Budapest a kormányhoz fordul, hogy segítsen az önkormányzatoknak a klímaváltozás elleni harcban

A Fővárosi Közgyűlés múlt pénteki ülésén megszavazta azt a felterjesztési csomagot, amit a Főpolgármesteri Hivatal Környezet- és Klíma Főosztálya és a Várostervezési Főosztály Tájépítészeti Osztálya dolgozott ki annak érdekében, hogy a főváros és tulajdonképpen az önkormányzat az országban felkészültebben harcolhasson a klímaváltozás ellen. A Karácsony Gergely által jegyzett és a Tisza Párt fővárosi frakciójának módosító javaslataival kiegészült előterjesztést a képviselők 19 igen szavazattal, 9 fideszes képviselő tartózkodása mellett fogadták el.

Évekig lepattantak, most elérkezettnek látják az időt a tárgyalásokra

A főváros két új törvény megalkotását és több meglévő jogszabály módosítását kéri a kormányon keresztül az Országgyűléstől, ami lehetővé tenné, hogy az országos keretszabályokat a klímaválsághoz szabják. A főváros szakértői szerint az idei aszály, az egymást követő hőhullámok és az energiaválság megmutatta, hogy Budapest és az ország más településeinek klímaalkalmazkodása és zöld átállása nemcsak a forráshiányon, hanem a jogszabályi környezeten is múlik. A megszavazott csomag kilenc ponton kér országos hatókörű beavatkozást a kormánytól, és felhatalmazza Karácsony Gergely főpolgármestert, hogy az ügyben éljen felterjesztési jogával.

Bardóczi Sándor fővárosi főtájépítész a Telexnek elmondta, hogy ennek a kilenc pontnak a kidolgozását nem most kezdték, évek óta gyűlnek a javaslataik a fiókban. Eddig azonban rendszeresen falakba ütköznek, mert a jogszabályok sokszor elavultak, nem vagy nem teljes mértékben tartalmazzák az uniós irányelveket, és az önkormányzatoknak nincs felhatalmazásuk és hatósági jogköreik, hogy lépjenek azokon a területeken, ahol a felelősséget viselik. „Olyan módon változtak a magasabb rendű jogszabályok, hogy nem tudjuk hozzáigazítani a való világ kihívásaihoz a fővárosiakat, mert nincs hozzá felhatalmazásunk – vagy a korábbi felhatalmazások, amivel helyi rendeleteket alkothatnánk vagy módosíthatnánk az elavultakat, azok a törvényekből elpárologtak –, ilyet egyedül törvény adhatna az önkormányzatoknak.”

Elmondása szerint az elmúlt hét évben, a 2019-es önkormányzati választás óta hiába próbálkoztak a minisztériumoknál, hogy módosítsák a jogszabályokat, vagy reagálás nélkül lepattantak, vagy még a helyzetet átlátó és a javaslatokkal egyetértő potentátok sem tudták átvinni azokat a Fidesz-kormányon. „Amikor még létezett a Budapest Fejlesztési Központ, a Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztésének végrehajtásáért felelős helyettes államtitkár, Schneller Domonkos is alkotott egy hasonló javaslatcsomagot, amivel a legenda szerint 2018 környékén bement a Miniszterelnökségre, ahol azt mondták neki, hogy ebből soha nem lesz semmi. Szóval a fideszes kormányzaton belül már akkor felmerültek ugyanezek a problémák.

Most azért vettük elő és dolgoztuk egybe a javaslatainkat, mert a választás után úgy látjuk, hogy az új kormányban a klímaválság kapcsán van fogadókészség arra, hogy a régóta fennálló jogszabályi problémákat orvosolják.”

Az a felterjesztési jog, amivel most a közgyűlés felhatalmazta Karácsony Gergelyt, kötelezettségeket ró a kormányzatra, ugyanis 30 napon belül kötelezően reagálniuk kell rá. „Nyilván mondhatják azt, hogy köszönjük, de ezzel nem kívánunk foglalkozni. De jobb esetben ezután elkezdődik egy párbeszéd a főváros és a minisztériumok szakértői között. Mi ebben reménykedünk” – mondta Bardóczi.

A fővárosi szakemberek úgy vélik, hogy ha a kormány valóban komolyan veszi az önkormányzatok igényeit, akkor össze kell hívniuk olyan alkalmakat, ahol operatív módon, több alkalommal, munkacsoportokban le tudnak ülni tárgyalni ezekről a kérdésekről az Élő Környezetért Felelős Minisztérium, a Közlekedési és Beruházási Minisztérium, a Vidék- és Településfejlesztési Minisztérium és a Gazdasági és Energetikai Minisztérium szakembereivel. Ezt követően kezdődhetne meg az a törvényalkotási szakasz, ami reményeik szerint a jövő évben eljuthatna a végleges formájáig, és azután szavazásra lehetne bocsátani a parlamentben.

A szürke mellett legyen tisztelete a zöld- és kékinfrastruktúrának is

Bardóczi szerint sok kérdést különösebb anyagi forrás nélkül is lehetne rendezni, egyszerűen csak szándék kérdése. „Mondok egy példát, régi problémánk, hogy a települési zöld nem értelmezhető vagy kis részben értelmezhető a klímatörvényben, a környezetvédelmi vagy a természetvédelmi törvényben, az erdő- vagy az építési törvényben, vagyis a sok szék között mindig a padlóra esik ez a terület. Ez az ágazati törvény hiányzik a rendszerből, mert vannak a természetvédelemnek, az erdőgazdálkodásnak, az agrárgazdálkodásnak, az útnak és a különböző közműveknek ágazati törvényei – tehát a tájnak bizonyos elemei le vannak fedve –, de a települések belterületein lévő zöldfelületnek, ami se nem természet, sem nem épített környezet, annak nincs.”

A főváros javaslatai közül éppen ezért a legfontosabb egy települési zöld- és kékinfrastruktúra-törvény megalkotása lenne, vagyis egy olyan új, önálló törvényt szeretnének, ami infrastruktúraként tekintene a városi parkokra és egyéb zöldfelületekre, valamint a városi vizekre és vizes élőhelyekre. „A probléma főként abból áll, hogy a városi zöld- és kékinfrastruktúra védelme ma csupán alacsonyabb szintű kormányrendeletekre és szétszabdalt ágazati szabályokra épül, nincs egy kerettörvény, ami felemelné ezeket a szürke infrastruktúra szintjére, pedig ugyanúgy, ha nem jobban tiszteletben kellene tartani őket és vigyázni kellene rájuk, mint az élettelenekre” – mondta Bardóczi.

A második legfontosabb javaslatuknak azt tartják, hogy a csapadékvíz-gazdálkodást és vízmegtartást sokkal hangsúlyosabban kezeljék az országban. „Vannak arra utaló jelek a kormányzatban, hogy a vizet már nem mint elvezetendő problémát akarják kezelni, hanem erőforrásként tekintenek rá, hiszen nemrég jelentették be, hogy jövő évtől 221 milliárd forintot kívánnak fordítani a vízmegtartásra, de örülnénk, ha ez nemcsak a tájléptékű vízmegtartásra vonatkozna, hanem a települések problémáját is sokkal komolyabban vennék” – mondta Bardóczi.

Szerinte a települési vízvisszatartásban vannak olyan univerzális szabályok, amiket követni lehetne, az országos jogszabály keretet adna egy 100 fős kitelepülésnek és egy nagyvárosnak is, hogy hogyan fogja meg a csapadékvizeket úgy, hogy az az épített környezetben ne okozzon problémát, sőt tehermentesítse a vízelvezető rendszereket. „Míg a kistelepülésen ezt ki lehetne ereszteni a külterületen egy több száz hektáros területre és vizes élőhelyet tudna rehabilitálni, addig Budapesten és más nagyobb településeken ugyanez a vízmegtartás a helyhiány miatt problémásabb, összetettebb, mert arra is figyelni kell, hogy a megtartott víz ne árassza el a pincéket, ám a nagyobb kiterjedésű zöldfelületek, a magánkertek, a zöldsávok, a patakpartok szolgálhatják itt is a vízmegtartást.”

Barsi Orsolya, a Főpolgármesteri Hivatal Környezet- és Klíma Főosztályának vezetője szerint egyelőre azonban nagyon nem itt tartunk, ugyanis Budapesten a lehulló csapadék nagyrészt a csatornákba kerül a talaj helyett. „Hogy ennek a mértékét mindenki értse, érdemes megjegyezni, hogy

a fővárosi csatornahálózaton keresztül évente három Velencei-tónak megfelelő mennyiségű szennyvíz és csapadékvíz folyik le, és ennek legalább harmada csapadékvíz.”

Szerinte kezelni kellene azt a problémát, hogy az újabb, elválasztott csapadékcsatornák a törvény szerint nem minősülnek víziközműnek, így nincs díjbevételük, a fenntartási költségük viszont a forráshiányos önkormányzatokat terheli, ami a karbantartásuk elmaradását okozza.

Barsi szerint hiába készített tavaly a főváros egy csapadékvíz-gazdálkodási stratégiát, amit elfogadott a közgyűlés, és ennek része az is, hogy minél több helyen szeretnének szivacsváros-technológiát, ezt nem tudják érvényesíteni, ha nincs összhangban a helyi építési szabályzatokkal. „Ha egy kerület azt mondja, hogy ez őt nem érdekli, akkor mi semmit nem tehetünk. Ehhez nagyobb, rendszerszintű felhatalmazás kellene a fővárosnak, több jogosítvány, hogy a szakpolitikai döntéseket fővárosi szinten érvényesíteni is tudjuk.”

A fővárosi szakemberek úgy gondolják, hogy a vízgazdálkodás tekintetében a finanszírozástól kezdve a működtetésen át a tulajdonviszonyokig az összes kérdést kezelnie kellene a kormánynak. „Ez egy akkora problémahalmaz, hogy teljes mértékben megérdemelné, hogy külön törvényt kapjon, de nyilván nem akarjuk megmondani a döntéshozóknak, hogy ezt hogyan oldják meg.”

A kilencpontos javaslatban hangsúlyosan foglalkoznak a takarékos vízhasználat és a vízkorlátozás kérdésével. Problémának látják ugyanis, hogy a mostani vízdíjrendszer nem ösztönöz takarékosságra, a háztartások az ivóvizet öntözésre, kocsimosásra és medencetöltésre is használják, amit a jelenlegi 10 százalékos locsolásidíj-kedvezmény paradox módon még olcsóbbá is tesz ahelyett, hogy a csapadékvíz gyűjtését támogatná. „Ennek a következményét láttuk akkor, amikor a nyári hőség alatt a budai kerületekben és az agglomerációban minden könyörgés ellenére megugrott a vízhasználat. Valahogyan differenciálni kéne azt, hogy mi az a nélkülözhetetlen vízhasználat, amit megfizethető áron kell nyújtani, és mik azok az extra szolgáltatások, amik már nem férnek bele ebbe a díjfizetési sávba. Ezt a jövő nyári hőhullámok előtt feltétlenül rendezni kellene, hogy ne álljon elő olyan helyzet, mint az idén volt” – mondta Barsi Orsolya.

De a vízhiány kapcsán említhetnénk azt is, hogy mára teljesen elavult az a 30 éves vízkorlátozási sorrend, ami szerint a városi fák és zöldfelületek öntözése az elsők között szüneteltethető, holott a zöldfelületek hűtő hatása ilyen hőségben alapvető közegészségügyi szolgáltatásnak kellene hogy minősüljön. „Ezzel akkor szembesültünk, amikor a vízkorlátozási protokoll bevezetését szorgalmazta a nyári hőkupola és az alacsony vízállás miatt a kormányhivatal, és több kerület elkezdte ezt annak betűje szerint bevezetni a város 150 év alatt felépített zöldfelületi rendszerének a teljes túlélését veszélybe sodorva. Gyakorlatilag nem tudtunk szabadságra menni a válság kezelése és a válságkommunikáció miatt, hogy ezt ne tegyék, Budapesten a teljes locsolási tilalmat semmi nem indokolja. Ha takarékoskodni kell a vízzel és az árammal, akkor differenciáltan kell eljárni, a fiatal fák öntözését nem lehet abbahagyni, mert 5-10 év munkáját és a jövő árnyékát tesszük vele tönkre” – mondta Bardóczi. Ezért a főváros azt javasolja, hogy a vízgazdálkodási törvényben a városi faállomány öntözését a közegészségügyi vízhasználathoz közel álló, kiemelt kategóriába emeljék, a nem ivóvízből történő öntözést pedig mentesítenék a korlátozások alól.

Kiemelten foglalkoznak a vizes élőhelyekkel is, többek között rendeznék azt a kérdést, hogy a már helyreállított városi patakok és tavak ökológiai értékeit a hagyományos mérnöki fenntartási gyakorlatok (kotrás, a part menti növényzet teljes eltávolítása, mederburkolás) gyakran megsemmisítik. A főváros javaslata szerint szükséges lenne úgy módosítani a kormányrendeleteket, hogy kötelező legyen ökológiai fenntartási tervet előírni a városi vizekre, ahol a beavatkozások csak helyspecifikus vizsgálat alapján történhetnének.

„Jelenleg ott tartunk például egy hódok által Budapest külterületein kialakított vizes élőhely kapcsán, hogy jegyzőkönyveket gyártunk a saját csatornázási cégünknek, hogy fedezve legyen a be nem avatkozás miatt, és ne bontsa el az amúgy védett hód élőhelyét, aki teljesen ingyen az évszázad legnagyobb aszálya közben létrehozott egy komplex vízmegtartó létesítményt, mert az ágazati jogszabályok és a fővárossal kötött szerződése amúgy erre a természetpusztításra kötelezné. A helyzet teljesen abszurd”

– ecsetelte Bardóczi.

De megfogalmaztak egy javaslatot az erdőtörvény módosítására is, ami szerint például a tarvágást szigorú szakmai kivétellé kellene szűkíteni, illetve kötelezővé kellene tenni a helyben elvesző klímaszolgáltatások kompenzálását.

A főépítész és a főtájépítész mellett legyen főmérnök is a nagyobb településeken

A klímafőosztály vezetője szerint „az elmúlt 16 évben a környezetvédelmi szabályokat ügyek mentén vagy érdekek mentén hajlítgatták, és a vége az lett, hogy annyira kusza lett, hogy a jogalkalmazó elveszett az útvesztőben, és nem tölti be a célját”. Szerinte a kormányzatnak érdemes lenne hozzányúlnia a környezetvédelmi hatásvizsgálattal kapcsolatos szabályozáshoz is, mivel abban „olyan anomáliák alakultak ki, amik teljesen ellehetetlenítik egy kiemelt projekt esetében annak az értelmét, hogy a hatásvizsgálat során talált megállapítások bekerüljenek a megvalósuló beruházásba”.

De azzal is rendszeresen küzdenek, hogy a kiemelt állami beruházások rendeletei felülírják a helyi építési és környezetvédelmi szabályokat, a környezetvédelmi engedélyek pedig határozatlan időre szólnak, így az adatok elavulhatnak. Problémásnak látják azt is, hogy a Fővárosi Önkormányzatnak jelenleg nincs mértékadó beleszólása a területén zajló kerületi és állami beruházásokba, így a saját klímastratégiáiban vállalt céljait nem tudja kikényszeríteni.

A fővárosi szakemberek legfőbb strukturális újítása egy önálló főmérnöki jogállás létrehozása lenne. Elképzelésük szerint a főmérnök a főépítésszel és a főtájépítésszel azonos szinten, független szakmai felelősként koordinálná a közterületek alatti és feletti szürke infrastruktúra hosszú távú fejlesztését, a klímakockázati adatrendszereket, és kötelező véleményezési jogot kapna az út- és közműügyi engedélyezésekben. Szerintük minden legalább 30 ezer főnél nagyobb városokban kellene ilyen pozíciónak lennie, de el tudják képzelni azt is, hogy kisebb településeknél járási vagy térségi szinten alkalmazzanak ilyet.

A főváros javaslatokat fogalmazott meg a kibocsátáscsökkentés és az energiamegosztás kérdésében is, ugyanis Barsi szerint „ennek a nyárnak volt az a tanulsága is, hogy az, hogy mennyi energiát használunk, hogyan, és azt hol termeljük meg, az nagyon nem lesz mindegy a jövőben”. Ugyanakkor ma az országos építési szabályok a napelemek és megújulóenergia-források elhelyezését merev, településképi alapú általános tiltásokkal nehezítik, amik kiüresítik a helyi önkormányzatok mozgásterét. A legnagyobb probléma az, hogy az uniós irányelv által garantált energiamegosztási jogok a hazai jogba csak részben kerültek át.

Szeretnék megoldani azt a kérdést is, hogy a hatályos szabályozás szerint a zöldhulladék jelenleg jogilag hulladéknak minősül, miközben a parkok és fasorok fenntartásakor keletkező zöldhulladék helyben komposztálva értékes talajjavító lehetne, amely növeli a városi talajok vízmegtartó képességét. A házi komposztáláson túli közösségi vagy iskolai komposztálásra pedig nincs egyszerűsített szabály. A javaslatukban ezért a hulladéktörvény módosításával külön szabályokat kérnek a szerves hulladékra.

Végül pedig a sok nehéz kérdés után egy egyszerűen csak jogszabály átírásával megoldható kérdést is szeretne rendezni a főváros, ez pedig a szmogriadó rendszerének átalakítása. Mint mondták, elavult és lassú az a rendszer, ami a tájékoztatási és riasztási fokozatok kihirdetését polgármesteri, főpolgármesteri hatáskörbe teszi, míg a mérést és az értékelést a HungaroMet végzi. Ez a bürokratikus közbeiktatott lépés felesleges késedelmet okoz akkor, amikor a szmogriadót gyorsan ki kellene hirdetni, ezért azt javasolják, hogy ez a feladat kerüljön át az állami meteorológiai szervezethez.

A városok vannak a klímaváltozás elleni küzdelem frontvonalában

Magyarországon a népesség több mint 70 százaléka él városokban, Nyugat-Európában még ennél is több, 80 százalék feletti ez az arány, nem véletlen, hogy manapság a városok vannak a klímaváltozás elleni küzdelem frontvonalában. Barsi Orsolya szerint

„rengeteg olyan klimatikus probléma van, amit a sűrűbben lakott és épített városok éreznek meg először, és ott sokkal súlyosabban is érződnek, mint a kisebb településeken, ilyen például a hőszigethatás. Az utóbbi időkben ugyanakkor azt tapasztaltuk, hogy a főváros vagy a sűrűbb beépítésű városok igényeivel nem foglalkoztak a kormányzatban, az ő szempontjaik hiányoztak a jogszabályokból és a szakpolitikában is.”

„A klímatörvény tervezetét, a vízmegtartási vagy az erdősítési kormányzati terveket, a tájhasználat-változás mezőgazdasági szükségességét olvasgatva olybá tűnik, hogy a klímavédelem terén nem fókuszálunk eléggé a városon belüli ügyekre, pedig mi, emberek többségében itt lakunk, a mi mindennapjaink itt zajlanak, és ha nem tesszük a városainkat alkalmazkodóvá a hőség, az özönvízszerű esőzések, a levegőminőség vagy az energetika terén, akkor a városok lakhatatlanná válnak” – teszi hozzá Bardóczi.

A kérdésemre, hogy ezt a kilencpontos javaslatot egyeztették-e más önkormányzatokkal, bevonták-e a különböző önkormányzati szövetségeket a munkába, azt válaszolták, hogy nem, ez kizárólag a főváros javaslatcsomagja. Ugyanakkor bizonyos kérdésekben az összegyűjtött javaslatok olyan országos konferenciákon, szakmai szervezetek által hangoztatott vagy civil munkacsoportokon, esetenként más települések szakembereivel történt eszmecseréken, kerületi informális csatornákon átbeszélt, és ezekből leülepített mondatok, amelyek eljutottak hozzájuk az elmúlt években.

Bardóczi szerint a fővárosé az ország legnagyobb önkormányzata, „az a több mint ezer ember, aki itt dolgozik, mind nagyon magasan képzett és rengeteg önkormányzati részterületet lefedő szakemberből áll, ilyen komplex tudásbázis más önkormányzatnál nincsen. Ilyen értelemben érzünk egy olyan felelősséget, hogy kezdeményezzük az egész települési önkormányzati rendszer klímaalkalmazkodási tervének kidolgozását, sőt, azt érezzük, hogy kisebb önkormányzatok, kerületek, kisvárosok, amik ezen a területen igen jelentős szakember- és szakértelemhiánnyal küzdenek, ezt el is várják tőlünk. Eközben érezzük azt a felelősségünket is, hogy differenciáljunk abban, hogy mit tud megtenni egy kis település, és mit tud egy megyei jogú város, tehát, hogy az országos jogszabályokban olyan szabályozások legyenek, amik végre is hajthatók.”

A fővárosnál most kezdődik meg az a folyamat, hogy a kilenc csomagot egyesével kidolgozzák és elküldjék a kormánynak. Barsi Orsolya szerint „lesz, amelyik viszonylag egyszerűbb, és lesz, amelyik sokkal bonyolultabb feladat lesz, mert nemcsak koncepcionális javaslatot teszünk, hanem konkrét kodifikációs javaslatokat is”. Arra figyelni fognak, hogy ezek ne menjenek szembe a kisebb települések szempontjaival, de meglátásuk szerint a részletszabályok egyeztetését a kisebb településekkel is el kell majd végeznie a kormányzatnak.