Január első heteiben rég nem látott mennyiségű hó esett az országban, a Balaton, a Velencei-tó és a Tisza-tó vízmennyiségénél is több, 2,5 milliárd köbméternyi. Cikksorozatunk első részében azt néztük meg, hogy mit lehet kezdeni ezzel a rengeteg hóval, és arra jutottunk, hogy érdemes lenne a magánembereknek és a mezőgazdaságnak is minél jobban felhalmoznia belőle. De sajnos ez sem fogja az évről évre halmozódó csapadékdeficitet egy csapásra megoldani, hiszen az aszályos évek miatt ma a felszín alatt nagyjából 7 milliárd köbméternyi víz hiányzik a talajból.
Mivel a legnagyobb víztározónk a talaj, és az országban eddig lehullott és lassan olvadó hómennyiség sem fog kihúzni minket a bajból, most megnézzük, mi történt időközben Európában és a szomszédos országokban. Vagyis hogy a folyókon keresztül érkezhet-e további eltárolható csapadék, lesz-e, lehet-e árvíz. Mindez azért is fontos lenne, hogy az idén ne legyen újabb negatív rekord azután, hogy a HungaroMet nemrégiben megjelent elemzése szerint 2025 a negyedik legszárazabb év lett Magyarországon a mérések kezdete, tehát 1901 óta.
Felborult az árvizek természetes ritmusa
Az elmúlt évek eseményei egyértelműen azt mutatják, hogy elbúcsúzhatunk a korábban menetrend szerint érkező tél végi jeges ártól és a tavasz végi, nyár eleji zöldártól. Felborult az árvizek természetes ritmusa, a vízgyűjtőink téli feltöltődése egyre inkább eseményfüggővé vált, nem pedig évszakhoz kötött folyamattá. Ezt mutatja az is, hogy a 2020-as években az addig szokásos tavaszi áradások helyét teljesen váratlan időben érkező árhullámok vették át:
- 2023-ban karácsony után tetőzött a Duna, és az egész országban közel 1200 km-en volt árvízvédelmi készültség. Akkor a Másfélfok azt írta, hogy a klímaváltozás miatt ez egyre gyakoribb lehet a jövőben.
- 2024-ben tavasz helyett váratlanul szeptember elején érkezett meg az árvíz, egy északi szél megpörgette a mediterrán ciklonokat, és ez hatalmas vízmennyiséget hozott az Alpokba, majd hazánkba is.
- Tavaly elmaradt a dunai és a tiszai árvíz tavasszal, viszont novemberben árhullám alakult ki az Ipolyon és a Sajón.
Tavaly karácsony előtt az látszott, hogy nemhogy tavaszi árvíz nem lesz, de a két nagy folyónkon nagyon alacsony lehet majd vízszint, ez pedig nemcsak a folyók ökoszisztémájának tesz rosszat, de nagyon hiányzik majd a víz a folyók körül lévő talajból, és az elöntés nélkül maradó területekről. Akkor azt írtuk, hogy a nagy folyóink vízgyűjtő területein az elmúlt évek minimumánál tartott a hóban tárolt vízkészlet.
Az Országos Vízjelző Szolgálat adataiból az látszott, a Nagymaros feletti Duna-vízgyűjtőn az elmúlt években megszokott sokévi minimumot épp csak meghaladta a hóvízkészlet. Ez a görbe korábban még viszonylag stabil, jól követhető ívet rajzolt ki, tavaly azonban ez a trend megbomlott, és karácsonyig nem sikerült visszatérni a korábbi mintázathoz. A november végi két ciklon sok havat hozott ugyan, de ennek a fele december első felére már elolvadt, ami azért is aggályos, mert ilyenkor normál esetben nem fogy, hanem gyarapszik a hóban tárolt vízkészlet. A Tiszán még rosszabb volt a helyzet, a folyó Szeged feletti vízgyűjtőjén a hóban tárolt vízkészlet messze elmaradt a sokévi átlagtól, a görbe a minimumértékek közelében járt.
Aztán az új év első két hetében szépen esett a hó a két nagy folyónk vízgyűjtő területein, ezért most ismét megnéztük a Hydroinfo oldalát, amin január 21-én már az látszott, hogy a két görbe meredeken emelkedni kezdett. A Duna esetében túlment a görbe a sokévi minimumon, a Tiszánál pedig már a sokévi átlagot is meghaladta. Azóta kisebb olvadás kezdődött mindkét területen, hiszen ahogy Magyarországon, úgy a környező országokban is lassú enyhülés következett az időjárásban január 15. után.
A fentieket erősítette meg megkeresésünkre az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) is, mint írták, a 2025. december 24. és 2026. január 15. közötti időszakban a Duna Nagymaros feletti vízgyűjtőjén területi átlagban 32,2 mm csapadék hullott le, míg a Tisza Szeged feletti vízgyűjtőjén 40,7 mm – ami azt jelenti, hogy a Duna vízgyűjtőjén az átlagnál csapadékszegényebb, a Tiszáén pedig az átlagnál csapadékosabb volt ez az időszak.
Mint írták, a Duna nagymarosi szelvénye feletti vízgyűjtő területén a hóban tárolt vízkészlet mennyisége jelenleg 3,49 köbkilométer – ez alig haladja meg a sokéves átlagérték felét. A Tisza szegedi szelvénye feletti vízgyűjtő területén ez most 3,2 köbkilométer, ami a sokéves átlagértéknek szinte a duplája, de a teljes téli időszakra vonatkozó sokéves maximum értéknek kevesebb, mint a fele.
Cséki Gergőt, az Időkép meteorológusát kértük meg, hogy a karácsonyi vészhelyzet után ismét értékelje ezeket az adatokat. A meteorológus szerint „a Hydroinfo oldalán található térkép adatai szerint a Duna vízgyűjtő területein még mindig a sokévi átlag alatt van a hótakaró, 15-30 cm a jellemző, kevés helyen eléri a 30-50 centit is. Ha egy mediterrán ciklon még egyszer ennyi havat hozna, már-már elérnénk a sokéves átlagot. Erre szükség is lenne, hiszen most nagyon alacsony a vízállás Budapestnél, mindössze 77 cm, ami 44 centivel magasabb csak a rekordalacsony, 33 cm-es 2018. október 25-i vízállásnál. A Tisza vízgyűjtő területein sokkal jobb a helyzet, ott átlagban megvan a 30-50 centis hóvastagság.”
A meteorológus szerint bár egyelőre nagy a bizonytalanság, de a következő egy-két hetes időszakban egyelőre mediterrán ciklon érkezése nem várható. A következő napokban egy enyhülő tendencia látszik, az Atlanti-óceán felől vasárnap, majd jövő hét közepe felé is érkezik egy ciklon, ami az Alpok és a Kárpátok térségébe hoz csapadékot, főként esőt, a magasabban fekvő részekre esetleg havat. Cséki Gergő nem szerette volna a Magyarországra lehulló csapadék mennyiségét megtippelni, mert az a legbizonytalanabb időjárási tényező, de azt mondta, „ha szerencsénk lesz, a Duna vízgyűjtőjén 10-20 mm, a Tiszáén 8-15 mm csapadék is lehullhat. De ha ez megtörténik, akkor is nagyságrendjében jóval kevesebb lesz annál, mint ami az év elején hullott.”
Cséki Gergő arra a kérdésre, hogy a két nagy folyónk vízgyűjtő területére eddig leesett csapadék megfelel-e az átlagnak, azt felelte, „ha az elmúlt 10 évet nézzük, akkor jóval felette vagyunk az átlagnak, de ha az 1991–2020 közötti átlagot vesszük alapul, ahhoz képest jóval alatta maradunk”. Mint mondta, a nagyobb havazások 2013 után kezdtek el megritkulni Európa döntő részén, amivel egy időben elkezdett a hóhatár is feljebb csúszni, a kezdeti 500-1000 méterről helyenként már 2000 méter felett kezdődik.
Arra a kérdésre, hogy az év elején leesett hó és a következő két hétben érkező csapadék elegendő lesz-e arra, hogy visszaálljon a normális vízháztartás a két nagy folyónkban, Cséki Gergő azt mondta, „igen, reménykedhetünk, de erről pontosabbat a tél végén lehet majd mondani. Mindenesetre a karácsony előtti vészhelyzetnél most sokkal-sokkal jobb a helyzet.”
Jeges ár jöhet, a zöldárról még korai lenne tippelni
„Az elmúlt hetek időjárása reményt adhat arra, hogy az elmúlt években halmozódó vízhiány némileg mérséklődik”, értékelte a helyzetet Dedák Dalma, a WWF Magyarország környezetpolitikai szakértője a Telexnek. „Magyarországnak 95 százalékban külföldről érkezik a felszíni vízkészlete, és tavaly a nagy folyóink vízgyűjtőjén gyakorlatilag elmaradt a havazás. Az Alpoknak a Duna vízgyűjtőre eső területén alig esett hó, a Tisza vízgyűjtőjén szintén minimális hóvízkészlet halmozódott fel.”
Dedák Dalma szerint a mindenkori csapadékeloszlás megértéséhez érdemes fejben tartani, hogy a hegyvidékeknek az óceánok, tengerek felőli, nyugati-délnyugati oldala általában több csapadékot kap, hiszen a nyugati szelek övében, nyugati irányból jönnek az áramlások, és a nagyobb csapadékot hozó ciklonok is mindig az óceánok, tengerek felől érkeznek. Tehát általában sokkal több vizet kap Európa nyugati része, a Balkán nyugati oldala, és sokkal kevesebbet az ezeknél keletebbre fekvő területek. Emiatt Magyarország, illetve a Kárpát-medence csapadékszegényebb terület, de még a Kárpát-medencén belül is megfigyelhető az, hogy a nyugati területek mindig csapadékosabbak.
„Tavaly gyakorlatilag csak az Alpok nyugati és déli része kapott meghatározó mennyiségű csapadékot, a Duna vízgyűjtője kimaradt a nagy havazásokból. Idén év elején viszont Európa több mint háromnegyedét betakarta a hó, ami rendkívül ritka, és nálunk is országos kiterjedésű, vastag hótakaró borította be a sík vidékeket is.
Sőt, az a különleges helyzet alakult ki, hogy míg a Duna vízgyűjtőjén a szokásoshoz képest jóval kevesebb hó esett, a Tisza vízgyűjtőjén olyan intenzitású hóesések voltak, hogy ott az elmúlt évek átlagánál nagyobb mennyiség halmozódott fel.”
A WWF Magyarország szakértője szerint a Duna vízgyűjtőjén azt szoktuk meg, hogy már ősszel megindul a hófelhalmozódás, és töretlenül növekszik a hóréteg tavaszig. Ehhez képest most még mindig hiány van, a hóvastagság csekély, még kétszer ennyi hóvízkészlet is bőven elférne, mint a jelenlegi. „Egyrészt ez azért nagyon fontos, mert ott az olvadás mellett a beszivárgás is jelentős tényező, a hóolvadék gyarapítja a felszín alatti vízkészleteket a hegyekben is, ami tavasszal és nyáron is számos forrás vízhozamát adja, így a vízgyűjtőn beszivárgó hóolvadék a folyókon keresztül ideérkezve még sokáig táplálja a hazai vízkészleteket is. Másfelől az áradások szempontjából fontos, hogy a tavalyi évet kis vizekkel indítottuk. Amikor a tavaszi hóolvadásból származó árhullámoknak kellett volna jönniük, rekordalacsony vízszintek voltak a Dunán Nagymarosnál, és a Tiszán Szolnoknál is. Olyan negatív rekordokat mértek, amik egészen elképesztőek voltak ebben az időszakban.
Idén lehet abban reménykedni, hogy nem maradnak el a tavaszi kisebb-nagyobb áradások. Jelenleg elsősorban a Tiszán számítanék erre, a Duna esetében a kevés hó miatt egyelőre még kisebb az árvízkockázat. De ne kiabáljuk el, még van egy-két hónap, hogy ennél több hó halmozódjon fel a Duna vízgyűjtőjén, és itt is nagyon sok tényező közrejátszhat az esetleges áradások kialakulásakor.”
Hasonlóan nyilatkozott erről az Időkép meteorológusa is, Cséki Gergő szerint legutóbb 2017-ben volt példa jeges árra a Tiszán, de szerinte is elképzelhető, hogy idén újra lesz. „Most a Tiszán majdnem végig beállt a jég, a jégtorlaszok visszafoghatják majd a vizet, főleg, ha a most érkező enyhüléssel és az atlanti ciklonokkal a vízgyűjtő területeire jelentős csapadék érkezik. A Dunán nincs ilyen helyzet, egybefüggő jégtakaró nem borítja a folyót, valamilyen szintű árhullám érkezhet ugyan az enyhüléssel elolvadó hóval, de ennek a mértéke egyelőre ismeretlen.”
Az Időkép szakembere szerint zöldár utoljára 2013 júniusában volt Magyarországon, és hogy idén lehet-e újra, és mekkora, azt egyáltalán nem lehet még tudni. Mint mondta, ez nagyon nagy mértékben függ attól, hogy mennyi lesz a tavasz végi, nyár eleji csapadékösszeg a Duna vízgyűjtő területén.
A vízügy készen áll az árhullám megcsapolására
Mint az alábbi gif-en látszik, január 15. után megindult a lassú olvadás a Duna és a Tisza vízgyűjtő területein:
Az Országos Vízügyi Főigazgatóság a lehetséges árvizek kapcsán megkeresésünkre azt írta, „a Dunán kizárólag hóból származó árvíz ritkán fordul elő. Ilyen árhullám a hóolvadás nagy területen, hirtelen bekövetkezéskor alakulhat ki, ha ezzel egy időben még jelentős mennyiségű eső is társul hozzá. A Tisza vízgyűjtője kevésbé tagolt magassági szempontból, ezért kitettebb a nagymértékű, hirtelen hóolvadás következményeinek. A tavaszra vonatkozóan még nem lehet megbízható árvízi előrejelzést készíteni, a tavaszi lefolyási viszonyok nagyban függnek az akkori időjárási helyzettől, és a téli szezon hófelhalmozódásától is.”
Arra a kérdésünkre, mit tud tenni annak érdekében az OVF, hogy a folyókon az olvadás után ne menjen ki az országból a víz, és hogy mennyit tudnak ebből várhatóan betárazni, azt válaszolták, „ahogy a 2024-es árvíz után is, most is készen állunk egy esetlegesen érkező árhullám »megcsapolására«, víz kivezetésre, a mentett oldali holtágak feltöltésére. Víz betárazására a holtágakban, valamint a folyóinkon üzemelő duzzasztóknál van lehetőség, de az előrejelzések szerint a jegesedés korlátozza a lehetőségeket.”
„A vízügyi ágazat 550 millió köbméter tározási kapacitással rendelkezik a vizek megtartására (belvíz, árhullámok vize), ebből jelenleg 300 millió m3 foglalt.”
Az OVF szerint „a megépült vésztározók területén mezőgazdasági földművelés zajlik, ezért ezek igénybevétele vízmegtartási célból külön egyeztetéseket követően lehetséges”. Visszakérdeztünk arra, hogy ezek az egyeztetések megkezdődtek-e már, de újabb választ még nem kaptunk.
Kisebb belvizekre számítanak csak
A hét második felében enyhülni kezdett az idő, csökkennek a kemény hajnali mínuszok, a nappali hőmérsékletek vasárnaptól várhatóan mindenhol a pozitív tartományba mennek át, ezért aktuálissá vált a belvíz kérdése is. Az OVF megkeresésünkre azt válaszolta, a tartós hideg miatt a talaj a hótakaró alatt átfagyott, a víz jelenleg nem képes beszivárogni. Ha lassú olvadás kezdődik, és az átfagyott talajréteg is kienged, a keletkező olvadékvíz beszivárog a talajba. Mint írták, „belvíz kialakulása akkor várható, ha egy hirtelen felmelegedés következtében a hóolvadás gyorsan (1-2 nap) következik be, a fagyott talajrétegnek nincs elég ideje a kiolvadáshoz, és a keletkező olvadék nem tud beszivárogni a talajba. Az időjárás-előrejelzések alapján gyors ütemű olvadásra, belvíz kialakulására egyelőre nem számítunk.”
Azoknak a gazdáknak, akik a most leesett csapadékot megtartanák, azt
javasolták, hogy ne engedjék le a földjükről a vizet, és ha van
saját tulajdonban lévő, úgynevezett harmadrendű csatornájuk, azt zárják le. Mint írták, a vízügyi igazgatóságok a keletkező belvíz mennyiségének függvényében felveszik a kapcsolatot a Vizet a tájba! program keretében korábban területet felajánlókkal, és amint lehetséges, elvégzik a terület elárasztását.
Riasztóak a trendek
Dedák Dalma azt mondta, a klimatológusok régóta figyelmeztetnek arra, hogy az éghajlat változása növeli a szélsőségeket. „Nem lehet arra apellálni, hogy szép lassan mediterrán éghajlatba megyünk át, és akkor majd milyen jó lesz. Az elmúlt évek is azt bizonyítják, hogy csapadékszegényebb, aszályosabb nyarak lesznek, a mostani időjárás pedig azt, hogy hidegbetörésekkel tarkított telek lehetnek Magyarországon.”
De szerinte európai szinten is látszik ez a szélsőségesség. „Most például az év elején Európa 80 százaléka behavazódott, és ez nem egy gyakori dolog. Nyugat-Európában ott is hó esett, ahol télen az óceáni jellegű éghajlat miatt sokkal inkább az eső jellemző télen is.”
Az Időkép meteorológusa szerint is riasztóak a trendek. Mint mondta,
„a gyorsuló klímaváltozás miatt – aminek vannak természetes és antropogén okai is – növekszik a szélsőséges időjárási események gyakorisága, emiatt lett hektikus az árvizek időbeli eloszlása. Már nem a hóolvadáshoz vagy a tavasz végi, nyár eleji esőzésekhez, a Medárd-időszakhoz, hanem a nagyobb csapadékot hozó ciklonokhoz kötődnek itt a közép-európai térségben.
A havas napok száma az elmúlt évtizedek átlagához képest egyértelműen csökken, a szélsőséges időjárási események gyakorisága növekszik. Egy-egy hőhullámot komoly felhőszakadással járó viharok zárhatnak le, illetve jelentkezhetnek olyan ciklonok is, amik néhány nap alatt többhavi csapadékot lezúdíthatnak a térségben, és ezek akár árvizekhez is vezethetnek, ha a vízgyűjtőket érintik.”
