Még sok rejtély övezi Rembrandt mesterművét, de ötletet adott a tökéletes glett receptjéhez

A 17. században élt németalföldi festő, Rembrandt egyik mesterműve az Éjjeli őrjárat. A festmény méretei is lenyűgözőek (363x467 centiméter), de nyilvánvalóan nem ezért tartja lázban a művészettörténészeket. Számtalan, eddig megfejtetlen részlete van a műnek, de a festési technikája is különleges. Rembrandt az úgynevezett impasto módszerrel élt ennél a képnél. Ennek lényege, hogy olyan nagy vastagságban vitte fel a festéket, hogy kiemelkedik a vászonból, és az ecsetvonások is felfedezhetőek. Egy holland kutatócsoport most azt próbálta megfejteni, hogy milyen anyagokat használt Rembrandt. Sok megválaszolatlan kérdés maradt, de közelebb kerülhettek a tökéletes glett receptjéhez, írta a Guardian.

Az AkzoNobel nevű festékgyártó tudósai 2019 óta dolgoznak együtt az amszterdami Rijksmuseum restaurátoraival együtt, hogy megfejtsék, milyen módszerekkel dolgozott Rembrandt. Gerard van Ewijk kutatásvezető fő célja az volt, hogy az impasto technikához használt festék receptjét találja meg.

Korábbi vizsgálatok során az impastóban tojássárgáját találtak, amelyet feltehetően felmelegített lenolajjal és ólom-oxiddal kevertek össze. Van Ewijk szerint ezt akár majonézként is értelmezhetjük.

További laboratóriumi vizsgálatok után viszont a kutató arra jutott, hogy a tojássárgájára nem is feltétlenül volt szükség ahhoz, hogy ilyen vastag, 3D-t idéző rétegben kenje fel Rembrandt a festéket. Van Ewijk szerint a nyers lenolaj és az ólomfehér (bázisos ólom-karbonát) 30:70 arányú keveréke is azt a festéket eredményezi, amelyet a festményen találtak a központi, a képből szinte kiugró főalaknál.

„Még azt is megkérdőjeleztük, hogy a korábbi elemzés helyes volt-e, de már úgy gondoljuk, hogy biztosan ott volt a tojás. Többféle receptet is használhatott volna, de azt hiszem, az az egyik eredmény, hogy valójában nincs is szükség tojásra, így még mindig rejtély, hogy akkor miért van ott” – mondta Van Ewijk.

Sok kérdőjel maradt tehát, de a vizsgálatok más területen új lendületet adtak kutatásoknak és mindennapos termékek fejlesztésében öltött testet, például az Egyesült Királyságban forgalmazott egyik glettjüket is a festmény vizsgálat során szerzett tudás alapján tökéletesítették.

„Amikor azt vizsgáltuk, hogyan jutott ilyen strukturált festékhez, az segített nekünk egy kicsit, hogy másképpen értelmezzük a glettelőanyagot” – mondta Van Ewijk, és a laboratóriuma által használt új technikákat említette, amelyekkel Rembrandt impastóját próbálták meg reprodukálni.

A vizsgálatokkal persze nemcsak a festékgyár járt jól, hanem a művészettörténészek is többet tudnak már.

Petria Noble, a Rijksmuseum festmények konzerválásáért felelős vezetője beszélt arról, hogy az AkzoNobel kísérletei képtelenségnek minősítették azokat a korábbi elméleteket, amelyek szerint Rembrandt viaszt vagy festékkaparékot használt volna a sűrű impasto létrehozásához.

„Ez egy hiányzó információ volt, amely hosszú-hosszú időn keresztül zavarba hozta a történészeket és a kutatókat, ezért kell haladni lépéről lépésre a megfelelő irányba, hogy kiderítsük, mi történt” – mondta Noble.

A kutatók arra is adtak javaslatokat, hogy hogyan világítsák majd be a festményt, és hogy hogyan érdemes fotózni a kép fekete felületeit.

Az Éjjeli őrjárat restaurálása tovább folyik. Arról kell majd döntést hozni, hogy eltávolítsák-e az évszázadok során felvitt lakkrétegeket, mielőtt kijavítják a kép sérüléseit.