Viszlát Windows 10, helló Windows 11 – összeszedtük, mit kell tudni a számítógépek százmillióit érintő nagy idei változásról

Emlékeznek még, amikor a Microsoft 2015-ben piacra dobta a Windows 10-et, és váltig állította, hogy ez lesz az utolsó Windows, innentől csak ezt fogják frissítgetni? Ezt a vállalást négy évig sikerült tartani, aztán 2021 nyarán megjelent a Windows 11, és egyértelmű volt, hogy ha már megcsinálták, előbb-utóbb meg kell majd vele barátkozni. Ez a folyamat tavaly év elején el is kezdődött, mikor a Microsoft beszüntette a 10-es verzió licenceinek eladását,
idén pedig egy még fontosabb mérföldkő következik, október 14 után nem érkezik több frissítés az előző operációs rendszerhez.
Használni ezután is lehet majd persze a Windows 10-et, de az ezt futtató gépek sokkal nagyobb kockázatnak lesznek kitéve a kártevőkkel szemben, így magánemberként is erősen ajánlott lesz Windows 11-re váltani, vállalati szinten meg pláne. A 11-re átállni ingyen lehet, ha valaki Windows 10-et használ, de a magasabb hardverkövetelmények miatt rengeteg gépre csak extra lépésekkel, vagy sehogy sem lehet feltenni a legfrissebb rendszert. Összeszedtük, mire kell számítani és mik a lehetőségeink, ha nem akarunk magunknak bajt.
Milyen Windows 11? Milyen frissítés?
A Windows 11-et hivatalosan 2021 júniusában mutatták be, a Microsoft ekkor olyasmikkel győzködte a felhasználókat, hogy ez majd biztonságosabb és áramvonalasabb lesz, meg natívan fognak rajta futni az androidos alkalmazások. A kezelőfelület tényleg sokkal letisztultabb lett, és olyan látványos változtatások is befutottak, mint a középre zárt Start menü, de az első napokban inkább arról beszélt mindenki, hogy az innen letölthető PC Health Check alkalmazás akkor is azt mondja, hogy nem tudjuk feltenni a Windows 11-et, ha a gépünk amúgy megfelel a rendszerkövetelményeknek.
Ez a konfliktus a mi tesztünkben is felmerült annak idején, mint a frissítési folyamat legnagyobb akadálya, de végül sikerült átverekedni magunkat rajta. Sok értelme viszont nem volt az egésznek: akkor azt írtuk, hogy a főleg a kezelőfelületen észrevehető változtatások ellenére igazából semmilyen jó indok nem látszik frissíteni a Windows 11-re, hacsak nem akarja valaki minél előbb kipróbálni az újdonságokat. Az pedig már a végsőkig kitartó Windows 7-rajongóknál is látszott, hogy a legtöbb ember az egyre kellemetlenebb noszogatás ellenére sem szereti lecserélni az operációs rendszerét.
Ráadásul a 11-nél még a 7 és a 10 közötti különbségnél is jelentéktelenebbek voltak az eltérések egy átlagfelhasználó számára.
Nem meglepő, hogy az ingyenes frissítés és az előző verzió árusításának tavalyi berekesztésének ellenére a statisztikák szerint a Windows-felhasználók 62 százaléka még mindig Windows 10-et használ, a Windows 11 pedig három és fél év alatt a windowsos piacon egyharmados részesedésig jutott. A Windows 11 persze ez idő alatt sokat fejlődött, de a legtöbben így is inkább az októberi frissítésstop miatt fognak idén Windows 11-re váltani, nem pedig azért, mert olyan jó, vagy mert időnként zaklatja őket ezzel a gépük. Ettől még persze mindenkinek azt javasoljuk, hogy frissítsen még a határidő előtt, ha ezt hivatalosan meg tudja tenni.
Milyen rendszerkövetelmények?
Fentebb már említettük, hogy a bejelentés után a hivatalos alkalmazás sok gépnél azt jelezte, hogy nem lehet feltenni rá a Windows 11-et. Ez sok esetben, így nálunk is vaklárma volt, de a Windows 11 rendszerkövetelményei tényleg szigorúbbak az előző verzióénál. A ZDnet két éve a Lansweeper kutatására hivatkozva arról írt, hogy a vállalati számítógépek több mint 40 százaléka nem alkalmas a frissítésre, tavaly év végén pedig a Canalys Research elemzőcég írt arról, hogy 240 millió számítógépet hajíthatnak ki emiatt 2025-ben, amikor vége lesz a Windows 10 támogatásának.
A Windows 11-re frissítésnek két gátja lehet: az egyik a processzor (támogatottak listája itt), a másik pedig a Trusted Platform Module, vagyis a TPM 2.0-s verziója. Utóbbi egy biztonsági csip, ami 2016 óta szériatartozék a Microsoft gépeiben, a vállalati gépeken kívül viszont nem számít alapvetésnek. A Lansweeper kutatása szerint 2022-ben a vizsgált számítógépek 43 százalékában nem volt támogatott a processzor, 15 százalékuk pedig a TPM 2.0-n bukott meg. Azóta biztos javult a helyzet, de én például most ezt a cikket speciel egy olyan céges laptopon írom, amire nem rakható fel a Windows 11.
Ez máshol is előfordulhat, ha nem cserélik kétévente a gépparkot, és akkor az olyan igáslovakról, mint a régi Thinkpadek, még nem is beszéltünk. Pedig ezeket magánemberek is használják a mai napig a megbízhatóságuk miatt.
Ha nincsen TPM 2.0, akkor vehetünk egy ilyen biztonsági csipet, ha van alaplapi foglalat, amibe bele tudjuk tenni. Vagy ha elég modern a processzorunk, akkor bekapcsolhatjuk a TPM inteles vagy AMD-s megfelelőjét a BIOS-ban, és használhatjuk azt a dedikált csip helyett. Ha egyik sem járható út, vagy a processzor a gond, akkor elkezdhetünk új gépet nézni, vagy fejest ugorhatunk a házibarkács praktikákba. Az biztos, hogy 2025-ben is rengeteg gép van, ami vagy a processzora, vagy a TPM 2.0 miatt elbukik, a Microsoft pedig nemrég erősítette meg újra, hogy nem enged a követelményekből.
Mit csináljunk, ha a mi gépünk is érintett?
A leginkább kézenfekvő megoldást, vagyis azt, hogy nem csinálunk semmit, és simán használjuk tovább a Windows 10-et, rögtön vessük is el. Még tudatos felhasználóként is indokolatlanul nagy a kockázata annak, hogy egy befoltozatlan sérülékenységet kihasználva támadás éri a gépünket, egy cégnél pedig pláne nem érdemes abban bízni, hogy mindenki extra óvatos lesz majd. Ha minden áron maradni akarunk a Windows 10-nél, akkor két lehetőségünk van: elkezdünk egy külső szolgáltatást használni, mint a 0patch, vagy fizetünk a Microsoftnak a kiterjesztett támogatásért.
A 0patch-nek már az ingyenes verziója is befoltoz minden nulladik napi (a gyártók előtt még ismeretlen) sérülékenységet, ha viszont magát a Windows 10-et is szeretnénk naprakészen tartani, akkor havi pár dollárt kell kicsengetnünk ezért. A hivatalos fizetős lehetőség legfeljebb három évig, vagyis 2028-ig tolja ki a támogatást a vállalati és az oktatásban dolgozó ügyfeleknek, és egy évig magánembereknek. Az oktatási intézményeknek eszközönként 7 dollárt kell fizetni három évre, a vállalati ügyfeleknek 427-et, a magánembereknek pedig 30 dollárba kerül az egy extra év.
Vállalati ügyfeleknek ez tutira nem éri meg, de igazából senki másnak sem, hacsak nem számítanak arra, hogy pár év múlva rengeteg pénzük lesz, és van értelme addig odázni a döntést.
Ha ezt elengedtük, akkor a logikus, és alighanem a Microsoft által is preferált döntés az új asztali gép vagy laptop vásárlása – esetleg bérlése, a Windows 365 például erre lett kitalálva. Akár még egy csillivilli, Copilot-gombos laptopot is vehetünk tőlük. Ennek minden gyártó örülhetne, a Covid alatti fellendülés után lejtmenetbe kapcsolt piacot is fellendítené és biztonsági szempontból mindenképpen az a legjobb, ha a lehető legkorszerűbb hardvert és szoftvert használjuk. A régi gépünk szemétbe dobása viszont se nem környezetbarát, se nem hatékony, és nincs is rá feltétlenül szükség: ha valaki nagyon ragaszkodik az eddigi gépéhez, de nem akarja magát nagyobb kockázatnak kitenni, vannak opciói.
A Linux és a Windows megbindzsizése
Ha valaki csatlakozni akar a nyílt forráskódú forradalomhoz, akkor a Windows helyett rakja fel a Linuxot a gépére, amivel rögtön meg is oldódik minden problémája. A Linux annyira nem közismert mint a Windows, megbarátkozni is nehezebb vele, de az olyan disztrók, mint az Ubuntu vagy a Mint annyira nem nehezítik meg az átállást, ha az ember hajlandó adni egy esélyt egy teljesen új operációs rendszernek. Ez persze nem egyszerű, pláne egy átlagfelhasználónak, vállalati szinten pedig szinte kizárt, hogy működik, szóval nem tökéletes megoldás.
A másik lehetőség az, hogy rávesszük a Windows 11-et, hogy mégis települjön fel a papíron nem támogatott gépünkre. Ha a gépünk nem olyan régi, akkor csak a beállításjegyzékben (registry) kell átírni egy kulcsot, hogy a Windows 11 telepítője ne nézze a processzorunk kompatibilitását, és a TPM korábi verzióit is elfogadja. Ezután már csak le kell tölteni a Windows 11 képfájlját a hivatalos oldalról, és mehet is a telepítés. Régebbi gépekhez a Rufus nevű programot érdemes használni, amellyel teljesen meg lehet kerülni a TPM-et és szinte minden más korlátozást is.
Ezzel szinte bármire fel lehet rakni a Windows 11-et, amiben 2009 utáni Intel, vagy 2015 utáni AMD processzor van, és bár ezzel a módszerrel a telepítés után újra fel kell raknunk mindent a gépünkre, és az adatainkat is le kell menteni előtte, hogy ne vesszenek el, még mindig kevesebb macera, mint venni egy új gépet. A Microsoft ebben az esetben fenyegető üzenetekkel fog bombázni minket a telepítésnél, de a rendszer ettől még elméletileg működni fog. Ha valakit érdekel a Windows megbindzsizése, a ZDNeten mindkét lehetőségről van részletes összefoglaló.