2024. augusztus 12. – 10:42
frissítve
Jelenlegi választási rendszerünkre sokan tekintenek a kormányon levők legfontosabb támasztékaként. A Fidesz alkotmányos többséggel bíró hatalmának kétségkívül megkerülhetetlen sarokköve az egyfordulós választás, és a rendszerváltozáskor létrehozott választókerületek határainak átrajzolásával megalkotott politikai hadszíntér.
A 2010 óta berendezkedett kurzus azonban soha nem engedte meg magának azt a luxust, hogy csupán egy hatalmi ágenstől, társadalmi csoporttól, vagy gazdasági szereplőtől tegye függővé magát. Az uralkodó párt sokáig kikezdhetetlennek hitt pozíciója sem kizárólag a választási játékszabályokból fakad. Arról nem is beszélve, hogy a választási rendszernek olyan adottságait nagyítja fel a kormánykritikus nyilvánosság, amelyek kevésbé döntőek (gerrymandering), de legalábbis némi politikai tehetséggel már sokkal korábban alkalmazkodhatott volna hozzájuk az ellenzék.
Ezzel szemben más anomáliákról szinte nem is tudnak a politikával aktívan foglalkozók sem, miközben már 2022-ben is alaptörvény-ellenes keretek között választottuk meg az ország vezetőit. Az alábbiakban a legfontosabb ilyen tényezőre, a kerületek lakossági aránytalanságára szeretnénk rámutatni és egyszersmind megoldási javaslattal is szolgálni. Egy új választókerületi beosztásra és annak felülvizsgálatát rendszeresen elvégző eljárásrendre teszünk az alábbiakban javaslatot. Mivel a választókerületek határain – jelenlegi tudásunk szerint – idén december 31-ig módosíthat a parlament, reménykedünk benne, hogy soraink célba találnak!
Ma 199 képviselő foglal helyet a parlamentben. 106 képviselőt választunk közvetlenül országgyűlési egyéni választókerületekből (OEVK), 92 főt pártlistáról és van egy nemzetiségi listáról bejutó honatyánk is. Az ország irányításának sorsa tehát döntően az egyéni választókerületekben dől el. Ezért sem mindegy, miként húzzák meg azok határait.
A választókerületek népességének eltéréseiből fakadó aránytalanságokat ráadásul még tetézi az úgynevezett győzteskompenzáció intézménye is. Ez alapján a pártlistákra nemcsak a listákra, valamint a vesztes jelöltekre leadott szavazatok kerülnek föl, hanem az egyéni körzetekben nyertesre adott, a győzelemhez minimálisan szükségest meghaladó szavazatok is töredékszavazatnak minősülnek. Ez azt jelenti, hogy például 2022-ben a Csorna székhelyű Győr-Moson-Sopron megyei 3-as választókerületből nemcsak az ellenzéki lista kapta meg pluszban töredékszavazatként az egyéniben vesztes Kovácsné Varga Ildikóra leadott 10 592 szavazatot, hanem a kormánypártok listája is kapott 24 526-ot győzteskompenzációként. Gyopáros Alpárra ugyanis 35 119-en szavaztak, 24 527-tel többen, mint az ellenzék jelöltjére. Ezáltal ebből a kerületből a győztes lista két és félszer több szavazattal lett kompenzálva, hiszen azok a szavazatok nem kellettek az egyéni győzelemhez. Az elmúlt három választáson a Fidesz–KDNP csupán a győzteskompenzációnak köszönhetőn 5-6 plusz listás mandátumot szerzett, vagyis ennek köszönhette kétharmados parlamenti többségét is.
„Az országgyűlési képviselőket a választópolgárok általános és egyenlő választójog alapján választják.”
Ez áll Alaptörvényünkben, de valóban érvényesül az egyenlőség alkotmányos elve a választásokon? Valóban ugyanannyit ért-e egy somogyi vagy tolnai honfitársunk szavazata 2022. április 3-án, mint azé a választóé, aki a budapesti agglomeráció valamely településén szavazott? Sajnálatos módon a válasz az, hogy nem!
Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 2011. évi CCIII. törvény szerint, amennyiben az egyéni választókerület választásra jogosultjainak száma az országos átlagtól 20 százalékban eltér bármelyik irányba, az Országgyűlés módosítja a választókerületek határait. Más szavakkal, amennyiben egy OEVK-ban túl sok, vagy túl kevés választó él, ezáltal aránytalanná válik maga a térfelosztás, a törvényhozónak közbe kell lépnie, és módosítania kell a térképen.
A 2022-es választás idején már 7 olyan Pest megyei OEVK is volt, amelyek olyan mértékben népesedtek túl az évek során, hogy a törvény által előírt 20 százalékot is meghaladta az eltérés, miközben például Tolna megye mind a három OEVK-ja súlyosan elnéptelenedett és immáron a negatív irányú eltérés mértékében csaknem elérték az említett 20 százalékot. A kétharmados többségben lévő kormányzat azonban nem lépett, és különös módon a saját maga által írt Alaptörvény és választási törvény rendelkezéseit is teljesen figyelmen kívül hagyta és hagyja azóta is.
Mit jelent ez pontosan a gyakorlatban? A Dunakeszi központú Pest megye 5-ös számú OEVK-ban több mint 97 ezer választásra jogosult szerepelt legutóbb a névjegyzékben, míg a Dombóvár központú Tolna 2-esben mindössze 58 ezer. Magyarán Dunakeszin vagy Gödön egy egyéni jelöltre leadott szavazat politikai súlya durván feleakkora, mint egy dombóvári vagy bonyhádi választóé, ha azt vesszük alapul, hogy hány darab, az egyéni jelöltre leadott szavazatból lesz végül egy parlamenti mandátum. Ezt képzeljük el úgy, mintha egy társasházban élnénk, és a lakógyűlésen ugyanúgy 1 szavazata van a 35 négyzetméteres garzon egy szem agglegény lakójának és az alatta, 4 szobás lakásban élő többgyerekes családnak abban a kérdésben, hogy, mondjuk, mennyi pénzből milyen színűre fessék az épület homlokzatát.
A választók földrajzi térben aránytalan módon történő eloszlását a kerületek között a malapportionment fogalma írja le a nemzetközi választásföldrajzi szakirodalomban. Ezt érdemes megkülönböztetni a szándékolt határmanipulációk sokkal közismertebb, Egyesült Államokból származó fogalmától, a gerrymanderingtől. Utóbbi esetében a térkép rajzolója egy adott politikai oldal választóinak földrajzilag egyenlőtlen eloszlását felhasználva törekszik a mandátumok maximalizálására. Az általunk most taglalt aránytalansági probléma azonban a választók egyenlőtlen eloszlásából fakad, függetlenül e választók pártszimpátiájától.
A jelenlegi választókerületek lakosságszáma a megalkotásuk pillanatában azonban korántsem volt ennyire aránytalan. De már akkor is látszott, hogy a közeljövőben az ország területileg egyenlőtlen demográfiai változásai következtében ez változni fog. Ahogy arra a Kovács–Vida szerzőpáros már korábban is felhívta a figyelmet, Pest megyében, ahol amúgy is folyamatosan bővül a népesség, az átlagnál nagyobb lakosságú kerületeket alakítottak ki. Így csak idő kérdése volt, hogy ez a helyzet mikor válik törvénybe ütközővé.
Azokban a választási rendszerekben, ahol egyéni kerületeket is kijelölnek, érdemes folyamatosan felülvizsgálni a kerülethatárokat annak érdekében, hogy a korábban már leírt szavazategyenlőség elve érvényesülhessen. Jelen elemzés alapjául szolgáló tanulmányban három ország, az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Kanada eljárásait tekintettük át. Mindhárom országban a választókerületek határainak időszakos felülvizsgálata a döntéshozók törvényi kötelessége. Ez a hazai viszonyok között is indokolt lenne, hiszen Magyarország sem mentes az egyenlőtlen képviselethez vezető belső vándorlási és területileg eltérő demográfiai folyamatoktól.
Ezért a nemzetközi trendeknek megfelelően javasoljuk az országgyűlési egyéni választókerületi rendszer kötelező felülvizsgálatát minden harmadik választás után.
Az aránytalanság megszüntetésének lépései
A felülvizsgálat első lépésénél figyelembe kell venni, hogy az OEVK-k nem léphetik át a vármegyék határait, ezért először a vármegyékhez rendelt egyéni mandátumszámot kell újraosztani, az országos kerületszám változatlansága mellett. Ez ugyanis korlátozza, hogy az adott vármegyében milyen nagyságú kerületeket lehet átlagosan kialakítani. A 2022-es helyzetet a következő térkép mutatja meg leginkább, ahol vármegyénként ábrázoltuk a rájuk jutó kerületszámból fakadó kerületenkénti átlagos aránytalanságot. Ez alapján Pest vármegyében túl kevés, míg Tolna és Somogy vármegyében túl sok a kerület, hiszen míg Pest megyében az átlagos eltérés pozitív irányban éri el majdnem a törvényi maximumot, addig az utóbbiaknál ez negatív irányban áll fenn.
A helyzet megszüntetéséhez Tolna és Somogy vármegye kerületszámát csökkenteni, míg Pest megyéét növelni érdemes, hiszen így az egy kerületre jutó átlagos eltérés mindenhol közelebb lesz az országos átlaghoz. Az átcsoportosított mandátumszámok meghatározásánál érdemes figyelembe venni a demográfiai változásokat annak érdekében, hogy a kerülethatárok minél inkább fenntarthatók legyenek. Azokban a vármegyékben, ahol korábban növekedett a népesség száma, érdemes az országos átlag alatti népességű kerületek kialakítására törekedni, míg ahol csökkent, ott inkább felfelé érdemes eltérni.
Az eddig megfogalmazott aránytalanságok javítása érdekében tehát Pest vármegyében gyarapítani érdemes a választókerületek számát, mégpedig minimum hárommal. Összesen tizenöt választókerületet kellene kialakítani a hosszú távú fenntarthatóság érdekében. Ekkor lenne ugyanis alacsonyabb az egy kerületre jutó választópolgárok száma az országos átlagnál, ami a demográfiai trendek miatt indokolt lenne, hiszen Pest vármegyében 2018 és 2022 között az országos átlagot 5,5 százalékkal haladta meg a népességbővülés.
A választókerületek országos számának változatlansága mellett a Pest vármegyéhez hozzáadott három kerületet valahonnan „el kell venni”. A legkézenfekvőbb az volna, ha két elnéptelenedő vármegyében, Somogyban és Tolnában ritkítanának, mivel ezek választókerületeiben eleve bőven átlag alatti a népességszám. Somogy vármegye esetében a négy egyéni mandátumból három maradna, ami csökkentené az átlagos választókerületi eltérés abszolút értékét, így a malapportionment is kisebb lenne. Tolna vármegyében ennél jelentősebb lenne a változás. Itt a jelenlegi három választókerületből kettő maradna, amivel az eddig –20 százalék körüli eltérés +20 százalékra nőne ugyan, a demográfiai folyamatok alapján viszont hosszú távon a kiegyenlítődés irányába változna a rendszer.
A harmadik vármegye kiválasztása már nem volt ennyire egyértelmű, mert egy vármegyében sem tért el legalább –10 százalékkal a választókerületek népessége az országos átlagtól. Azokban a vármegyékben, ahol negatív az eltérés – Vas (–7,7), Fejér (–7,1), Bács-Kiskun (–6,5), Békés (–5,4), Veszprém (–4,5), Hajdú-Bihar (–3,5) –, a választókerületek számának csökkentése jelentősen megnövelte volna a 2022-es eltérés abszolút értékét.
Budapest volt az első olyan területi egység, ahol a kerületszám-csökkentés hatására mérséklődött volna az átlagos eltérés. A főváros népessége eleve csökken, három választókerületében is alacsony volt a népesség 2022-ben. A főváros belsejében a népességcsökkenés (a belváros lakófunkciójának megszűnése) eleve indokolja az itt lévő választókerületek újragondolását.
Ezek alapján a közigazgatási egységek közötti malapportionment jelenséget a kerületszámok következő átcsoportosításával lehetne a leginkább fenntarthatóvá tenni: Pest vármegyében három új választókerületet lenne szükséges kialakítani egy-egy Somogy és Tolna vármegyei, illetve budapesti választókerület rovására.
A többi vármegye választókerületeinek számát nem szükséges módosítani, ezekben egyetlen olyan választókerület sincs, amelyben 2022-ben 20 százalékot meghaladó mértékben tért volna el az országos átlagtól a választópolgárok száma. A következő felülvizsgálati ciklus alkalmával azonban érdemes lesz Csongrád-Csanád és Fejér vármegyék demográfiai trendjeit figyelni, mivel ezekben akadtak 15-20 százalékos eltérésű kerületek.
Pest vármegye
Pest vármegyében a főváros körüli agglomerációs gyűrű jelentős népességnövekedése miatt szükséges új, és a népesedési trendeknek megfelelően kisebb választónépességű kerületek kialakítása. A korábbi struktúrában három földrajzi térségben jelentősen megnövekedett a kerületek népessége: 1) a Budapesttől északnyugatra fekvő Pilisvörösvár környékén; 2) a fővárostól északkeletre és keletre fekvő; valamint 3) a szigetszentmiklósi és dabasi kerületekben. Mindhárom esetben egy-egy új választókerület létrehozásával megszüntethetők az egyenlőtlenségek.
Az első esetben a Budakeszi és Szentendre központú kerületek közé egy pilisvörösvári kerület kialakításával, a második esetben pedig Gödöllő kapna egy sokkal tömörebb és a fővároshoz közelebb elhelyezkedő kerületet, míg Veresegyház központtal Isaszeg és a környékbeli, ötezer fő alatti települések egybeterelésével kialakítható a legalacsonyabb népességszámú, de az utóbbi időszak legdinamikusabb népességnövekedésű kerülete.
A harmadik új, dunaharaszti központú választókerülete hozzájárul a dabasi és a szigetszentmiklósi kerületek jelentős eltérésének mérsékléséhez. A kerületek határainak kialakításánál figyelembe vettük, hogy a fővároshoz közelebbi kerületek népességszáma a jövőben minden valószínűség szerint nagyobb mértékben fog nőni, mint a ceglédi, a monori vagy a nagykátai választókerületé, így a hosszabb távú fenntarthatóság érdekében azok népességét alacsonyabbra terveztük.
Somogy vármegye
Somogy vármegye esetében – az aránytalanság mérséklése miatt – csökkenteni kell a választókerületek számát. A jelenlegi négy kerület mindegyikének népességszáma jelentősen elmarad az országos átlagtól. Az általunk lehatárolt három új kerület a természetföldrajzi egységekhez igazodik, mivel egy siófoki központú, a Balaton-parti településeket felölelő választókerületet alakítottunk ki abból a célból, hogy a hasonló jellemzőjű települések legyenek egy egyéni képviselő kerületében. Ehhez a választókerülethez tartozik ráadásul a legalacsonyabb népességszám, hiszen a vármegyében ezek a települések tudták növelni a népességüket az elmúlt időszakban, míg a terület középső és délnyugati részén jelentősen csökkent a népesség, így a kialakított kaposvári és marcali központú választókerületek hosszabb távon hozzájárulnak a kiegyenlítéshez.
Tolna vármegye
Tolna vármegye 2022-ben három 18 százaléknál kisebb relatív eltérésű választókerülettel bírt, ami azt mutatja, hogy itt sokkal kevesebb szavazat is elegendő egy egyéni győzelem megszerzéséhez, mint például egy Pest vármegyei kerület esetében: míg Horváth Istvánnak 22 642 szavazatra volt szüksége a Tolna 1-es választókerületben a győzelemhez, addig Vitályos Eszternek 36 877 szavazat kellett ehhez a Pest 3-as kerületben. Az is indokolja a kerületek számának csökkentését, hogy a vármegyében abszolút értékben (–4,43 százalék) és relatíve (az országos átlaghoz viszonyítva –2,23 százalék) is nagymértékű a népességfogyás.
Az általunk javasolt felosztásban a két kialakított választókerület között minimális az eltérés, viszont jelentős az országos átlagtól való eltérésük, pozitív irányba. Mivel azonban mindkét kialakított választókerületben négy év alatt 4-5 százalékot csökkent a népesség, ez hosszabb távon segíti az eltolódást a fenntarthatóbb irányba. A vármegye felosztásának észak–déli irányát pedig a közlekedési hálózat sajátosságai indokolták: a Dunaföldvártól Bátaszékig tartó keleti választókerületet az M6-os autópálya mellett északon a 6-os, illetve délen az 56-os főutak fűzik fel, addig a vármegye nyugati részét is észak–dél irányú közlekedési kapcsolatok jellemzik, így annak szervesen egymáshoz tartozó települései is hasonlóan tagozódnak.
Budapest
Az utolsó módosítandó területi egység Budapest, ahol szintén eggyel kevesebb választókerület szükséges, tekintettel a főváros csökkenő népességére és a belvárosi részek kiürülésére. Ennek megfelelően a külső kerületek kialakításának módosítását nem tartottuk indokoltnak: a legtöbb választókerület 10 százalék alatti abszolút értékben tért el az országos átlagtól 2022-ben. A Dunán átnyúló 1-es választókerületet megszüntettük, kialakítva ezzel egy az I. és a XII. kerület egészét, illetve a II. kerület kis részét magában foglaló, megfelelő eltéréssel jellemezhető, vegytisztán budai kerületet. A pesti oldalon lévő részt két különböző választókerület kapta meg annak érdekében, hogy a közigazgatási határokat a lehető legkisebb mértékben lépje át az általunk javasolt rendszer (organikus elv).
Ennek megfelelően a korábban az 1-es választókerületbe, de a VIII. és a IX. önkormányzati kerületekhez tartozó részek az e kerületek további részeit magában foglaló 6-os választókerületbe csatlakoztak, az V. kerület pedig egy önálló választókerületet alkot a VI. és a VII. kerülettel. Ezzel a pesti oldalon az újonnan kialakított választókerületi határok teljesen egybeesnek az önkormányzati határokkal. A VIII. és a IX. kerületben a választásra jogosultak száma így jelentős mértékben eltért volna az országos átlagtól, viszont a kerülethatáron található József Attila-lakótelepnek a 16-os (a Kispest egy részét és Pesterzsébetet tartalmazó) választókerületbe való átcsoportosításával mindkét kerület eltérése 10 százalék alá szorítható.
A javasolt kerületi rendszer hatása az eredményekre
Fontos kérdésként merülhet fel, hogy önmagában a választókerületi határok javasolt módosítása hogyan befolyásolta volna a választási eredményeket és önmagában mennyire torzít a kerületi rendszer. Ehhez mind a 2022-es országgyűlési, mind a 2024-es európai parlamenti választások eredményeit pártszimmetria-vizsgálat alá vontuk. Ez alapján a legutóbbi országgyűlési választás egyéni kerületi eredményein nem módosított volna az új beosztás, az ellenzéki összefogás közel 37 százalékos országos eredményével az általunk javasolt beosztásban is 19 kerületet szerzett volna meg.
A pártszimmetria módszere alapján az általunk javasolt választókerületi beosztás ugyanolyan mértékben kedvezett volna 2022-ben a kormánypártnak, mint a 2011-ben megalkotott. Ennek a módszernek a lényege, hogy a szemben álló felek választókerületi eredményeit egységesen úgy változtatjuk (növeljük vagy csökkentjük), hogy országosan egyenlő szavazatarányuk mellett hány kerületet nyerne egyik vagy másik fél. Ebben a tekintetben a Fidesz–KDNP 56, az egyesült ellenzék 50 egyéni mandátumot szerzett volna. Ha pedig az ellenzék szerez közel 53 és a Fidesz–KDNP 37 százalékot, akkor a kormányzópártok még mindig 35 választókerületben győzedelmeskedtek volna, szemben az ellenzék 2022-ben megszerzett 19 egyéni mandátumával. Ezen a helyzeten az általunk javasolt rendszer sem arányosított volna.
A mindkét rendszerben megfigyelhető torzítás a két választói tömb eltérő térbeli eloszlásából fakad. A Fidesz–KDNP támogatottsága ugyanis sokkal egyenletesebben oszlott meg a térben, mint az ellenzéké, ahogy erre Vida György a tavaly megjelent könyvében rámutatott. Ebből adódóan a kormánypártok mandátumszerző képessége magasabb szintű, mint az ellenzéké.
Ez abból is látszik, hogy a területileg kiegyenlítettebb Tisza Párt fordított eredménye jóval közelebb van a 2024-es eredeti eredményhez, mint az ellenzék volt 2022-ben. Az általunk javasolt kerületi rendszerben június 9-én Magyar Péterék még eggyel kevesebb kerületet nyertek volna, mint a jelenlegi kerületi rendszerben. Ez abból adódik, hogy a fővárosban csökkentettük a kerületek számát. A Fideszen kívüli tábor részleges összefogását feltételezve a javasolt kerületi rendszer érdemben nem befolyásolta volna a Tisza mandátumszerző képességét, sőt részben javítaná is, hiszen az újonnan megalakult párt rendkívül erős a kerületszámmal bővülő fővárosi agglomerációban.
Cikkünkben a kerületek megalkotásának és azok ellenőrzésének lépéséig juthattunk el, hiszen ezt ideális esetben a társadalmi egyeztetés követné, amellyel a választópolgárok véleménye is beilleszthető lenne, és így az új rendszert is gördülékenyebben fogadnák el. Ezt szolgálja a nemzetközi gyakorlatban is elterjedt közmeghallgatás intézménye, amelyet első körben országosan (a vármegyék közötti mandátumszám-elosztással), majd vármegyénként kellene lefolytatni a konkrét kerületi határok kialakítása érdekében. Utóbbi azt jelenti, hogy a választópolgárok akár bele is szólhatnának az egyes kerülethatárok kialakításába.
Az általunk most bemutatott javaslat természetesen nem kezeli választási rendszerünk egyéb fonákságait,
csupán a 14 éve kétharmados többségben lévők által alkotott törvény betűit kéri számon annak megalkotóin.
Ha úgy tetszik, a kurzus által szabott játékszabályokon belül szeretne igazságosabb OEVK-beosztást elérni. Nem kezeli a legfeljebb csak nyelvi oximoronként értelmezhető győzteskompenzációt, a külföldön dolgozó, de magyarországi lakcímmel rendelkezők jogát a levélszavazás intézményéhez, a lakcímbejelentések törvényi lazaságát és egy sor másik problémát. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a közeljövőben ne térnénk ki külön elemzésekben ezekre. Írásunkat annak reményében közöljük, hogy egy napon hazánkban sem füstös szobákban születnek majd meg az ország irányítását alapjaiban meghatározó döntések a választókerületek határairól, és az egyenlő választójog Alaptörvénybe iktatott elvét nem csak a napi kommunikáció szintjén veszik komolyan a politikai főszereplői.
A tanulmányunkat inspiráló nemzetközi példák, amelyek a választókerületek rendszeres, szakmai alapon történő felülvizsgálatát végzik, több száz éves angolszász demokráciákból származnak. Tisztában vagyunk vele, hogy ezeket nem lehet teljes mértékben, egyik napról a másikra átültetni a magyar közjogi hagyományba. A rendszerváltó országok közül Litvániát leszámítva azonban egyik posztszocialista ország sem üzemeltet a miénkhez hasonló vegyes rendszert. Hasonlóan Lengyelországhoz, Romániában a már meglévő közigazgatási egységek (județe) jelentik a kvázi (többmandátumos) választókerületeket, tehát a román rendszámú autókon olvasható CV (Kovászna) vagy HR (Hargita) megyekódok a választások idején a választókerületek megnevezésére is szolgálnak, és ezekből nemcsak egy, hanem lakosságarányosan több, különböző pártot képviselő politikus is bekerül a törvényhozásba, arányos rendszerrel kiválasztva. Magyarán, térségi példákat nem ismerünk, de ez nem mentesíti a törvényhozást az alól, hogy fellépjen a jogegyenlőtlenség ellen, és megvalósítsa a választókerületek nyílt, szakmai alapú revízióját.
A jelen cikk alapjául szolgáló tanulmány Javaslatcsomag a hazai országgyűlési választókerületi rendszer felülvizsgálatára címen jelent meg a KSH Területi Statisztika című tudományos folyóiratának 2024. évi júliusi számában. A cikkben megfogalmazott javaslatcsomag választási törvénybe illeszthető formátumban innen tölthető le.
