2023. december 13. – 14:31
Alig fél évvel az önkormányzati választás előtt ismét átírták a szabályokat: az Országgyűlés fideszes többsége megszavazta a Mi Hazánk javaslatát, amely alapján a Fővárosi Közgyűlés tagjait jövő júniusban pártlistákon választják meg a budapestiek. Nem egyértelmű, mi lehet ezzel a kormánypártok célja. A legutóbbi választási eredmények alapján ugyanis egyáltalán nem biztos, hogy több mandátumot tudnak így szerezni, mint 2019-ben.
A „Mi lett volna, ha…” kezdetű mondatokat sokan nem kedveljük. A kedd este elfogadott törvénymódosítás apropóján azonban érdemes mégis végigvinni azt a gondolatkísérletet, hogy hány mandátumot szerzett volna a kormánypárt, ha a budapestiek már 2019-ben is listán választják a Fővárosi Közgyűlés tagjait.
Ehhez először utazzunk vissza kicsit az időben. Egészen 2010-ig pártlistákon választották meg a képviselőket a Fővárosi Közgyűlésbe. A 2014-es önkormányzati választásokra a Fidesz kezdeményezésére változtatták meg a szabályokat – akkor is pár hónappal a választás előtt. Eltörölték a listás választási rendszert, és a 33 fős Fővárosi Közgyűlés onnantól a kerületekben megválasztott 23 polgármesterből, a 9 kompenzációs listáról bekerülő képviselőből, illetve a főpolgármesterből állt össze.
A kedden megszavazott változtatás lényege, hogy a jövő évi önkormányzati választáson 32 képviselő ismét a pártlistákra leadott szavazatok alapján kerül be a közgyűlésbe, a főpolgármestert továbbra is közvetlenül választják. Minden olyan pártra leadott szavazatot behelyeznek egy táblázatba (az ún. d'Hondt-mátrix), amelyek legalább 5 százalékos támogatottságot tudtak szerezni, majd egy képlet alapján elosztják közöttük a mandátumokat.
Nézzük meg ez alapján, hogy alakult volna a Fővárosi Közgyűlés összetétele 2014-ben, ha megmaradt volna az a listás választási rendszer, amit most kilenc évvel később ismét visszaállítottak! Ezt úgy becsülhetjük meg, ha megnézzük, hány szavazatot kaptak akkor az egyes pártok polgármester- vagy főpolgármester-jelöltjei.
Akkor az LMP és a Jobbik még külön-külön indult, ezért még nem számíthattuk bele őket a klasszikus baloldali, ellenzéki összefogásba. Ha a kerületi polgármester-választáson leadott szavazatokat vesszük alapul, és az LMP kivételével a klasszikus baloldali pártokat egy kalap alá helyezzük, akkor
a kiosztható 32 listás mandátumból 16-ot szerzett volna meg a Fidesz, 13-at a DK–MSZP–Együtt–PM, 2 mandátuma lett volna ekkor a Jobbiknak és 1 az LMP-nek.
Tarlós István személyében további 1 mandátuma lett volna a Fidesznek, lévén, hogy a főpolgármester a testület 33. tagja.
Ha ugyanezt a számítást a főpolgármester-jelöltekre leadott voksok alapján végezzük, annyiban változna a végeredmény, hogy egy mandátummal többet szerzett volna a Fidesz az óbaloldali tömb rovására. Ennek egyszerűen az az oka, hogy Tarlós István 13 ezerrel több szavazatot kapott, mint ahányan a kerületi fideszes polgármesterjelöltekre voksoltak. Ezért sem mindegy, hogy végül kit indít főpolgármester-jelöltként a kormánypárt a jövő júniusi választáson. Egy jó jelöltre olyanok is szavazhatnak, akik amúgy nem támogatják a Fidesz–KDNP-t, így egy karizmatikus személy feljebb tudja húzni a listát, mint azt a korábbi cikkünkben is megmutattuk.
Ha a 2019-es önkormányzati választásokat állítjuk a fentihez hasonló vizsgálat alá, egyszerűsödik a képlet. Négy évvel ezelőtt már két csak nagy tömb volt, miután öt ellenzéki párt (DK, LMP, MSZP, Momentum, Párbeszéd) összeállt a fővárosban. Az ellenzéki összefogás kerületi polgármesterjelöltjeinek adatait vetettük össze a kormánypárti jelöltek eredményeivel, és megnéztük ugyanezt a számítást a főpolgármester-választás adataival is. Mindkét esetben azt kaptuk, hogy
az ellenzék 18-15 arányban verte volna mandátumszámban a Fideszt.
(Az ellenzék listán 17 mandátumot szerzett volna, a 18. mandátum Karácsony Gergely főpolgármesteré.) Magyarán: ha már 2019-ben is listán szavaznak a budapestiek a Fővárosi Közgyűlés tagjaira, pontosan ugyanannyi mandátuma lett volna a Fidesznek, mint amennyit a most megszüntetett rendszerben összeszedtek.
Amennyiben az ellenzéken belüli erőviszonyokra és mandátumszerzési lehetőségekre vagyunk kíváncsiak, a 2019-es EP-választások budapesti eredményeire tudunk csak hagyatkozni, akkor indultak utoljára külön-külön a pártok. A modell szerint a Fidesz 16 mandátumot szerzett volna, azaz a 33 fős testületben az ellenzéknek csak eggyel lett volna több képviselője, a főpolgármester személyében.
Mivel a DK Budapesten is több szavazatot kapott, mint a Momentum, a listás választási rendszerben is övék lett volna a második legnagyobb frakció 7 képviselővel. Pont ugyanekkora frakciójuk van jelenleg is. A harmadik a Momentum 6 mandátummal, a legutóbbi EP-választáson közösen induló MSZP–Párbeszédnek pedig 3 mandátum jutott volna. A Kutyapárt a 2019-es EP-választás fővárosi eredményei alapján nem szerzett volna mandátumot, hiszen Budapesten sem érték el a bejutáshoz szükséges 5 százalékot (3,8 százalék), de már ekkor is több szavazatot gyűjtöttek össze, mint az LMP, a Jobbik és a Mi Hazánk.
És ha már a Kutyapárt. Kovács Gergely, a párt társelnöke kedden azt mondta, szerintük az rendben van, hogy arányosítják a választási rendszert, de ezt nem voksolás előtt alig fél évvel kellett volna megtenni. Mindezzel együtt a választási reform egyik nyertese a Kutyapárt lehet, amely Budapesten eddig minden választáson beelőzte a javaslatot benyújtó Mi Hazánkat.
A Mi Hazánk szavazóbázisa a 2019-es EP- és a 2022-es országgyűlési választásokon is a legkiegyenlítettebb volt a hazai pártok közül, ha az ország településeit lakosságszám alapján csoportosítjuk. 2022-ben például ugyanúgy 6 százalék felett szerepeltek az 500 fő alatti aprófalvakban, mint a megyei jogú városokban. Budapest volt az egyetlen negatív kivétel: itt csupán 4 százalékot kaptak listán, miközben a Kutyapárt 5,2 százalékot. A fővárosban tehát korábban még soha nem tudtak 5 százalék felé menni a jobboldali radikálisok, ami az új listás rendszerben a bejutási küszöb.
Ha végezetül a 2022-es országgyűlési választások eredményeit is bevonjuk a vizsgálatba, azt kapjuk, hogy az ellenzék 17, a Fidesz mindössze 14 mandátumot szerzett volna, de 1 képviselőt a Kutyapárt is be tudott volna juttatni. Mindezek mellett pedig azt feltételezzük, hogy ebben a modellben is Karácsony Gergely lenne a 33. közgyűlési tag.
A legutóbbi választások eredményei hoznák a legrosszabb forgatókönyvet a Fidesznek.
De akkor miért álltak a kezdeményezés mellé? Ezen a ponton természetesen már nem tudunk a számok nyelvén megoldást találni, csupán spekulálni lehet. Ha a Mi Hazánk 2022 tavaszán 6,1 százalékos országos eredmény mellett tudott 4,1 százalékot hozni Budapesten, nehezen elképzelhető, hogy legalább egy mandátumot ne tudnának elcsípni a fővárosban jövő júniusban. A Kutyapártnál inkább az a kérdés, hogy sikerül-e 2 mandátumot szerezniük, hiszen egyet már a 2022-es eredményeik alapján is kaptak volna.
Ugyanakkor az is nehezen elképzelhető, hogy az ellenzék ne tudná annyira megverni a Fideszt Budapesten, hogy ne legyen meg a többsége. Ha ehhez azt is hozzávesszük, hogy Karácsony Gergely újrázik 2024-ben, márpedig a Fidesznek még jelöltje sincs a posztra, akkor egészen biztosan meglesz a közgyűlési többsége a jelenlegi városvezetésnek. A Jobbik és az LMP esetleges különutassága sem tudna ezen érdemben módosítani, hiszen ők már a 2019-es EP-választásokon is jócskán 5 százalék alatt voltak a Budapesten. Emiatt várhatóan minimális lesz a mandátumra nem váltható ellenzéki szavazatok száma.
Emiatt és az 5 százalékos küszöb elérésének „liberalizációja” miatt sokkal inkább gondolhatunk arra, hogy nem a mandátumszerzés volt az elsődleges cél a hatalom részéről. Kormánypárti szemszögből nézve jól jöhet az ellenzéki nyilvánosság megzavarása, a választások áttematizálása és emiatt a közös lista vagy külön lista körül kialakuló újabb hosszan tartó polémia és minden olyan hatalomtechnikai kérdés felszínen tartása, amiből az ellenzéki választóknak már jó ideje elegük van.
