Évszázadokra befolyásolják a történelmet azok a döntések, amelyeket most hozunk meg

Elkészült az IPCC, vagyis az ENSZ kormányközi testületének új, a hatodik értékelő jelentéssorozatának utolsó, összefoglaló része, amely gyakorlatilag leírja, hogy a tudomány mit tud jelenleg a klímaváltozásról és annak hatásairól. A szintézis jelentésen gyakorlatilag nyolc évig dolgozott több száz tudós, hogy végül több száz kutatást végigböngészve, az öt előző tanulmányt összegezve eljusson a konklúzióra:

most kell cselekednünk, különben baj lesz.

Az pedig, amit jelenleg csinálunk, édeskevés ahhoz, hogy a globális felmelegedést a párizsi klímaegyezményben meghatározott 1,5 Celsius-fokos határ alatt tartsuk.

A jelentést egyébként az ENSZ-tagok kormányai is jóváhagyták, így egy olyan írásról beszélünk, amelyben találkoznak a tudományos eredmények a politikai akarattal – Ürge-Vorsatz Diána, a Magyar Éghajlatváltozási Tudományos Testület (Hungarian Scientific Panel on Climate Change, HuPCC) alelnöke, klímakutató a Másfél fok által rendezett sajtóbeszélgetésen elmondta: szerinte éppen ezért igazán kiegyensúlyozott.

„A szerzők vállalják a tudományos felelősséget azért, ami a jelentésben le van írva” – mondta a kutató. „Nyilván vannak azért kompromisszumok. De én úgy gondolom: egyébként sincs olyan, hogy objektív tudomány. Ezért is fantasztikus az IPCC: egy rakás szerző különböző kultúrákból, különböző tudományterületekről összeül, és egymással bokszolják le, hogy mi az, ami tudományosan védhető. Majd jönnek a kormányok is, amelyek szintén nagyon értékes perspektívát hoznak be, egymással ellentétes politikai üzenetekkel.” A kutató szerint, mivel ENSZ-testületről van szó, itt ugyanakkora hangja van egy kis szigetországnak, mint az Egyesült Államoknak, és mivel konszenzusalapú a jelentés, a nagyon nagy többség álláspontját képviseli. „Ez a folyamat éppen a hitelességhez járul hozzá, gazdag és diverz tudományos és politikai szereplők dolgoznak együtt különböző érdekekkel.”

A kutató elárulta, hogy ez volt az eddigi leghosszabb elfogadó ülésszak, pedig már meglévő, korábbi jelentéseket tárgyaltak. „Ez nem jó jel: ami ebből látszik, az az, hogy az éghajlatváltozás egyre több szakmai, politikai és gazdasági terület számára létfontosságú, egyre több az érdek, ráadásul egyre komplexebb is a téma. Minden szó számít, hogy hogyan van egy mondat megfogalmazva. Volt, hogy két órát vitáztunk egy kifejezésen.”

Rengeteg megvalósítható és hatékony lehetőség létezik arra, hogy csökkentsük az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, és arra is, hogy az emberi okozta klímaváltozáshoz alkalmazkodni tudjunk, ezek a lehetőségek pedig már elérhetőek is – írják az IPCC tudósai a legfrissebb jelentésüket ismertető sajtóközleményben. Az intézkedések üteme és léptéke azonban édeskevés, mondta a sajtótájékoztatón Höszung Li (Hoesung Lee), az IPCC elnöke, felhívva a figyelmet arra, hogy az,

amit ma a kormányok tesznek a klímaváltozás ellen, a következő évszázadokra meghatározza az életünket.

Az elmúlt egy évszázadban a fosszilis tüzelőanyagok égetésével, az egyenlőtlen és fenntarthatatlan energia- és földhasználattal sikerült elérni, hogy már most 1,1 Celsius-fokos felmelegedésnél tartsunk az iparosodás előtti mértékhez képest, olvasható a sajtóközleményben.

Azok szenvednek, akik a legkevésbé tehetnek a felmelegedésről

A felmelegedés gyakoribb és intenzívebb szélsőséges időjárási eseményeket eredményezett, amelyek a világ minden régiójában egyre nagyobb veszélyt jelentenek a természetre és az emberekre is. Az intenzívebb hőhullámok, a hevesebb esőzések és más szélsőséges időjárási viszonyok tovább növelik az emberi egészségre és az ökoszisztémákra vonatkozó kockázatokat. Minden régióban növekszik egyre több a halálozás a hőhullámok miatt. A WHO friss jelentése szerint Szomáliában mintegy 43 ezer ember halálához járulhatott hozzá az aszály a tavalyi évben. A klímaváltozás okozta élelmiszer- és vízellátási problémák várhatóan erősödni fognak a felmelegedés fokozódásával.

Amikor a kockázatok más nemkívánatos eseményekkel, például világjárványokkal vagy konfliktusokkal érkeznek, még nehezebben kezelhetők.

A jelentés külön rámutat a már most is tapasztalt károkra és veszteségekre, amik különösen súlyosan érintik azokat a közösségeket, amelyek jellemzően a legkevesebbet tesznek a klímaváltozás súlyosságáért. „A klímaigazságosság kulcsfontosságú, mert a globális felmelegedés aránytalanul nagy hatással van azokra, akik a legkevésbé járultak hozzá az éghajlatváltozáshoz” – mondta Aditi Mukherji, a testület hatodik értékelésének jelentését készítő 93 szerző egyike. „A világ népességének csaknem fele olyan régiókban él, amelyek nagyon érzékenyek az éghajlatváltozásra. Az elmúlt évtizedben az árvizek, aszályok és viharok miatti halálozások 15-ször magasabbak voltak a rendkívül sérülékeny régiókban.”

A klímaigazságosság központi szerepet kap a jelentésben, hiszen jellemzően azok szenvednek a legjobban a klímaváltozás hatásaitól, akik a legkevesebbet tesznek a felmelegedésért. Több millió ember számára nem adott az élelmiszer-biztonság, és a vízellátás is mindennapos problémát okoz. A legkomolyabb problémát Afrika egyes részein, Közép- és Dél-Amerikában, Ázsiában, a legkevésbé fejlett országokban, az Arktiszon és a kis szigetországokban tapasztalják.

Az itt élők tizenötször nagyobb eséllyel halnak meg áradások, aszályok, viharok következtében azokhoz képest, akik ellenállóbb területeken élnek.

Éppen ezért olyan fontos, hogy ne csak a megelőzésre, hanem az alkalmazkodásra is gondoljunk. A sajtótájékoztatón a kutatók elmondták: ez az első jelentés, amely nagy számú adaptációs lehetőséget is felsorol. Felhívták ugyanakkor a figyelmet arra is, hogy az alkalmazkodáshoz szükséges technológiák fejlesztése nem elég: be kell vonni a helyi közösségeket is ahhoz, hogy a megfelelő adaptációs megoldások a megfelelő területekre kerüljenek.

Pénz, pénz és pénz

Ehhez pedig alapvetően egy dologra van szükség: pénzre. A technológia megvan, a lehetőségek adottak, ahhoz azonban, hogy a megfelelő lépéseket megtehessük, 3-6-szor annyi klímabefektetésre lenne szükség, mint amennyi most rendelkezésre áll. A jó hír viszont, hogy a finanszírozás felskálázható, a lehetőség megvan rá, már csak két dologra van szükség: a kormányok támogatására és arra, hogy a pénzügyi rendszer egésze felismerje, mennyire fontos a klímaálló technológiákba fektetni. A fejlődő országoknak pedig komoly szükségük van a fejlett országok támogatására.

Az adaptáció ugyanis nem végtelen: a kutatók felhívják a figyelmet, hogy ahogy az átlaghőmérséklet növekszik, úgy csökken majd az alkalmazkodás hatékonysága. A mérséklésre ugyanakkora szükség van, mint az alkalmazkodásra, egyik nem létezhet a másik nélkül.

„Minden egyes tized Celsius-fok melegedés nagyon számít” – figyelmeztetett Ürge-Vorsatz Diána. „Ezt a jelentés még jobban kihangsúlyozza. Nagyon fontos alkalmazkodni, viszont az alkalmazkodásnak vannak határai. Már 1,5-2 Celsius fokos melegedés felett bizonyos területeken elérhetjük bizonyos aspektusokban az alkalmazkodás határait. Európában például 3 Celsius-foknál a vízzel és a mezőgazdasággal, a hőhullámokkal kapcsolatban érhetünk el adaptációs határokat, főleg a déli területeken. Ha elfogy a víz, nem tudunk mit tenni, nem lehet pótolni.”

Ahhoz viszont, hogy a pénzügyi rendszerek képesek legyenek megfelelően beleállni a klímaváltozáshoz szükséges technológiákba, az olyan elemzések hiányoznak, amelyek pénzügyileg összesítik a károkat és nyereségeket, figyelmeztetett a kutató. „Magyarországon és a régióban a Magyar Nemzeti Bank ebben vezető szerencsére” – tette hozzá. A legnagyobb finanszírozási igény az energiahatékonyságban van, de a mezőgazdaság az, ahol a legkevesebb az innováció, és a legnagyobb szükség lenne a befektetésekre. „Pedig nagy a mérséklési potenciál, és az alkalmazkodásban is kulcsfontosságú a mezőgazdaság. Az energiaszektor nagyon előreszaladt, itthon is sokat fejlődött a megújuló energia, és a költségek is nagyon lecsökkentek. Ugyanezt a fejlődést nem látjuk a mezőgazdaságban.”

Az már gyakorlatilag borítékolható, hogy a globális felmelegedés eléri a 1,5 Celsius-fokot, méghozzá valószínűleg a következő évtized derekán, hívták fel a figyelmet a kutatók. A kérdés már csak az, hogy meddig tart a melegedés – ha időben (vagyis most azonnal) cselekszünk, a felmelegedés ugyan átlépheti ezt a 1,5 fokos határt, de vissza is eshet később. Ha nem cselekszünk, akkor tartósan magasabb lehet ennél a határértéknél. Ha ezt inkább elkerülnénk, 2030-ra majdnem a felére kellene csökkentenünk a globális kibocsátást.

„Nagyon sok mindenen múlik, mikor érjük el végül a 1,5 fokot” – mondta Ürge-Vorsatz Diána. „Az nagyon valószínű, hogy a 2030-as években átlagban is elérünk idáig, de egy-egy évben akár hamarabb is bekövetkezhet, főleg, ha jön egy erősebb El Niño.” A kutató felhívja a figyelmet: ez olyan szempontból nem változtat az üzeneten, hogy továbbra is minden tizedfoknyi melegedés számít. Mindegy, hogy 1,5 Celsius-fokról vagy 1,6-ról beszélünk, ugyanúgy mindent meg kell tennünk ahhoz, hogy a minimálisra csökkentsük a kibocsátást.

„Mintha megcéloznánk a másfél fokot. Évszázadokra, évezredekre befolyásolják a történelmet azok a döntések, amiket most hozunk. Egy mostani nagyon jó mérséklési szakpolitika eredményei is legkorábban két évtized múlva látszanak majd. Ha egy kicsit túllövünk a másfél fokon, talán még vissza lehet hozni, de nem szabad túl optimistának lennünk – főleg nem a szén-dioxid-kivonási technológiákkal.

Egytized fokot vissza lehet hozni, 1,6 fokról 1,5-re lehet mérsékelni, sőt, lehet, hogy többre is.

De a jelentés hangsúlyozza, hogy erről nem lehet úgy gondolkodni, mint egy termosztátról, amit fel és le lehet csavargatni.”

Nemcsak azért, mert billenési pontok jönnek el, figyelmeztet a kutató, hanem azért is, mert az egész rendszernek van egy olyan aszimmetriája, ami miatt sok olyan hatás van, amit nem lehet már visszafordítani. „Pont a minket érintő aszályok és a vízelérhetőség szintjén nem szimmetrikus például a rendszer. Ha a hőmérsékletet vissza is tudjuk hozni, nem ugyanabba a csapadékeloszlási rendszerbe jutunk vissza.”

Nem csak a bolygónak, az emberi jólétnek is kedvez

Az IPCC szerint a megoldás olyan klímaálló intézkedésekben rejlik, amelyek más előnyöket is hoznak magukkal. A tiszta energiához és technológiákhoz való hozzáférés például kutatások szerint javítja az egészséget, különösen a nők és a gyermekek esetében. A zöldebb közlekedés, a gyaloglás és a kerékpározás népszerűsítése, valamint a tömegközlekedés javítja a levegő minőségét. A levegőminőség javításából származó gazdasági előnyök az emberek egészségére nézve pedig nagyjából azonosak, vagy esetleg még nagyobbak is lennének, mint a kibocsátások csökkentésének költségei.

Gyors és hatékony intézkedés lehet az energiafelhasználás csökkentése is: Ürge-Vorsatz Diána egy grafikont mutatott, amin jól látszik, hogy ezzel 40-70 százalékot lehetne mérsékelni az egyes szektorokban az üvegházhatású gázok kibocsátásán. A legtöbbet az elektromosság, a szárazföldi szállítás és az épületek területén lehetne javítani. Az olyan bizonytalan és drága módszereket, mint a szén-dioxid-kivonás, a nehezen dekarbonizálható folyamatokra kellene meghagyni, mint az ipar egyes folyamatai, a repülés vagy a szállítás.

„Sokat számítanak a köztes kibocsátási célok is, ha ugyanis nem csinálunk most semmit, akkor később jobban bele kell húznunk, és nagyobb lesz a hangsúly a drága és nagyobb kockázatú szénmegkötő technológiákon.”

Höszung Li szerint rendelkezésre állnak azok az eszközök, amelyekkel a fosszilis energiahordozók használatát és az energiafelhasználást csökkenthetjük. A kutatók találtak például fejlődésre helyet az energiahatékonyságban és az energiahasználat csökkentésében, illetve a városi területeken a klímaváltozást és a jólétet is növelő intézkedésekben. Ez egy fontos mondanivalója egyébként a jelentésnek:

a környezetbarát és energiahatékony fejlesztések nemcsak a bolygónak, de az emberi életminőségnek is jót tesznek.

A kutatók azonban azt mondják: a jelentés nem egy vészjósló figyelmeztetés, hanem reménysugár és vonalvezető a döntéshozók számára. A klímaváltozás jelentős lelassítása ugyanis elérhető, a technológia a kezünkben, most már csak az a kérdés, hogy milyen gyorsan haladunk.

„A tudomány világos, most már csak a politikai akaratra van szükség” – mondta az IPCC elnöke. „Emellett az emberek támogatása és a személyes motiváció is kell” ahhoz, hogy az IPCC üzenetei ne csak üres szavak, hanem valódi, követendő tanácsok legyenek.

Ürge-Vorsatz Diána viszont arra hívta fel a figyelmet: nem hangsúlyozzuk eléggé, hogy az IPCC által kiszámolt értékek nagyon bizonytalanok. „Még ha minden célt betartunk, akkor is magas a bizonytalanság, hogy sikerül-e a 1,5 fok alatt tartani a felmelegedést. A tudomány bizonytalansága egyébként is magas, sok mindent nem értünk még a rendszerben.” Ez is felhívja a figyelmet a mitigációs célokra, hiszen az IPCC becslései eddig is konzervatívak voltak, az előre jelzett következmények akár sokkal erősebbek is lehetnek.