Csábító, mint a mézeskalács ház, de a klímaváltozást nem fogja megoldani a biomassza energetikai felhasználása

A klímaváltozás megfékezése, pontosabban az, hogy a század végéig 2 Celsius-fok alatt tartsuk a globális felmelegedést, folyamatosan terítéken van, és számtalan módszer és forgatókönyv létezik arra, hogy ez valósággá is váljon. Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) előző jelentése szerint még van remény is az élhető bolygóra.

Ehhez szinte minden forgatókönyv szerint szükség van a szén-dioxid-leválasztással és -megkötéssel kombinált biomassza égetésre is (BECCS), és a módszer a magyar klímastratégiának is fontos eleme. A Másfélfok friss cikke szerint viszont hiába mutat papíron jól a dolog, a gyakorlatban egymással ellentétes folyamatokat generál, és nem helyettesíti a kibocsátáscsökkentést és a természetes szénelnyelők helyreállítását.

A BECCS lényege, hogy úgy állítanak elő energiát a biomassza égetésével, hogy a keletkező szén-dioxidot leválasztják és eltárolják. Így a növény által az élete során megkötött szén-dioxid nem a légkörbe kerül vissza, hanem azt egy geológiai formációban, például kőzetben eltárolják. A leválasztásra több módszer is létezik, a legígéretesebb az, ahol az égetéskor keletkező füstgázból ammóniás oldattal történik, amelyből végül hevítéssel nyerik ki a gázt.

Ezt a technológiát 2018 óta használják élesben is bioetanolgyárakban, erőművekben viszont egyelőre csak demonstrációs léptékben alkalmazzák, a globálisan évente leválasztott mennyiség pedig elhanyagolható mennyiségű. Az IPCC legutóbbi jelentése alapján ettől még a 2 fokos limit megtartásához is szükség lehet a technológiára, és a magyar klímapolitika is erősen támaszkodik rá, 2050-re ez lenne a villamosenergia-termelés harmadik pillére.

Ehhez természetesen a technológiának széles körben elérhetővé kellene válnia, és olcsóbbnak is kellene lennie, de még ha ez megvalósul, akkor is vannak hátulütői a dolognak. Arról, hogy mennyire visszás az erdészeti biomassza, ahol lényegében megújuló forrásként tekintünk az elégetett erdőinkre, korábban részletesen írtunk, a témával néhány hónapja már többször foglalkozó Harmat Ádám, a WWF éghajlatvédelmi programvezetője pedig arra is felhívta a figyelmet, hogy bár

a biomassza energetikai felhasználása szén-dioxid-semlegesnek számít, hiszen a kitermelésekor a földhasználati szektorban kibocsátásként egyszer már elkönyvelik, a kettő közötti kölcsönhatás szabályozása nem megoldott.

Ezen azt kell érteni, hogy a klímaváltozás szempontjából fontos, következő két-három évtizedben az erdészeti biomassza energetikai felhasználásának növelése negatívan hat a szénelnyelők fokozására, ha viszont a szénelnyelést akarjuk fokozni, vagy legalábbis szinten tartani, csökkenteni kell az energetikai felhasználást. Így aztán ha erdészeti biomasszát használunk a BECCS-technológiánál, azzal Harmat szerint csak áttesszük a kibocsátást az egyik zsebünkből a másikba.

Energiát persze termelünk közben, de a biomassza előállításának és szállításának, valamint a leválasztásnak is van energiaigénye, ráadásul a leválasztás sem 100 százalékban hatékony, ezek tovább rontják a pozitív mérleget. Az erdészeti biomassza égetése így legfeljebb papíron mutat negatív kibocsátást, és bár ettől még lehet fenntartható is a dolog, minden potenciális megoldás – mint a faipari melléktermék és a szalma használata, vagy az IPCC modelljeiben szereplő energiaültetvények – erősen limitált.

Optimális esetben olyankor kellene felhasználni ezeket a limitált erőforrásokat, amikor nem igazán van más alternatíva, például a légi közlekedésnél, vagy az olyan, magas hőmérsékletet igénylő iparágaknál, mint a vas- vagy a cementipar. „A BECCS-technológia tehát hiába csábító, mint a mesében a mézeskalács ház, ha az önámítás helyett a klímaváltozást mérséklő, és a természet helyreállítását sem hátráltató megoldást akarunk, akkor továbbra is a kibocsátás csökkentésén és a természet helyreállításán kell elsősorban dolgoznunk” – írta Harmat Ádám.