Az elmúlt tíz évből öt aszályos volt, és a tavalyi lett a negyedik legszárazabb év a mérések kezdete, vagyis 1901 óta, így most minden szakember abban reménykedik, hogy a végletekig kiszáradt talajaink vízkészletének feltöltésében segíthet a szinte az egész országot beborító hótakaró. De hogyan érhető ez el, mit csináljunk kicsiben magánemberként, és mit tehet nagyban a mezőgazdaság?
Jóval több csapadék esett le, mint a Balaton, a Velencei-tó és a Tisza-tó teljes vízmennyisége
Szilveszter este kezdett el havazni, két héttel később egyes helyeken már több mint 20 centis volt a hótakaró. Ilyen hatalmas és nagy kiterjedésű havazás utoljára 13 éve volt az országban. A múlt hétvégi olvadás előtt, január 15-én a toplistát Tinnye vezette 27 centiméteres hóvastagsággal, majd Vépe (25), Tardos (24) és Hárskút (23) következett, de további négy településen volt még 20 centis a hó. A legkevesebb Sopronhorpácson, Siklós Máriagyűdön és Peresznyén esett, ott legfeljebb csak hófoltokat tudtak rögzíteni a meteorológusok.
Ezek az adatok is mutatják, hogy a legtöbb helyen hatalmas lett a hóban eltárolt vízkészlet. De hogy mégis mennyire hatalmas, ahhoz segítségül hívtuk a HungaroMet éghajlati osztályának szakértőit, akiktől megkérdeztük, hogy van-e adatuk vagy akár csak becslésük arra vonatkozóan, hogy hány köbméter csapadék esett le a havazás kezdete óta eltelt két hétben az országban. Mint írták, „országos átlagban 27,7 milliméter hullott, ami az ország teljes területére 2 576 931 000 köbméter csapadékmennyiséget jelent”. Ez azt jelenti, hogy országosan jóval több csapadék esett le, mint a Balaton (kb. 1,8 milliárd), a Velencei-tó (átlagos években 38 millió) és a Tisza-tó (emelt nyári vízszintnél 253 millió köbméter) teljes vízmennyisége.
A HungaroMet szakértői szerint a legtöbb csapadék az ország déli felén hullott, 30-50 milliméter, az aszály által különösen sújtott Alföldön pedig 10-20 centiméter hó esett le.
A jelenlegi előrejelzések szerint a közeljövőben az egész országra kiterjedő újabb havazás nem várható. A talajok feltöltéséhez viszont éppen optimális lesz az időjárás, ugyanis szerda estig a kemény hajnali fagyok után legfeljebb 2 fok lesz a nappali hőmérséklet maximuma, ami lassú mértékű olvadást tesz lehetővé.
De mit csináljunk ennyi hóval? Halmozzuk fel!
Évek óta az ömlik a csapból is, hogy vízmegtartásra van szüksége az országnak – ez az ellentmondásos kép pedig pontosan leírja a helyzet abszurditását. Miközben a szakemberek évek óta arra figyelmeztetnek, hogy több vizet engedünk ki az országból, mint amennyi beérkezik, most amiatt aggódnak, hogy az év első két hetében leesett hó egy része is a csatornákban végezheti.
Nem véletlenül lett népszerű az a poszt, amelyben Waltner István, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) docense azt írta, hogy
„rám ma sok járókelő és szomszéd nézett furcsán, amikor a járdáról az út helyett a kerítésen át a kertembe pakoltam a havat, amit már nem tudtam felhalmozni az út mellett”.
A MATE Környezettudományi Intézet, Vízgazdálkodási és Klímaadaptációs Tanszékének tanszékvezetője azt tanácsolta mindenkinek, hogy hólapátolás közben, ha lehetséges, ne az útra tolja a havat, ahol ez az autósoknak extra akadályt jelent, és egy kisebb olvadás után újra lefagyhat, vagy ha mégis jön a hókotró, az egészet szépen visszateszi elénk, mígnem előbb-utóbb belefolyik a csatornába. Ehelyett tegye elérhető zöldfelületekre.
Azoknak, akiknek van kertjük, Waltner azt ajánlotta, hogy amennyire csak lehet, hagyják helyben a havat, ha el kell mozgatni, kotorják „olyan helyre, ahonnan az olvadék nem elfolyik majd az utcára/csatornába, hanem lehetősége van helyben beszivárogni a talajba”. A kerttulajdonosoknak pedig azt a tippet is elárulta, hogy ha magasabban fekvő, árnyékosabb helyre halmozzák a havat, akkor egyrészt késleltethetik az olvadást, másrészt befolyásolhatják, hogy a kertjük melyik része kapja a felhalmozott extra vizet.
Borostyán Tímea, a Fortissima Fungus gombaadatbázis egyik alapítója azonban egy ennél is nagyobb mértékű hófelhalmozásról posztolt a Facebookra azzal a felirattal, hogy „jelentem, a Börzsönyben megkezdték a vízmegtartási munkálatokat!”. A képen az látható, hogy egy teherautó platója rogyásig meg van rakva hóval – ez pedig annyira passzolt a cikkünkhöz, hogy elkértük tőle a fotót (lásd a cikk borítóképét). Mint elmondta, a képet Kemence településen készítette január 8-án, sajnos mint később kiderült, a teherautó gazdája nem a szántóföldjére vagy a kertjébe akarta vinni a havat, hanem csak így oldotta meg a parkolási gondjait.
Dedák Dalma, a WWF Magyarország környezetpolitikai szakértője a Telexnek elmondta, hogy miért számít valóban rendkívülinek az az esély, amelyet a 13 év után leesett nagy mennyiségű hóval kapott az ország. Szerinte sokan mondják azt most, hogy mit kell annyira odalenni, hiszen ez a hómennyiség mindössze 15-20 milliméternyi csapadéknak felel meg, és sokszor nyáron ennek a sokszorosa is lehullik. „De a hó és az eső különbségéről azt érdemes tudni, hogy a talaj időegység alatti vízbefogadó képessége véges. Ha leesik egy intenzív nyári zápor, akkor az az intenzitás akadályozza a beszivárgást, mert a talaj felszínén megtelnek a pórusok, ezért nincs ideje a csapadéknak beszivárogni a mélyebb rétegekbe, tehát ez a többletvíz vagy lefolyik a talajfelszínen, be a csatornákba, vízfolyásokba, onnan meg a Fekete-tengerbe, vagy egyszerűen elpárolog, nem tud hasznosulni helyben.
A hó ezzel szemben késleltetett víztározóként működik, és szabályozottan adagolja a vizet a talajnak, sokkal lassabban, mint hogy a pórusoknak esélyük lenne elzáródniuk. Emiatt a hóolvadék sokkal jobban hasznosul, mert szépen lassan be tud szivárogni a talaj mélyebb rétegeibe anélkül, hogy bármilyen veszteséget produkálna, hiszen ilyenkor nyugalomban van a táj, vegetációs időszakon kívül vagyunk, nincsen párolgás, tehát ilyenkor tudnak a legjobban visszapótlódni a vízkészletek”.
Mint Dedák Dalma elmondta, „a talajvízfigyelő kutak állása éves hullámzást mutat, általában mindig tél végére, tavasz elejére vannak a vízkészletek a maximumon, és nyár végére, ősz elejére szokott a legalacsonyabban lenni a talajvízszint, ami teljesen normális.
Az viszont nem normális, hogy az elmúlt években rendre nem tud annyi víz visszapótlódni, mint amennyi a nyarakon elhasználódott, tehát folyamatos, évről évre halmozódó deficitben vagyunk.
És nemcsak az extrém aszályos években csökkent a felszín alatti vízkészlet, hanem még akkor is, amikor az éves csapadékmennyiségek szempontjából az adott év nem számított az átlagosnál szárazabbnak. Ennek a fő oka, hogy a csapadék térbeli és időbeli eloszlása az éghajlatváltozás miatt megváltozott: intenzív esők és hosszú aszályos időszakok váltják egymást, a jól hasznosuló lassú, csendes esőzések és az egybefüggő, hosszú ideig meglévő hótakaró egyre ritkább jelenségek.”
Dedák Dalma szerint sajnos ez a mostani hótakaró sem fogja ezt a deficitet egy csapásra megoldani, de nagy esélyt kapunk rá, hogy legalább a hiányzó vízmennyiség egy részét visszakapjuk.
Ezt a HungaroMet adatai is alátámasztják, mint megkeresésünkre írták, „a fölső 50 centiméteres talajréteg az ország nagyobb részén most telített, sőt délnyugaton és északkeleten a fölső 1-1,5 méter is. Az Alföldön vannak olyan területek, ahol csak a fölső 40-50 centiméter telített, ez alatt még száraz a talaj, ezen mélyebb rétegek biztosíthatnák a nedvességtartalékot, ezért nagyon fontos lenne ezen rétegek feltöltődése is tavaszra”. Ez jól látható az alábbi két térképen is: míg az év utolsó napján a délkeleti országrészben 100-140 centiméter csapadék hiányzott a talaj felső egyméteres rétegéből, ez mostanra jócskán lecsökkent (70-100 milliméterre), de azért ez is jelentős hiány, főleg ilyenkor télen.
Annak érdekében, hogy lássuk a mértékeket, Dedák Dalma kérdésünkre elmondta, hogy míg most az egész országra átlagosan 2,5 milliárd köbméter csapadék esett, a felszín alatt nagyjából 7 milliárd köbméter víz hiányzik, és különösen a Homokhátságon érződik a süllyedő talajvízszint problémája. De nem kell ahhoz a Homokhátságot emlegetni, hogy lássuk, hogy nagy a baj, ugyanis még a karsztos területeken is vízhiány van, a Bakonyban például olyan karsztforrásos patakok is kiszáradtak tavaly, amelyek emberemlékezet óta soha nem száradtak ki. Ugyanakkor Dedák szerint
„ha egyes tájegységeinken már pár százmillió köbméter víz képes lesz beszivárogni a felszín alá, akkor az számottevő vízpótlásnak fog számítani”.
A WWF környezetpolitikai szakértője szerint ennek érdekében viszont most a talajon kell hagyni a havat, és engedni, hogy az természetes módon, olvadással szivárogjon le, még akkor is, ha az később esetleg belvizeket okozhat. „A mezőgazdaság ettől irtózni szokott, de meg kell érteni, hogy a mostani szélsőséges időjárás mellett nem az fog rajtunk segíteni, ha egyes helyeken csinálunk egy-egy pár ezer köbméteres víztározót, vagy a csatornákba szivattyúzzuk a vizet.”
A léptékek érzékeltetésére Dedák Dalma elmondta, hogy „még a legnagyobb víztározónk, a Tisza-tó is csak átlagosan 250 millió köbméter víz megtartására alkalmas, az 1700 milliárd forintra becsült összköltségű homokhátsági vízpótló projekt pedig kb. 200 millió köbméter vizet lenne képes évente feljuttatni a hátságra, ha minden tervezett eleme megépülne. Ugyanakkor egyetlen hóesés csak az Alföldre egymilliárd köbméteres nagyságrendű vizet juttat a talajba teljesen ingyen, ezt meg kell becsülni.”
Szerinte ezt azonban csak úgy érhetjük el, ha ahol csak lehet, helyben hagyjuk azt a csapadékot, amely leesett, „mert az a leghatékonyabb vízpótlás. Ez még akkor is sokkal nagyobb haszonnal jár, ha esetleg emiatt később lehet csak elkezdeni a mezőgazdasági munkákat”.
A hó nemcsak a víz miatt fontos, hanem mert szigetel a fagytól, irtja a kártevőket és csökkenti a kórokozókat
Ugyanerről beszélt nemrégiben az InfoRádiónak Papp Zsolt, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke is, aki szerint az elmúlt időszakban minden év csapadékmínusszal kezdődött a mezőgazdaságban a hóborítás híján, de most feltöltődnek a talaj vízkészletei. Mint mondta, idén a vízmegtartás elsődleges feladat,
„most kell majd odafigyelni arra, hogy az öntözővíz biztosításának feladatát elvégezzék, okszerűen gazdálkodjanak a vízkészletekkel, kevesebb víz hagyja el az országot, mint ami bejön, lehetőség szerint a vizet a talajban tárolják”.
A kamarai vezető szerint az egyik legnagyobb kihívásuk, hogy mentesítsék az agráriumot az aszálytól, és közösen fel tudjanak készülni a környezet- és klímaváltozásra, alkalmazkodjanak a környezethez, és olyan termelési, termesztési technológiákat és agrotechnológiai megoldásokat alkalmazzanak, amelyek biztosítják egy eredményes és fenntartható agrárium jelenét és jövőjét.
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara a Telex megkeresésére azt válaszolta, hogy e célok megvalósítása érdekében a kamarában működő Zöld Támogató Egység (ZTE) szakértői, Sztahura Erzsébet és Kornéli Benjámin nemrégiben szakmai tájékoztatást adtak arról a gazdáknak, hogyan hasznosíthatják jól a most leesett nagy mennyiségű csapadékot. A szakértők azt írták, hogy mezőgazdasági szempontból – de akár a kiskertünkben is – érdemes úgy tekinteni a hóra, mint lassan felszabaduló vízkészletre, amely hozzájárulhat a talaj vízellátásához és a következő vegetációs időszak eredményességéhez, éppen ezért fontos, hogy a szilárd formában érkezett vízmennyiséget a talajon tartsuk.
Akármekkora területen is gazdálkodik valaki, a szakértők szerint annál jobban meg tudja majd tartani a vizet, minél jobban gondoskodott arról, hogy a talajt takarónövényekkel fedje le, magas tarlót vagy mulcsot hagyjon rajta, mivel úgy az olvadás lassabb lesz, és a víz fokozatosabban jut a talajba, és mélyebb talajrétegekbe juthat be.
„Ezzel szemben a tömörödött, fedetlen vagy rosszul strukturált talajokon az olvadékvíz gyorsan lefolyik, és nem hasznosul helyben”.
Sztahura Erzsébet és Kornéli Benjámin szerint a mezőgazdaságban az a cél, hogy a havat helyben tartsák a táblákon, mint írják, „a felszíni egyenetlenségek, a sávos művelés vagy a táblaszegélyek mentén meghagyott növényzet mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a hó ne egy ponton olvadjon el, hanem egyenletesen biztosítson vízutánpótlást”.
A téli csapadék hasznosítása azonban nem csak a táblákon belül fontos, a mélyebb fekvésű területek, gyepfoltok, fasorok, mezsgyék és vizes élőhelyek szerepe felértékelődik, mivel ezek képesek felfogni és késleltetni az olvadékvíz elfolyását. Éppen ezért véleményük szerint a tájléptékű gondolkodás – például a víz útjának tudatos irányítása a területen belül – hosszabb távon csökkentheti a vízhiány hatásait.
Mint írták, a legnagyobb víztározónk a talaj, amely az aszályos, vízhiányos periódusokban visszaszolgáltatja a növények gyökereinek az elraktározott csapadékot, mint egy jó éléskamra vagy pince.
„Óvjuk, tartsuk helyben – vagy a kiskertekben, településeken helyezzük a talajra a burkolt felületekről – a most jött hótakarót, ezáltal majd az annak olvadása során megjelenő vizeket, hiszen ez felbecsülhetetlenül fontos lesz a későbbiekben. Tegyük meg ezt bármely talajon – erdőn, mezőn és városokban is –, mert ezáltal csökkenthetjük a tavaszi aszályok mértékét, és természetes úton nedvesíthetjük vissza talajainkat, amely igen fontos az egyre kiszámíthatatlanabb éghajlati környezetben”.
Arról, hogy mi haszna a hónak az agráriumban, a Telex megkeresésére a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara a fentieken túl még azt írta, hogy a hótakaró nemcsak védi a talajt a kiszáradástól és a fagy miatti szerkezetromlástól, hanem kedvez a talajélet (mikroorganizmusok) fennmaradásának, és csökkenti a szél okozta talajeróziót is. De a téli hótakaró például kiváló hőszigetelő réteg is: megvédi a gyökereket az erős talaj menti fagyoktól, mérsékli a hirtelen hőmérséklet-ingadozást, csökkenti a fagyás okozta növénypusztulás kockázatát.
Ráadásképpen áldásos a téli hideg a kártevők szempontjából is, ugyanis most huzamosabb ideig voltak keményebb mínuszok, ez pedig gyengíti az áttelelő egyedek életképességét, ezáltal kevesebb kártevőre lehet számítani. De a kórokozók visszaszorításában is hasznos, ugyanis természetes módon javítja a védekezés hatékonyságát, így kevesebb növényvédő szerre lesz szükség. Mint a kamara írta, „a tartós, valódi tél az egyik legfontosabb növényvédelmi eszköz”.
