőktől hallgathatjuk meg, hogy mekkora volt a pofon, járt-e már a pofon, vagy, hogy rendőrséghez fordulni erőszak esetén mennyire férfias. És ha már férfiasság, az olimpia és a fogalmi hiányosságok okot szolgáltatnak arra, hogy az interszex bokszversenyző nő körül kialakult komplex és sok vitát kavart ügy kapcsán újra lángra lobbanhasson az esethez semmilyen módon nem kapcsolódó, a kormány által régóta táplált homofóbia és transzfóbia.
Röviden összefoglalva: van itt minden, és az sem segít, hogy mindehhez idén negyven fokok vannak, mindenki a szokásosnál is idegesebb.
Mik lehetnek ilyenkor a megküzdési módszerek az ősmagyar közélet által gerjesztett feszültséggel és szorongással szemben?
1. Kizárod.
Ha ezt a stratégiát választod, akkor minden energiádat és pénzedet arra kell, hogy áldozd, hogy a békés buborékodat fenntartsd. Nehéz, de nem lehetetlen! Alapvető, hogy ne olvass híreket, a social media platformokon tiltsd le a politikai tartalmakat posztoló ismerőseidet. De még jobb, ha nem használsz okostelefont. Ha társaságban mégis közéleti téma merül fel, és a véleményedet kérdezik, megadó mosollyal mondd, hogy te nem foglalkozol politikával. Ha kérdezik, hogy miért, nagyon egyszerű a válasz: téged nem érdekel, ezzel csírájában fojtod el a vitákat. Ne vásárolj közértben, csak saját termesztésű dolgokat egyél és tarts állatokat. Gyereket ne vállalj, hogy ne kelljen az egészségügyet és az oktatási rendszert használnia, nem akarod tudni, mi megy ott! Csukott szemmel utald az adót, az utcán szigorúan a betont nézd, hogy ne kelljen szembesülnöd a plakátokkal és a szegény emberekkel. De a legjobb, ha nem mész be a városba, maradj otthon!
2. Levezeted máson.
Olvasol híreket, vagy nem, de egy biztos: a szorongás okozta feszültséget érzed. A módszer lényege nagyon egyszerű: hogyha neked rossz, másnak miért ne legyen? Figyelem, ezt az életstratégiát nem lehet félig csinálni, csak egészen! A kocsiban üvölts, senkit ne engedj magad elé! Ha a kasszánál sor van, áll az előtted lévő nyakára! Ha túl lassan pakol el, ciccegj! Ha a kasszás nálad túl gyors, csapkodj! A zebra előtt adj gázt, majd hirtelen fékezz! A kutyádat csak és kizárólag más kukájára pisiltesd. Ha vannak beosztottjaid, cudarul bánj velük, ha nincsenek, akkor mindenkivel bánj úgy, mintha a beosztottad lenne! Kommentelj, mintha nem lenne holnap! Mindenkinek, akit rondábbnak, vagy rosszabbnak tartasz magadnál (tehát mindenkinek) írd meg, hogy ronda és rosszul csinálja, amit csinál! Nagyon fontos, hogy itt egyáltalán nem lényeges, hogy mit csinál és, hogy te már próbáltad-e azt valaha. Kanapéról fikázd a magyar olimpikonokat, a himnusznál sírj!
3. Aktív vagy.
Ha ezt választod, akkor nem félted magad a kihívásoktól. Minden hírt elolvasol, próbálsz rajtuk nevetni, nem mindig sikerül, olyankor jó rosszul is érzed magad. Tüntetésekre jársz, petíciókat írsz alá, lehetőségeidhez mérten segítesz, ahol tudsz, a saját eszközeiddel mindent megteszel, hogy egy élhetőbb ország legyen az otthonod.
Azt hiszem, hogy én is ebbe a csoportba tartozom, és ez sem egyszerűbb, mint az első kettő. Főleg, hogy megőrülni és megkeseredni sem szeretnék. Arra sem érzem feljogosítva magam, hogy a környezetemen vezessem le a hírek hallatán bennem pislákoló feszültséget, amiből még akkor is maradhat, ha egyébként heti szinten kieresztem a közéleten való nevetéssel a gőzt. Tehát kell egy szelep, ha van késztetésed magadra venni a közéletből fakadó stresszt, mégis szeretnél jól lenni.
Jöjjön tehát egy tuti békepárti túlélési tipp forró napokra!
Erdő.
Az én szelepem az erdő. Véletlenül lett az, és idő is volt, mire rájöttem, hogy ez bizony szelep. A kutyámnak köszönhetem (Miklós), akit mentálisan és fizikailag le kell fárasztani ahhoz, hogy jól legyen. Napi másfél óra a természetben (szigorúan nem a parkban játszóterek és éttermek között) és az ingerektől, szagoktól, feladatoktól kisimul a kutya idegrendszere. És hát az enyém is. Meditatív állapotban járjuk a természetet, amiben nemcsak az állattal való összekapcsolódás csodálatos, az együtt felderítés, de az is, ahogy érzem, ahogy méterről méterre csökken a stressz a testemben, csitulnak a hírek, sokkal nyugodtabban folytatódhat a nap. Észrevétlenül lett ez része az életemnek, és onnan tudom, hogy mekkora szükségem van rá, hogy amikor nem fér bele az időbeosztásba, egyből rosszabb minden. Óriási mázli, hogy a kutyára foghatom és muszáj beilleszteni a hétköznapokba.
Amikor realizáltam, hogy mire használom ezeket a napi sétákat, nyilván azt gondoltam, hogy ezt a fajta relaxációs tevékenységet én találtam fel teljesen egyedül a bolygón. Nem kellett sok idő, míg a telefonom is rájött, hogy mit szeretek igazán, és a ránctalanító kezelések mellett elkezdett feldobálni nekem remek akciós wellness program ajánlatokat, úgyis mint: „erdőfürdőzés”. Kiderült, hogy az erdőfürdőzés konkrétan az, mikor emberek elmennek az erdőbe és csöndben vagy direktebb módon, feszültségoldó gyakorlatokkal relaxálnak.
Mondjuk tényleg sokkal arisztokratikusabban hangzik annál, mint hogy „lemozgatom a kutyát”.
Jó, tehát akkor nem én találtam fel, és neve is van, sőt típusai is (családi és párkapcsolati erdőfürdőzés), és egy egész biznisz ágazat épül rá. És? Attól még működik. És amúgy ingyen is elérhető, sőt kutya nélkül is.
Felelős állampolgárnak tartom magam, feladatomnak érzem, hogy kövessem a közéletet, hogy reagáljak rá, hogy a lehetőségeimhez mérten tegyek azért, hogy változzanak a dolgok. De most már elég ideje vagyok felnőtt ahhoz, hogy tudjam, magamért is felelősséggel tartozom; hogy ugyanannyira feladatom az, hogy a magam eszközeivel mindent megtegyek azért, hogy én jól legyek, hogy kisimult legyen az idegrendszerem, (a cudar magyar közélettel együtt, annak ellenére is), és ha egyedül nem megy, akkor pedig segítséget kérjek.
Mert nem arra szerződtem az élettel, hogy a magyar politika eméssze fel az idegrendszerem, a mentális vagy fizikai egészségem. És a környezetem sem arra szerződött, hogy elviselje a megtépázott idegrendszerem. Ehhez pedig a leggondtalanabb időszakokban is szelepek kellenek, és mindenkinek az, ami a legjobb. Úgyhogy hajrá szelepek, hajrá erdő, hajrá Miklós!
Hová tűntek az egyedi hangok, a különleges nézőpontok és a valódi viták? Egyre inkább hiányzik a közéleti, társadalmi kérdésekről való rendszeres párbeszéd, gondolkodás. Ezért a Telexen mostantól minden héten egy-egy szerző jelentkezik majd véleménycikkével sorozatunkban. Az induló négyes: Babarczy Eszter író, eszmetörténész, Rainer-Micsinyei Nóra színész, humorista (Marika for Prezident), Szél Dávid pszichológus és Vonnák Diána kulturális antropológus és író. Nem feltétlenül értenek mindenben egyet és előfordulhat, hogy a szerkesztőség álláspontját sem tükrözik, de épp ez a lényeg, lehetőséget adni arra, hogy eltérő álláspontokat és szokatlan gondolatokat is bemutassunk.