Magyar műhold, magyar űrhajós, magyar milliárdok – így próbál belépni Magyarország az űrgazdaságba

„Magyar űrhajóst küldünk az űrbe” – jelentette be 2021-ben Szijjártó Péter külügyminiszter, majd aztán, ahogy az lenni szokott, rögtön meg is jelent egy éjszakai rendelet erről a Magyar Közlönyben. A magyar kormány elfogadott egy 99 millió dolláros (nagyjából 30 milliárd forintos) űripari fejlesztési programot, amiről Szijjártó azt mondta: magyar űripari vállalatok, magyar egyetemek kutatói működnek együtt benne, összesen tizenkét eszközfejlesztési programban és nyolc tudományos kísérletben.

Maga az űrhajósprogram a HUNOR (Hungarian to Orbit) nevet kapta, és sokak meglepetésére nem az Európai Űrügynökséggel, és nem is Oroszországgal együttműködve indult: az új magyar űrhajóst ugyanis a NASA egyik partnere, az amerikai Axiom Space viszi a világűrbe. Ez a cég volt az, amelyik először küldött tudományos kísérleteket is végző magánmissziót a Nemzetközi Űrállomásra. Ferenczi Orsolya űrkutatásért felelős miniszteri biztos azt mondta korábban: az ESA közel tíz évig nem hirdetett űrhajóstoborzást, csak azután jelentették be az újabb programot, hogy a magyar űrprojekt elindult, ennek ellenére az ESA és a HUNOR együttműködő partnerek. A kormány 2019 és 2021 között tárgyalt az orosz Roszkoszmosszal is, mivel 2020-ig csak nekik volt olyan rakétájuk, amivel bárkit űrbe lehetne küldeni, de végül a SpaceX Dragon űrhajójának a megjelenésével inkább az amerikai partnerséget választotta. Azóta a geopolitikai helyzet miatt az oroszokkal meg is szakadt az együttműködés.

A magyar űrhajóskeresés hosszú folyamat volt, végül Kapu Tiborra esett a választás, a tartalék Cserényi Gyula lett. A küldetésre 240-en jelentkeztek, közülük egy összetett folyamat során a szakértők végül kiválasztottak négy jelöltet, akik kemény kiképzésen estek át az űrdinamikától kezdve a könnyűrepülőgépespilóta-kiképzésen át a különböző fizikai tesztekig és tudományos munkákig.

Az, hogy Farkas Bertalan után 45 évvel újra lesz magyar űrhajós, a magyar űrprogramnak csak egy nagyon kicsi, de kétségkívül jól marketingelhető szelete. Utóbbi abból is jól látszik, hogy szegény Kapu Tibort már most két lábon járó reklámtáblának használják, az űrbe felvihető csokoládétól kezdve a Heavy Toolsig mindent hirdetnek vele, amit el lehet adni. Kapu egyébként úgynevezett kutatóűrhajós lesz a Nemzetközi Űrállomáson, több tudományos kísérletet is el fog végezni, a magyar űrprogramnak azonban nem ez a fő fókusza, hanem az, hogy Magyarország is részt vegyen a szakértők által űripar 2.0-nak nevezett ökoszisztémában.

Az űrtevékenységek új korszakába a legtöbb szakértő szerint azzal jutottunk el, hogy a szektorba egyre több magáncég száll be, és a nagy állami és államközi kutatóintézetek mellett ezek a vállalatok uralják a porondot. Azt mondják, az űr 2.0 nemcsak a korábbinál is nagyobb hozadékkal jár majd mind a tudományos, mind a mérnöki fejlődés terén, de egyre inkább az űrből származó közvetlen és közvetett gazdasági előnyökről is szól.

Gondolhat az ember bármit Elon Muskról, az biztos, hogy mielőtt még igazán kezdett volna elgurulni a gyógyszere, sokat tett a privát űrszektor beindításáért. Persze vannak nagyobb játékosok a SpaceX mellett is a porondon, a Blue Origin vagy a Virgin Galactic is próbálkozik/próbálkozott Musk nyomába érni, de nem véletlen, hogy jelenleg az oroszok helyett egyre többen a SpaceX rakétáját használják fellövésekre. Ahogy elkészültek az első olyan eszközök, amikkel arányaiban megfizethető áron lehet fellőni műholdakat és embereket a világűrbe, az ipar berobbant, és egyre többen akarnak belőle egy-egy szeletet. Így Magyarország is.

A magyar űrprogrammal nem feltétlenül az a cél, hogy kineveljünk egy űrhajós-generációt, hanem az, hogy az űripar 2.0-ban vállaljunk szerepet, legalábbis ezt mondják a döntéshozók.

„Látszanak a célok, a világ milliárdosai szeretik a rakétákat. Kemény időszak áll előttünk, amiből nem szabad kimaradni, hanem az élére kell állni – mondta tavaly az I. Magyar Űrkongresszuson Fábián Gergely, aki akkor még a Nemzetgazdasági Minisztérium iparpolitikáért és technológiáért felelős államtitkára volt. – Kitörési pontként gondolkodunk az űriparról, a cél az, hogy a láncba minél jobban betagozódjanak a magyar űripar szereplői. Nem csak rakétákról beszélünk, számtalan más iparágban is lehetnek olyan beszállítók, akik együttműködhetnek a kutatás-fejlesztéssel, ott van bennük a potenciál.”

Az űripar valóban nagy biznisz: a McKinsey szerint a globális űrgazdaság értéke az inflációval együtt 2035-re eléri az 1800 milliárd dollárt, szemben a 2023-as 630 milliárd dollárral. Ez a szám magában foglalja az olyan egyértelmű alkalmazásokat, mint például a műholdak, hordozórakéták gyártása, az olyan szolgáltatásokat, mint a televíziós műsorszórás vagy a GPS, de az úgynevezett „elérési” alkalmazásokat is, amelyeknél az űrtechnológia segíti a vállalatokat a különböző iparágakban bevételt generálni. Az Uber például műholdas jelek és az okostelefonokban lévő csipek kombinációjára támaszkodik a sofőrök és az utasok összekapcsolására, és az útvonaltervezésre.

Nem új dolog itthon az űrkutatás

Magyarországnak 2021 óta van űrstratégiája, ami szerint a cél az, hogy:

• Hosszú távon Magyarország aktív szereplője legyen az űrszektor globális értékláncának, és elért pozíciójánál fogva egyes fejlesztési területeken regionális vezető szerepet töltsön be.
• Vonzó, validált képzési rendszerének köszönhetően innovatív, interdiszciplináris tudással rendelkező szakember-utánpótlással rendelkezzék, amely támogatja a magas innováció tartalmú és hozzáadott értékű termékek előállítását és szolgáltatások nyújtását, továbbá a hazai űrkompetenciák fejlesztését.
• Több iparágra kiterjedő multiplikátor hatásával és a minőségi, magasan képzett munkaerő foglalkoztatásával az űrszektor járuljon hozzá a magyar gazdaság versenyképességének növeléséhez, ezáltal a társadalom magasabb életminőségéhez, végső soron a közjóhoz.

Itthon ez előtt is voltak már űrkutatással és űriparral foglalkozó cégek: van például olyan, amelyik kvalifikált űrberendezéseket szállít műholdakhoz, olyan, amelyik a BepiColombo űrszonda egyik modulján dolgozott, ami részt vett a Földmegfigyelési Információs Rendszer fejlesztésében vagy éppen az Axiom Space szervizmoduljának megtervezésében, esetleg űrgeodéziai deformációmonitorozási szolgáltatásokat nyújt. 2007-ben megalakult a HUNSPACE, vagyis a Magyar Űripari Klaszter, egy gazdasági és szakmai szövetség, ami a magyarországi űrorientált szervezeteket fogja össze.

Több egyetem is dolgozik a szektorban már régóta: a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem például kisműholdakat is állított már pályára, a Debreceni Egyetemen hat kutatócsoport is működik, amik az űrutazások sugárfizikai, élettani, táplálkozási, orvosi és diagnosztikai aspektusai mellett a klímaváltozással is foglalkoznak, az ELTE-n működik egy Geofizikai Tanszék Űrkutató Csoport, az Óbudai Egyetemnek van Geoinformatikai Intézete. A Szegedi Tudományegyetemnek a Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszékén működik egy Nemlineáris Dinamika és Kinetika Csoport, illetve egy Repülő- és Űrorvosi Tanszék is. Ezek mellett persze a HUN-REN Kutatási Hálózat tagjai is foglalkoznak űrkutatási projektekkel.

A korábban is működő intézetek és tanszékek mellett 2022-ben az űrkutatásért felelős Külgazdasági és Külügyminisztérium és a felsőoktatásért felelős Innovációs és Technológiai Minisztérium közös szakirányú továbbképzést hozott létre a hazai űrkutatáshoz és űrtechnológiához kapcsolódó kompetenciával bíró tizenhat magyar egyetemen. A UniSpace kezdeményezés keretében 2022 szeptemberében először magyar, majd angol nyelven induló háromszemeszteres képzés négy fő tudományterületre fókuszál: az élő természettudományokra, az élettelen természettudományokra, a műszaki és informatikai tudományokra, valamint a társadalomtudományokra. A csatlakozó felsőoktatási intézmények száma 2024-ben már 21 volt.

Azt, hogy az ilyen kutatócsoportokban és cégeknél zajló munkának mi a gyakorlati haszna, talán nem is kell magyarázni: az űrtechnológiának szokása, hogy előbb-utóbb begyűrűzik a mindennapokba is. A GPS, a banki szolgáltatások, a mezőgazdaság fejlesztése és az optimalizált közlekedés például mind a műholdas technológiától függ. Az ilyen kettős felhasználású technológiák jellemzően először mindig katonai vagy kutatási célokra készülnek el (gyakran egyszerre mindkettőre), aztán átszivárognak a mindennapi használatba is.

2023-ban lezárult egy európai uniós támogatással és a HEPA Magyar Exportfejlesztési Ügynökséggel együtt zajló pályázat, a GINOP Fit For Export is, aminek a célja a potenciális űripari szereplők versenyképességének növelése, nemzetközi piacon való megjelenésének előkészítése, illetve külpiaci növekedésének támogatása volt. A HEPA azt írta: a 2022–2023-as években 177 vállalkozást tudott felkészíteni a külpiacra lépésre.

Magyar embernek magyar műholdat

De mi változik most, hogy Magyarország céltudatosabban is belevágott az űrtevékenységbe? A stratégián kívül természetesen a pénz, és részben az irány is: a kutatás-fejlesztésen kívül a védelem is előtérbe kerül. Ez nemcsak itthon van így, globálisan is egyre fontosabb irány a védelmi potenciál növelése. A világban jelenleg az Egyesült Államok, Oroszország és Kína a vezető az űrszektorban, bár most, hogy Donald Trump alaposan megnyirbálta a NASA költségvetését, az ország lemaradhat, akár ki is eshet a top 3-ból.

Az Európai Unió űripari, de még űrkutatási szempontból is jócskán le van maradva a versenytársai mögött. Bár az olyan projektek, mint a Galileo, a Copernicus vagy a készülő IRIS² műholdprogram világszínvonalúak, nincs visszatérő rakétánk, sem űrhajónk, a holdprogram pedig vergődik. Az IRIS² egyébként éppen az Unió biztonsága szempontjából lesz fontos, és „jelentős lépés Európa szuverenitása és biztonságos összeköttetése felé” – közölte az Európai Bizottság, amikor tavaly decemberben aláírták a koncessziókat a rendszerről. A műholdak „fejlett kapcsolódási szolgáltatásokat kínálnak a kormányzati felhasználóknak”. Ahhoz, hogy megértsük, egy ilyen hálózat kiépítése miért is olyan fontos, elég csak arra gondolni, milyen fontos mérföldkő volt az orosz–ukrán háborúban az, hogy Elon Musk lehetővé tette az ukránoknak, hogy a saját miniműhold-konstellációját, a Starlinket használják a harctéri kommunikációhoz.

Azt, hogy az EU újabban mennyire próbálja középpontba helyezni az űrtevékenységet, az is mutatja, hogy Andrius Kubilius személyében védelmi és űrügyi biztosa is lett idén, aki azt nyilatkozta: a blokknak elsőrendű az űrszektor, de az erre rendelkezésre álló büdzsé még mindig limitált. A politikus felszólította az EU-t, hogy a védelem új prioritásaihoz hasonló irányvonalak alapján fektessen be az űrügyekbe is.

Magyarország 2015 óta tagja az Európai Űrügynökségnek. Míg 2024-ben a magyar ESA-hozzájárulás 9 milliárd forint volt, a visszatérülési arány egyelőre elmarad, vagyis nem forgat vissza a beölt pénz annyit a gazdaságba, mint amennyi elvész belőle. A magyar űrstratégia egyik fontos célja az, hogy ezen változtasson. Fábián Gergely korábban azt is mondta: nem titkolt célja a szabályozóknak, hogy „nemzeti bajnok” vállalatokat neveljenek ki, ilyen lehet például a 4iG és a REMRED műholdgyár együttműködése.

Korábban bejelentették ugyanis, hogy HUSAT néven saját műholdprogram lesz Magyarországon: egy geostacionárius pályán keringő (HUGEO), valamint további nyolc, alacsony Föld körüli pályán keringő (HULEO) műholdat tervez 2032-ig felbocsátani, pályára állítani és üzemeltetni. Ez a legnagyobb, magánkezdeményezésben és -finanszírozásban megvalósuló műholdprogram Magyarországon és a kelet-közép-európai régióban is.

A projektet a 4iG Űr- és Technológiai Zrt. fogja össze, aminek anyavállalata a megalakulása óta rengeteget szerepelt a hírekben, többnyire azért, mert néhány év alatt szinte a semmiből épült fel a cég, amiben mára összefut szinte minden, ami az Orbán-kormánynak üzletileg fontos, a távközléstől az informatikán át a védelmi iparig, és ma már az űrkutatásig is. Ez a hivatalosan magánkézben lévő cég titokban kapott több tízmilliárd forintot az adófizetők pénzéből, hogy bővíthesse a birodalmát, a 4iG pedig a magyar állammal együtt vásárolta fel a hazai Vodafone-t. Az egyik befektetője a Rheinmetall német fegyvercég, és a két vállalatnak közös vállalkozása is van. A 4iG felvásárlásának furcsaságaival kapcsolatos Direkt36-nyomozásról itt írtunk bővebben.

Sárhegyi István, a 4iG űripari cégének vezetője azt mondta korábban: a védelmi iparban vannak állami entitások, nagyvállalatok, nemzetközi vegyes vállalkozások és kkv-k, a magyar űriparban viszont még ennyi sincs, ezért van szükség egy olyan magáncégre, mint a 4iG Űr- és Védelmi Zrt. Sárhegyi szerint a magyar űrkutatás erős, vannak jó kutatóintézeteink, egyetemeink több évtizedes know-how-val és eredményekkel, de űripara eddig Magyarországnak nem nagyon volt.

A holding célja, hogy globális piacra lépjen az űriparban, a dróngyártásban, a drónvédelemben és a védelmi ipari, digitalizációs szolgáltatásokban. Ahogy azt a drónvédelemmel foglalkozó cikkünkben megírtuk, a 4iG 2023 nyarán saját fejlesztésű, 65 kilogramm tömegű, 500 kilométer per óra legnagyobb sebességre képes sugárhajtású dróntípust mutatott be, valamint tagja annak a konzorciumnak is, amely az ilyen típusú légi járművek felderítésére szolgáló szenzorrendszer fejlesztésével foglalkozik. A több iparági szereplőt is magába foglaló űripari kezdeményezés célja, hogy a nulla szinttől, tehát a teljesen nyers adattól kezdve a 4-es szintig, vagyis akár a mesterséges intelligenciával lebonyolított földmegfigyelési adatok feldolgozásáig és értékesítéséig bezárólag mindenre képesek legyenek.

Sárhegyi korábban azt is mondta: a hozzánk hasonló GDP-jű európai országok egyre fejlődnek, és nálunk többet fektetnek ebbe a szektorba. „Már mi is zárkózunk fel, de ők is iparilag vezéreltek. A kutatás nagyon fontos, de szerintem most az ipar területén kell nagyobb hangsúlyt helyezni az űrszektorra. A lengyelek és a csehek kezdenek elég erősek lenni, sőt, a lengyelek szintén elkezdtek ilyen műholdprogramokban gondolkodni, együttműködve az állammal” – mondta.

Ferencz Orsolya korábban úgy fogalmazott, hogy magyar űriparról még nem beszélhetünk, jelenleg az inkubációnál tartunk, és Csehország és Lengyelország utolérésre lehet a következő elérhető cél. Az Európai Űrügynökséghez befizetett magyar összeg ugyanis még mindig csak a fele az említett regionális társakénak, most fejenként 2,5 eurónál tartunk.

Ez nem tűnik soknak, de a szektorban óriási pénzek mozognak: Kapu Tibor rezsiórabére például megközelítőleg 144 ezer dollár, azaz 50 millió forint lesz, de ez a feladattól függően nőhet vagy csökkenhet (például az űrséta költségesebb, mint a kutatólaborban eltöltött idő). Az asztronautaidő annyira drága, hogy „minket is nagyon sokan már keresgélnek az ügyben, ha esetleg van egy kis idő még, ami kiadó, akkor ők szeretnék, ha a magyar űrhajós az ő kísérletükbe is beledolgozna” – mondta Ferencz Orsolya.

Kapu Tibor az Axiom-4 nemzetközi űrmisszió tagjaként kedden, helyi idő szerint 8 óra 22 perckor (közép-európai idő szerint 14 óra 22 perckor) indulhat el a floridai Kennedy Űrközpontból a Nemzetközi Űrállomásra. Ott 25 kísérletet fog elvégezni, amelyeket a saját szavai szerint Magyarország „briliáns elméi” készítettek elő. A négyfős csapat 14 napot tölt majd a Nemzetközi Űrállomáson, ahol 31 ország körülbelül 60 kísérletét és kutatását végzi majd el.