Best of Hankó Balázs, erdélyi kiadás: kampányoló diákok, Sapientia-pénzek és egy Bogányi-zongora

Tavasz óta egyre több részlet kerül elő a Nemzeti Kulturális Alap több mint 17 milliárd forintos pénzosztása körül, hétfőn pedig Hankó Balázsig is elért az ügy: az Országgyűlés felfüggesztette a volt kulturális és innovációs miniszter mentelmi jogát, később pedig őrizetbe vették. Az ügyészség hűtlen kezeléssel gyanúsítja, Hankó szerint politikai indíttatású eljárás zajlik ellene.

Az NKA-botrányt az elmúlt hónapokban részletesen végigkövette többek között a Telex is, Hankónak azonban Erdélyben is összegyűlt néhány olyan ügye, amire nem árt, ha emlékszünk. Felsőoktatási vezetőként és miniszterként évekig rendszeresen járt Erdélybe, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem fejlesztését szorgalmazta, magyar állami támogatásokat hozott, idén tavasszal pedig már fideszes képviselőjelöltként is megjelent ugyanebben a közegben. Ezekből a látogatásokból és történelmi megállapodásokból állítottunk össze egy válogatást.

Ha végignézzük Hankó Balázs elmúlt néhány erdélyi körútját, gyorsan kiderül, hogy itt jóval többről volt szó alkalmi miniszteri látogatásoknál. Felsőoktatási vezetőként beleszólt abba, milyen irányba fejlődjön az erdélyi magyar egyetemi rendszer, kulturális és innovációs miniszterként magyar állami támogatások és látványos projektek érkeztek vele együtt. A történetek közül több a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemnél fut össze.

Ennek a kapcsolatnak az egyik korai, már akkor is vitát kiváltó pillanata 2022 őszén jött el, amikor Hankó Kolozsváron célként fogalmazta meg,

hogy a Sapientia váljon az erdélyi magyarság legfontosabb felsőoktatási intézményévé.

A mondat az erdélyi magyar felsőoktatási körökben elég balul sült el, mert ekkor már évek óta vita zajlott arról, milyen viszonyban legyen egymással a magyar állam pénzéből fenntartott Sapientia EMTE és a román állami rendszerben működő, jóval nagyobb Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar tagozata.

A BBTE vezetői éppen azt kifogásolták, hogy miközben a Sapientia budapesti pénzből egyre több képzést indít, nincs közösen kialakított erdélyi magyar felsőoktatási stratégia, így egyes szakok párhuzamosan jelennek meg a két intézményben. Markó Bálint, a BBTE rektorhelyettese Hankó kijelentéséről akkor azt mondta, szerinte annak „van egy BBTE ellen irányuló éle”, miközben azt sem vitatta, hogy a magyar kormánynak, mint a Sapientia finanszírozójának, joga van fejleszteni az intézményt, a kérdés inkább az volt, kell-e ennek az állami magyar oktatás rovására mennie. „A román államnak adózó erdélyi magyarként az elsődleges célom az, hogy a felsőoktatási intézményeimet az állam tartsa fenn, hiszen ez a feladata. Én nem akarok erről lemondani” – mondta akkor Markó.

Hankó a következő években is rendszeresen meglátogatta a Sapientiát, 2026 tavaszára viszont már két szerepe csúszott egészen közel egymáshoz:

továbbra is ő volt a felsőoktatásért felelős kulturális és innovációs miniszter, közben viszont Pest vármegye 6-os választókerületében a Fidesz képviselőjelöltjeként kampányolt.

Március elején két nap alatt végigjárta Székelyföld több állomását, Sepsiszentgyörgyön Bogányi-zongorát adott át, Kézdivásárhelyen szakképzési ügyekről tárgyalt, Csíkszeredában pedig a Sapientián vett részt egy Kérdezd a minisztert! című fórumon. A magyarországi választás ekkor alig több mint egy hónapra volt.

A csíkszeredai beszélgetés eleinte pontosan úgy alakult, ahogy egy ilyen egyetemi rendezvénytől várni lehetett: Tonk Márton rektor arról beszélt, hogy a Sapientia az „egységes magyar felsőoktatási tér” részévé vált, Hankó pedig felvázolta az egyetem előtt álló következő lépcsőfokokat: szerinte 2030-ra Románia tíz legjobb felsőoktatási intézménye közé kell kerülnie, majd onnan lehet megcélozni a dobogót. Ehhez új szakokról, doktori képzésekről és nemzetközi kutatási kapcsolatokról beszélt.

A beszélgetés akkor váltott irányt, amikor az egyik hallgató felállt, és nem a felsőoktatásról kérdezett. Mint kiderült, ő maga is járt Gödöllőn Hankó kampányában:

„Voltunk neked aláírásokat gyűjteni Gödöllőn… Az a kérdésem lenne, hogy miért az erdélyi fiatalokat kértétek fel arra, hogy aláírásokat gyűjtsenek, amikor minket kiutaztattatok, szállást adtatok és pénzt is kaptunk érte.”

Hankó erre jóval rövidebben válaszolt, mint a felsőoktatási kérdésekre: „egy nemzet, egy közösség vagyunk”, majd hozzátette, hogy bárki csatlakozhatott, aki támogatni akarta őt. Tonk Márton ezután közbeavatkozott, és arra emlékeztette a résztvevőket, hogy az eseményt felsőoktatási fórumként hirdették meg, ezért a politikának „felsőoktatás-politika formájában” kellene megjelennie.

A helyzetet sajátossá tette, hogy a Sapientia EMTE saját alapdokumentuma, az egyetemi Charta kifejezetten kimondja: az egyetem „nem lehet politikai propaganda színtere”. Egy hónappal a magyarországi választás előtt azonban egy hivatalosan miniszteri minőségében érkező fideszes jelölt ült az egyetem rendezvényén, miközben néhány nappal korábban sapientiás diákok dolgoztak az ő magyarországi kampányában.

Aztán a diákok elkezdték mesélni, hogyan kerültek Gödöllőre

A történet a csíkszeredai kérdéssel nem ért véget, csak akkor kezdődött el igazán. A Transtelex később több olyan fiatalt is megszólaltatott, akik részt vettek a kampánymunkában, és a beszámolóikból már jóval részletesebben kirajzolódott, hogyan jutott el tizenhárom székelyföldi egyetemista Gödöllőre.

Az egyik résztvevő, akit a cikkben Istvánnak neveztünk, azt mondta, a felkérés egyetemi környezetből érkezett, és elsőre nem is kaptak részletes tájékoztatást arról, pontosan mi lesz a dolguk. A barátai azzal győzték meg, hogy tartson velük, hogy az egész inkább egy egyhetes, Pest környéki kiruccanásnak tűnt, amiért még pénzt is kapnak.

Csak a magyarországi szállásukon vált egyértelművé számukra, hogy Hankó Balázsnak kell majd ajánlásokat gyűjteniük.

Másnap tableteket osztottak ki nekik, rajtuk azoknak a választóknak a nevével és címével, akiket fel kellett keresniük, majd házról házra jártak Gödöllőn és később más környékbeli településeken. A diákok elmondása szerint azt kérték tőlük, hogy Hankó Balázs munkatársaiként vagy segítőiként mutatkozzanak be, miközben magával a jelölttel egyszer sem találkoztak. A kampány teljes ideje alatt gyakorlatilag azzal a szervezővel tartották a kapcsolatot, aki reggel kiosztotta, este pedig összeszedte a tableteket.

Szállást, reggelit és ebédet kaptak, az útiköltségüket megtérítették, a kampány végén pedig készpénzt adtak nekik egy borítékban. István szerint a napidíj nagyjából 12 ezer forint volt, emellett az autópályadíjat és az üzemanyagot is külön visszafizették. Szerződést is aláírattak velük arról, hogy aktivistaként vesznek részt a munkában, a megkérdezett hallgatók azonban nem politikai elköteleződésként írták le az utat: egy hét alatt megkereshető pénzt, szállást és ellátást láttak benne.

István közben már Magyarországon jegyzetelni kezdte, mi történik velük: felírta, merre jártak, milyen instrukciókat kaptak, hogyan működtek a tabletek és mikor adták oda nekik a pénzt. „Valahogy az volt bennem, hogy ezt egyszer el kell majd mondani” – magyarázta később a Transtelexnek.

Elmondása szerint nem önmagában az zavarta, hogy ajánlásokat gyűjtöttek, sokkal inkább az, milyen természetességgel vált egy erdélyi egyetemista csoport egy magyarországi választókerület kampánystábjának részévé.

Ráadásul ekkorra már világos volt, hogy nem egyetlen elszigetelt csoportról van szó: marosvásárhelyi középiskolások Szolnokon, szentegyházi fiatalok egy másik Pest vármegyei körzetben, kolozsvári egyetemisták pedig szintén magyarországi fideszes jelöltek mellett dolgoztak.

A választás előtt öt nappal „történelmi” román–magyar megállapodást írt alá Gödöllőn Hankó

A kampányidőszak alatt Hankó miniszteri programjai sem álltak le, sőt még a választás előtti napokban is akadt olyan hivatalos esemény, ami éppen az ő körzetében kapott helyet. Április 7-én, öt nappal a parlamenti választás előtt Demeter András RMDSZ-es politikussal, romániai kulturális miniszterrel együtt állt ki a Gödöllői Királyi Kastély dísztermében, ahol aláírták a két ország 2026 és 2031 közötti kulturális együttműködési keretmegállapodását. Hankó ekkor már javában kampányolt a gödöllői központú Pest vármegyei 6-os választókerületben, ugyanott, ahol néhány héttel korábban erdélyi egyetemisták jártak neki ajánlásokat gyűjteni.

A megállapodásnak volt egy erdélyi előtörténete is: Hankó és Demeter már 2025 nyarán, Tusványoson beharangozták, hogy hosszú idő után új román–magyar kulturális keretmegállapodás készül, Hankó pedig már akkor „történelmi lépésről” beszélt. Demeter azt mondta, az egyezményt várhatóan ősszel írják majd alá, ebből végül a következő év tavasza lett. Sajtóbeszámolók szerint az egyik hangsúlyos elem az volt, hogy a két országban élő nemzeti kisebbségek kulturális életét támogatni kell. Így lett később Gödöllőn történelmi lépésből történelmi együttműködés.

Történelmi így, történelmi úgy, de az égvilágon semmit nem lehet tudni, hogy miről is szól ez a keretmegállapodás.

A nyilvános beszámolók főként általános célokat emeltek ki, gondolunk itt a kulturális hidak építésére, a kölcsönös tisztelet erősítésére, a kultúra „élő jelenlétére”, valamint a kisebbségi közösségek kulturális kapcsolatainak támogatására. Arról viszont már jóval kevesebb derült ki, hogy mindez milyen programokban, vállalásokban vagy új támogatási formákban öltene testet. Fél év telt el az aláírás után és még most sem látszik, hogy a megállapodásnak lett volna olyan kézzelfogható folytatása, ami érdemben napirenden tartotta volna a román–magyar kulturális együttműködés ügyét.

Közben egy zongora is landolt Sepsiszentgyörgyön

Visszatérve Hankó márciusi székelyföldi turnéjára, ugyanennek az útnak volt egy jóval ünnepélyesebb állomása is: a Székely Nemzeti Múzeumban ő adta át az egyik Bogányi-zongorát, az eseményre pedig a hangszer megalkotója, Bogányi Gergely is elkísérte.

A zongora ekkorra már bő egy évtizede szorosan kötődött a magyar állami támogatáspolitikához: a fejlesztését közpénzből finanszírozták, majd állami intézmények sorra vásároltak belőle, így újabb százmilliók kerültek a projektbe. Mindez úgy történt, hogy a hangszer mögött nem alakult ki számottevő piaci kereslet, ezért az évek során egyre inkább állami megrendelések tartották mozgásban a programot.

A sepsiszentgyörgyi példány útja ráadásul Hankó helyi kapcsolatrendszerét is megmutatta. A Transtelex információi szerint abban, hogy a zongora végül a Székely Nemzeti Múzeumban landolt, szerepe volt Gazdag Balázs minisztériumi főtanácsadónak, aki egyrészt a torockói Double Rise Festival programigazgatója, másrészt Sztakics Éva sepsiszentgyörgyi alpolgármester veje.

Az átadón a helyi politikai és kulturális szereplők egymás után beszéltek arról, mit köszönhetnek a magyar kormány támogatásának, majd Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke az átadón „háromszéki származású harcostársként” köszöntötte Hankót, és arról beszélt, hogy a székelyekre a magyarországi választáson is lehet számítani.

A Sapientia a szakmai rangsor végére került, mégis kapott 200 milliót

Alig telt el néhány hét, és Hankó neve ismét a Sapientia mellett jelent meg, ezúttal már egy többszázmilliós kutatási támogatás miatt.

A magyar kormány HU-rizont programját eredetileg azért indította el, hogy állami forrásból pótolja azokat az uniós kutatási pénzeket, amikhez a modellváltó magyarországi egyetemek az Európai Unió összeférhetetlenségi kifogásai miatt nem fértek hozzá. A pályázati körbe két határon túli magyar intézmény, köztük a Sapientia is bekerült.

A Sapientia a Kaliforniai Egyetem és az Óbudai Egyetem részvételével beadott, mesterséges intelligenciával és idegtudománnyal foglalkozó kutatására körülbelül 260 millió forintot kért.

A pályázatokat értékelő szakértői bizottság egyik tagja, Kolossváry Márton később a Telexnek azt mondta, a projekt már az első körben olyan gyenge értékelést kapott, hogy nem is akarták továbbküldeni külső bírálatra. Végül mégis bekerült a következő körbe, a végső szakmai rangsorban pedig nagyjából a hatvanadik helyre került a hetven pályázatból.

„A legdurvább viszont az volt, hogy nyert a 70-ből a 60. pályázat is, ami annyira rossz volt, hogy egyáltalán nem ment ki külső bírálatra, ezért a rangsort felállító ülésen nem is tárgyaltuk” – mondta Kolossváry. A bizottság később már csak az eredményekből tudta meg, hogy a minisztérium több helyen felülírta az általuk felállított sorrendet. A kutató szerint a szakmai életben elképzelhetetlen, hogy ilyen módon soroljanak át egy pályázatot: „Eljátszatták velünk a demokráciát” – fogalmazott.

A minisztérium nem vitatta, hogy eltért a szakértői rangsortól, közölte, hogy a végső döntés joga hozzá tartozik, és a pénzek odaítélésénél „társadalom- és nemzetpolitikai szempontokat” is figyelembe vett. Ezek a szempontok ugyanakkor nem szerepeltek az előzetesen meghirdetett értékelési feltételek között, vagyis a pályázó intézmények és az őket értékelő szakértők sem tudhatták, hogy a szakmai pontszámok mellett ez is számítani fog. A Sapientia végül 200 millió forintot kapott.

Hankó maga sem titkolta, hogy a külhoni intézmények megerősítése önálló politikai cél volt. Már a pályázat meghirdetésekor arról beszélt, hogy azt szeretnék, ha a Sapientia „a román egyetemek között a legjobb tíz felsőoktatási intézmény közé kerülne”, az eredményhirdetéskor pedig azt emelte ki, hogy a bírálatba „nemzeti szempontokat” is beemeltek.

A Sapientia ugyanakkor vitatta azt az értelmezést, hogy pályázata szabályosan kiesett volna a versenyből. Az egyetem a Telexnek azt közölte, hogy a kiegészítő dokumentumok benyújtása után hivatalosan értesítették őket a továbbjutásról. Ez azonban a szakértői bizottság által felállított sorrend és a minisztériumi döntés közötti különbséget nem oldotta fel: az értékelők szerint a pályázat a mezőny végén állt, a minisztérium pedig végül mégis a támogatandó projektek közé emelte.

Nem csak a Sapientiához jutott pénz Hankó minisztériumából

A választás után egy másik támogatási rendszerből is kerültek pénzek Erdélybe. A Kulturális és Innovációs Minisztérium 2026 elején körülbelül ötmilliárd forintot osztott szét előadó-művészeti szervezetek között egy olyan konstrukcióban, aminek döntéshozói és részletes szakmai szempontjai nem voltak nyilvánosak. Korábbi összesítésünk szerint ebből hozzávetőleg 70–75 millió forint jutott erdélyi szervezeteknek.

A támogatottak között volt a mikházi Csűrszínház 19 millió forinttal, a Csíki Játékszín 9 millióval, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház 6 millióval és a Háromszék Táncszínház 5 millióval. A döntések hátterét azért volt nehéz értelmezni, mert nem lehetett tudni, kik és milyen szakmai mérce alapján rangsorolták a pályázókat, miközben több nagy erdélyi intézmény egyáltalán nem jelent meg a támogatottak között.

Hankó Balázs továbbra is őrizetben van, az ügyészség kedd délelőtti közleményéből pedig még nem derült ki, kezdeményezik-e a letartóztatását. Havasi Bertalan, a Fidesz sajtófőnöke a Telexnek azt írta, hogy Hankó parlamenti mandátumának visszaadása nem merült fel. „A Fidesz álláspontja szerint Hankó Balázs politikai fogoly. Semmilyen bűncselekményt nem követett el. Még a hatóságok sem merik pénzügyi visszaéléssel vádolni” – közölte Havasi, majd hozzátette: szerintük Magyarország olyan ország lett, ahol ártatlan országgyűlési képviselőket tartanak politikai fogolyként. „Éppen ezért mandátumának visszaadása az újkommunista önkény előtti meghátrálást jelentené, így szóba sem jöhet.”

Az erdélyi ügyek nem részei annak a büntetőeljárásnak, ami miatt Hankó Balázst hétfő este őrizetbe vették.