Végre megtudhattuk, miért kell Magyarországnak az űrbe mennie

Magyarországon mindig kicsit szkeptikusan indul el az ember bármilyen űrkutatással kapcsolatos eseményre: persze, fontos, hogy a legújabb űrversenyből ne maradjunk ki, azért nincs egy NASA-nk, ahol az űrkutatás, és az űr-ismeretterjesztés is több évtizedes történelemre tekint vissza. Itthon az űrszektor sokáig legfeljebb kutatási területként volt jelen, 2018-ban viszont az egész szektor a Külgazdasági és Külügyminisztérium alá került, és elkezdtük felépíteni a hazai űrstratégiát.

A Balatonfüredi Kongresszusi Központban megrendezett I. Magyar Űrkongresszus is kapott hideget-meleget a szervezési időszak alatt, de valójában egy jól szervezett, minőségi és érdekes rendezvény volt, aminek még haszna is lehet bőven. A rendezvényen ismeretterjesztő és szakmai panelek várták az érdeklődőket, elsősorban a gyerekeket – a konferencia fő mondandója ugyanis nagyjából az volt, hogy a magyar űripar fontos, és a fiatalok lelkesítése még fontosabb, hiszen ki kell nevelni a jövő űripari dolgozóit a következő generációból. Ott volt Jim Christensen, egykori NASA oktatási igazgató, az új magyar űrhajós, Kapu Tibor és tartalékosa, Cserényi Gyula, valamint maga Farkas Bertalan is, és mindannyian kiemelték: már itthonról sem elérhetetlen álom az, hogy valaki az űrszektorban kapjon helyet.

Az eseményen ugyan volt szakmai panel, ahol az űripar hazai szabályozói és vállalati szereplői vettek részt, a rendezvény mégis inkább a gyerekeknek szólt, a fő célja pedig az volt, hogy inspirálja őket a STEM, vagyis a természettudomány, technológia, mérnöki tudomány és matematika irányába. „El kell fogadnunk, hogy most mindenki belecsöppent a 2.0-s űripari világhelyzetbe, és úgy gondoljuk, hogy a mai fiatalokat fel kell arra készíteni, és meg is kell nekik mutatni azt, hogy milyen lehetőségek vannak előttük” – mondta a Telexnek Fenyőfalvi Anett, a konferenciát rendező ORION Űrnemzedék Alapítvány elnöke. „Ezért hoztuk létre ezt a rendezvényt, hogy a környékbeli, illetve idővel a teljes országra kibővült űriparral, űrgazdasággal, űrpolitikával, űrkutatással foglalkozó szervezeteknek adjunk arra lehetőséget, hogy itt ma összegyűljenek.”

„Szeretnénk, hogy az űripar az emberek hétköznapjainak is része legyen, mert úgy gondoljuk, hogy ugyan rengeteg ember van, aki ezeken a szakterületeken dolgozik Magyarországon, de nem ismerjük őket. Nagyon sokan nem tudják például, hogy több mint 70 éve van Magyarországon űrkutatás. Kármán Tódorról nevezték el például azt a határt, azt a távolságot a Földtől, amitől arról beszélhetünk, hogy elértük a világűrt” – tette hozzá.

A helyszínről úgy tűnt, hogy a lelkesítés remekül működik: több száz általános és középiskolás gyerek fordult meg a nap folyamán a kongresszusi központban, nézegették a kiállított BME-rakétát, játszottak a VR-headsetekkel, űrsalátát fogdostak, kerülgették a különböző robotokat, kis Polskiból átalakított holdjáróba ültek, távcsővel csillagokat néztek, űrruhát próbáltak, fotózkodtak Darth Vaderrel és a rohamosztagosokkal. A konferencia szervezői igyekeztek vegyíteni a komoly tudományt az élményekkel és a scifivel, ami abszolút működött, és a közönség vevő is volt rá.

Az esemény egyik sztárvendége Jim Christensen volt, aki a NASA oktatási igazgatójaként dolgozott, jelenleg az Aldrin Family Foundation munkatársa. Christensennek sikerült lebetegednie a konferenciára, szinte teljesen elment a hangja, így suttogva tartotta meg az előadását, nem csoda, hogy a tervezett 40 perc helyett csak 20-at beszélt.

„Látom a gyerekek arcán az izgalmat. Amikor tegnap találkoztam ezekkel a srácokkal, akik megépítették a rakétát, az ő lelkesedésük rám is átragadt” – mondta a Telexnek, arra utalva, hogy találkozott a BME Suborbitals csapatával.

„A fiataloknak történeteket kell mesélnünk. El kell mesélnünk, hogy Magyarország hogyan mérte meg a Hold-Föld távolságot. Ezt ti az 1940-es években vittétek véghez. Ti csináltátok, nem egy másik ország. Azt is el kell mesélnünk, hogy van most egy űrhajósotok, aki jövőre a Nemzetközi Űrállomásra megy. Lehet, hogy kis ország vagytok, de nagyon tehetségesek. Sétálok az utcákon, és olyan magyar írók, költők, zeneszerzők nevét látom a táblákon, akiket én is ismerek, pedig sok ezer kilométerre élek innen. Magyarország kicsi, de lenyűgöző hatása van a világban.”

Christensen előadásában bemutatta az oktatási célokra használt Mars-térképet is, amit az ő felügyeletével készítettek el, közben megjegyezte, hogy hiába lapos a térkép, a Mars azért gömbölyű, ne tévesszen meg senkit. A Telex kérdésére, hogy hogyan próbál küzdeni a tudományos álhírek és összeesküvés-elméletek ellen, azt mondta: nem hiszi, hogy az emberek tényleg elhiszik a laposföld-teóriát, inkább azt akarják ezzel jelezni, hogy nem bíznak a tudományban. „Úgy gondolom, hogy az a mi dolgunk, hogy nyugodtan, egyértelműen, az adatok felhasználásával és tudományos gondolkodással példát mutassunk nekik” – tette hozzá.

A gyerekcentrikus programokon kívül azért volt egy komolyabb szakmai lába is az eseménynek, ennek az volt a célja, hogy a különböző űripari szereplőket összehozza a jövőbeli együttműködések reményében.

„Az űrszektorra iparként érdemes tekinteni, még akkor is, ha alapvetően rengeteg kutatás és egyéb más érdekesség is lengi körül” – mondta Fábián Gergely, a Nemzetgazdasági Minisztérium iparpolitikáért és technológiáért felelős államtitkára a kongresszuson tartott előadásában. „A scifikben a múltban azért többet vártunk az űrtől, de ez nem jelenti azt, hogy nem tud bekövetkezni, amit a filmekben láttunk, csak idő kell hozzá.”

Azt is mondta, hogy most jön egy űripari forradalom, a 2.0, legalább is ebben reménykedik – az űripari forradalom 1.0-ból most már tovább léptünk, ami a hidegháborús versenyt jelentette. „Látszanak a célok, a világ milliárdosai szeretik a rakétákat. Kemény időszak áll előttünk, amiből nem szabad kimaradni, hanem az élére kell állni.”

Ő és az űripari szereplők is azt hangsúlyozták, hogy most vagyunk egy olyan szakaszában az űripar fejlődésének, amin áll vagy bukik minden: aki lemarad, az kimarad, és csak kulloghat a többiek után. Magyarország pedig több évtizedes múltra tekint vissza az űrkutatásban (elég, ha Farkas Bertalan űrhajósra vagy az általa 1980-ban a Szaljut–6 űrállomásra vitt Pille doziméterre gondolunk), ezt pedig nem szabad elpazarolnunk, pláne nem kiengedni az országhatárokon kívülre, mondták az illetékesek.

„Kitörési pontként gondolkodunk az űriparról, a cél az, hogy a láncba minél jobban betagozódjanak a magyar űripar szereplői” – mondta Fábián. „Vannak, akik már amúgy is részesei ennek, de olyanok is, akik nem tudják, hogy az űriparban is van potenciáljuk.”

„Nem csak rakétákról beszélünk, számtalan más iparágban is lehetnek olyan beszállítók, akik együttműködhetnek a kutatás-fejlesztéssel, ott van bennük a potenciál. És az ilyen konferenciák segítenek abban, hogy a fiatalok elinduljanak STEM világa felé.”

Fábián bemutatta, hogy az űrkutatásnak és az űrtevékenységnek járulékos haszna is van: a technológiai és innovációs fejlesztés, a gazdasági növekedés és munkahelyteremtés, a kommunikációs és távközlési újítások, a környezetvédelem és a klímaváltozás elleni küzdelem és a nemzetbiztonság, bár utóbbiról fájóan kevés szó esett a szakmai panelen is. „A globális űripar értéke 2023-ban 630 milliárd dollár volt, becslések szerint ez 2035-re elérheti az 1800 milliárd dollárt is. A terület Európa-szerte közel 230 ezer munkahelyet biztosít, és egyre döntőbb szerepet játszik a világ kihívásainak mérséklésében” – mondta.

Magyarország 2015 óta tagja az Európai Űrügynökségnek, 2021-óta van önálló űrstratégiája. Míg 2024-ben a magyar ESA-hozzájárulás 9 milliárd forint volt, a visszatérülési arány egyelőre elmarad, vagyis nem forgat vissza a beölt pénz annyit a gazdaságba, mint amennyi elveszik belőle. Az egyik központi célja a magyar űrstratégiának az, hogy ezen változtasson. A magyar uniós elnökség alatt is kiemelt szerepet fog kapni az űrszektor, egészen pontosan az európai űrtörvény tárgyalása, erről Ferencz Orsolya űrkutatásért felelős miniszteri biztos is beszélt korábban. Fábián kiemelte, hogy a szabályozást az űripari szereplőkkel való konzultáció mellett akarják tárgyalni.

Nem titkolt célja a szabályozóknak, hogy nemzeti bajnok vállalatokat neveljenek, mondta Fábián, ilyen például a 4ig és a REMRED műholdgyár együttműködése. „Ennek az az oka, hogy ha az állam az adófizetők pénzét szánja bármilyen ipari fejlesztésre, fontos szempont, hogy lássa, hogy valamilyen nemzeti, szuverenitási érdeke van” – tette hozzá.

Előadást tartott a 4ig Űr- és Technológiai Zrt. megbízott vezérigazgatója és a 4ig elnöki kabinetvezetője, dr. Sárhegyi István is. A 4ig megalakulása óta rengeteget szerepelt a hírekben, többnyire azért, mert néhány év alatt szinte a semmiből felépült a cég, amiben mára összefut szinte minden, ami az Orbán-kormánynak üzletileg fontos, a távközléstől az informatikán át a védelmi iparig, és ma már az űrkutatásig. Ez a hivatalosan magánkézben lévő cég titokban kapott több tízmilliárd forintot az adófizetők pénzéből, hogy bővíthesse a birodalmát, a 4ig pedig hamarosan a magyar állammal együtt felvásárolta a Vodafone-t is. Az egyik befektetője a Rheinmetall német fegyvercég, és a két vállalatnak közös vállalkozása is van. A 4ig felvásárlásának furcsaságaival kapcsolatos Direkt36-nyomozásról itt írtunk bővebben.

Dr. Sárhegyi István az űrkongresszuson szintén elmondta: paradigmaváltás zajlik az űriparban, a 2010-es évek elején a SpaceX feltalálta az újrahasznosítható rakétákat, ami azt a következményt hozta magával, hogy drasztikusan csökkentek a felbocsátási költségek. „Az 1970-es években 60 ezer dollár volt egy kilogrammnyi hasznos teher felbocsátása az űrbe, ez ma a 200 dollárt súrolja, és ha a Starship sikeres lesz, akkor 100 dollár alá csökkenhet” – fejtette ki. „Ennek az a következménye, hogy az űripar megnyílt olyanok számára is, akik korábban ebben gondolkodni sem mertek. A piac is megváltozott, a konszolidált piac, amit korábban nagy szereplők uraltak, megnyílt a kis szereplők számára is. A nagyobbak nem voltak eléggé felkészülve azokra az újításokra, mint például a műhold-konstellációk: ezeknél nem egy nagy műholdat lőnek fel hosszú időre, hanem rengeteg kicsit rövidebb időre, a Starlink a maga 40-50 ezer műholdjával sokszorosa annak a műholdmennyiségnek, amit valaha a történelem során felbocsátottunk.”

Azt mondta, hogy úgy látja: a piac keresletorientált lett, a kínálat pedig ezt nem tudja lekövetni, nincs kapacitás arra például, hogy ezeket a műhold-konstellációkat legyártsák. Emiatt a nagy szereplők hátrányba kerültek, és kisebb, innovatív rendszerintegrátorok kerültek előtérbe mind a régióban, mind Kínában, Indiában, és az egész Közel-Keleten. „Nagy a verseny, az árak is drasztikusan tovább csökkennek, és a magántőkének is nagyobb a jelentősége, mert megjelent a profit a szektorban, ez pedig a magántőkét is mozgatja.” Ez az, ahol az előadók szerint Magyarországnak is jelentős szerepe lehet. „A kisebb államok is aktivizálták magukat, nem elérhetetlen már nekik sem az űripar, hiszen nem olyan technológiáról beszélünk, mint a '70-es években, amikor mindent a nulláról kellett felépíteni. Kutatási és ipari ágon is van keresnivalója Magyarországnak az űriparban.”

Sárhegyi, és egyébként a többi szakmai megszólaló is hangsúlyozta: Magyarország jó pozícióban várta ezt a 2.0-ás paradigmaváltást, hiszen a '70-es évek óta megvan itthon a know-how, de fontos lenne, hogy itthon is maradjon, itt hasznosuljon, és a tudásból ne más országok profitáljanak. Sárhegyi azt is mondta, hogy a jelenlegi geopolitikai helyzetben ennek szuverenitásvédelmi szerepe is van, példának Ukrajna kiszolgáltatottságát hozta fel, ahol Elon Musk Starlinkje biztosítja az internetet, de csak addig, amíg nem támadásra, hanem védekezésre használják fel az ukránok.

A szuverenitásvédelem egyébként sokszor előjött az előadások során, de nem a kormány által hangoztatott lózungok formájában – az űriparban tényleg fontos, hogy lehetőség szerint ne más országok technológiájára támaszkodjunk. Sárhegyi bemutatta a Martonvásárhelyen készülő REMRED műholdgyárat is, ahol 400 kilogrammos eszközméretig tudnak majd műholdakat összerakni. A tervek között szerepel két saját földi állomás kiépítése is, ezt a Hungarodigital és a Spacecom izraeli vállalattal közösen akarják üzemeltetni. A műholdas adatok képi feldolgozásában már van itthon tapasztalat, ezt fogják használni a földmegfigyelési adatok felhasználására is. „Fontos, hogy építsünk egy földmegfigyelési műholdkonstellációt saját magunk számára, és arról szolgáltatást nyújtsunk, és mindezt a határokon belüli földi állomásokkal üzemeltessük. Az adatok tárolása is fontos része a tervünknek.”

„A cél az, hogy vezetői legyünk ennek a területnek, és nagyon fontos az is, hogy nem monopolisztikus helyzetet akarunk teremteni, együttműködünk kis- és középvállalkozásokkal, kutatóintézetekkel, egyetemekkel, külföldi nagy integrátorokkal” – tette hozzá. Persze az továbbra is visszatetsző, hogy mindez a 4ig égisze alatt valósul majd meg, és Magyarországról nézve nehéz elhinni, hogy minden adófizetői forintot pontosan arra költenek majd, amire nyilvánosan szánják. Elméletben nem lenne visszás, hogy egy állami cég fogja össze az űrszektort (hiszen a NASA is ilyen), itthon viszont nagyon alacsony a bizalom az ilyen szereplők felé, nem is alaptalanul. A célok azonban validak: kár lenne nem kihasználni Magyarország magas tudástőkéjét az űriparban is.

Az előadásokon szó volt még a UniSpace konzorciumról is, ami egy 19 egyetem együttműködésével működő interdiszciplináris platform. „Ennek eredményeképpen sikerült a világon egyedülálló felsőfokú képzést csinálnunk, tavasszal már 77 diplomát adhattunk át” – mondta Dr. Horváth Bianka, UniSpace programigazgatója. Hozzátette, hogy nemsokára indul az angol nyelvű képzésük is, a cél pedig nem az, hogy átképezzenek szakembereket, hanem azokon az űrszektorhoz kapcsolható területeken erősítsék meg a tudásukat, amiben már egyébként is dolgoznak.

A magyar űrstratégia zászlóshajója egyértelműen a HUNOR, vagyis a Hungarian to Orbit, amelynek űrhajósát és tartalék űrhajósát nemrég választották ki. Kapu Tibor és Cserényi Gyula is ott voltak a konferencián, elkísérték Farkas Bertalant a balatonfüredi űrfához, és kerekasztal-beszélgetésen vettek részt. Elmondták, hogy 15 évvel ezelőtt ők sem hitték volna, hogy itt fognak ülni, fontos céljuk, hogy inspirálják a fiatalabb generációt arra, hogy ők is vegyenek részt az űrszektorban. „Rengeteg olyan magyar tudomány van, amit ki kell vinni a világűrbe, fizethettünk volna érte, megkérhetnénk a NASA-t, az ESA-t, hogy azokat a kísérleteket, amiket magyar egyetemek, magyar kutatók álmodtak meg éveken keresztül, de nekünk az volt a célunk, hogy egy teljeskörű kompetenciát építsünk ki. De mi azt szerettük volna, hogy magyar ember menjen ki az űrbe, mert neki lesz az valóban prioritás, hogy magyar kísérletekkel dolgozzon” – mondta Kapu Tibor.

„Ha most fel akarnánk küldeni egy kísérletet az ISS-re, és nem magyar programon keresztül, az lehet, hogy 10-15 év múlva kerülne elvégzésre” – mondta Cserényi Gyula. „Ezért hívták életre a HUNOR programot, mert van olyan kutatási állomány, amit szeretnénk elvégezni az űrállomás fedélzetén, és nem akarunk várni 10 évet arra, hogy vagy elvégzik, vagy nem.”

Az űrhajós és tartalékosa várhatóan szeptember környékén költöznek ki majd az Egyesült Államokba, és előreláthatólag 2025-ben, de még az is lehet, hogy 2024 végén juthat ki Kapu Tibor az űrállomásra egy Crew Dragon fedélzetén.

„Űrverseny volt, űrverseny van, űrverseny lesz” – mondta a beszélgetésen Farkas Bertalan, kicsit visszautalva arra, hogy miért is érdemes Magyarországnak most beszállnia az űriparba. Persze az egyértelművé vált a konferencia során is, hogy a verseny éllovasai soha nem mi leszünk, de az űrszektor változik, szegmentálódik, és kiharaphatunk belőle egy szeletet. A lelkes gyerekeket látva az utánpótlás-nevelésre pedig az olyan konferenciák, mint az űrkongresszus, biztosan tökéletesen megfelelnek.